Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-10 / 2. szám

'I I KOMMENTÁLUNK Fontos tanácskozások előtt A kommunista párt vezető szerepének gyakorlati megvalósítása nőikül lehetetlen lenne elérni szocialista céljainkat. Ezért a pártépítés egyik legfontosabb elve. hogy a munkahelyeken: az iparban, a mezőgaz­daságban, az építészetben, a közlekedésben, a kereskedelemben, a kultúra és az oktatás' intézményeiben alapszervezeteket létesít, hogy ezek működési területükön a párt po­litikai irányvonalát érvényesítsék. A meg­győzés eszközeivel dolgoznak az alapszer­vezetek annak érdekében, hogy a párt programját minden dolgozó a sajátjának tekintse. Az elkövetkező néhány héten ezt a tényt majd annál is inkább érezni fog­juk, hogy minden alapszervezet megtárgyal­ja 1984. évi feladatait, miközben saját fel­tételeit szem előtt tartva alkalmazza majd a CSKP nemrég megtartott 9, ülésének ha­tározatait. Zárszavában ezen az ülésen Husák elv­társ így határozta meg a feladatot: ..Min­den párttagnak és tagjelöltnek munkájában és a mindennapi életben a szocializmus, a kommunizmus, a marxízmus-leninizmus esz­méi valódi harcosaként, a XVI. pártkong­resszus határozatai és a párthatározatok végrehajtásáért küzdő emberként kell fel­lépnie és eljárnia.“ Az 1984. év feladatai bizonyára egy szer­vezetben sem lesznek könnyűek, de a XVI. kongresszus óta eltelt esztendő eredményei Jó alapul szolgálnak majd a további előre­lépéshez. A termelőüzemekben így előtérbe kerül a jobb szervezés és irányítás, vala­mint a vezetők felelősségteljesebb hozzá­állásának kérdése. Ugyancsak van mit ja­vítani a munkafegyelem terén is, hogy a munkaidő minden perce hasznosítva le­gyen. A pártélet demokratizmusa magával hoz­za az egészséges kritikai légkör kialakítá­sát. Az ilyen légkörben a tagság jobban érzi felelősségét az eredményekért, vala­mint azt, hogy minden tag aktivitásának van gyakorlati értelme. A pártszervezetek vezetőségei egyébként röviddel taggyűléseik után nyilvános gyűlé­seken számolnak be határozataikról, elkép­zeléseikről. Várható az is, hogy az alap­szervezetek nagy figyelmet szentelnek majd a káderutánpótlás és ezzel kapcsolatban a fiatal szakemberek érvényesülése kérdései­nek is. A CSKP Központi Bizottsága már többször bírálta, hogy sok helyen a fiatalok vezetői posztra állítása nem tervszerű, és céltudatos. Ez pedig ma, amikor annyira fontossá vált a tudomány és á legújabb műszaki ismeretek bevezetése, valóban ká­ros az egész társadalom szempontjából. Tartalékaink vannak a párttaggá való ne­velésben is, különösen a fiatal munkások között. Sokan a párttaggá nevelést a fiata'- lok körében nem tartják elég körültekintő­nek. Ebben a pontban a felelősség egy ré­sze a SZISZ-szervezetekre hárul, mert kö­vetkezetesebben kell. hogy betöltsék aján­lói küldetésüket. Nem kétséges, hogy az ifjúsággal való foglalkozás sokrétű problé­maköre minden szervezetben felmerül majd. Továbbra is pártmegbízatásokat kapnak a fiatal 'kommunisták, hogy a SZISZ-bera dol­gozzanak. Általuk teljesíti majd a pártszer­vezet a kitűzött feladatokat, de ugyanakkor ők lesznek azok, akik a politikai döntések előkészítésekor tolmácsolják a fiatalok vé­leményét és igényeit. A korszerűsítés igényével lépnek majd fel bizonyára a szervezetek az agitációs és propagandamunka fejlesztésében is. Ez a kérdés gyakorlatilag érinti az ifjúsági szö­vetség szervezeteit is, mivel a politikai képzés a SZISZ-ben a propagandisták kivá­lasztásával és felkészítésével a legtöbb he­lyen a pártalapszervezetek révén folyik. STRASSER GYÖRGY Hetvenegy éve született Gustáv Husák, Csehszlovákia Kemmunisfa Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, akinek egész élete összefonódott népünk és pártunk har­cával a szebb holnapért, függetlenségünk kivívásáért és a szocializmus felépítéséért. A szociális viszonyok, a környezet és a marxista-leninista irodalom tanulmányozása alakította ki politikai szemléletét, emberi magatartását. Már ifjú korában bekapcsolódott a ha­ladó mozgalomba, 16 éves korában belé­pett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban mint a bratislavai Komensk? Egye­tem Jogtudományi Karának hallgatója Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának tagja lett, és főleg az ifjúság körében, valamint a ha­ladó sajtóban munkálkodott. Vonzalma az ifjú nemzedék iránt mindmáig megmaradt. Mindennapi elfoglaltsága mellett ma is talál időt és lehetőséget arra, hogy a fiatalok és a Szocialista Ifjúsági Szövetség ügyeivel foglalkozzék. Alább a Szocialista Ifjúsági Szövetség III. kongresszusán elhangzott be­szédéből idézünk: „A mai fiatal nemzedék a szocializmus­ban született és a szocializmusban nő fel. A szocialista vívmányok számára magától értetődőek. Nem ismeri a tömeges munka- nélküliséget, a kilátások ködbeveszésének, a reménytelenségnek nyomasztó terhét, amely a tőkés világban élő kortársait sújt­ja. Jó dolog, hogy önök ezt már nem ismer­hették meg saját tapasztalataikon. Annál inkább szükséges azonban, hogy a fiatalok tüzetesen megismerjék eddig megtett utun­kat, hogy tudják, szocialista jelenünket mi­lyen sok harc és áldozatos munka előzte meg. Az évek során számos nehézséget kel­lett leküzdenünk, perbe kellett szállnunk tévedésekkel és fogyatékosságokkal is. A szocializmus győzelméért folytatott harc ta­pasztalatai és tanulságai tartós érvényűek és a fiatal nemzedék számára fontos ve­zérfonalat képeznek. Ehhez szervesen hozzátartozik az, hogy a fiatalokat nemzeti büszkeségre és interna­cionalizmusra, a nemzeteink történelmi múltja, a népünk által a szocialista építés időszakában elért eredmények iránti büsz­keségre, csehszlovák szocialista hazafíság- ra neveljük. Az életben való helyes tájékozódás meg­Népink szolgilaiian kívánja, hogy a fiatalokat szocialista ön­tudatra, a CSKP politikája és a marxizmua- leninizmus eszméi helyességével kapcsola­tos szilárd meggyőződésre, a szocializmus történelmi műve nagyságának és bonyolult­ságának megértésére neveljük. Már V. I. Lenin figyelmeztetett arra, hogy az ifjú­ság más úton, más formában és eltérő hely­zetben jut el a szocializmushoz, mint az ' apák nemzedéke. Más gyakorlati tapaszta­latok és forradalmi feladatok alapján győ­ződik meg a márxizmus-leninizmus helyes­ségéről és igazáról. Korunk fiatal nemze­déke számára ez elsősorban egyet jelent azzal, hogy gyakorlatilag nap nap után köz­vetlenül részt vesz a szocializmus további felvirágzásáért folyó munkában, a békéért és haladásért folyó küzdelemben.“ A gondos, népét szolgáló államférfi és pártharoos nyilvánul meg azokban a gon­dolatokban is, amelyeket köztársasági elnö­künk újévi beszédében fogalmazott meg. Ebben többek között a következőket mond­ta: „Ezzel az évvel abba az időszakba lé­pünk, amelyben fokozatosan megemléke­zünk a csehek és szlovákok nemzeti felsza­badító harcának dicső mérföldköveiről, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, a duklai har­coknak 40. évfordulójáról. Ezek a történel­mi események megnyitották népünk előtt az utat a nemzeti szabadság és az állami ön­állóság helyreállításához, Csehszlovákia függetlenségének megbízható nemzetközi garantálásához, a nagy szociális, gazdasági és kulturális fejlődéséhez. A háború utáni csaknem négy évtized eredményei teljes mértékben alátámasztották és bebizonyítot­ták szocialista utunk helyességét, ez az út teljes egészében megfelel a nép érdekeinek és szükségleteinek, s ezért a nép teljes tá­mogatását élvezi. Következetesen ezen az úton haladunk tovább. “ Hetvenegyedik születésnapján a párt el­ső harcosát, a bölcs államférfit köszöntjük egész ifjúságunk nevében. {p) Mérlegelés és célkitűzés (Folytatás az 1. oldalról) ták a SZISZ-ben és Pionírszervezetében, s nem téveszthető szem elől az sem, hogy a vezetőségben megfelelő arányban legyenek képviselve a munkás- és földmü- vesfiatalok, tehát azok, akik a termelésben dolgoznak. A pártszervekkel megbeszélve javasolni kell több párttag és -jelölt fiatalt vezető tisztségbe. No és a káderelőkészítés során értékelni kell a szikra- és pionírve­zetők munkáját, a pionírszervezetek és -csa­patok szükségleteihez mérten további rá­termett SZISZ-tagokat megbízni ezzel a fel­adattal. — Ami a szervezési előkészületeket illeti, fontos, hogy mindezt legalább két vezető­ségi gyűlésen megbeszéljék. Az elsőn meg- egye*n«,v az előkészületek sorrendjében és időrendi beosztásában, beleértve azt is, hogy a vezetőségből ki miért felelős. A má­sodik vezetőségi gyűlésen kell dönteni a tartalomra és a káderekre vonatkozó do­kumentumokról. Fontos továbbá, hogy a tartalmi, káder- és tervezési előkészületek kérdéseit megtárgyalják az illetékes isko­lai, üzemi csúcsbizottsággal, vagy a SZISZ járási bizottságával. Az évzáró taggyűlések és konferenciák tartalmi előkészületeit pe­dig fontos megbeszélni az illetékes gazda­sági vezetőségekkel, a Nemzeti Front társa­dalmi szervezeteivel, a nemzeti bizottságok­kal, mégpedig avégett, hogy a munkaterVe- zetbe belefoglalják a munka- és lakóhelyek szükségleteit érintő feladatokat is. — Milyen fő feladatok várnak 1984-ben a SZISZ re, s mi minden határozza majd meg tevékenységét? — Az 1984-es évben szövetségünk továb­bi fejlődését több jelentős évforduló és ese­mény motiválja majd. Ilyen többek között a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója, a szo­cializmus építése fő irányvonalának kitűzé­se 35 évvel ezelőtt, a CSKP IX. kongresz- szusán, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete megalakulásának 35. évfor­dulója; ez utóbbi kiváló alkalom lesz arra, hogy a fiatalok megismerjék haladó gyer­mek- és ifjúsági mozgalmunk útját, hogy megszilárduljon a SZISZ-tagok kapcsolata a szervezetükkel. Elvárjuk, hogy az alapszer­vezetek és pionírcsapatok aktívan bekap­csolódjanak az „Emlékidéző“ elnevezésű nemzetközi játékba. Idén is fontosnak tart­juk növelni a gyerekek és fiatalok részvé­telét a tudományos-műszaki haladásban, ki­terjeszteni és fokozni a fiatalok aktivitását, valamint hogy hasznosan töltsék szabadide­jüket. Elvárjuk, hogy szervezeteinkben és szerveinkben javul a vezetés rendszere, ami azt jelenti, jobb lesz a távlati tervezés, a megismerő tevékenység, a fiatalok részvé­tele a terv teljesítésében, javulnak a szer­vezés formái, a káder- és az ellenőrző mun­ka. Egyszóval úgy kell dolgozni a SZISZ- -alapszervezetekben, hogy mind több fiatal teret kapjon egyéni vágyai, elképzelései, ér­dekei és szükségletei kielégítésére. — Ügy gondolom, tennivaló akad bőven. E hosszúra nyúlt beszélgetés is bizonyítja ezt. — Még valamit szeretnék elmondani be­fejezésül. Örülök, hogy létrejött ez a beszél­getés, és ha kicsit megkésve is, hadd kö­szöntsem az újesztendő alkalmából közked­velt lapotoknak, az Oj Ifjúságnak minden ol­vasóját, kívánva nekik erőt, egészséget. A beszélgetést köszönj: CSIKMÁK IMRE 1 A REPÜLÉS A FÖLDÖN KEZDŐDIK... Örömmel mutatja a külföldi főiskolára készülő tanulók névsorát a Zselizi (Zeliezovce) Gimná­ziumban Zábremszky Imre igazgató és Nyus- tyln Ferencné igazgatóhelyettes. Az örömük jogos, mert végzős diákjaik közül hatan már a negyedik évfolyamot Banská Bystricában vég­zik, s jövőre .eddigi kiváló munkájuk folytatá­saként a Szovjetunióban, Magyarországon és az \DK-ban tanulnak majd. A hat negyedikes közül Danis Ilona lány létére igazán férfias szakot választott: repülőtértervezést. Icu megszokta már, hogy ha pályaválasztása felől érdeklődnek, neki nem elég egyszerűen megneveznie a választott foglalkozást, hanem hosszú magyarázatot is kell fűznie hozzá; el­mondja, milyen ez a szakma, hogyan jutott er­re az elhatározásra, sőt meg is kell győznie a kételkedőket, hogy döntése Igen komoly, élet­bevágóan komoly. Hogy a tanulnlvalót, a fő­iskolai tananyagot győzi majd, ebben senki sem kételkedik, hiszen eddig csak egyetlen­egyszer, a gimnázium első évfolyamának fél­évi bizonyítványába „csúszott be“ egy kettes, egyébként tiszta egyes bizonyítványt vitt haza mindig. Csak hát az a repülőzés, ez a repü lőtértervezés, hogyan választhat egy lány Ilyet? — Nevetséges, hogy még mindig férfi- és női 'szakmákra osztják a foglalkozásokat. Millió szór bebizonyosodott már, hogy a nők ugyan úgy helytállnak munkájukban, mint a férfiak. Természetes, hogy vannak munkakörök, ame­lyek megterhelését a női szervezet nem bírja, de mint Ismeretes, a repülésre és az űrhajó­zásra is alkalmasak. Talán inkább csak az a szokatlan, hogy valakinek Zsellzen jut eszébe ilyen pályát választani — érvel Icu. > Közben felmerülhet a gyanú, hogy ez a lány is, mint annyian sajnos, úgy választott, hogy a lehetőségek listáján rábökött az egyik rub­rikára, s mivel ott éppen az állt, hogy repülő­tértervezés, hát ezt a szakot írta be a jelent­kezési ívre. Szó sincs ilyesmlrőll — Régen kezdődött, még a csata! iskola ha­todikosa voltam, amikor jelentkeztem a csilla­gászati szakkörbe. Olyan '6 társaság voltunk és olyan Jól éreztük magunkat együtt, hogy sokszor haza sem akartunk menni. De persze tanultunk Is, és nemcsak elméleti meg gyakor­lati dolgokat, hanem szemléletet is, hogyan, miként lássuk állandó fejlődésében és válto­zásában a világot. Járási versenyekre jártunk, tanfolyamokra, táborozásokra Ögyallára, Uhlis- kára, Marglta-Ilona fürdőre. Legjobb eredmé­nyünk egy járási negyedik hely volt. Aztán el­kerültem a gimnáziumba, s mivel engem a csil­lagászat, s ezen belül is az űrhajózás rettene­tesen érdekelt, javasoltam, alakítsunk itt is szakkört. Összetoboroztam' hat gyereket, Trnav- szky Béla tanár elvtárs pedig vállalta irányí­tásunkat. Ekkor én már határozottan pilóta akartam lenni, s még az is megfordult a fe­jemben, hogy űrhajós. Beszéltem erről itt az iskolában, tanáraim ugyancsak tudtak terveim­ről, mígnem egyszer valamelyik megjegyezte, hogy ha teljesen egészséges vagyok, sikerül­het elképzelésem. Elmentem hát az orvoshoz, komplex kivizsgálást kértem, várakozón gyűj­tögettem az eredményeket, s kiderült, hogy gyönge a szemem. No, nem annyira, hogy érez- zem, vagy különösebb gondot okozna a tanu­lásban, de annyira igen, hogy sem pilóta, sem űrhajós nem lehetek. Én azonban nem tágítot­tam eredeti elképzelésemtől, csak annyiban mó­dosítottam, hogy a repüléssel kapcsolatos, vagy rokon szakmát választok. S mivel a következő tanévben, 1984-ben repülőirányítói, navigációs szakra nem vesznek fel senkit Szlovákiából, repülőtér-tervezőire viszont egyetlen hallgatót, így ezt választottam. Icu tehát ezekben a hetekben, hónapokban buzgón tanul oroszul, hiszen Moszkvában vagy Leningrádban lesz majd főiskolás, ha minden jól sikerül. — Nem, arra még gondolni is rossz, hogy nem sikerül — tiltakozik kitartóan. — De ha mégsem, megpróbálom újra és újra. Legutóbb, hogy Pesten jártam, kimentem a Ferihegyi re­pülőtérre, s ott már szakmai szemmel próbál­tam körültekinteni. Vágyakozva szemléltem az utasokat, mert sajnos, én még repülőgépben nem ültem. Néztem a felszálló gépeket, aztán az irányítőtoronyt, a kifutópályát, a hangáro­kat, a villogó fényjelzéseket, és valahogy úgy éreztem, hogy nem csak a pilóta, hanem na­gyon sok ember munkája közrejátszik abban, hogy a repülőgép felemelkedhessék a levegőbé. És nagyon nagy része van ebben a r’oülőtér- -tervezőnek is. BEN V AR MARIA Fotó: a szerző

Next

/
Thumbnails
Contents