Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-23 / 34. szám
|É0 9 ÉRDEKES ellentmondása napjaink te- levlziötechnikájának, hogy amíg a tervezők egyik serege pénzt s fáradságot nem kímélve dolgozik a készülékek parányltásán, addig a többi konstruktőr legalább ekkora erőfeszítéssel az óriás képernyős televíziók kidolgozásán munkálkodik. Ez az utóbbi törekvés nemcsak az otthoni televíziózást varázsolhatja moziélménnyé, hanem előadások, konferenciák, tömegrendezvények nélkülözhetetlen eszközévé is előléptetheti a televíziót. A nagy képernyős, színes vetítő tévék első nemzedékében háromféle rendszer vívta (s vívja még ma is) harcát a nézők, illetve a vásárlók kegyeiért. Az alapelv mindhárom rendszer esetében ugyanaz — nagyméretű vászonra vetítik a televizióképeket —, a megvalósításban azonban már jócskán van eltérés. A Schmidt-rendszer vetltőbe- rendezése például az alapszíneknek (a pirosnak, a kéknek és a zöldnek) megfeleLassítva s kimerevítve látszhatják újra és újra a vitatott eseménijeket a lelátó felett elhelyezett mammutképernyőn. A mérkőzés közben zavartalanul folytatódhat a pályán. Vsütőberendezés és vászon egyazon készülékben. A piros zöld és kék fénypászták tükrök által irányítva jutnak a fényáteresz- tö ernyő hátsó felületére. lően három különböző színű katódsugárcsővel dolgozik, s tükrökkel irányítja az ernyőre az egyes színösszetevőknek megfelelő képeket, hogy azok ott egymásra, másolód- janak. A rendszer továbbfejlesztett váltó zatában a tükröket különlegesen megmunkált műanyag lencsék helyettesítik; ezek vetítik az ernyőre a képeket. Sajnos, mindkét rendszernek nagy hátránya, hogy a háromféle elektronsugarat nehéz pontosan a megfelelő helyre irányítani. Az „Aquabeam“ rendszer gyökeresen szakít az elődelrendezésekkel:' merészen -r még a vetltőlencse előtt — kombinálja az eltérő színű fénysugarakat, így az ernyőre a már előzőén „összeházasított“ képek kerülnek. A kocka alakú elrendezés három oldalán elhelyezett katódsugárcsövek sugarai különleges tükrökre esnek, amelyek kizárólag adott hullámhosszúságú (színű) KGST - LÉGIS2ERVIZ A légi közlekedés ma már mind rangosabb helyen áll a KGST-országok szállítási rendszereiben is. Gépparkjaik zömét a szovjet gyártmányú. Illetve a tagállamokban szovjet szabadalmak alapján gyártott repülőgépek adják. Am ahhoz, hogy ezek a gépek mind hosszabb Ideig szolgáljanak s megfeleljenek a legszigorúbb műszaki kö vetelményeknek, rendszeres megelőző karbantartást kell végezni. Ez a megbízhatóság egyik legfőbb záloga. FÖALKATRÉSZEK JAVlTÄSA Tekintettel arra, hogy a gépek javítása rendkívül finom, pontos munkát követel, ma még nem minden országban tudják kizáró lag önmaguk ezt a feladatot ellátni. Meg oldásként a szocialista közösség országa' sokoldalúan integrált „szervizszolgálatot' hoztak létre. Bulgária, Csehszlovákia, Len gyelország, Kuba, Magyarország, Mongólia az NDK, Románia és a Szovjetunió 1975-ben megállapodást kötöttek: a repülőgépek, a hajtóművek és tőalkatrészek javításában megosztják a tennivalókat. Sokoldalú egyez ményekben — egészen 1990-ig — összehangolták a javítások nagyságát, kijelölték azokat az országokat és vállalatokat, ame lyek ilyen feladat ellátására szakosodtak. Ennek megfelelően a bolgár Balkan gyái a saját AN-2-es gépeinek javításán túl Ma gyarországnpk és Lengyelországnak Is elvégzi ezt a munkát. Ml több, az üzem bevezette a helikopterek szervizelését is Ugyancsak a helikopterekre szakosodott az NDK és Magyarország is. NEGYVEN százalék Lengyelország repülőgépgyáraiban bolgár román és szovjet repülőgépeket bolgái. NDK-bell, valamint szovjet helikoptereket, továbbá különböző hajtóműveket javítanak A könnyű, motoros repülőgépek, továbbá a lengyel, a szovjet és a csehszlovák gyárt mányú hajtóművek karbantartására Romé nla szakosodott. Csehszlovák vállalatokra bízták ugyanakkor az utasszállító, a mező gazdasági és a sportrepülögépek javitását Mindezeken túl az említett országok ered ményesen teljesítik azokat a kötelezettsé fénysugarakat vernek vissza, a többit pedig a vetítölencsére engedik. Az eredmény hihetetlenül éles kiváló felbontású színes tévékép. , A két egységből vetítőberendezésböl és vászonból — álló rendszerek közös (és sajnos korántsem előnyös) jellegzetessége, hogy az egységeket egymástól meglehetősen nagy távolságra kell elhelyezni, különben élvezhetetlenné válik a kép. A legújabb készülékek tervezői meghökkentő, de leleményes módon lettek úrrá a gondon: egybeépítették a vásznat és a vetítöberende- zést! A piros, zöld és kék színt sugárzó csövek fénypásztái megfelelő objektíveken át és tükrökön kétszer is irányt változtatva kerülnek a fényáteresztő ernyő hátsó felületére. A vetített színes képek minősége a hagyományos képcsövei előállított legjobb képekével Is vetekszik, s nemcsak sötétben. geiket (s, amelyeket a pótalkatrészek és részegységek kölcsönös szállításéra vállaltak Természetesen a KGST-országok valamennyi repülőgéptípusát a Szovjetunióban is javítják. Figyelembe véve a légi közlekedés fejlődésének s ennek megfelelő fejlesztésének távlatait, a KGST Polgári Repülésügyi Állandó Bizottsága javasolta, hogy létesítsenek egy speciális nagyüzemet. Ennek alapján Bulgária, Csehszlovákia, Kuba és a Szovjetunió általános egyezményt írt alá. Elhatározták, hogy a repülőgépek javítására közösen üzemet építenek Kljevben. Az egyezmény résztvevői —- a nemzetközi építkezéshez való hozzájárulásuk arányában — anyagokat, gépeket és berendezéseket kül denek a Szovjetunióba. ISKOLA: TOBB ÜTEMBEN A kijevi gyár az integrációs létesítmények sorában azonban nem az első, hanem a második repülésügyi létesítmény. Már folyamatban van ugyanis Uljanovszkban egy közös oktatási központ építése, amelyben a KGST-államok polgári légi közlekedésében foglalkoztatott hajózókat, műszakiakat és repülésirányítókat képezik. Az iskola több ütemben épül, ám első szakaszait már át is adták rendeltetésének. H. GY. Lencserendszerrel sugározzák a három alapszínnek megfelelő képeket a vetítőkészülék előtt álló ernyőre. A képek hafszálpontos egymásra másolása még problémát jelent. hanem nappali fénynek megfelelő világításban is élesek, árnyaltak, „mozlszlnvona- lúak“. A televíziótechnika igazi góllátjal azonban mégsem ezek a vetítő készülékek, hanem azok a több tucat négyzetméternyi felületé elrendezések, amelyek már jó néhány sportstadionban szolgálják a közön- séget.A lelátó felett elhelyezett óriás „képernyőkön“ — akárcsak a hagyományos tévékészülékeken — ismételhetők, lassithatók, sőt kimerevítve Is láthatók az események, illetve még arra is van lehetőség hogy a pályán folyó mérkőzéssel „párhuzamosan“ másik eseménybe is bepillanthassanak a nézők. A képernyőmammutok teljesítményét több mint 30 ezer újfajta, színes fényforrás és a pályák megfelelő pontjain elhelyezett felvevőkamerák teszik lehetővé. Az egyes kamerák által „látott“, majd elektronikus jelekké alakított képeket számítógép dolgozza fel digitálisan — nullák és egyesek alakjában — tárolja, s amikor parancsot kap, ezekkel a jelekkel „gyújtja“ ki, villantja fel a megfelelő „lámpácskákat“. Minthogy pedig a számítógépet a kijelző ernyő közvetlen közelében helyezik el, nem kell drága (és zavarérzékeny) vezetékeket fektetni a stadion köré. A 13 centiméter hosszú, három centiméter átmérőjű fényforrásokat japán mérnökök fejlesztették ki. Egy-egy képpont négy — piros, kék és két zöld —, négyzetalakban ehelyezett fénykibocsátó csövecskéből áll. A képernyőn összesen 7680 képpont, azaz több mint 30 ezer fényforrás dolgozik, amelyekkel már igazán kedvező felbontást lehet elérni. S jóllehet lámpácskák- ként csupán két watt a teljesítmény, az óriás „tévé“ mégis 300-szor nagyobb fényerejű a hagyományos otthoni készülékeknél. Minthogy azonban e 18 tonnás, szabadtéri képernyő fényforrásai együttesen tekintélyes mennyiségű hőt termelnek, gondoskodni kellett a rendszer állandó hűtéséről is, ám a teljes berendezés energiaigénye még a hűtőgépezetek fogyasztásával sem több 75 kilowattnál. A közvetítésre kiválasztott képeket (hasonlóan a tévéstúdiókhoz) az irányítófülke monitorain figyelheti, s innen küldheti — természetesen a számítógépek közreműködésével — a képernyőre a rendező. Külön billentyű lenyomásával még Irásgenerátort is lehet kapcsolni a berendezéehez, így bármilyen rajz, írás vagy grafika is megjeleníthető a szabadtéri „mozivásznon“. A különös mammutteleviziók „rendszerbe állítását“ — borsos áruk miatt — ma még csak a leggazdagabb intézmények engedhetik meg maguknak. A vékonypénzűeknek pedig — legalábbis egyelőre — valami mást kell kitalálniuk az otthoni, karosszékükből élvezhető televízió kényelméhez pártolt közönség visszanyerésére.
