Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

.. kedves régi barátom meghívására, aki váratlanul Magyarország pekingi -nagykövetségére került ■ ■ •“

EGYKÉK NEMZEDÉKE

A gazdagodó kínai falu legnagyobb problémája ma az „egyke“. Kormányintézkedések, propaganda- és büntetőkampányok mind- -mind arra irányulnak, hogy az ezredforduló Idején mindössze 1200 millió legyen Kína lakosságának a száma, ne több. Ma egymll- liárd fölött vannak, s félő, hogy elszabadul a népszaporulat.

Mert hát tudnunk kell, hogy Kínában még nincs paraszti nyugdíj- rendszer. Ha valaki azt akarja, hogy öreg napjaira gondoskodjanak róla, igyekszik \ minél több gyermeket a világra hozni. És elsősorban fiút, mert a lány a népi hagyományok szerint férjhezme- netelkor elköltözik hazulról, a szó szoros értelmében „férjhez megy“, míg a fiúgyermek magához veszi feleségét, ott fognak megszületni az unokák is, tehát az öregekre nemcsak a fiúi támogatás, hanem a nagyszülői örömök is várnak.

A mostani születéskorlátozó intézkedések egyetlen gyermeket „engedélyeznek“ egy-egy kínai családnak. Igen ám, de mi van, ha az „egyke“ történetesen nem fiúnak születik? Akkor sem lehet szó második gyermekről, ha csak nem akar a házaspár dacolni a hatalom gazdasági és politikai korlátozó szankcióival. *- 1

Nem tudom, nem is sejtem, hogyan sikerül majd ezen a mai szomorú helyzeten túllépnie a Kínai Népköztársaságnak. Ráadásul egyre több szociológus, pedagógus, újságíró cikkezik arról, hogy a jövő kínai generációja önző, csak a maga élvezeteit hajhászó egykék nemzedéke lesz, mert testvér híján lehetetlen tömegméretekben közösségi embereket felnevelni.

Az is érdekes ellentmondás, hogy az „egyke“ csak a hanok (a tulajdonképpeni kínaiak) számára törvény, míg a nemzetiségi lakosság általában szülhet ahány gyerekeket csak akar (például a muzulmánok, akiket vallási okokból „nem szabad korlátozni). Nyilván ez is feszültség forrása lehet a jövőben, de mindenképpen ellentmond a törvény előtti egyenlőségek elvének. Mit szóljon az a han (kínai) házaspár, amelynek csak egy gyermeket engedélyeznek, miközben azt kell látnia, hogy a szomszédban élő ujgur vagy ka- zah polgártársa nyolc-tíztagú család körében elnököl a gazdagon terített asztalnál, hiszen nem sújtja „fordított családi pótlék“, azaz gazdasági büntető szankció.

Probléma, nehézség tehát akad még éppen elég. Nem utolsósorban az életszínvonal és a munkatermelékenység meglehetősen alacsony foka. Liao Csi-li, a kínai Államtanács (kormány) gazdasági mechanizmusreformmal foglalkozó bizottságának helyettes vezetője, aki — mellesleg — sertésgondozóként trágyát takarított a „kulturális forradalom“ éveiben, elmondta, hogy az ezredfordulóra is igen szerény emelést terveznek a kínai lakosság életszínvonalában.

Ha fokozott gépesítést tervezné nek, aligha lehetne elegendő munkaalkalomhoz juttatni a ma születő vagy nevelkedő fiatalok millióit. Ha pedig nem gépesítenek, nem emelkedik a munka termelékenysége, s Kína menthetetlenül alulmarad az ázsiai országok közötti gazdasági versengésben, helyesebben; tovább mélyül az a meglévő szakadék, amely a jobb módú ázsiai országok (Japán, SzinSugár András:

TiGRISHŐSÉG PEKINGBEN

gapúr vagy akár Thaiföld) és Kína között tátong.

NAPI HETVENMILLIÖ MOZILÁTO- GATÖ

A mély gödörből azonban a je lek szerint eléggé szép ütemben kezdték meg a kilábalást. Talán nem túlozunk, ha úgy vélekedünk, hogy a további kiegyensúlyozott és töretlen haladás legfőbb záloga a helyzet felismerése, a gondok feltárása, a bajok kertelés nélküli kimondása.

Jellemző és üdítő példája volt a mai kínai őszinteségnek az a rövid látogatás, amelyet — hangsúlyozottan magánemberként — a Kínai Televízió pekingi központjában tettem. Hong Nin-sen, az ötvenéves, de sokkal fiatalabbnak látszó elnökhelyettes a következő szavakkal fogadott:

— Televíziónk 1983. szeptember 2-án lesz huszonöt éves. Mégsem ünnepelünk, mert a műsor rossz, és népünk elégedetlen a színvonalával.

így, kategorikusan, nem fele-fele arányban adagolva a sikereket és a kudarcokat! Korábban — különösen külföldi vendég előtt — elképzelhetetlen volt az ilyen hangnem. Nem eléggé általános. És azt hiszem, a műsor azért nem annyira rossz!

Azok a kínaiak, akikkel a tévéműsorról (Peklngben háromcsatornás színes adás van) beszéltem, elsősorban azt rótták fel a program hibájául, hogy nem azokat a kínai filmeket sugároznák, amelyek joggal vonzanak hatalmas tömegeket a mozikba, hanem unalmasabb, sematikusabb, kevésbé szókimondó mozifilmeket.

Kuo Pao-hsziang, a televízió és rádió nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó, osztályának vezetője ezt az egyszerű magyarázatot adja:

— Ha a nagyon érdekes új filmeket a televízió sugározná, ki menne el a moziba?

Márpedig Kína filmszínházaiba naponta hetvenmillió néző jár!

Csang Csuan-hsziang, a sangha- ji filmiroda főnöke így nyilatkozott:

— A négyek bandájának bukása után filmiparunk gyors fejlődésnek indult. Mao elnök egyszer azt a reményét fejezte ki, hogy hetenként egy játékfilmet gyárthatunk. Nos, most hetenként kettőt gyártunk.

Ez évi száznégy játékfilmet jelent. És milyen filmekről van szó?

— A múltban nagyon kevés film készülhetett az értelmiségiek vagy a hadsereg életéről, szerelmi történetekről. Most már olyan filmjeink is vannak, amelyek bírálják a bürokráciát, bemutatják a falusi változásokat.

VARANGYMÉREG

A kínai sajtó egyébként bizarr pamama-rémtörténeteket is szellőztet. Egy Csen Meng-hu nevű úriember nyerte el „A Nagy Szélhámos“ címet, mert állami főhivatalnoknak adva ki magát, összesen kb. másfél millió dollárnyi pénzt és felszerelést csalt ki a nem létező Kínai Korpakutató Intézet céljaira. (Nem búzakorpáról, hanem fejkorpáról, kozmetikai kutatásokról volt szó.) Mire elkapták, már 50 állami hivatalt és 200 tisztségviselőt tett lóvá. Sok baj van a csempészbandákkal is, amelyek mindenféle kínai népi gyógyszert és alapanyagot próbálnak kisibol- ni az országból, beleértve a „va- rangyosbéka-mérget“ és a selyemhernyó-tenyészet egyik állítólagos melléktermékét, egy gombafajtát. (Vajon kinek kell ez a gyanús áru?)

Hiába mondják, hogy Kínában ritkán lopnak kerékpárt. Elhinném, ha nem látnám, hogy néha rettentően bonyolult és nehéz lakatokkal „parkolnak“ a biciklik. Ki lakatolná le, ha nem félne a tolvajoktólg

II!.

A sorozatosan leleplezett bűn- szövetkezetek működését — paradox módon — elsősorban pozitív fejleményekkel lehet magyarázni: csökkent a mindenre kiterjedő zsarnoki ellenőrzés, már nem nagyon kérdezik, miből telik házépítésre, bevásárlásra, ugyanakkor megélénkült a piac, változatos lett a boltok és áruházak kínálata, tehát van mire költeni a lopott pénzt. Ennek az ijesztővé váló bűnözési hullámnak a leküzdésére a kínai kormány meglehetősen elszánt. elrettentő kampányba kezdett. Többszáz embert golyó általi halálra ítéltek gazdasági bűn- cselekmények miatt, és az ítéleteket gyakorta nyilvános és csoportos kivégzések keretében hajtják végre, a megbilincslt vádlottak tarkónlövésével. Időről időre a televízió közvetíti a stadionokban megrendezett egzekúciót, hogy ezzel is elijesszék az embereket a törvény kijátszásától.

Nem tudom, mekkora elrettentő ereje lehet gazdasági bűncselekmények esetében a kivégzésnek, ugyanis kisebb lopásokért senkit sem ítélnek halálra, márpedig a nagy gazdasági bűncselekmények mindig kisebb összegekkel kezdődnek, s a bűnöző észrevétlenül lépi át azt a bűvös határt, amely fölött már a halálos ítéletet kockáztatja meg. Mindenesetre a kínai kormány jogászai helyeslik a nagy tolvajok, szélhámosok, sikkasztók nyilvános kivégzését.

Persze, az új korszakot elsősorban nem a kegyetlenség, az embertelenség, hanem éppen ellenkezőleg: a hagyományos kínai erények, főleg az udvariasság és szívélyesség újjáéledése jellemzi. A kínai udvariasság újkeletű világrekordját alighanem' a The Observer című londoni'láp hozta nyilvánosságra. Egy angol szerző cikket küldött a kínai gazdasági tudományos folyóiratának, s a szerkesztőség a következő levélben utasította el a kéziratot (szószerinti fordítás):

„Határtalan gyönyörrel olvastuk kéziratát. Ha közölnénk munkáját, soha többé nem publikálhatnánk semmit, ami alacsonyabb színvonalon íródik. És elképzelhetetlen, hogy az elkövetkező ezer évben bármi ehhez foglalható kerüljön szemünk elé, sajnos kénytelenek vagyunk visszaküldeni isteni fogalmazványát, s eközben ezerszer könyörgünk önnek, nézze el rövidlátásunkat és félénkségünket.“

Sok kínaival és külföldivel vitatkoztam Pekingben — az uszodában, lakomák közben, sörözés vagy Nagy Fal-túra közepette Kína jövőjéről. A jövendőt csak sejteni lehet, és akadnak kétkedők, akik hangoztatják, hogy a kínai inga mindig messze kileng az ellenkező irányban. Az ötvenes évek őrült kampányai után, 1962 -65-ben is megélénkülés, enyhülés, belső gazdasági virágzás köszöntött be, de a kulturális forradalom vandalizmusa minden addiginál borzalmasabb pusztításokat okozott. Most ismét szép és biztató dolgokat látni, de vajon mikor lendül ismét ellenkező irányba az a bizonyos inga? — kérdezik a szkeptikusok.

Mikor lesz a kínai vezetés ismét a szovjetellenes, Ameri ka-ba- rát orientáció híve? — tették fel a kérdést a külpolitikai érdeklődésű kétkedők. — Mikor értelmezik majd az „egyenlő távolságtartás“ jelenlegi politikáját Washington szája íze szerint?

Nem tudom. Meglátjuk. Kína ma szívderítő látványt nyújt, és az ember őszintén kívánja, hogy a jövendő ennél is szebb, emberibb, értelmesebb és ragyogóbb legyen.

A Nyári Palota egy szép részlete Peking mellett.

Mint a római Trevi kútnál: enyhülést kereső kínaiak a Téli Palota szökőkútjának hús vizében.

A Szovjetunióban országos vitára bocsátották az SZKP Központi Bizottságának azt a javaslatát, amely kitűzi az oktatásügyi reform fő irányvonalait.

A kommunista párt és a szovjet állam következetesen megvalósítja Lenin elgondolását az egységes politechnikai oktatásról. Az iskolának a fiatal nemzedéket úgy kell oktatnia és nevelnie, hogy a lehető legnagyobb mértékben tekintetbe veszi azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek között a fiatalok élni és dolgozni fognak — állapítja meg a javaslat.

A javaslat szerint az általános középiskola 11 osztályos lesz. A tanulást a gyerekek az alapiskola alsó tagozatán (1—4. osztály) egy évvel korábban, a hatodik életévükben kezdik. A kilencedik osztály befejezésével a tanulók nem teljes középiskolai végzettségre tesznek szert. A kilencosztá- lyos iskola után általános vagy szakmai képzésben részesülnek.

Az általános középiskolát végzettek az egyévfolyamos szakmunkásképző intézetekben, a két- vagy háromévfolyamos szakközépiskolákban, illeve az egyetemeken és főiskolákon képezhetik továb magukat. Aki nem tanul tovább, az a tizenegy osztályos általános középiskolában szerzett szakmai ismereteknek megfelelően kap állást a népgazdaságban.

A grenadai bábkormány amerikai forgatókönyv alapján folytatja csaknem negyven politikai fogoly perének az előkészítését. A foglyok többsége a megdöntött grenadai forradalmi kormány tagja volt. Az AP hírügynökség értesülései szerint most folyik a vádiratok szövegezése.

A legalapvetőbb Jogi normákkal ellentétben a letartóztatottak egyike sem léphetett kapcsolatba védőügyvédjével. Ramsey Clark egykori amerikai igazságügyminiszter a Chicago Sun Ti- mesnak adott interjújában kijelentette, hogy „a Grena- dán letartóztatottak közül még egy sem látott ügyvédet“.

Az új évben megindult a földgáz szállítása Francia- országba az elmúlt év decemberében átadott transzszibériai gázvezetéken keresztül. Az export gázvezetéket alig két év leforgása alatt építették meg az amerikai berendezések szállítására kimondott washingtoni embargó ellenére. A szibériai urengoji földgázlelőhelyről kiinduló vezeték a Szovjetunió európai területén együttvéve 5000 km hosszúságú. Ezen a szakaszon a tervezett hat vezeték közül négy már üzemel, beleértve a Nyugat-Európába földgázt szállító exportgázvezetéket is. Az ötödik gázvezeték kétharmad részén már lefektették a nagy átmérőjű csöveket, és most kezdték meg a hatodik építését. Az említett vezetékek összhosszúsága megközelítőleg 20 ezer km lesz. és megépítésük 25 milliárd rubeles befektetést igényel.

Koppenhágában Ünnepi nagygyíí’ésen emlékeztek meg a Dán Kommunista Párt sajtőszerve, a Land og Folk első száma megjelenésének 50. évfordulójáról. Jörgen lensen pártelnök az összejövetelen hangsúlyozta, hogy egyedül a dán kommunisták lapja képviseli a munkás- osztály legalapvetőbb érdekeit. Külpolitikai vonatkozásban a lap legfontosabb feladatának azt minősítette, hogy szervezze és egyesítse a dán békemozgalmat és az ország demokratikus erőit a békéért és a reakció ellen vívott harcban. A belpolitikai helyzetről szólva az egyre éleződő szociális ellentétekért a népe’lenes politikát folytató kormányt tette felelőssé.