Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-08 / 19. szám

A béke első napja

N

em tudom, és nem is tudhatom, mert Ilyen kimutatás nincs, hogy hányán vannak olvasóink között olyanok, akik emlékeznek a béke első napjára. Az európai népek legtöbbje a béke első napját május 9-ével jelöli. Számomra a béke első napja homályos emlékként él, gyermekkori élmény, és nem május 9-re esett, hanem arra a napra, amikor falunk felszabadult. Szerencsére a csallóközi síkságon úgy megszaladtak a németek, hogy puska is csak itt-ott dördült, csupán a kis patak hídjainak robbantása jelezte, hogy fut az ellenség, és jönnek a szovjet katonák.

Emlékszem arra a verőfényes vasárnapra, a- mikor udvarunkon hatalmas kondérokban Totyogott a gulyás, és mi gyerekek, tányérral a kezünkben elvegyültünk a katonák között, s vidáman falatoztunk. Tudtuk, hogy számunkra vége á háborúnak.

Persze, ekkor még Európa távolról sem lélegzett fel. Az emberiség történelmének legborzasztóbb emlékei a náci koncentrációs táborok: Auschwitz, Birkenau, Mauthausen és Buchenwald szenvedői várták felszabadításukat a fasizmus igája alól. Ök voltak azok, akik átélték a második világháború legszörnyűbb napjait, borzalmait, és közvetlen tapasztalatokat szereztek a háborús pusztítás emberkínzó gyötrelmeiről.

rA mai olvasóink legtöbbjének, a békeviselt nemzedéknek mindez történelem. De pontosan

tudják, és becsülni is megtanulták, hogy mit jelentett népünknek, országunknak a felszabadulás, a Vörös Hadsereg és más népek fiainak —- köztük a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőinek — a sokszor életük árán kivívott szabadság. Ifjúságunk soha nem felejti azt az áldozatot, azt a támogatást, amelyet a szovjet néptől kaptunk a felszabadító harcok és az újjáépítés során.

Egyre kevesebben vannak, legalábbis itt. Európában, olyanok, akiknek személyes élményük van a háborúról, akik láttak vagy láthattak élőben is hasonló jelenetet, mint a lenti képünk ábrázol, de egyre többen vannak azok, akiknek a béke szimbóluma, a galamb, a' kalász, az olajág, a virág pontosan meghatározott eszmei tartalmat fejez ki, és bíznak abban, hogy bármenynyire feszült is földünk politikai helyzete, léteznek a párbeszéd csatornái, léteznek a gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatok. A Szovjetunió számos fontos javaslatot tett és megmutatta azt az utat, amely a feszültségből kivezető és egyetlen járható út, amelyre lépve el lehet és kell mozdulni a holtpontról.

Békés Európára, békés világra vágynak az emberiség milliárdjai. Hazánk lakossága, mely a béke első napján, május 9-én jinnepli felszabadulásunk harminckilencedik évfordulóját, bizakodva tekint a jövőbe. A harminckilenc béke-év a szocializmussal párosulva megmutatta, hogy milyen magasra képesek emelkedni nemzeteink és nemzetiségeink, ha alkotó energiájukat az ország gyarapítására fordíthatják. A harminckilenc szabad esztendő eredményéire építve tovább folytatjuk az egyre igényesebb feladatok megoldását.

CSIKMAK IMRE?

Népünk negyven évvel ezelőtt a felejthetetlen Szlovák Nemzeti Felkelésben az egész vi- ] lég előtt egyértelműen kinyilvánította azt az elhatározását, hogy hozzájárul a fasizmus legyőzéséhez, azt az akaratát, hogy békében, megértésben, a nemzetek közötti barátságban akar élni, új életet akar építeni. Most, negyven év elteltével joggal állapíthatjuk meg, hogy a felkelés üzenetét teljesítjük. A dolgozók az ország uralkodói és gazdái, az egyenjogúság szellemében megszilárdítottuk a csehek és szlovákok, valamint a nemzetiségek szövetségét. Szlovákia sokoldalúan fejlett ország lett, a, csehszlovák szocialista haza szilárd részét képezve.

Visszatekintve az akkori forradalmi eseményekre, a megtett útra, mélyen tudatosítjuk, hogy a Szovjetunió volt népünk egyedüli reménye és támasza a fasiszta iga alóli felszabadulásért folytatott küzdelemben.

A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségével ismét visszaszereztük nemzeti szabadságunkat és állami létünket. A Szovjetunió példája ösztönzőleg hatott ránk az új élet építése során.

Jozef Lenárt május elsejei beszédéből