Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-08-23 / 34. szám
pl 5 Victor Tapia la tudomást, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban talált menedéket. Ml is a brigádból szétszéledtünk, ment, ki hová tudott, kinek hogyan sikerült kikecmeregnie abból a zűrös helyzetből. Mindenféleképpen kerestem a kenyeremet, voltam bőrdíszműves, művészi kovács... Ha megszorultam, segített a rokonság is, mert nagy család az enyém, tagjai gyakran összejönnek, segítenek egymásnak, és nemcsak a legközelebbi hozzátartozók, hanem a távolabbi rokonok is. Az egyik unokabátyám halászhajón kapitány, s megígérte, hogy valamit felhajt számomra. Aztán hetekig hírét sem hallottam, lassanként már meg is feledkeztem ígéretéről, amikor 1974 nyarának végén jelentkezett, megjegyzem, mlnálunk akkor van tél. Talált számomra ...KÉT ORSZÁGÉRT ALKOT A berlini Weisensee lakótelepen él egy fekete hajú, szakállas fiatalember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy elárulja magáról: nem odavaló .., — De otthon érzem magam — mondja. — Már ötödik éve lakom itt, közben megnősültem, családot alapítottam. Victor Contreras Tapia — így hívják ezt a fiatalembert — harmincéves, és Santiago de Chiléből való. Ott született, nőtt lel, tanult, majd Iskoláit befejezve kezdett dolgozni egy építészeti irodában. Amikor azonban a választásokon győzött a Népi Egység kormánya, az ifjú építész a Chilei Kommunista Ifjúság székhelyére „költözött“, onnan pedig oda, ahová kötelességük, a Ramón Par- ró-brlgád feladatai szólították. A művészek, diákok, munkásfiatalok élcsoportja Santiago főterén hirdette a Népi Egység választási programját. — Előbb csak politikai jelszavakat pingáltunk, majd rájöttünk, hogy sokkal hatásosabbak lehetnek a különféle szimbólumok. Ha például valamelyik falra könyvet festettünk, ez azt Jelentette, követeljük, hogy lehetősége nyíljék mindenkinek tanulni, művelődni; a házikó Iskolát jelentett, az ökölbe szorított kéz a dolgozók összetartozását, a nap a békét jelentette. Munkánk sikerrel járt, mert éjszakánként mi másért mázolták volna rajzainkat feketére. Ml festettünk, és műveink bizonyos eszméket hirdettek, a jobboldal híveinek pedig nem volt más ellenérvük, mint a fekete festék. De ez is az alkotók Igazát támasztotta alá, önmagáért beszélt. Az egyre erősödő politikai harcban a Népi Egység kormányával szemben nem volt semmilyen elfogadható ellenérv, ezért nem maradt más fegyverünk velünk szemben, mint a rágalmazás, a hazugság és a fenyegetőzés. A jobboldal csak arra volt képes, és most sem telik többre tehetségéből. Ugyanis a hazánkból érkező hírek egyáltalán nem szívderítőek, jóllehet Pinochet holmiféle demokratizált rendszerről igyekszik meggyőzni a világot. Még mindig nyomtalanul tűnnek el emberek, folynak a bebörtönzések, százezrek éheznek, tengődnek munka nélkül. Bár az utóbbi Időben lázadozik a chilei nép, sztrájkokról érkeznek tudósítások, követelik Pinochet lemondását. A fordulat utáni napok eseményeit felidézve elmondja Victor, hogy nagy szerencséje volt, hiszen „csak“ az állását veszítette' el. Megpróbálkozott mindennel, hogy úgy-ahogy megkapaszkodjék, de az ifjú építész sehol sem kellett. Miért is kellett volna, hiszen az új kormánynak nem az volt a célja, hogy alkosson, építsen, hanem az ellenkezője, a rombolás. Amikor már-már ígérkezett számára valami, ellene szólt a heve, mert ezt a nevet, Contreras, nagyon sokan ismerték. Victor édesapja a chilei politikai életnek neves személyisége volt; a fordulatig parlamenti tagként, a Chilei Kommunista Párt képviselőjeként ténykedett. — A puccs után természetesen rögtön az apám után vetették magukat — emlékezik Victor —, de szerencsére sikerült még elrejtőznie az egyik nagykövetségen. Pl- nochetéknek aztán meg kellett engedniük, hogy a repülőtérre mehessen és elhagyhassa a hazáját. Csak később szereztem rómunkát egy chilei halászhajón. Egy Idényre szerződtem le, három-négy hónapra, amíg a hajó a nyílt tenger vizét szeli, a legénység halra vadászik, majd a zsákmányt feldolgozza, míg az alsó fedélzet meg nem telik hallal. Visszafele tartva egyszeriben eszembe jutott az apám, s rádöbhetek, hasznos ember akarok lenni, s úgy érzem, én a festéssel, a rajzolással válhatok igazán azzá. Időközben elvégeztem a grafikai továbbképző Iskolát, sikerrel levizsgáztam, s tagja lettem az NDK Képzőművészeti Szövetségének. Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy éppen azoknak a rajzaimnak köszönhetem ezt, amelyek Csehszlovákiában jelentek meg először. Akkor még nagyon ismeretlen voltam a művészkörökben. Egy alkaloméi meglátogatott egy honfitársam, s magával vitt néhány karikatúrát, hogy majd valahol publikálja. Később aztán kaptam egy albumot, amelyet Csehszlovákiában adtak ki a sokolovi politikai dalfesztivál alkalmából. No és én ezt az albumot is csatoltam a képzőművészeti szövetségbe való felvételi kérelmemhez. A bíráló bizottságnak, úgy látszik, elnyerte a tetszését, s úgy döntött, ajtót nyit előttem a hivatásos képzőművészek világába. Mert én úgy érzem, ezen a téren lehetek csak volt hazám hasznára. Képeim többsége kimondottan politikai tartalmú: fasizmus-, imperializmus-ellenesek, Chile szabadságáért szállnak síkra. Annak az országnak a szabadságáért, ahová egyszer vissza akarok térni. De csak akkor, ha megszűnik a katonai rémuralom. S hogy e reményem nem alaptalan, bizonyítják a napi hírek. Országomban Plno„Szeretnék visszatérni hazámba, de'^sak akkor, ha az egész népem leülhet a bőség asztalához, nem csupán a kiváltságosok lányai."- Chilei anya bentem, hogy meg kéne látogatnom, hiszen idős ember, hetven , év nyomja a vállát... Előbb úgy terveztem, csak a szabadságomat töltöm Berlinben, a vízumom is mindössze tizennégy napra szólt, s aztán maradtam. Az első emeleti lakás tele rajzokkal, képekkel. Victor minden idejét a festészetnek szenteli. Már több kiállításon szerepelt műveivel. Az NDK Szolidaritási Bizottságának nem egy plakátot készített, meg naptárakat, sőt az ország határain túl is foglalkoztatják. A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berllnben díszlettervezőként dolgozik, készít homlokzati díszítéseket, volt tárlata Hollandiában, csoportos kiállítása az NDK-ban és más országokban. Már mondtam, de megismétlem, hogy otthon érzem itt magamat. Megtanultam németül, amiben feleségem, Olga is segített, aki spanyol emigráns szüleivel több mint tizenöt éve él az NDK- ban. Fiatal vagyok, nem henyélchet lemondását követelik, s már a negyedik általános sztrájkot szervezik. Képeim, rajzaim szerény sürgetői annak, hogy ez a nap minél hamarabb felvlrradjon. Victor berlini műtermének az ablaka éjszakánként sokáig világít. Aki falai közt alkot, művész- társai körében így ismerik: Tapla. S éppen neki sokat kell dolgoznia, mert két országért alkot. Chiléért, amely a hazája, és a Német Demokratikus Köztársaságért, amely menedéket, második otthont adott neki. Menedéket, hazát, mint annak a másfél ezer chilei hazafinak, akik a katonai fordulat után Európába menekültek, s éppen a Német Demokratikus Köztársaságban leltek otthonra. JAN BLAZEJ A szerző és a CSTK felv. ZAG» Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mielőbb intézkedéseket keli foganatosita nia a biztonság megszilárdítására a Földközi-tenger térségében. Ezt a következtetést tartalmazza Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtítkár azon jelentése, amelyet az ENSZ-közgyűlés XXXVIII. ülésszaka számára készített. A jelentés tartalmazza az ENSZ-tagállamok kormányainak állásfoglalását e kérdésben és tükrözi a világszervezet aggodalmát a miatt, hogy az USA a Földközi-tenger térségét támaszpontként akarja felhasznál ni. A jordán kormány állás- foglalásában rámutat, hogy valódi biztonságot és együttműködést nem lehet addig elérni, amíg a Földközi-ten ger térsége nem válik atomfegyvermentes övezetté. Szíria nézete szerint a Földközi-tenger térségében a béke megteremtésének nélkülözhetetlen feltétele a külföldi katonai flották kivonása a térségből és az ottani külföldi katonai támaszpontok felszámolása. A szocialista országok nem maradhatnak közömbösek akkor, amikor a Földközi-tenger térségében veszélyben forog a béke — hangsúlyozza a lengyel kor mány állásfoglalása. Lengyelország a Varsói Szerződés további államaival együtt támogatja azt a javaslatot, hogy a világnak e részét változtassák atomfegyvermentes övezetté. Alan Cranston szenátor, aki a Demokrata Párt színeiben az elnöki hivatalra pályázik, felszőlftotta az amerikaiakat határozottan ntasítsák el a fegyverkezési hajsza Reagan-féle politikáját. Cranston a New Yorkban közzétett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az a'i-in- katasztrófa veszélye sohasem volt olyan reális, mint ma. Reagan elnök azonban teljesen figyelmen kívül hagyja a közvélemény tiltakozását, nem hajlandó átértékelni a fegyverkezés tokozásának veszélyes poittl- káját és továbbra is kockára teszi nemcsak az amerikaiak, hanem az egész emberiség sorsát. „Meggyőződésem, hogy ha a kormány viszonyulna a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokhoz, a legrövidebb időn belül megállapodás jönne létre az atomfegyverek befagyasztásáról, majd pedig csökkentésükről. Nem kételkedem abban, hogy a szovjet kormánynak érdeke az ilyen megállapodás elérése. Erről meggyőződtem a Szovjetunióban tett látogatásomkor, és a szovjet vezetőkkel folytatott tárgvalá- saim során. Az atomháború veszélyét csupán az USA és a Szovjetunió között megkötött becsületes és ellenőrizhető megállapodás háríthatja el — hangsúlyozta nyilatkozatában Cranston. Megállt a lengyel gazdaság hanyatlása: bár a gazdasági fejlődés jelle»’''0i még elmaradnak a valóságot megelőző Időszak mutatóitól, több fontos területen az idei, január—júliusi tar- melés már nagyobb, mint a tavalyi év megfelelő időszakában — állapítja meg a Trybuna Ludu, a lengyel statisztikai hivatal jelentését értékelve. Ebből kitetszik, hogy az értékesített termelés januártól júliusig 8,1 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A feldolgozóipar helyzetének javulása eredmények'nt a piac az idén hét száza'ák- kal kapott több árut, mint tavaly január és július között. Javult az élelmiszer- ellátás: van a boltokban tej, tejtermék, zöldség és gyümölcs is.
