Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-10 / 15. szám
. ,S -------------~— Jubilál a Csallóközi Múzeum Unokáink is látni fogják úiíus elsején lesz húsz éve, hogy DuJ naszerdahelyen (Dunajská Streda) megnyílt a Csallóközi Múzeum, és a hosszú, tétlenség után Ismét elkezdődött a múzeumi gyűjtés. A lehető legfőbb időben, mert félő volt, hogy gyorsan változó világunkban felbecsülhetetlen értékű kor- történeti tárgyak és eszközök kallódnak el, szokások, hagyományok merülnek feledésbe. Hogy ez nem történt meg, az jórészt a Sárga kastélyban székelő múzeum dolgozóinak érdeme. A Sárga kastély ma fogalom, megbízhatóan őrzi a letűnt idők emlékeit. Alkalmazottai gondoskodnak róla, hogy unokáink is láthassák, hogyan éltek, laktak, dolgoztak eleink, milyen szerszámokat használtak, mik voltak a szokásaik. A csallóközi múzeumi gyűjtés kezdetei után kutatva egészen a húszas évekig kell visszamennünk. Azokban az években a gaz'- dag történelmi múltú Somorján (Samorín) néhány lelkes személy, nevezetesen Khín Antal a szegényemberek filléres adományaiból — ahog^ a krónikás említi — létrehozta a Csallóközi Múzeum szerény gyűjteményét. A somorjai múzeum anyagának egy része a háború után Budapestre, másik része pedig Dunaszerdahelyre és Vágsellyére (Safa)' került. Aztán egy időre háttérbe szorult a múzeumi gyűjtés kérdése, és csak a hatvanas években vették újra elő. A Sárga kastély látogatói ma már egy egészen szép és módszeresen összeállított gyűjteményt láthatnak, amely felöleli a csallóközi népi építészet és életvitel velejáróit, a különféle mesterségek hagyományait, az emberek használati és munkaeszközeit, a környék forradalmi múltjának emlékeit. Látható itt cselédkonyha csikótűzhellyel, megfelelő edényekkel és konyhaeszközökkel búboskemence és polgári szoba. Bölcs Sándor nádasdi (Trstená) lakos saját, nád- fedeles parasztportáját mintázta meg élethűen. Az ügyes kézműves mester ma. a náddal való munka és a tetőfedés egyik utolsó és legszakavatottabb művelője. Mihály Mária néni, aki tavaly, közvetlenül a századik . születésnapja előtt hunyt el, egy szövőszéket ajánlott fel a múzeumnak. MelDr. Mag Gyula múzeumigazgató A népi szövéshez használt eszközök feldolgozásánál használt többi eszköz, egy úszó vízi malom élethű modellje, a dunai aranymosók szerszámai és a nehéz munka részletes leírása és képi ábrázolása is megtekinthető. Még javában tart a csallóközi céhek történetének feltárása. A csizmadiák, kovácsok, fazekasok, kádárok, szíjgyártók, . tákácsok, halászok és juhászok élete mindmind egy darabka történelem. — A tárgyak, eszközök, hagyományok és dokumentumok feltárása, összegyűjtése és megőrzése, illetve bemutatása munkánk egyik legfontosabb része — mondja dr. Mag Gyula múzeumigazgató, amíg végigkalauzol a kastély évszázados falai között. — Nagyon jól működik a kereső és jelzőszolgálat. Legtöbbször egyszerű emberek hívják fel a figyelmünket egy-egy értékes, megőrzésre érdemes darabra. Nagy segítségünkre van továbbá a Múzeumi Tanács. A 15 tagú tanácsadó testületben vannak pedagógusok, újságírók, biológusok, tagja a járási nemzeti bizottság építési osztályának vezetője, a vnb alelnöke, a Városi Művelődési Ház igazgatója és mások, ötletekkel, javaslatokkal segítik intézményünk munkáját, népszerűsítik a köztudatban a múzeumi gyűjtést és munkát. Aztán itt van a Múzeumbarátok Köre, amely idősebb, mint a múzeum. Bárki tagja lehet. Az iskolák kollektíván beléphetnek, a tagdíj mindössze egy korona. Ennek fejében a múzeum dolgozói előadásokat tartanak akár az iskolában, akár a múzeumban. A tanulók ingyen látogathatják a múzeumot, ahol szemléltető órákat is tarthatnak. Végül itt van a Múzeumi Híradó, amely évente négyszer jelenik meg s az idén 7. évfolyamba lépett. Ebben a múzeum dolgozóinak és munkatársainak tanulmányait népszerűsítjük.-^Lassan kirajzolódik előttem a Csallóközi Kíuzetim munkájának teljes képe. De ma- radjtfnk egyelőre -a mú«eum és az iskolák kapcsolatánál, mert az Ifjúság tudatformálását az igazgató is a múzeum egyik legfontosabb feladatának tekinti. 1981-ben szerződést kötöttek a város mind a tíz iskolájával, 1982-ben pedig a Hviezdoslav utcai új iskola is testületileg belépett a Múzeumbarátok Körébe, sőt a járás további kilenc iskolája tagja a körnek. Az iskolák részéről örvendetesen nagy az igény az előadások iránt. A Járási Építővállalat szaktanintézetében például tavaly 17 előadást tartottak a múzeum dolgozói a járás munkásmozgalmának történetéről, a néprajzról, népi építészetről, a céhek és mesterségek történetéről és más kérdésekről. Az iskolákkal való kapcsolat a múzeum szempontjából is előnyös. A tanulók rendszerint évente egyszer megtekintik a múzeum egész gyűjteményét, s ugyancsak megtekintik a majdnem havonta rendezett képzőművészeti tárlatokat. Megnövekedett a múzeum látogatottsága, és szinte bizonyosra vehető, hogy ezek a tanulók felnőtt korukban is egy életre a „múzeum barátai“ lesznek. A képzőművészeti tárlatok a múzeum munkáját egy új és érdekes színfolttal gazdagították. 1975-től rendezik őket rendszeresen. Küldetésük a lakosság, főleg az ifjúság szépérzékének ápolása, esztétikai nevelése. De hadd beszéljen erről dr. Mag Gyula múzeumigazgató, az említett tárlatok rendezésének értelmi szerzője. — Régebben Dunaszerdahelyen csak elvétve láthattak képzőművészeti tárlatot, és a lakosság ebbeli tájékozottsága nagyon alacsony színvonalon volt. Ezt a szellemi űrt akartuk pótolni a kép-, fénykép- és szoborkiállításokkal, és úgy hiszem, sikerült is. Először a Csallóközben élő és alkotó vagy innen származó művészeket mutattuk be, aztán sor került, illetve kerül Szlovákia többi élvonalbeli alkotóira. Volt már itt kiállítása Nagy János szobrászművésznek, Almási Ró,bert festőművésznek, Albin Brunovskynak, Kvéta Gandlovának, Szabó Sándornak, Stanislav Harangozónak, Barta Gyulának, Lea Mrázovának, Lenka Bofanskának és másoknak. Egy-egy tárlatmegnyitó valóságos ünnep. Eljönnek rá a párt- és az állami vezetés járási képviselői is. Nyári István, a járási pártbizottság titkára még egyetlen vernissage-ról sem hiányzott a nyolc év alatt. S végeredményben a párt- és állami szervek támogatása nélkül meg sem tarthatnánk ezeket a kiállításokat. Ugyancsak szeretném megkö-' szönní a földművesszövetkezeteknek, hogy pártfogolják és fedezik a kiállítások költ■ ■ . < ' ' v v ' Ml A Sárga kastély, a Csallóközi Múzeum székhelye ségeit. Ellenszolgáltatásként egyik-másik tárlatot a járás valamelyik községében is bemutatjuk. Szóval egészen , jó, egészséges légkör alakult itt ki a képzőművészéti kultúra ápolásához. Ennek az egészséges légkörnek köszönhető, hogy Dunaszerdahelyen és környékén kialakult egyféle magas kulturális igény. És akkor még nem szóltunk a múzeum munkájának további részeiről. Ezek közül is szót érdemel a forradalmi múlt ápolása. A. gyűjteményben is előkelő helyet foglalnak el a járás munkásmozgalmának történetét bemutató dokupentumok. Nagyon becses az a zászló, amely a bősi (Gabcíko- vo) kommunisták harci zászlaja volt 1923- ban, az alapszervezet létrehozásának, idején, és Paksi Lászlónak, a járási pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottsága elnökének jóvoltából került a múzeumba. Ugyancsak a múzeum dolgozóinak az irányítása alatt jöttek létre és működnek a járásban a munkásmozgalmi emlékszobák, eddig számszerűen tizenkilenc. — A CS KP megalapításának 50. évfordulója jegyében, a járási "pártkonferencia határozata alapján láttunk hozzá az: émfék- szobák létesítéséhez — hallgatom, amíg a munkásmozgalmi gyűjtemény tárgyait*' és dokumentumait szemléljük. — Örömmel állapíthatom meg, hogy egyre többen látják be az emlékszobák kiállításaiban rejlő eszmei és politikai nevelőhatás fontosságát. Az idősebb nemzedék képviselőinek segítségével több helyen sikerült olyan gazdag és tartalmas gyűjteményt alapítani, amely beszédesen szól legjobbjaink harcáról a szebb holnapért, a máért. Múzeumunk dolgozói — elsősorban Kovács László — sorra látogatják ezeket az emlékszobákat, hogy segítsék a gyűjtemény • feldolgozását, rendszerezését és elrendezését. Ugyancsak Kovács Lászlói írt egy kis, módszertani könyvet A foradalmi emlékszobák rendeltetése címmel, amelyet a Népművelési ' Intézet adott ki. Közösen írtunk egy kis füzetecskét Munkásmozgalmi emlékszobák a duna- szerdahelyi járásban címmel, és általában módszertanilag • irányítjuk az emlékszobák munkáját. Az az érzésem, hogy valameny- nyire büszkék lehetünk. 1982-től a Csallóközi Múzeum szerves részévé vált még a somorjai (Samorín) járási honismereti ház — vezetője Presinszky Lajosné — azzal, hogy ott összpontosul a mezőgazdasági és paraszti munkával összefüggő gyűjtés. Állandó kiállítása például A faekétől a szocialista mezőgazdaságig című gyűjtemény. Kiállítás nyílt továbbá a járás területén termesztett összes kultúrnövény magjaiból és az aranymosás történetéről Somorján. Tavaly százezer korona ráfordítással nyitott szérűt építettek, ahol parasztszekeret, faekét, boronát és a legkülönfélébb, régebben használatos földművelő eszközöket láthatják a látogatók. A honismereti ház létrehozását és bővítését az igazgató is nagy sikernek tartja, miközben rátér a júbileumi ünpepségsorozat taglalására. — A járási pártbizottság és a jnb kulturális osztálya jóváhagyta a 20. jubileumi Ünnepség tervezetét. A, múzeum, népszerűsítése 'érdekében mindenekelőtt -magyar és szlovák nyelven kiadunk- fegyi-l-ZO gépelt oldal terjedelmű publikációt, amelyben összefoglaljuk húszéves munkáját. Ezenkívül kiadunk. még színes képeslapot, és jelvényt veretünk. Az évforduló jegyében rendezzük meg a Dunaszerdahelyen élő Almási Róbert festőművész első önálló kiállítását. Ezenkívül valószínűleg rendezünk szakmai értekezletet és muzeális napokat. Az évfordulót igyekszünk majd arra is felhasználni, hogy a nyilvánosság előtt népszerűsítsük a múzeumi gyűjtés jelentőségét, felhívjuk az emberek figyelmét a kulturális értékek megmentésére, hogy'a hajdan és ma használatos tárgyakat egykör majd unokáink is láthassák. PALÄGYI LAJOS A szerző felvételei A cselédszoba csikótűzhellyel C
