Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-05 / 27. szám
M 9 FOLYÉKONY ÉRCEK H ogyan lesz fáböl vaskarika, azaz az ércből folyadék? Hiszen az érc a Föld szilárd kérgét alkotó olyan ásványi anyag, amelyben egy-egy — számunkra hasznos — elemből vagy vegyület- ből annyi van, hogy az technológiailag kivonható belőle, sőt gazdaságosan vonható ki. Csakhogy a szilárd halmazállapotú ércek valamikor folyadékok voltak: többségük vizes oldatokból csapódott ki évmilliókkal ezelőtt. Nem lehetséges-e, hogy a föld mélyén ma is akad — vagy talán a felszínen Is van — olyan folyadék, amelyben, egy-egy hasznos elemnek vagy vegyü- letnek oly nagy a töménysége, hogy azt már ércnek — „folyékony érc“-nek — Is tekinthetjük? Különféle elemek és vegyületek a tengervízben meg számos forrásvízben is vannak. Ezeket azonban csak sós víznek nevezik, mert egy literükben az oldott ásványi anyag mennyisége mindössze 35—50 gramm. Ennél Jóval töményebbnek kell lennie — literenként 300—600 gramm ásványi anyagot kell tartalmaznia — az olyan oldatnak, amelyet már érdemes folyékony ércként feldolgoznunk. Nos, Ilyen vizek — „folyékony érctelepek“ — Is vannak Földünkön. Ilyen a jelenkori vulkanikus hévizeknek néhány típusa, némely felszíni vízgyűjtőnek, a Holt- tengernek, a Kara-Bogaz-öbölnek stb. a sós vize. De akad folyékony érc a talajvizek és a mélységi vizek között Is, első helyen a kőolaj- és földgázmedencékben. Ez utóbbiak ugyanis rendszerint több millió éves tengervizek: azoknak az üledékrétegeknek a lerakodásakor „estek csapdába“, amelyek az egykori lagúnákban, tengeröblökben ma3íí?:belorusz SZ K ® Szénhidrogénmező É Kőolaj É Földgáz t 9 Káiisó Só ^ A pripjatyi olajmezS része az orosz táb la délnyugati peremén húzódó nagyszerkezeti rendszernek. Ez az áro.cszerű süllyedék — kisebb megszakításokkal — mintegy 400 millió éven át üledékgyüjtö volt; eközben halmozódtak fel benne a hasznos ásványi nyersanyagoknak a kiindulási anyagai. guk alá temették az elhalt á.latl és -i3 vényl szervezeteket, azaz a kőolaj és a földgáz kiindulási anyagait. Ráadásul az egykori elzárt tengerrészekben erős volt a párolgás, ezért a sók rendszerint szilárd halmazállapotban Is kiváltak. Az Ilyen sótelepek tovább „sózták“ a mé ységben rekedt tengervizet. A szénhidrogének természetes módon szennyezik e ^úlységl vizeket, ezért azokban sok a ga^z és a különféle szénhidrogén-vegyület. TeAát a tisztításuk bonyolultabb és költségesebb, mint a tengervízé, hiszen a sótalanllás után — egészen más technológiával — még a szénhidrogénektől Is meg kell szabadítani őket. Mindez nem jelenti azt, hogy az Ilyen vizek haszontalanok; a bennük levő oldott sokcEli! kis tehergépkocsi A Balkancar autógyár „City-car“-nak, azaz városi kocsinak nevezett tehergépkocsija alacsony rakfelületű, s az elrendezést könnyű módosítani. Ezért többféle feladatnak a teljesítésére alkalmas. Mintbogy a járdák szabványos magassága 20 cm, s e kocsi rakfelülete csak 30 cm-re van az út szintje fölött, nyilvánvaló, hogy nagyon könnyű megrakni. Illetőleg róla lerakodni, különösen ha görgős lapokat alkalmaznak. A kocsi két részből áll: a meghajtó egységből és a teberfurgonböl. A hagyományos tehergépkocsiktól eltérően itt a karosszéria alatt hiányzik a kardántengely-meghaj- tás. A meghajtás a vezérlés teljes egészében a mellső tengely feladata. A meghajtó modul a motort, a sebességváltó szekrényt és a közlőműt foglalja magában. Oizelmo- torjának teljesítménye 57 kW (80 lóerő). A gépkocsi legnagyobb sebessége óránkénti 90 kilométer. A szállitótartállyal fölszerelt kis teherautó 2 tonna teherbírású. Az egyik — létrával ellátott — változatának az a rendeltetése, hogy segítse az utcai világítás, a villanyrendőrök stb. karbantartását. Az NOK-ban gyártott létrájának munkatartománya 15 és 75 fok között változtatható, az emelési magassága 10 méterig terjed. A már kífejlesztetteken kívül olyan változatainak előkészítésén dolgoznak, amelyeknek rakodófelülete alkalmas arra, hogy rajta propánbután gázpalackokat szállítsanak, illetőleg az útépítést segítsék. Mélységi eredetű ózon Az általánosan elfogadott nézet szerint Földünkön ózon a légkör felsőbb rétegeiben keletkezik a Nap Ibolyántúli sugarainak hatására. Az ózon azután a légkör függőleges Irányú mozgásaival a felszínhez közelebb levő légrétegekbe Is eljut. A földfelszín közelében villamos kisülések (például villámlás) hatására ugyancsak képződhet ózon. A hatvanas években a szovjet tudósok anyagok némelyikének mennyisége meghaladja azt az értéket, amelyben az ércek már gazdaságosan hasznosíthatók. Az így képződő folyékony érctelepek közül az egyik leggazdagabbat a Pripjaty- süllyedék rejti. Kelet-Európának ez a nagy földtani eleme az Orosz-tábla délnyugati részében, Belorussziában terül el, s nemcsak kőolaj- és földgázkincselt tekintve, hanem az olajtelepeket kísérő jódos-brómos fémtartalmú oldatok miatt Is fontos a Szovjetunió gazdaságának. A kőolajkutató-fúrások révén akaratlanul Is megcsapolják az évmilliók óta nyugalomban levő sós vizeket. Ráadásul meglehetősen sok a forró sós vizek szempontjából meddő •— mélyfúrás a forró sós vizek szempontjából nagyon Is termékeny. E vizek hőtartalmának egyoldalú hasznosítása — a felhozott sók miatt — szennyezi az élővizeket, a talajvizet és a termőföldet. Arról nem Is szólva, hogy a vezetékeket és a berendezéseket eléggé erősen korrodálja és eltörni a vízből kicsapódó só. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a szovjet szakemberek Immár negyven éve vizsgálják a világgazdasági szempontból Is fontos Prip- jaty-térség sós vizelt. Az elemek természetszerűen vízben oldható sók — elsősorban kloridok — formájában vannak jelen. Ebből adódóan a negatív jellemű elemek (anionok) összes mennyiségéből a klór 98 százalékkal részesedik. Utána a bróm következik: ennek mennyisége a sőtömzsök közötti vizek egy literében 117—5985, a sótömzsök alattiakéban 712—6750 mg. Helyenként — például a szollgorszki lelőhely káliumos szintjeiben — a víz egy literében 7790 mg bróm van oldva. A jódnak 108—224 mg, a stronclum- nak 32—6200 mg, a mangánnak 2,5—1408 mg átlagos mennyisége egy liter vízben szintén jelzi, hogy érdemes hasznosítani e vizek oldott ásványanyagát. Némely területen pedig nemesgázok (argon, krlpton stb.) Is akad a sós vizekben. A felsoroltakon kívül még sok más hasznos anyag vonható ki e sós vizekből — no meg édesvízi , A szovjet szakemberek a Prlpjaty-sOllye- dék sós vizelnek hasznosítására tett erőfeszítései arra Irányulnak, hogy szénhidrogéneket, halogén elemeket, rltkafémeket, földfémeket, gázokat és édesvizet gyártó komplex Iparvállalatok létesüljenek a kőolaj- és földgázmezők térségében. Ezeknek — a termelésből származó hasznon kívül — nagy szerepük volna abban Is, hogy ne váljanak terméketlen sivatagokká a kőolaj- és földgázmezők. Az e területeken élő embereknek az olaj- és gázkutak kimerülése után is szükségük lesz egészséges környezetre, munkalehetőségre és vízre. Ezek a szempontok bizonyára új tartalmat adnak a sós vizek eddigi hasznosításának. A sós talajvizeket és a felszínközell sós vizeket, a lagúnák, a tengeröblök, a sós tavak stb. vizét a világon több helyütt szinte ősidők óta hasznosítják konyhasó és más anyag szerzésére. A Szovjetunióban a Kara- Bogaz-öböl, a Szaksza és az Eleton tavak sós vizeit vagy Cseleken és Krasznokamszk sós talajvizeit hasznosítják ásványi anyagok kivonására. Sőt, Baku térségében ezt már nagyüzemileg végzik. Az Amerikai Egyesült Államokban például az Imperial folyó völgyének föld alatti sós vizeiből 49 elemet, közöttük aranyat, ezüstöt, volfrá- mot stb. vonnak ki — gazdaságosan. De termelnek folyékony ércekből nyersanyagokat Angliában és Japánban Is. Ennek hasznosítása — azonfelül, hogy fontos népgazdasági érték a Szovjetunióban — megteremtheti egy olyan Iparágnak az alapjait, amely túléli a kőolaj és a földgáz megfogyatkozását, s már nem károsítja a környezetet sem. arra a föltevésre jutottak, hogy a földkéregben — ahol nagy térerösségű elektromos mezők is vannak — szintén létrejöhetnek villamos kisülések, vagyis föld alatti „villámok“. A közelmúltban e feltevést sikerült kísérletekkel megerősíteni. A labo- rat:rluml mérések szerint az ásványokban és kőzetekben törések hatására valóban létrejöhetnek villamos töltések Illetőleg kisülések. A föld alatti „villámak“ meglétét a terepi körülmények közt végzett mérések szintén Igazolták. A moszkvai geokémlkusok azt Is gondolták, hogy a légköri villámokhoz hasonlóan a föld alatti kisülések színtér, ózon keletkezésére vezethetnek. Ezért arokon a területeken, ahol a tektonikus mozgások nagy- arányúak, vagyis ahol a kőzetekben gyakran támadnak törések, ott a föld alatt képződött ózonnak ezeken a töréseken, repedéseken kell a szabadba jutnia. A terepi megfigyelésekben a geokémlkusok a tektonikusán aktív Isszik-KuI-meden- cében és környékén lumlnes;;cenciás eljárással több száz levegömintá aak az ózontartalmát határozták meg. A mintákat közvetlenül a földfelszínről, illetőleg kétméteres mélységből vették. A mérések azt mutatták, hogy a vizsgált területen húzódó törés mentén az ózon menny: sége nagyobb az átlagosnál, ráadásul a kétméteres mélységből vett levegőmintákban tízszer több ózon volt, mint a felszín köreitekben. A kísérletek és a terepi mérések tehát egyértelműen megerősítik: bolygónk légkörének felszínközell rétegeibe mélységi eredetű ózon jut. Folyékony kristály mint kenőanyag Szovjet kutatók mególlapltták, hogy az emberi szervezet ízületeit kenő folyadék sok tulajdonsága a folyékony kristályokra emlékeztet. Hasonlóképpen ilyen anyagként viselkedik vérünk vagy a halak pikkelyeit borító, az úszási ellenállásukat csókkantó nyálkás réteg is. Ez adta az ötletet arra, hogy kenűanyagJL-v-aaci iimsaiiii'OTmawwapwi ként megpróbálják a folyékony kristályokat alkalmazni az iparban. A kutatók fémek és üveg, kvarc, acél, illetőleg különféle rozsdaálló ötvözetek közti súrlódást vizsgálták folyékony kristályos kenőanyagok jelenlétében. A kísérletek egyértelműen bizunyf- tották, hogy a súrlódási ellenállás akkor volt a legcsekélyebb, ha a kenőanyag folyékony kristályos állapotban volt. Am amikor az amorf állapotúvá alakult át, elvesztette a súrlódást csökkentő tulajdonságát: az anyagok érintkezési felületén a hőmérséklet, a súrlódási együttható és a kopás hirtelen számottevően megnőtt. A hosszú kísérletsorozat eredményei azt tanúsították, hogy a kenőanyag fajtájának és halmazállapotának helyes megválasztásával nemcsak a súrlódási felületek kopása csökkenthető nagymértékben, hanem például a csővezetékekben áramló folyadék és a cső fala közt fellépő ellenállás is. A szakemberek most olyan folyékony kristályos kenőanyag létrehozásán dolgoznak, amellyel a hajóknak a vízbe merüld részét bekenve csökkenthetnék a hajótest és a víz közti súrlódást. Milyen kőzeteket találtak a Venyerák A szovjet Vénusz-kutató szondák leszállásuk helyén mérték a kőzetekben levő káliumnak, uránnak és tóriumnak természetes radioaktív sugárzását. A rádloaktlv elemek mennyiségéből pedig meghatározható a kőzetek vegyi összetétele és kőzettani besorolása is. A szovjet kutatók megállapították, hogy a Venyera-9 és -10 adatai hegyvidéki területre jellemzők, ellenben a Venyera-8 egy sík, helyenként dombokkal tarkított területen szállt le. Ezeket a bolygó felszínének csaknem a felét kitevő — bizonyos mértékig a földi szárazföldekkel azonosnak tekinthető — síkságokat a Vénusz-kéreg legősibb részelnek tartják. A Vénusz dombos síkságain több gyűrűszerű vulkáni szerkezetet Is kimutattak; ezek keletkezésének törvényszerűségeiről még viták folynak. A szovjet kutatók szerint a Vénusz dombos, sík vidékeit alkotó kőzetek nem a savanyú gránithoz hasonlítanak — miként azt régebben gondolták —, hanem a szle- nitporfirhoz, amelyet a viszonylag nagy nátrium- és viszonylag csekély kalcium- és magnéziumtartalom jellemez. Míg tehát a Hold ősi kérge kalciumban, a Földünké pedig káliumban bővelkedik, a Vénuszé nátriumban gazdag. A Vénusz hegyvidéki területeinek kőzeteit bazaltként azonosították. A Hold, a Mars és Földünk sok vulkáni területét Is ez a kőzet jellemzi. Míg tehát a Föld, a Hold, a Mars és a Vénusz vulkáni területeinek kőzetei vegyi összetételükben nagyon közel állnak egymáshoz, az ősi kérgüket alkotó kőzetek erősen különböznek egymástól.
