Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
ÚJ IFJÚSÁG 8 Művészetük elismerése Sok szó esik mostanában a művészeknek a szocialista társadalommal szembeni felelősségéről. Viszont éppen elég bizonyítékát látjuk annak, hogy társadalmunk megbecsüli azokat az embereket, akik mély meggyőződéssel, művészetükkel segítik a szocializmus előrehaladását. A szobrok talapzatára helyezett szegfücsokortél kezdve a művészek legjobbjainak minden évben — és éppen az emlékezetes májusi napokban — sorra kerülő értékeléséig mind-mind a megbecsülés külső megnyilvánulása. Bemutatunk kettőt azok közül, akiket munkásságukért társadalmunk a nemzeti művész címmel jutalmazott. Peter Dvorsky NEMZETI MŰVÉSZ A világhírű énekest, Carusót, valamikor a Metropolitan operában az első próbán kifütyülték. A Horná Vesben született, 26 esztendős ifjúnak már legelőször is sikere volt, pedig csak két órát gyakorolt a Metropolitan színpadán. Ez még 1978-ban történt, amikor beugrott a hirtelen megbetegedett olasz Luchetti helyett, és Verdi operájában, a La Traviatában Alfrédét énekelte. Egy évvel később hasonló helyzet adódott a milánói Scalában: Puccini Bohéméletében Rudolfot énekelte. Azután következett a londoni Covent Garden, a Moszkvai Nagyszínház, a prágai Opera ... Könnyebb lenne azokat a színpadokat felsorolni, ahol nem lépett még fel, mert kevesebb van belőlük. A Szlovák Nemzeti Színház ma 33 esztendős szólistáját, Peter Dvorsk^t a világ négy legjobb tenoristája között tartják számon. Hangját az egész világ irigylí tőíünk, mert ilyen kiváló tenorista nagyon kevés van. Három évvel ezelőtt Peter Dvorsky a milánói Scalában aratott sikert, majd következett Japán. A kritika a siker és a lelkesedés nagyságát a Beatles sikeréhez hasonlította. És mindezt olyan időszakban, amikor világszerte az opera műfaj kríziséről beszéltek. Lehet az ilyen siker a véletlen mílve?, Lehetséges, hogy csakis a tehetségen alapul? Semmiképpen sem. A tehetség természeteden elengedhetetlen, enélkül nem megy, de egymagában kevés. Peter Dvorsky maga is vallja, hogy a hangját „kigürcölte“, de hozzáteszi, hogy sokszor tudatosította már, mennyi lehetőséget nyújt szocialista társadalmunk a művészeteknek. „Gyakran tudatosítottam lehetőségeinket; például azt, hogy a részvételt a különböző versenyeken társadalmunk biztosítja, és a költségeket is vállalja. Mindig e- szembe jut egy fiatal francia énekes, akinek kölcsönt kellett felvennie, hogy részt vehessen a moszkvai Csajkovszkij-versenyen. De sajnos, kiesett, és ezért abba kellett hagynia az énektanulást, dolgoznia kellett, hogy visszafizethesse az adósságát, no meg a puszta megélhetését is fedeznie kellett.“ Talán éppen ennek tudatában haladt egymással párhuzamosan Peter Dvorskynál a kiváló tehetség a társadalmi elkötelezettséggel. Amikor 1980-ban megkapta a SZISZ KB művészeti díját, ezeket mondotta: „Gyermekkorom óta elnök voltam a pionírszervezetben is, a SZISZ-ben is. Most tagja vágyó^ a SZISZ KB-nak, és ilyen minőségnek dolgozom a kultúra és a művészetek területén. Sok művészi álmom teljesült, ezúttal leghőbb kívánságom az, hogy még jobban megismerjem a világot, és művészetemmel hozzájáruljak ahhoz, hogy még szebb legyen. Békés és jó világ. Ez az én kívánságom.“ Jirina Svorcová NEMZETI MŰVÉSZ A legtöbb mozllátogató Jifina Svorcovát 1959-ben ismerte meg,» amikor is a Sumava királya című filmben Marie Ryso- vá ellentmondásokkal teli alakját formálta meg. Karakterisztikus és realisztikus művészete azonban már az 50-es évek elejétől kezd kikristályosodni, és nemcsak a filmben, a színpadon is. A több mint 30 év alatt megannyi kisebb és nagyobb szerepekben láthatta őt a közönség a Vinohradyi Színházban, amelyhez mindmáig hű maradt. Csak egypár színművet említünk, amelyekben megcsillogtatta tehetségét: 'A Makropulosz- -ügy, Makrancos hölgy. A windso- ri víg nők. Ezekhez még hozzáve- hetjük az egyes filmszerepeket, mint például: Smyk (Csuszamlás), Reportál na oprátce (Riport a bitó fán), Horoucí srdce (Forró szív) vagy a legújabbak közül Putování Jána Amose (Amos János életútja). Jirina Svorcová munkaköréhez tartozik a tv-szereplés is. Bizonyára Sokan emlékeznek a Zena za pultom (Asszony a pult mögött) és az Okres na severe (Északi járás) sorozatokra vagy Capek drámájára, Az anyára, amelyben a címszerepet alakította. De még egy nagy szerelmének hódol a művésznő: a költészet, a versmondás tartja bűvöletében. Elkötelezte magát a lírának, és minden szabad percét ennek szenteli, bár az ilyen percekből munkával teli életében igen kevés akad. Hiszen művészi munkásságához kapcsolódik társadalmi és politikai elkötelezettsége is: elnöke a Cseh Drámai Művészek Szövetségének. Nem véletlen, hogy beszélgetéseken az újságírók és nézők egyaránt gyakran megkérdik: Hogyan telik minderre ideje? Közismert tény ugyanis, hogy bármihez kezd, becsületesen, „ha már, akkor jól“ alapon végzi. „Művészi munkánkban emberekkel állunk szemben, és az az óhajunk, hogy valamit közöljünk velük, valamire buzdítsuk őket. Segítjük az embereket az élet értékeinek a keresésében. Ebben rejlik küldetésünk szépsége" — vallotta egyszer Jifina Svorcová. És tegyük hozzá, hogy ameddig ez neki sikerül, számára ez a legnagyobb és legszebb jutalom. Megtetszett a „Csúnya kislány“ Új kisszínpad kezdte, majd ugyanott lett rendező. Első munkája egy addig alig ismert francia költő, Eluard verseiből készült. A következő évben megírta és elkészítette a Robinson című monodrámát Vörös Lajossal a címszerepben. Az Idén Komár- nóban látott munkához a helyi szervezet égisze alatt. Hajnóczy Péter Dlnamlt című művét ültette egy eddig sehol nem látott formába. A darab az Agyúzó ldfi elmet kapta. Nem adnék teljes képet e klssztnpad- ról, ha nem említeném tagjait. Szeménél Agl, Héger Rudolf, Mórocz Lívia, Bárány Ivett és bátyja, Németh Gyula, Németh Éva, Markovlcs Júlia, Kosztolányi Éva, Krüger Viktor, Rancsó Róbert Időt, fáradságot nem kímélve Járták a próbák ra. Sikerült olyan légkört kialakítaniuk amelyben feloldódnak a kötöttségek, s új stílussal új ötletekkel léptek a né zők elé. Mindent megtettek, hogy a da rabot elfogadtassák az Igényes közön séggel. S ez sikerűit nekik. A ktsszfnpadok 17 Járási fesztiválján a Baráti Kör klsszln pad az első helyen végzett. Krűger Viktor felvételén a csoport Sza lal Miklós rendező társaságában látha tó a Járási fesztivál helyszínén. Bárány János A z utóbbi években elég sok kritika érte — hadd tegyem hozzá, hogy nem is alaptalanul — a szakmunkásképzőkben folyó nyelvoktatást. Kétségtelen, hogy nem kell lámpással keresni azokat a fiatalokat, akiknek nehezükre esik a szép beszéd, ha valahol előkészület nélkül fel kell szólalniuk, azokról már nem is szólva, akik nyíltan beismernék. hogy szeretik az irodalmat, olvasnak, verset mondanak. Ennek ellenére hibás lenne, s főleg helytelen az általánosítás. Akadnak szakmunkásképzők, ahol megfelelő szinten és odafigyelés mellett folyik a nyelvek oktatása. A Dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Középfokú Szaktanintézetben nem egy olyan tanulóról tudok, akik a szakmai ismeretek mellett, vagy még helyesebben mellé igyekeznek megfelelő irodalmi jártasságra is szert lenni. Ebben az iskolában ismerkedtem meg Sárközy Boglárkával is, aki nem csak az anyanyelvén, magyarul, hanem oroszul Is magas színvonalon mond verseket. Bizonyítéka ennek a legutóbbi sikere, amelyet a Puskin-emlékverseny járási döntőjében aratott. Kategóriájában az első helyen végzett. — Varrónőnek szeratnék kitanulni — mondotta —, bár eredetileg jobban vonzott a fodrászat, de közben megszerettem ezt a szakmát is. Szerintem lányoknak nagyon is megfelel, mert varrhatnak maguknak is és ki -ne szeretne az én koromban divatosan, szépen öltözködni. — Ez valóban szép szakma, de most elsősorban egy másik szerelmedről, a vers3kről £s a szavalásról beszélgetnék veled. Azt hallottam rólad, hogy amikor ide kerültél a szakmunkásképzőbe, kitűntél a versszere- teteddel. — Lehat, de én már az alapiskolában is nagyon szerettem a verseket. Versenyeken is részt vettem, és mindig az első három hsly valamelyikén végeztem. Úgy érzem, hogy ezt elsősorban az alapiskolai tanítóimnak köszönhetem. Még most is szívesen gondolok vissza két tanítónőmre, Orosz Katalinra és Nagy Erzsébetre. Eleinte csak magyar verseket mondtam, de később megszerettem az orosz verseket is. — Vannak kedvenc költőid, akiket előnyben részesítesz, ha teheted? — Nem akartam eleve leszűkíteni a lehetőségeimet a versmondásban. Soha sem ragaszkodtam csak egy költőhöz, de azt hiszem, a legszebb verseket Radnóti Irta, hozzá fűződnek a legmaradandóbb élményeim. Ha kezembe veszem a verseit, azon kapom magam, hogy egyszer csak hangosan mondom őket. Ez Is azt bizonyítja, hogy nagyon szeretek szavalni. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy néha elég kényelmetlenül érzem magam a magyarórán, de ha versekről esik sző, odafigyelek. — Térjünk vissza a legutóbbi nagy sikeredhez, a Puskin-emlékverseny- hez. Nagyon készültél? — Erre a versenyre magam választottam a verset. Néhány hónappal ezelőtt nagyon megtetszett Nyikola] ZabalockiJ „Csúnya kislány“ című verse, s már akkor elhatároztam, hogy megtanulom. Eleinte csak magamnak mondtam fel, éreztem a vers ritmusát, de azért megkértem az orosz ta- nárnőmet, hogy magyarázza el jobban. Amikor már nemcsak éreztem, hanem értettem is, még jobban megtetszett. — Sokat kellett csiszolgatni, amíg versenyképes lett? — Több mint egy hónapig gyakoroltam. A járási versenyt megelőzte az iskolai elődöntő, akkor már elég szépen ment. Nagyon akartam, hogy szerepeljek, bár eleinte nem hittem, hogy esélyes vagyok. Olyan lámpa- lázas voltam, hogy a végén még a vers címét is elfelejtettem, de amikor összeszedtem magam, éreztem* hogy jól mondom a verset. — Gondolom, nagy volt az öröm, amikor megtudtad, hogy első lettél. — Nagyon boldog voltam, mert úgy tudtam, hogy az egyes kategóriák győztesei részt vesznek a kerületi versenyen is. Sajnos, nem így történt, pedig az utolsó percig izgulva készültem, mert tudtam, hogy ott már az egész járást kell majd képviselnem. Sajnos, az utolsó napokban derült ki, hogy a kerületi versenyen magyar tanítási nyelvű szakmunkás- képzőknek ninc9 kategóriájuk. A középiskolák kategóriájában meg nem indulhattam, mert annak mér megvolt a járási győztese. Sajnálom, már csak abban reménykedem, hogy jövőre is sikerül a járási versenyen jól szerepelnem, s akkor már nem feledksznek meg rólunk sem. KAMOCSAI IMRE A MATESZ műsorából Május 16., Csilizradvány (Cil. Radvan) — Koldusopera Május 17., Nemesócsa (Zem. OlCa) — Koldusopera Május 20., Ipolynyék (Vinica) — Mielőtt a kakas... Május 23., Nyitra (Nitra) — Mielőtt a kakas... Május 24., Hurbanovo — A legyező Május 25., Komárom (Komárno) — A legyező Május 26., Somorja (Samorín) — A legyező Május 27., Csenke (Cenkovce) — A legyező Május 28., Bratislava — Koldusopera Május 30., Felsőpatony (Hor. Potőn) — A legyező Május 31., Fél (Tomasov) — A legyező Baráti Kör nevet kapta, rendezője és művészeti vezetője Szalal Miklós, aki Irodalmi színpadi tevékenységét a hetértyl (Chotín) Csokonai Klsszínpad tagjaként «v.y.: .• W Ilim ™ M egalakult a CSEMADOK Komaromi Komárno) Helyt Szervezetének klsszínpada. Tagjai középiskolások és munkásilatalok. A csoport a
