Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-05 / 23. szám
IFIK A PULT MÖGÖTT — Akkor ma hol találkozunk? — Az ificukrászdában, háromkor. — E találka megbeszélésének voltam nemrég fültanúja Nyitrán (Nitra) az egyik buszmeg- állóban. Megütötte a fülemet az elnevezés, majd a Prior körül sétálgatva ráakadtam az ifjúsági cukrászdára, amelynek falán, az ismert SZISZ-jelvény alatt, nagy tábla hirdeti: „Ifjúsági bolt.“ A városban járva még több hasonló megjelölést láttam. A téma ez egyszer valóban az utcán hevert. A nyomába eredtem. A SZISZ járási bizottságának titkára, Miroslav Pinter örül az érdeklődésemnek. — Az első ifjúsági üzletünk vagy öt évvel ezelőtt nyílt meg. Már akkor abből a korkövetelményből indultunk ki, hogy a magunk módján segítsük, javítsuk a vásárló-elárusító kapcsolatot, a kiszolgálás színvonalát, s olyan kollektívákat hozzunk létre, amelyek jól, hivatásuk magaslatán dolgoznak. Kezdetben felmerültek nehézségek, a munka már-már formálissá vált, de az adódó akadályokat leküzdve elégedettek lehetünk, és nemcsak mi, hanem elsősorban a vásárlók, márpedig ez a lényeg. Jelenleg városunkban öt ifjúsági üzlet működik. Közülük a legsikeresebb az Ospech és a Priorral szemben levő cukrászda. Az ő sikereik alapján tervbe vettük, hogy egyre több hasonló üzletet hozunk létre. Eddig csak a Zdroj 'Vállalattal működünk együtt, de szeretnénk bevonni a Jednota fogyasztási szövetkezet üzleteit is. Elsősorban olyan üzletekre, presszókra, cukrászdákra esett a választásunk, ahol főleg fiatalok, SZISZ- tagok dolgoznak. Puhatolózásaink eredményeként úgy értesültünk, hogy ezek az üzletek nagyon népszerűek a vásárlók, de elsősorban a fiatal vásárlók körében. Szívesen járnak oda, hiszen mint mondják, jobb, kulturáltabb ott a kiszolgálás, mint általában. Célunk tehát nem leállni, hanem folytatni a munkánkat, újabb és újabb SZISZ-boltokat nyitni. Mielőtt ellátogattam volna az üzletekbe, felkerestem a Zdroj vállalat igazgatóját, FrantiSek Kováíot. — Nagy bizalommal vagyok a fiatalok iránt. Vallom, hogy már régebben lehetőséget kellett volna nekik adnunk a felelősségteljes munkára. Ezért is örültem, amikor a SZISZ járási bizottsága előállt az ötlettel: nyissunk ifjúsági üzleteket. Több szempontból is jónak tartottam és tartom ezt a gondolatot. Egyebek mellett azért, mert ezekben az üzletekben vagy a vezető, vagy a helyettese fiatal, így felelősségteljes feladattal bízhatjuk- meg. Próbára tehetjük képességeit, s így hosszú távra jó kádereket nevelhetünk ki vállalatunknak. Örömmel mondhatom, nem csalódtunk bennük. Bebizonyították, hogy nem élnek visz- sza a bizalommal. Ezért mi is azon vagyunk, hogy minél több hasonló üzlet nyíljék, amelyeket a vásárlóközönség megkedvel, megszeret. Sőt, minél hamarabb, hiszen nyakunkon a turístaidény, márpedig nem mindegy, hogy a városunkba látogatók milyen kiszolgálásban részesülnek. Ezek az üzletek elősegítik a színvonal emelkedését. — ön szerint miben másak ezek az üzletek? — Amióta ezekben az üzletekben megalakultak az ifjúsági kollektívák, és a falra felkerült a SZISZ-tábla, szerintem az ott dolgozók sokkal nagyobb felelősséggel, lelkesedéssel dolgoznak. Jobban magukénak érzik a munkahelyüket, emelkedett a kiszolgálás színvonala, de talán még az el- árusítónők öltözködése, viselkedése is má- sabb, kulturáltabb, mint azelőtt. Hozzá kell azonban tennem, megválogattuk, kik dolgoznak ezekben az üzletekben. S még egyszer hangsúlyozom: mindeddig nem csalódtunk bennük. Gitka Buááová Miroslav Pinter, a SZISZ Nitrai Járási Bizottságának titkára A Prior áruházzal szembeni cukrászda Az első üzlet, ahová ellátogattunk, az Ospech. A sétálóutca végén található. Ebben az üzletházban, ahol presszó, étterem, élelmiszerbolt is van, a csemegerészleget nyilvánították ifjúsági üzletté. Előbb inkognitóban megyek be a boltba. Köszönök, az elárusítónő kedvesen visszaköszön. Vásárolok: kérek, dzsúszt, cukorkákat. Végtelenül udvarias a kiszolgálás. Az általában más hoz szokottf 1) vevő csak ámul-bámul: hát így is lehet? Pontosabban: csak így lehetne, szabadna árusítani, kiszolgálni. Később elmondom jövetelem célját. A bolt vezetőnője, a végtelenül kedves Agneáa Jiríková elmondja, hogy a csemegebolt ez év január elsejétől lett ifjúsági üzlet. A kiszolgálás naponta — felváltva — két-két elárusítónő gondja, Alica Hajnoviőováé és Iiubica Hlin- kováé, illetve Gitka Bussováé és Dana Me- lisováé. Az üzlet szombat—vasárnap is nyitva tart. Napi forgalmuk 7—10 ezer korona körül mozog. A csemegeboltban gazdag a választék cukrászkészítményekből, de a lányok nagyon szép ajándékkosarakat is készítenek megrendelésre. Legkeresettebb áruk a sütemények, a gyümölcspoharak, amelyek mellett főleg a fiatalok szívesen elücsörögnek. Kimérve alkoholt nem árusítanak, ellenben üdítőből mindig gazdag a választék. — Tessék, itt a panaszkönyvünk — mondja a vezetőnő. — A bejegyzésekből is látni, hogy a vásárlók túlnyomó többsége elégedetten távozik tőlünk, s ennek nagyon örülünk. Belelapozok a „panasz“-könyvbe. Az egyik bejegyzés így hangzik: „Az egész kollektívának köszönjük a példás, udvarias, előzékeny kiszolgálást..." Az üzletben nemcsak alkoholt nem szabad fogyasztani, de tilos a dohányzás is. Ennek ellenére szinte mindig teltház van. Változott azóta a kiszolgálók munkája, amióta ifjúsági üzletté nyilvánították a csemegeboltot? — kérdem. — Igen — hangzik a határozott válasz —, s ennek okát elsősorban abban látom, hogy a lányok sokkal inkább a sajátjuknak érzik munkahelyüket. Tudják, ha jól dolgoznak, van jövőjük ebben az üzletben. Nagyon ügyelnek a rendre, a tisztaságra és természetesen a vásárlók elégedettségére. S ezzel a magatartásukkal nagyon sok vevőt megnyernek, becsalogatnak az üzletbe. S ez a kereskedői szellem egyik nagyon fontos követelménye. Visszamegyünk a boltba. Az egyik elárusítónő, Alica Hajnoviőová elmondja, hogy örömmel, jó közérzettel lehet itt dolgozni. — A vevők hogyan értékelik az önök előzékenységet, kedvességet? — kérdezem. — Általában jól, és szívesen visszajárnak ide, de tudjuk, van mindenféle ember. És azt is tudjuk, ez minálunk íratlan szabály: a vevőnek mindig igaza van. S mi ehhez tartjuk magunkat, még akkor is, ha nincs igaza. Alica két gyermek anyja. A férje, a család már megszokta, hogy időről időre szombaton, vasárnap is dolgozik. Ilyenkor eljönnek hozzá süteményre, gyümölcspo- hárra. A másik elárusítónőt, BuSS Margitot ar-j ról kérdezem, mit jelent számukra az az elnevezés: ifjúsági üzlet. — Elsősorban azt, hogy jó, kellemes, fiatalos légyen itt a hangulat. Ehhez hozzájárul mind a kollektíva, mind a vevők. Továbbá azt, hogy tisztaság, rend legyen, hogy jól fessen az üzlet, és szívesen járjanak ide, ha meg betérnek, elégedetten távozzanak a vendégek. Jó érzés hallani ezeket a szavakat, s látni, hogy az elképzelés meg is valósul a gyakorlatban. Innen nyugodt szívvel sétálhatok tovább a már említett cukrászdába a Priorral szemben, ahol Éva Barkócziová, az üzletvezető helyettese fogad. A cukrászdában, kellemes környezetben elsősorban fiatalok ücsörögnek vagy várakoznak, hogy üdítőt, fagyit, süteményt vegyenek... A kiszolgálás itt kilenc' lány, fiatalasszony gondja. A helyettes üzletvezető elmondja, hogy nagyon igyekeznek az üzlet tisztaságára, a kultúrált kiszolgálásra. A kellemesebb környezethez viszont hozzájárul a berendezés felújítása: új asztalok, szőnyegek kellenének, hogy hangulatosabbá varázsolják a boltot. Igényeiket továbbították a Zdroj igazgatóságénak, s remélik, minél előbb meg is kapják. — Az önök számára mit jelent a falon lévő tábla, illetve a rajta lévő felirat: ifjúsági üzlet? — Azt, hogy nagyobb figyelemmel dolgozzunk. Tudjuk, hogy a vásárlók igényesek, szeretik a kultúrált környezetet, az udvarias kiszolgálást. S persze, a felirat azt is jelenti, hogy ez a tábla vonzza hozzánk a vendégeket. Arra törekszünk, hogy az ide érkezők bizalmára mindig rászolgáljunk, csalódottan ne távozzék tőlünk senki sem. Örömmel számolok be a tapasztaltakról, hiszen Nyitrán elkezdődött valami, ami más, új, jobb. Ami mindeddig sok esetben hiányzott és hiányzik kereskedelmünkből. Odafigyelni a vevőre, teljesíteni az elvárásait, partnernek tekinteni a vásárlót. S talán a nyitrai üzletek példája ragadós lesz, a fiatalok kezdeményezései másutt, mindenütt követőkre találnak. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Alica Hajnoviőová csak a győztesnek szabad“ Amikor a müncheni nyári olimpiai játékok idején „elúszott“ Gyarmaty Andrea aranyérme, Székely Éva edző és mama egy személyben, megfogalmazta a későbbi sikeres könyve szállóigévé vált elmét:. „Sírni csak a győztesnek szabad“. Szabad-e sírnia Balázs Györgynek, a Kassai (KoSíce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium végzős növendékének, aki most aranyérem birtokosa lett az országos matematikai olimpián. Bizonyéra legördülhetne arcán pár örömkönnycsepp, de Gyuri a győztesek magabiztos szerénységével mosolyog, derűsen nézi a májusi világot, amely még szebbé lett a verseny óta. E hó elején Cáslavban két napon át vetélkedett hazánk 80 legjobb diák matematikusa. Az első díjat megosztva ketten nyerték: Jifí Witznay Prágából és Balázs György Kassáról. E siker óriási, de nem véletlen. Kemény munka, hosz- szű felkészülés előzte meg, amelyben a természettudományi kar matematikai tanszékének vezetője, Lev Bukovsky docens, a természettudományok doktora, a tudományok kandidátusa is segített. Gyuri nem először került az országos döntőbe. Már tavaly a legjobb tíz közé jutott, tehát tartalékos versenyző volt a Párizsban megrendezett nemzetközi olimpiára. Akkor nem jutott el, de most július elején Prágában bizonyára képviseli majd színeinket a nemzetközi matematikai olimpián. — Hogy lesz valakiből matematikus? — Nehéz rá válaszolni. Adottság, hajlam, szorgalom, gyors, logikus gondolkodás ...? Ki tudja, mi minden kell még hozzá... — Nehéz volt? — Ez a mostani? Nem. Cáslavban hat példát kellett megoldani, az első húsz helyezett véleménye szerint megoldható példákat. Végeredményben a matematikában minden példa megoldható. Azt hiszem, ha valamivel feljebb teszik a lécet, akkor is minden nehézség nélkül leküzdöttem volna. Jó formában voltam. — Ml következik ezután? — Az érettségivel kezdődik a fontossági sorrend. Utána nyomban a nemzetközi olimpia, amelyen szeretnék tudásom és becsületem szerint 'helytállni. Az új tanévet Prágában a Károly Egyetem Matematikai Karán kezdem el... Adaték a leírtakhoz: Az édesapa, Balázs Endre mérnök e sorok írójának egykori iskolatársa volt a Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskolában. Kitűnő matematikus, egy tervező- intézet munkatársa. Nem tudom, örökölhető-e a matematikára való hajlam vagy annak szeretete, ezért jónak láttam kiegészíteni az elmondottakat, bemutatni á versenyző környezetét is, hogy honnan indult a nyertes az országos hírnév felé ... Mindannyiunk őszinte örömére. Vajányi Béla i
