Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-08 / 19. szám

Áz idő persze nyomot hagy a kőesz­közt bevonó szerves anyagokon, de sok esetben nem szenvednek nagyobb vál­tozást, mint a mumifikálódott test. Tho­mas H. Loy, a -Brit Kolumbiai Múzeum munkatársa elsősorban a kőbaltákon fel­lelhető vérminták elemzésével foglalko­zott. A vörös vérsejtek maradványai mellett eritrociták, trombociták és fe­hér vérsejtek nyomait is kimutatta. Az eritrociták alakjából következtetni tu­dott arra, hogy a fegyverhez tapadt vér emlőstől, madártól vagy hüllőtől szár­mazik. Ennél pontosabb behatárolásra a viszonylag épségben megőrződött ala­kos elemek kis száma miatt csak egy- -két esetben volt mód. Vörös vérsejtből például csak igen keveset találtak elemzésre alkalmas ál­lapotban, a legtöbből még a hemoglobin is kilúgozódott, de ha némiképp átala­kult formában is, a minták egy kis há­nyadában megőrződött a vérfesték. A hemoglobin leoldása, vegyi kezelése és átkristályosítása után a kristályok a- lakjában faji sajátságokat is sikerült ki­mutatni, s ebből meghatározható, hogy milyen állattól származik a kőbaltán ta­lált vér. Ezzel a módszerrel az Észak- -Kanadából származó kőeszközökön a karibu, a grizzli és más állatok vérét ta­lálták meg. •­Sok esetben persze még azt Is kellett állapítani: a kőbaltáról valóban fosszilis hemoglobin vált-e le. Ezután sor kerülhetett a kőbaltákon talált vér­nyomok hemoglobin-kristályainak a mai állatok hemoglobinjával való összeha­sonlításra, s ez egyértelműen bizonyí­totta a vérminták faji azonosságát. A fosszilis hemoglobinmintákból kataló­gust állítottak össze, amelyekből a jö­vőben azonosítani lehet máshonnan elő­került kőeszközök vérnyomait. MIRE HASZNÁLTÁK? X kőeszközökön talált vérminták meg­határozása azon túl, hogy megerősíti i más leletek — például a tűzhelyek kö­rül talált csontok — alapján feltétele­zett táplálkozási, zsákmányszerzési szo­kásokat, még másra is jó. Bizonyos ese­tekben választ adhat arra a sokat vi­tatott kérdésre is, hogy melyik kőesz­közt milyen célra használta az ősember. Például a szakemberek véleménye még ma is megoszlik arról a kérdésről, hogy milyen eszközökkel vadászott az ősem­ber a mainmutra. A mammutvadászok — és persze más vadászhordák — lele­tei mellett talált kőeszközök használa­tára vonatkozóan bizonyára érdekes a- datokat szolgáltat a fosszilis hemoglo­bin vizsgálata. De nemcsak a régészek, a paleoantro- pológusok, hanem a zoológusok is so­kat várnak a vérmaradványok vizsgála­tának eredményeitől. Ha elegendő jó ál­lapotban megmaradt vérmaradvány ke­rül elő, lehetőség nyílik az évezredek­kel ezelőtt élt és a ma élő állatok vér- fehérjéinek összehasonlítására. Ebből majd következtetéseket vonhatunk le az apró evolúciós változásokról és az álla­tok vándorlására, terjeszkedési útjaira vonatkozóan is. Rubens-rokonok Több mint 15 ezren vannak! Az 1577 é§ 1640 között élt Rubens leszármazot­talt hétkötetesre tervezett genealógiai mű fogja tglsorakoztatni. Az első kötet 1977-ben, a Rubens-év alkalmából jelent, meg, a második most hagyta el a sajtót. Most a Hertefelt és a van der Vekene családokról van szó. Rubens egyik leányunokája, Isabelle 1666-ban eskü­dött örök hűséget Marc van der Vekene kisnemesnek. Hat gyermekük lett, az egyik leány Godefroid de Hertefelthez ment férjhez. S ebből a frigyből nem kevesebb, mint 5 ezer leszármazottat tartanak nyilván. Londerzeelnek, ennek a 10 ezer lakosú városkának majdnem a 10 százaléka Rubens-ivadék! Porszívó vonat a metróban Próbaútját végzi a Szovjetunió első alag- fit-portalanító vonatának kísérleti példánya a leningrádi metró egyik vonalán. Kifejlesztését az tette indokolttá, hogy a hagyományos módszerekkel egyre nehezeb­bé vált a földalatti vasutak alagútjának, ál. lomásainak tisztítása. Mérések szerint egy hét leforgása alatt négyzetméterenként 4 gramm por ülepszik le az alagutakban. Űsz- szel, amikor az utasok rengeteg sarat hor­danak be az állomásokra, még rosszabb a helyzet. Emellett a szellözőaknákon is sok por kerül be a metró levegőjébe. A különleges vonatot a Leningrádi Met­róvállalat és más kutatóintézetek munkatár­sai tervezték. Működési elve ugyanaz, mint a háztartási porszívóké. A szerelvény három kocsiból áll: a középsőben helyezték el a tisztító berendezést, az elsőben és a hátsó­ban pedig a kompresszorokat és más segéd­eszközöket. A berendezés egy óra alatt 104 000 köbméter levegőt portalanít. A por­szívó vonat óránkénti 5—7 kilométeres se­bességgel közlekedik. Az egyébként hasz­nált villamos vonatok a túlhevülés miatt nem képesek tartósan ilyen lassú közleke­désre. A kísérleti szerelvény emelkedőkön és lejtőkön is tartja kis sebességét. A szakemberek már túljutottak a próba­üzemeltetés félidején, s az eddigi eredmé­nyek azt mutatják, hngy — kisebb módosí­tásokkal — a közeljövőben már megkezdhe. tik a sorozatgyártást. Mérges medúzák inváziója Mérges medúzák, „tengeri darazsak*4 á- rasztották el idén nagy tömegben Queens­land ausztráliai szövetségi állam északi partvidékét. A sajtójelentések szerint a part­vidéken veszélyessé vált a fürdés. A me­dúzák legutóbbi áldozata egy hatéves kis­fiú volt, aki a Carpentaria-öbölben fürdés közben megérintett egy ilyen medúzát és azonnal meghalt. A vízben alig látható nagy medúza husz- szn tapogatóiban levő méreg három percen belül megöl egy embert. A queenslandi kor­mány környezetvédelmi minisztere hangsú­lyozta, hogy fokozott erővel kell törekedni a medúzaméreg elleni különleges szérum kifejlesztésére. 1955 óta egyedül Eszak- -Ausztráiiában 78 halálesetet ekoztak a me­dúzák. A queenslandi medúzainvázió oka a szak. emberek szerint az, hogy meghatározott időközönként csökken a medúzákat pusztí­tó tengeri teknősök száma. A teknősök ál­lománya pádig azért csökken, mert a vad­disznók rabolják ki a tengerparton lévé fészkeiket. Opera Majakovszkijról. Majakovszkij alakja először jelenik meg az operaszínpadon. A költő életé­ről készült zenés játék a 200. évadát ün­neplő leningrádi Állami Akadémiai Ki­rov Opera és Balett Színház ez évi leg­jelentősebb bemutatója. A mű Andrej Petrov Állami-díjas ze­neszerző munkája. A rendezők: Natalja Kaszatkina és Vlagyimir Vasziljev. A karmester: Jurij Tyemirkanov, aki már máskor is részese volt Petrov sikerei­nek. Igen sok segítséget nyújtott a szer­zőnek I. Péter című operája és Puskin című balettje megkomponálásában. A Kaszatkina — Vasziljev rendezőpáros­nak sem ez az első közös munkája Pet- rovval. Együttműködésüket dicséri a Jean Effel rajzai nyomán komponált és színre vitt balett: 'A vi^ág teremtése. ’Á Majakovszkij című operával immár színpadi triptichonná teljesedett ki And­rej Petrovnak az orosz történelem nagy­jait bemutató sorozata. Vemvomok a kobaltén AZ ELEJTETT ÁLLATOKRÓL VALLANAK Mi minden kerülhet egy kőbaltára vagy egy kaparókésre a „rendeltetéssze­rű“ ősemberi használat közben?, termé­szetesen főképp állati szövetmaradvá­nyok, szőrfoszlányok és vér. Ezek a ma­radványok, ha a napsugárzásnak nin­csenek kitéve és a csapadékvíz sem mossa le őket, sok évezredig is megma­radnak az eszközök felületén. Renüsze- rint csak akkor tűnnek el teljesen a szerszámokról, amikor a régészek ta­nulmányozás céljából megtisztítják azo­kat. A történelem előtti ltorok emBerel- nek életéről szerzett ismereteink jórészt az előkerült tárgyi lelete­ken: épületek, használati eszközök ma­radványain alapulnak. A tűzhely nyoma, a kőeszközök sokasága árulkodik arról, hol és hogyan élt az ősember, és a la­kóhelye közelében előkerült állati csont- maradványokból, növényi magvakból azt is megtudhatjuk, mire vadászott, mivel táplálkozott, illetve hogy milyen álla- - tok éltek a környezetében. Magáról az emberről a feltárt temetőkből előkerült csontok alapján messzemenő következ­tetéseket lehet levonni. Nemcsak őseink kultúrájára vonatkozóan, hanem például arra Is választ adnak a csontok, hogy milyen betegségekben szenvedtek elő­deink, hogy milyen lehetett a táplálko­zásuk, sőt arra is, hogy milyen vércso- portűak voltak életükben. Csaknem háromezer éves vérmaradvány egy obszidián kés felületéről Ez utóbbival á paleoszerológia tudo­mánya foglalkozik. X vércsoport-saját­ságoknak a halál után több ezer évvel való megállapítását az teszi lehetővé, hogy a szerves anyagok, köztük az an­tigén-reakciót kiváltó fehérje- és poll- szaharld-molekulák csak fokozatosan bomlanak le. Átlagos megtartási felté­telek között 4000—5000 éves csontlele­tekből, beszáradt vér- és szövetmarad­ványokból lehet vércsoport-meghatáro­zást végezni. Először egyiptomi múmiá­kon, később más csontanyagokon is vé­geztek ilyen jellegű vizsgálatokat. Sze­rencsés körülmények között, például száraz éghajlat alatt vagy nagy hideg­ben, agyagos talajban megőrződött kő­eszközökön is megmaradhatnak olyan besz’áradt vérnyomok, amelyeken Ilyen jellegű vizsgálatokat el lehet végezni. Kőeszközről leoldott vérmaradvány vörös vérsejtjei TUDOMÁNY «Ri egjfe V-nVtShA-íáíiV ; TECHNIKA ' *

Next

/
Thumbnails
Contents