Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-04-03 / 14. szám

A Forma 1 IDEI VERSENYNAPTÁRA Március 24.: Rio de Janeiro Április 7.: Kyalami Április 29.: Zolder Május 6.: Imola Május 20.: Dijon Június 3.: Monte Carlo Június 17.: Montreal Június 24.: Detroit Július 8.: Dallas Július 22.: Brands Hatch Augusztus 5.: Hockenheim Augusztus 19.: Zeltweg Augusztus 26.: Zandwoort Szeptember 9^ Monza Október 7.: Nürnburgring Október 22.: Fuenglrola 'Az 1984-es VB-futamok rajtszámainak elosztása, amely némileg az erőviszo­nyokat is tükrözi. A 13-as rajtszámot babonából kihagyták. 1. Brabham — BMW (Piquet) 2. Brabham — BMW (Teo Fabi) 3. Ferrari (Alboreto), 4. Ferrari (Arnoux) 5. Williams — Honda (Laffite). 6. Williams — Honda (Rosberg) 7. MsLaren — TAG (Prost) 8. McLaren — TAG (Lauda) 9. Tyrell — Ford (Brundle) 10. Tyrell — Ford (?) 11. Lotus — Renault (de Angelis) 12. Lotus — Renault (Mansell) 14. ATS — BMW (Winkelhock) 15. Renault (Tambay) 16. Renault (Tambay) 17. Arrows — BMW (Surer) 18. Arrows — BMW (Boutsen) 19. Toleman — Hart (Senna) 20. Toleman — Hart (Cecotto) 21. Spirit — Hart (Fittipaldi?) 22. Alfa Romeo (Patrese) 23. Alfa Romeo (Cheever) 24. Osella — Alfa (Ghinzani) 25. Ligier — Renault (de Cesaris) 26. Ligier — Renault (Hesnault) 27. RAM — Hart (Alliot) Amatőr, profi, nem hivatásos Mikor profi a profi? Ez a kérdés foglal­koztatja a profikat, amatőröket, az álama­tőröket és természetesen a hivatásos sport­vezetőket. Egy brit kormánybizottság tanul­mányt készített az egyik legégetőbb kér­désről, nevezetesen arről, hogy tndulhat- nak-e hivatásos sportolók az olimpián, és ha igen, milyen feltételek mellett. A terje­delmes munka több olyan tényről tesz em­lítést, amelyek azt mutatják, hogy a profi sportolók, így vagy úgy, de szerephez jut- i’ nak az olimpiákon. Első helyen említendő a tenisz, amely a tanulmány szerint a legiizletiesebb sport­ág, és az 1988-as olimpia műsorán már sze­repel, de bemutatóként már az idei Los Angeles-i olimpián is részt kap. Említést érdemel, hogy a módosított részvételi sza­bályzat szerint az olimpiákon induló spor­tolók kaphatnak pénzbeli támogatást abban I az esetben, ha ezt az összeget befizetik hazájuk szövetségének, és csak pályafutá- ti suk befejezése után veszik át. A brit ku­tatók azt is szóvá tették, hogy az 1984-es olimpiai labdarúgó-selejtező tornákon hiva- '• tásos futballisták is szerepelnek a váloga­tottakban, habár magán az olimpián már nem vehetnek részt. A kiadvány a továbbiakban azt taglalja, hogy lehetővé válik-e a profik — ökölví­vók labdarúgók, teniszezők stb. — olimpiai szereplése akkor, ha konkrétan a játékok ideje alatt nem kapnak fizetést. Ha igen, akkor valószínűleg óriási lesz a színvonal­beli különbség a hivatásosok és az amatő­rök teljesítménye között,. illetve a fejlett országok és a fejlődő világ sportolóinak teljesítménye között. A harmadik fő kér­déscsoport: mindez hogyan hat majd a sport egészére, növekszik-e általa a szaka­dék a jól fizetett csillagok és a „szürke" sportolók között. Az bizonyos, hogy a közeljövőben az olimpiai chartát újrafogalmazza a NOB egy munkacsoportja, amelynek élén a te­kintélyes kanadai jogász, Jim Worrall áll. Az tény, hogy az okiratban az „amatőr“ I szó már most sem szerepel, az viszont igen, hogy az olimpiai játékokon csak a nem hivatásos sportolók vehetnek részt. A nem­zetközi szakági szövetségeknek jogukban áll, hogy külön-külön szabják meg az olim­piai részvétel feltételeit, példa rá a szarajevói - téli olimpia, ahol számos olyan síző állt rajthoz, akik nyíltan és legálisan jelentősebb hirdetési pénzeket vettek fel, de Stenmarkot és Wenzelt el­tiltották, mert közvetlenül vettek fel pénzt. A brit tanulmányt elküldték a NOB el­nökének is, a spanyol sportdiplomata azonban elszárkózott attól, hogy kommen- tárt fűzzön hozzá. Annyit mindenesetre raegjegyzett: jó, hogy elkészült ez a doku­mentum, de nem biztos abban, hogy akik készítették, ismerik az olimpiai mozgalom kulisszatitkait. De hogy melyek ezek a kulisszatitkok, az egyelőre a nyilvánosság előtt nem is­meretes. — Úgy tűnik, mindig siet, a gyorsaság meg­szállottja ... A hírek szerint a minap Olaszor­szágban csípték el, amint 200 kilométeres se­bességgel robugott, ami éppen kétszerese a megengedettnek. — Egyesek eltúlozzák a dolgokat, 80 kilomé­teres sebességgel hajtottam, ahol 50 volt meg­engedve. — De azért csak gyorsabban hajtott... Is­mer a kétszeres világbajnok egyáltalán legna­gyobb sebességet? — Magánkocslmat épp úgy vezetem, mint más közönséges ember. Nem fékezek azonnal, ha szemembe ötlik a sebességet korlátozó tábla. Hagyom a kocsit továbbgurulnl. Így fülelt le a rendőrség is, de azonnal kifizettem a bírsá­got. — Nelson Piquet ezek szerint ugyanolyan au­tós, mint sokan mások. — Egy igazán gyors kocsiban természetesen nyugodtan ráengedem a gázt, nem törödök a korlátozásokkal. Csak persze, közben tigyelni kell a rendőröket. — Mire gondol vezetés közben? — Az üzletre, a Forma 1 versenyekre, vagy éppen a szép lányok járnak az eszemben, pilla­natnyi gondjaimtól függően. — Mit jelent a világbajnoknak a sebesség? Talán mámor? , — A sebesség csak a verseny egy része. Kü­lönben semmi jelentősége sincs számomra. — És a biztonság? — Az életben nagyon kevés dolog biztonsá­gos. Tisztában vagyok azzal, hogy nem űzök valami biztonságos foglalkozást, mégis csiná­lom. Ha valaki repülőre ül, vagy Forma 1 ver­senyen indul, mind a kettő veszélyes dolog. De hadd tegyem hozzá, hogy én például, aki régóta veszek részt Forma 1-es versenyeken, egyáltalán nem érzem a veszélyt. — Kollégái az autóversenyek mellett is ke­ményen dolgoznak. — A Public Relation, a reklám területén te­vékenykednek, s engem ez nem érdekel. Ha körülöttem minden rendben van, akkor ezt in­kább átengedem másoknak. Ez persze nem je­lent) azt, hogy nem beszélgetek néha örömmel más emberekkel, újságírókkal. — Valamit azért mégis tennie kell, ha a Nel­son Piquet nevet el akarja adni. — A reklámmal sok mindent el lehet érni. Am a legjobb reklám változatlanul a győzelem. A többi csak erőlködés. — Immár öt éve, hogy elkötelezte magát a Brabham gépekhez. Ilyen hűségre nem kötele­zik a szabályok. — Nem ismerek jobb csapatot. A körülmé­nyek kjválőak. Az autó biztonságos, öt év alatt még egyszer sem ért baleset az autó miatt. Ép­pen azért hasonló feltételek nem késztetnek változtatásra, de persze ha valaki lobbat kí­nál . . . — Mi az, hogy jobbat kínál? — Tegyük fel. ha a Brabham holnap felosz­latja Forma 1-es istállóját és a Ferrari vagy a Renault hívna, akkor oda mennék, amelyik több pénzt ígér. — Érdekli, hogy ki a másik menő a csapat­ban? — Nem. — Mit jelent ön számára a csapat másik pi­lótája? — Semmit. — Semmit? — így, ahogy mondtam, semmit... Tavaly Riccardo Patrese volt a társam, akiről azt gon­doltam. hogy majd segítségemre lesz a VB-fu- tamok során. De azután semmit sem segített. Miért érdekeljenek akkor a csapattársak?-— De azért a Forma 1 üzletben mégsem le­het egyedül boldogulni. — Ebben az üzletben nehéz barátokat talál­ni. Sokan keresnek, látni, beszélni akarnak ve­lem. De ez nem barátság. Az emberekkel jól megértem magam, de ez még nem barátság. Ba­rátok azok, akik nem szeretnek sokat beszélni. — A világbajnoknak tehát az életművészet volna a titka? — Vegyük a legjobb tíz menőt. Ha azonos körülmények között rajtolnak, akkor legfeljebb századmásodpercnyi különbségek lehetnek kö­zöttük. A gyorsaság egyáltalán nem titok. A titok abban rejlik, hogy az ellenőrző tesztfu­tamok során az ember ismerje meg a lehető legjobban autóját, észrevételeit közölje a mér­nökökkel, tervezőkkel, a szerelőkkel, akik az­után ezt kamatoztathatják. A dolog nagyon egyszerű. A gépet egy kicsivel mindig gyorsab­bá kell tenni, és a versenyeken mindig egy ki­csit okosabban kell vezetni. — Az ügy azért talán mégsem ilyen egysze­rű. Szép számmal akadnak, akik második vi­lágbajnoki győzelme után azt mondogatták, hogy ez a Piquet autósnak született. — Azt, hogy autóversenyzőnek születtem vol­na, nem hiszem. Az az Igazság, hogy sokat ta­nultam, és még mindig akad tanulnlyalóm. De nagyon kedvelem ezt a hivatást. Sok a szabad­időm. S ráadásul egy rakás pénzt Is keresek. Mi mást kívánhat az ember magának? — Ilyen elégedett? Mit kérdezne az új­ságíró Piquet a Forma 1 világbajnokától? — Nem is tudom hirtelen, de talán azt, hogy mit gondol, jobb-e a többieknél? — S mit válaszolna rá? — Ha ezt gondolnám magamról, akkor egé­szen biztosan lemaiadnék a nagy versenyfu­tásbán, hiszen beképzelt lennék, biztos lennék a dolgomban, nem akarnék tovább tanulni. Ez­zel szemben mindig azt emlegetem magamban, hogy még többet, még keményebben kell dol­goznom, mert csak így győzhetem le vetélytár- saimat. — Valóban vitorlásán tölti idejének nagy ré­szét? — Most igen, mert házam még nem készült el teljesen. No de egyébként azért leginkább úton vagyok. Legutóbb két hónapig voltam Olaszországban, repülni tanultam. — Pedig sohasem akart magánrepülőt vásá­rolni. — De’ meguntam az utazgatást. Ha mondjuk négyórás próbavezetésre Angliába rendeltek, akkor ez három-négy napot vett igénybe. Most reggel indulok, s estére már vissza is érek. Tudom, ez nem kevés pénzbe kertjl, de meg­engedhetem magamnak . — Szokatlanul nyugodt, szinte egykedvű, mintha fatalista lenne Fel tudja önt egyálta­lán valaki idegesíteni? — Akkor veszítem el Idegeimet, ha hibázok, ha valamit rosszul csinálok Különben megőr­zőm nyugalmamat. Másokkal szemben elnézőbb vagyok. S éppen ezért nem is, tudnak felidege­síteni. — Na ezt azért ne mondja, hiszen Hocken- heimben milliók szeme láttára ütötte meg a chilei Salazart. — Hát igen. akkor elvesztettem a fejem. De tavaly a hollandiai Nagydij során csaknem ha­sonló Inzultus ért, de álmomban sem gondol­tam arra, hogy Prostot megüssem. — Miért nem? — Ez más helyzet volt. Prost a vezetésért küzdött, a világbajnoki címért. S Ilyenkor az erőszakosság, a rámenősség megérthető. Sala­zar azonban a sereghajtók közé tartozott. S csak fel akart tűnni valamivel. Ennek eiíenére nem , gondoltam, hogy egy fickó Ilyen ostoba lehet. De mindenesetre én Is hibáztam. — Hányszor hibáz egy futamban a világbaj­nok? — Egyes futamokban egyszer sem, máskor többszőr is. De igazán nagy hiba nem lehet közöttük. — Ügy vezet, akár egy gép? — Tavaly, az utolsó futamban, Dél-Amerlká- ban. amikor megnyertem a világbajnokságot, jött egy pillanat. Minden klválóaní ment, s hir­telen arra gondoltam, hogy moá't újra világ­bajnok lehetek. De azonnal elhessegettem ma­gamtól a gondolatot, mondva, felejts el min­dent, nem gondolkozhatsz. — És mi volt a legjobb döntése? — Amikor a Brabhamhoz szerződtem. — 0t éve dolgozik Bernie Ecclestone társa­ságában. Ez a titokzatos ember uralja a For­ma 1 versenyeket. — Kemény fickó, de ragyogóan csinálja a dolgát, s egyszerűen fáradhatatlan. — Fáradhatatlan a pénzért való hajszában is, azt mondják, a tárgyalások‘"során minden dol­lárért külön harcol. — Igen, ezt csinálja, és már én is eltanul­tam tőle. — Ezek szerint évről évre többet kasszíroz? — Hát, egy kicsivel. — Ezek szerint a pénz mégis jelent önnek valamit? — Természetesen, az ember nem lehet kö­zömbös akkor, ha egy másik kétmiliót keres, s ő esetleg csak egyet kap. Ebbe bele lehet betegedni. — De korábban mindig azt állította, hogy elég pénze van. — Tulajdonképpen tényleg nem panaszkod- hatam, ha abbahagynám a versenyzést, és ha­zaköltöznék Brazíliába, nagyon jól élhetnék. De ezt nem akarom. így tovább járom e versenye­ket, ez szórakoztat, nagyon szórakoztat. A jelek szerint Prost komolyan veszi a vi­lágbajnoki cim megvédését. Lapzárta után ke­rült sorra Rio de (aneiróban az idei első világ- bajnoki futam, amelyen fölényesen győzött. BRUMEL ÉS TÁRSAI A magasugrás az atlétikai versenyszámok kö­zül az egyik legnépszerűbb. A szovjet magas­ugrók az utóbbi negyedszázadban nagy ered­ményekkel büszkélkedhetnek. Jurij Sztyepanov, Valerij Brumel és Vlagyimir jascsenko együt­tesen kilenc centiméterrel emelte a világcsú­csot. Robert Savlakadze, Valerij Brumel és fu- rlj Tannak olimpiai bajnokságot nyert. Helsin­kiben, az első vllágba,'nokságon Gennagyij Av- gyejenko állt a dobogó legmagasabb fokán. Mióta ember él, mindig a szárnyalásról ál­modozott, szárny nélkül, mechanikai és külső segítség nélkül felemelkedni a földről. A ma­gasugrók a maguk módján ezt teszik, s ezért a közönség kedvencei. A három olimpiai jel­szó egyikének az „altius“-nak (magasabbra) a megtestesítői ők. A sportkedvelők jól emlékeznek még Brumel- re, aki négy éven keresztül nagy nemzetközi versenyen nem kapott ki, pedig szerepelt közel százötven vetélkedőn. Centiméterről centimé­terre javította a világcsúcsot: 223, 224, 225, 226, 227 és 228 cm-t ért el. Ismerve képessé­geit, még magasabbra is emelte volna a lé­cet, ha olyan körülmények között szerepelhe­tett volna, mint a maiak. Neki salakról kellett indulnia, és homokgödörbe esett, hiszen akkor még nem volt divatban sem a rekortán, sem a tartán, s a földre érés sem történt puhán. Egy közúti baleset következtében majdnem láb nél­kül maradt, huszonhárom évesen, ereje, fejlő­dése teljében szakadt meg felfelé ívelő pályá­ja. Az orvosok talpra állították, Brumel pedig az emberi akaratot is bebizonyítandó, világcsú­csot állított fel. A műtétek végtelen sorozata, újabb visszaesések, a kétségbeesés és a re­ménykedés váltakozása után újra ugrani kez­dett. és ha a korábbi magasságokig nem ju­tott is el, a két métert jóval túlszárnyalta. Brumel korszaka után ismét az amerikai ug­rók tűntek fel: Matzdorf egy centivel emelte Brumel rekordját, majd Stones következett, aki­nek azonban jelentős versenyt nem sikerült nyernie. Montrealban, meglepetésre a lengyel Wszola diadalmaskodott, s utána jascsenko kö­vetkezett könnyed stílusával. Az NDK-beli Wes- sig moszkvai! olimpiai győzelme mindenkit meglepett. S tavaly a helsinki világbajnoksá­gon Gennagyij Avgyejenko személyében Ismét új csillag tűnt fel. A 20 esztendős (november 4-én töltötte be), ogyesszai Avgyejenko véletlenül került az atlé­tikai pályára. Gyermekkorában abszolút zenei hallással rendelkezett, zeneiskolába járt. Tíz­évesen titokban elment a lakóhelyéhez közel eső sportiskolába, s ott Borisz Robulec adző- höz került. Mindkettőjük számára szerencsés volt a találkozás, azóta sem váltak el útjaik. Viktor Szanyejev sikereinek hatása alatt a hár­masugrás felé fordult az érdeklődése. Tizen­öt éves korában már 15,75 volt a legjobb ered­ménye. S ilyen kezdet után mégis hogy lett belőle magasugró? A véletlen közrejátszott. Csapatának szüksége volt egy magasugróra, s Avgyejenko „beugrott“. Élete első versenyén 206 cm-t ért el, s első lett az országos ifjúsági bajnokságon. Sikere ellenére továbbra Is a hármasugrás iránt vonzódott. A következő al­kalommal azonban ismét megkérték, hogy vál­lalja a magasugrást. S megint csak nyert, ez­úttal 218 cm-rel. 1980-től kezdve egyre jobban előtérbe került a magasugrás a felkészülésé­ben is, s már a következő idényben teljesítet­te a sportmesterí szintet. A sportiskolában több sportág edzője árgus szemmel figyelte a szőke, 202 cm magas és 84 kiló testsúlyé fiút. Különösen a kosárlabdában jósoltak neki fényes Jövőt. Gennagyij azonban maradt a magasugrásnál. A vllágbafnokság évében Avgyejenko szép győzelmet aratott (228 cm) Lenlngrádban Sze- reda, Granyenkov és Sevcsenko előtt, akik már 230 cm-es eredménnyel is dicsekedhettek. Igaz, ez fedett pályán volt. Meglepetésként hatott a VB-csapatba való beállítása, hiszen a sparta- kládon 225 cm-re csak hatodik lett. Kestutis Sapka, az egykori kitűnő versenyző, a magas­ugrók szakvezetője így magyarázta Avgyejenko beválogatását: „Nem számítunk győzelmére, de nagyszerű adottságokkal rendelkezik, stílusa érdekes, hadd ízlelje meg a nagy versenyek légkörét. Tanuljon...“ Avgyejenko Helsinkiben sem okozott csaló­dást. Edzője pszlchikatíag készítette fel a* nagy összecsapásra. Elérte nála, hogy a pályán so­hasem az ellenfelekkel foglalkozik, hanem a magasugrást és a számokat látja maga előtt. Helsinkiben a verseny három órája alatt sem törődött az ellenfelekkel. Ugrása után félrehú­zódott, elterült, pihent, készült. S a megfelelő pillanatban nagyszerűen összpontosított, küz­dött és — győzött. Fejlődésére jellemző hogy égy ■ év alatt 15 cm--t(l) javult, majd egy-egy centiméter követ­kezett, s végül újabb 10 cm-es javulás. Szinte hihetetlen. 1980: 206 1981: 221, 1982: 222 és 1983: 232 cm (a VB-n). jövőjéről annyit árult el. hogy a katonai szolgálat után szeretne a testnevelési ’főisko­lára kerülni: „Érzem, még kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezem, s ha valaki még magasabbra akar jutni, elméleti tudással is fel kell magát vérteznie“ — mondta magyarázat­ként. Avgyejenko szorgalma nagy, s a szakembe­rek bíznak abban, hogy a folytatás nem ma­rad el. jönnek még újabb győzelmek, sike­rek is. Nelson Piguet: A legjobb reklám a győzelem

Next

/
Thumbnails
Contents