Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-24 / 17. szám

J iu-jitsu, ]u-do, atki-do, taekwon-do, ken-do, shoto- kan — csupa misztikus hangzású nevek. Ezeket és a rejtélyes Kelet többi önvédelmi és küzdő művészeteit mifelénk még mindig a titokzatosság ho­málya' fedi. Számunkra, akik a televízió jóvoltából időn­ként láthattuk, amint egyetlen ember puszta kézzel tíz­tizenöt támadóját tette ártalmatlanná, vagy tenyerének élével több egymásra rakott téglát tört ketté, esetleg házfalakat rombolt le, fákat aprított miszlikbe, mindez emberfeletti teljesítménynek tűnik, s végrehajtóikat könnyen emberfeletti lényeknek tekintjük. Pedig nem azok. Csupán kitartó és rendszeres gya­korlással, következetességgel és állhatatossággal elsajá­tították azokat a mozgás-', ütés- és védekezéselemeket, amelyeket elődjeik évszázadokon át gondosan ápoltak és tökéletesítettek. Mert a keleti küzdőművészetek ere­dete valóban a legendák homályába vész. Kínai szerzetesek — mivel hitük szerint fegyvert nem viselhettek — a gyakori torzsalkodások idején igen ha­tásos ütés- és rúgástechnikát dolgoztak ki a támadók ellen. Innen jutott el japánba, ahol Tokugawa csá­szár a középkor végén a közönséges halandóknak betil­totta a fegyver használatát. Okinawa szigetén az ős­lakosság a kezét és a lábát képezte ki fegyverré, hogy szükség esetén sikerrel vegye fel a harcot az elnyo­mókkal. így alakult ki az okinawa-te, a ma ismert küz­dőművészetek, köztük a jiu-jitsu vagy a karate alapja. A nálunk ismert karate küzdőművészetét a japán Fu­nakoshi Gicsin professzor alakította ki — 1889 és 1957 között élt —, s tudását 1911-ben mutatta be. A régi elemekből tulajdonképpen saját küzdő- és edzőstílust alakított ki, iskolát alapított, majd tanítványai az egész világban szétszéledtek, hogy terjesszék az új testedzési és küzdőművészetet. A karate voltaképpen a puszta kéz­zel való küzdés művészete. Nevének japán jelentése is erre vall: a kara üres, a te kezet jelent. Egy másik japán mester, jigoro Kano „találmánya“ a judo, amely a nevéből is ítélve, „lágyabb“ küzdőmodor. A ju ugyanis lágyat jelent. A judo — vagy ahogy nálunk nevezzük, a cselgáncs — a jiu-jitsuból alakult ki, amely viszont a kivárás, a cselszövés művészete a küzdelemben. N álunk e küzdőművészetek legszakavatottabb is­merője az idestova nyolcvanesztendős Vojtech L. Levsk? (a képen), aki eddig húsz könyvet és kézikönyvet írt a keleti küzdöművészetekről, elsősorban azok önvédelmi elemeiről. Ezek közül kettő magyar nyelven is megjelent; A karate önvédelem alapjai éppen a napokban, az ERPO reklámügynökség gondozásában. 'Már régebben ismerem az idős mestert, de éppen e könyvnek a megjelenése adta az ürügyet, hogy elbeszél­gessünk a titokzatos küzdőművészetekről. Vojtech L. Levskfnek k^ndos, egyenesen regénybe illő élettörténete van. Ttienkét gyermekes családból származik, Spisská Nová Vesben. Édesapját korán el­vesztette, ezért a nővére vette magáho-z, aki Budapesten tartózkodott. Szakácsnak tanult, de közben kitört a forradalom, kikiáltották a Tanácsköztársaságot és őt elbocsátották a tanulóviszonyból. Az utcán csavargott, alkalmi munkával tengette életét, egy alkalommal el­ment a Budapesten tartózkodó világhírű Beketow cir­kusz előadására. A műsorban fellépett egy bizonyos Schmack nevű Angliából származó férfi, akit a jiu-jitsu királyaként hirdettek. Puszta kézzel fát aprított, kártyapaklit tépett ketté és egyéb erőmutatványokkal szórakoztatta a kö­zönséget. A végén pedig kijelentette, hogy bemutatja a jiu-jitsu fogásait. Felszólította a jelenlevőket, hogy je­lentkezzenek és próbáljanak rátámadni doronggal, kés­sel, puszta kézzel. Aki eltalálja, öt koronát kap. — Nagy pénz volt ez abban az időben, s különösen nagy egy magamfajta gyerek számára, akinek folyton üres volt a gyomra — emlékszik vissza Levsk# mester. — Eléggé cingár legényke voltam, de habozás nélkül jelentkeztem, hogy hátha sikerül. Felmentem a pódium­ra, a művész megkérdezte, hogy mit akarsz te gyerek? Azt feleltem, hogy pofon vágni, de már ütöttem is. Si­került eltalálnom, enyém lett az öt korona, a közön­ség tapsolt. A jiu-jitsu király az előadás végén meg­keresett és azt mondta, ha ráérek, járjak el hozzá, sok mindenre megtanít, csak máskor már ne jelentkezzek a felszólítására. Így tanultam meg a küzdőművészetek egyik legfontosabb fogását, hogy az emberitek mindig akkor kell cselekednie, amikor azt az ellenfél legkevés­bé várja. Schmack mester pedig megtanított még to­vábbi fogásokra. K özben gyorsan zajlottak az események. A fiatal tanácsköztársaság teljes erővel harcolt az antant intervenciós csapatai ellen. A fiatal Levsk? egy­szer összetalálkozott egy földijével, aki vöröskatona volt. Mivel a cirkusz és Schmack mester tovább állt, valami után néznie kellett. Kikönyörögte, hogy az isme­rős elvigye magával a századoshoz, s felvették az ezred fiának. Kitanították géppuskásnak, Mickolc mellett át­esett a tűzkeresztségen, majd a felvidéken harcolt egé­szen a Tanácsköztársaság bukásáig. A csehszlovák hatóságok letartóztatták mint vöröska­Karatebemutató. A mozdulatoknak egészen különleges jelentősége van. tonát, jóllehet még csak tizenhat éves volt. Kassán (Ko- §ice), őrizték a fiatalkorúak javítóintézetében, ahol meg­ismerkedett az egyik őrrel, bizonyos Vaskóval, aki szin­tén vöröskatona volt. Attól kezdve többet tartózkodott náluk, mint a javítóintézetben, és jó magaviseletére való tekintettel szabadon engedték. Időközben tökéletesítette művészetét azokból a fogá­sokból, amelyeket Schmack mestertől tanult. Ha a ke­zébe került valamilyen könyv a keleti küzdőművészetek­ről, elolvasta és jegyzeteket' készített belőle, jelentkezett a rendőri és katonai hatóságoknál, hogy szívesen tar­tana oktató jellegű bemutatót a rendőröknek és kato­náknak. Mivel szülővárosában az első ilyen bemutató kiválóan sikerült, tetszett a tisztikarnak, az ő ajánló­levelükkel folytatta a munkát az ország legkeletibb ré­szétől egészen Prágáig. 1922-ben Kosicében kiadta az első könyvét a Jiu-jitsu önvédelem címmel, s közben Franciaországba ment, hogy valamit tanuljon. A francia út azonban balul ütött ki. Egyik napról sr másikra tengette életét, legtöbbször tá­nyérmosogatással tartotta fenn magát, s másfél év után hazajött. Itthon folytatta, amit korábban megkezdett, a hadsereg és a rendőrség tagjait oktatja. A háború kitörése idején a Tómba cipőkereskedő cég ügynökeként utazgatott Szlovákiában. A Szlovák Nem­zeti Felkelés szervezése Idején — mivel jó összekötte­tései voltak a korábbi oktató bemutatói nyomán a rend­őrségen és a hadseregben — a földalatti munkába is bekapcsolódott. Utazásai során különböző híreket és ér­tesüléseket továbbított Szlovákia-szerte. Ekkor vette tu­lajdonképpen először hasznát nem mindennapi tudá­sának az élete megmentésére. — Éppen Toporőanyban volt dolgom, amikor az egyik kávéházban kissé rózsás kedvemben elszóltam magam, hogy a németnek vége, ebben a háborúban az oroszok győznek. Meghallotta ezt az egy SS-tiszt, és felszólított, hogy kövessem, bekísér a hatóságra. Útközben egy ügyes fogással lefegyvereztem és ártalmatlanná tettem, majd kereket oldottam. A háború végéig álnéven, ille­gálisan bujkáltam. A háború után jelentkezett a rendőrségen, hogy tu­dását kamatoztassa. Bratislavában a spekuláció ellen harcoló csoport vezetésével bízták meg. A feketézők, vagányok, az egész alvilág rettegett tőle, mert nem­egyszer puszta kézzel több támadóját is elintézte. Ezek­ből az időkből vannak más emlékei is, például a bal tenyerén húzódó mély seb. jobbkezes létére hirtelenjé­ben a bal kezével védekezett a késsel felfegyverzett tá­madóval szemben, és mint mondja, az eléggé lassú egy jobbkezesnél. E zek után felmerül, hogy létezik-e tökéletes önvé­delem. Vajon aki elsajátítja a karate vagy a jiu-jitsu fogásait, bátran szembeszállhat a túl­erővel, a fegyverrel támadó ellenféllel szemben is/ Többször felszólítottam, hogy tegyünk próbát, megpró­bálom a lehető legalattomosabb módon megtámadni. Jól­lehet, feleannyi idős vagyok, mint ő, mindig a rövideb- bet húztam, s csak a jó belátásán múlott, hogy nem sérültem meg komolyan. A karate tehát mindenre el­lenszer? — Nem. Tökéletes védekezés nincs. A karatéka (ka- ratézó — a szerző meegj.) is sebezhető. Még a két vi­lágháború között, amikor az országot jártam, ha jól emlékszem talán Hradec Královéban felszólítottam a kiskatonákat, hoy jelentkezzen bárki, és próbáljon meg­ütni. Feljött az egyik katona, aztán akkora pofont adott, hogy nyomban megeredt a fülem vére. Mondom neki, hogy próbálja meg még egyszer. Még egyszer pofon vá­gott. Nem értettem a dolgot. Mondom neki, hogy cserél­jünk helyet, és üssön. Ezúttal könnyedén kivédtem az ütést. Rájöttem, hogy rossz helyen álltam, a lámpa árnyékában és rosszul számítottam ki az ütés ívét. Ilyes­mi az életben is előfordul. H ogy ne forduljon elő, azért írta meg eddigi köny­veit. Legutóbb A karate önvédelem alapjai cí­műt magyar nyelven. Erről szólva elmondja, hogy tévedés ne essék, ez nem a karate kézikönyve, hanem a saját tapasztalatai alapján kidolgozott önvé­delmi fogások rendszere, amelyet a közönséges halan­dók, még a nők is elsajátíthatnak. Ö a jiu-jitsu fogáso­kon nevelkedett, majd elsajátította a karatét, ezek mind más és más iskolák. Akár ő is nyugodtan nevezhetné a saját iskoláját Levsky-do iskolának, amit úgy fordít­hatnánk le, hogy Levsk^-út. — A nyilvánosság egyébként Is tévedésben van a ka­rate, a jiu-jutsu vagy a többi küzdősportok mibenléte körül. A karate alapítója, Funakoshi mester szerint a karate célja nem a győzelem vagy a vereség eldöntése, hanem a gyakorlatok tökéletesítése. A karate mint sport egyébként is a karate vadhajtása. Bár az utóbbi időben már elég gyakran előfordul, hogy az európai verseny­zők sikerrel veszik fel a küzdelmet a japánokkal, de ez csak azért van, mert a karatesport szabályai pontosan meg vannak szabva. A fogásokat lelkiismeretes munká­val majdnem tökéletesen el lehet sajátítani és alkal­mazni. De ha egy ilyen versenyző kiállna egy jó képes­ségű japán karatéka ellen egy valódi karate küzdelem­ben, ahol úgymond szabad, egész biztos alulmaradna. Éppen ezért nemigen ismerem el a karatesportot, mert egészen más, mint az eredeti karate-do, amely mint a neve is mondja [do = út) út a tökéletes művészet el­sajátításához, a lélek és a jellem fejlesztéséhez. A ka­rate nem egyszerűen sport, hanem jóval több annál, az életre készít fel. Majd ezek után egy könyvet mutat, amelyben Funakoshi Gicsin professzor a következőkép­pen fogalmazta meg a karate mibenlétét: ,A harci művészetek célja mindig is az volt, hogy az ember megvédja magát, és ném az, hogy támadjon. Rendszeresen kell gyakorolni, különben válsághelyzet­ben az ember habozhat vagy izgatottá válik, és ezáltal növeli a veszélyt. Először az alaptechnikát és a katákat (árnyékharc egyedül — a szerző megj.) kell gyakorolni, és folyamatosan felépíteni az edzéseket á harci gya­korlatokig. A kevés tudás veszélye, a harci művészetek nem elég alapos ismerete meggondolatlanná tehet, ez­által az ember súlyos sérüléseknek teszi ki magát. Egy nőnek legjobb módszer az önvédelemre, ha elfut, és se­gítségért kiált. Ha mégis megragadják, legyen elővigyá­zatos, ne mutassa védekezési szándékát, hagyja, hogy a másik figyelmetlen legyen. Akkor támadja meg, kon­centráljon minden erejével, egy csapással egy cél­pontra, s ha így-kiszabadult, meneküljön el. A legfonto­sabb, hogy elővigyázatosak legyünk, nyugodtak, és gon­dolkodjunk mindvégig. Ne feledjük, hogy ha egy csa­pás hatástalan, a támadó még erőszakosabb lesz. A harci művészetek titkos alapelve, hogy nem legyőz­ni kell a támadót, hanem elkerülni az összeütközést. Tá­madás célpontjává lenni annak jele, hogy az ember rést hagyott a védelmén.“ — Ezt az idézetet csak azért olvastam fel, hogy job­ban megértse a törekvésemet — mondja ezután Levsk? mester. — Az összes küzdőművészetekből kiválasztottam azt, aminek az ember leginkább hasznát veszi, termé­szetesen a testi épsége védelmében. A karate eléggé félelmetes fogások tárháza, ha az ember alantas cé­lokra használja, ezért csak végszükség esetén lehet al­kalmazni bizonyos fogásait. Bár én eléggé tökéletesen elsajátítottam a legkülönfélébb fogásokat, rúgás- és ütésféchriikát, sohasem éltem vissza vele, nem virtus- kodtam. Vilégéletemhen békés természetű ember voltam. S erre kérem olvasóimat is, hogy elsősorban jellembeli tulajdonságaikat fejlesszék, közben sajátítsák el a meg­felelő technikát. Lassan, állhatatosan, hittel, mert ahogy a Tao-bölcselet, a keleti küzdőművészetek, hogy úgy mondjam — filozófiai alapja hirdeti: „A kilenc emeletes tornyot is egy kosárnyi földből kezdik rakni." Amit a kung-fu filmekben, meg a különböző shoW-bemutatókon látunk, hogy egy ember felveszi a küzdelmet egy tu­cattal, akik ráadásul fel vannak fegyverezve. Ezeknek az ámulatba ejtő fogásoknak van egy szépséghibájuk: ezeket a produkciókat begyakorolták, a védő mindig tudja, mikor milyen szúrás vagy vágás következik. Ezzel szemben az életben a legkülönfélébb helyzetek is elő­fordulhatnak. Könyvemet éppen ezért úgy állítottam össze, hogy mindenki haszonnal forgathassa. Már bár nem létezik tökéletes önvédelem, azért nem árt, ha az ember ismer néhány jó fogást a támadás elhárítására. A karate és a hozzá hasonló küzdőmüvészetek ezenkívül kitartásra, jellemességre nevelnek. A könyv igyekszik átfogó képet nyújtani az összes önvédelmi fogásokról. Bevezetőben röviden jellemzi a karate önvédelem lényegét, feleleveníti a történetét. Aztán részletesen kitér a találat, illetve blokkolás ka­rate eszközeire, a megtámadható és érzékeny testré­szek feltüntetésére és jellemzésére, a test felkészítésére és edzésére, az esések technikájára s egyéb mozgástech­nikai kérdésekre. Ismerteti a kata, az árnyékharc for­máit, a kumitét, ami nem más, mint gyakorlás páros­ban, a rúgástechnikákat. Foglalkozik 'a karate önvé­delem gyakorlati alkalmazásának kérdéseivel, a harci les és a harc taktikájának kialakításával. Külön feje­zetben tárgyalja a nők önvédelmének formáit, az első­segély japán formáját, a Kautsut. A könyvben megtalál­ható még dr. Anton Raslának, a tudományok kandi­dátusának tanulmánya a karate önvédelem jogi vonat­kozásairól, s végül megtaláljuk benne a japán szak- kifejezések részletes szótárát. Az egész mű minden egyes fejezete gazdagon van illusztrálva. A könyv különösen alkalmas kezdőknek, tehát a fiataloknak és a nőknek a különféle önvédelmi fogások elsajátítására. Haszonnal forgathatják azonban azok is, akik már jártasak e téren vagy egy­szerűen fejleszteni kívánják ügyességüket. Legnagyobb erénye, hogy a fizikai erő, a rátermettség és ügyesség fokozásának ösztönzése mellett igyekszik fegyelemre és lelki tisztaságra nevelni. PALÄGYI LAJOS Úrzsík ás a szerző felvételei l_LEVWrt ÖNVÉDELEM ALAPJAI KARATE Levsk^ mester magyar nyelven megjelent könyvének cím­lapja. Puszta kézzel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents