Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-16 / 33. szám

in 3

Ú

jabb ellenőrző körút, s a riporter újra reménykedik: hátha most, az érsekújvári (N. Zám ky| járásban már nem találunk any nyl fogyatékosságot, rendellenességet, dug! árut az üzletekben, éttermekben s azok raktáraiban, mint előző uta- Ink során. Hátha...

És ml történt? Olyan kirívó kihágásokkal, szabálysértésekkel találkoztunk, amelyek mellett nem lehet sző nélkül elmenni, amelyek egyenesen az ügyészség hatáskörébe tartoznak.

Köbölkúton (Gbelce) a falu központjában, a cipőbolt melletti élelmi- szerüzletben állunk meg. A járási népi ellenőrző bizottság két embere, akikkel szűrőéi lenőrzésre indultunk, kint, az üzlettől kicsit távolabb várakoznak. Én bemegyek a boltba, és vásárolok. A polcok meglehetősen üresek, kevés az áru. Néhány árucikket a kosaramba teszek, majd kérdezősködöm.

— Kék zacskós Vegetájuk nincs?

— Már karácsonytól nincs — hangzik az egyik elárusitónőtől a válasz.

— És Bon-pari, földi mogyoró, pu. dlng, esetleg kókuszliszt? ,..

— Nincs, sajnos nincs.

Kosarammal a pulthoz lépek. Benne két üveg alkohol is. Még csak fél tíz van. Az elárusitónő kezébe veszi az egyik üveg bort, ujja már a pénztárgép billentyűjén, amikor belép a két ellenőr. Felismeri őket. Azonnal jelez kolléganőinek: vigyázatl A koa helyettes többször is félre akar minket vezetni. A raktárban talált több árucikkre is ráfogja, hogy azokból van a polcokon is. Amikor aztán ellenőrizzük állitásának igazát, kiderül, hogy még sincs. Az üzletvezetőhelyettes, Balogh Klára azt hiszi, hogy nem ö a főnök, tehát a felelős ség sem őt terheli. Pedig téved. Köz ben befutott a betegszabadságon lévő főnök Is: csak körülnézett a boltban, és szó nélkül távozott.

Természetesen a dugl áru minden darabját kirakatják az ellenőrök a

A húst árusító fiatal hentestől kérek rostélyost, sertéscombot és tepertőt. Számol, majd amikor a fizetésre kerülne a sor, jön az ellenőr. Utánamérünk, majd a szűkös iroda-raktárban, Kiss Péter üzletvezető jelenlétében újra számolunk. A combnál nyolcvan fillérrel kevesebbet számolt őszi László, a tepertő árát pontosan álla. pitotta meg, a rostélyosnál pedig a vevőt károsította meg negyvennyolc fillérrel. Az ellenőrnő a helyszíni bírságolás maximumát, a száz koronát szabja ki.

Ez is bekerül a jegyzőkönyvbe. A további fejleményekről a Vendéglátó, ipari Vállalat (RAJI Igazgatóságán döntenek, ahová az üzemegység tartozik. Remélhetőleg érdemi döntés születik, amely a minimumra csökkenti a hasonló „tévedések“ számát.

Utunk során a legbosszantóbb eset- tel a köbölkúti presszó-étteremben

SZÚRÖELLENORZÉS

Balogh Klára üzletvezetO-helyettea

polcokra. A faluban hamar híre megy, hogy a boltban ml zajlik, hogy sok minden kapható. Az emberek megrohamozzák az üzletet. Gyorsan elkel minden. Az Is, amit a pénztárgép alatti polcokon, az asztalok fiókjaiban találunk.

— Ezeket az árucikkeket — mondja a vezetőhelyettes — a munkásoknak tettem el, akik este öt után Jönnek vásárolni.

Egymásra nézünk az ellenőrökkel. Ha nem [enne illetlenség, nevetnénk.

Utánamérés a Duna étteremben

sárban lévő alkoholt már nem számolja, mondva, majd tíz óra után jöjjek vissza érte. A többit összeszámolja, és amikor fizetnék, Vladimír To- máSkovlö ellenőr előhúzza igazolványát:

— Népi ellenőrök vagyunk, szúró, ellenőrzést végzünk. Kérem, mutassa meg a raktárakat.

Köbölkút felé jövet az ellenőrök elmondták, hogy tavaly karácsony e- lőtt voltak utoljára a boltban, akkor tetemes összegű dugi árut találtak a raktárakban. Eljárást indítottak az üzletvezető ellen, aki január 1-től munkaképtelen, beteg. Most a helyettese mutatja meg a raktárakat. Az első raktárban azonnal felfigyelünk egy láda ógyallal sörre meg tizenkét, negyedkilós csomagolású kék zacskós Vegetára, huszonnyolc zacskó sós mo. gyoróra...

— Miért nincs ebből a polcokon is? — kérdezzük.

— Nem volt még időnk kitenni — hangzik a válasz.

Megnézzük a másik raktárt. Van itt minden, ml szem s szájnak ingere. Hosszú lenne felsorolni a tételeket, hiszen kereken negyvenféle dugl áruról van sző, 5316,40 korona értékben. Pudingok, kekszek, cukorkák, cseresznyepálinka. kókuszliszt, konzer- vek, mák, mogyoró, kompótok, gom ba, tea, halmáj, zselé, dzsúszok, vaní liás cukor, karácsonyi csokoládéfigu rák, lencse, tortalap... Mind-mind olyan tétel, amelyekből az üzlet polcain egyetlen darab sincs.

— Miért? — tesszük fel a szónoki kérdést.

— Tudják, a főnöknek is van kul csa az üzlettől, s esténként bejön ide és elteszi az árut. Ezt mind ő rakta el.

Hogy ki rakta, dugta el az árukat, nem e ml dolgunk kideríteni, az vi. szont szemet szúr és bosszantó, hogy

— Nincs pénzem — mondja Őszi László.

— Akkor kérjen kölcsön, vagy küldjem el postán?

A főnök kölcsönöz neki is, meg a másik, ősz kollégának is száz-száz koronát, mivel ő nyolcvan fillérrel többet kért a felvágottért és a virsliért. Körülnézünk még a hűtőbokszok, ban is. Dugi árut nem találunk, ellenben rendetlenséget, piszkot annál inkább. A hentesek köpenye koszos, a vaskampők, amelyekre a húst akasztják, szintén. Mondják, köpenyt hetente egyszer váltanak, mert ha naponta váltanának, nem győznék a tisztítást fizetni. Megint egymásra nézünk, és megint nem szólunk, a megjegyzéseinket meghagyjuk magunknak.

találkozunk. Leülünk az egyik koszos, lyukas abroszú asztalhoz. Várunk tíz percet, de pincér csak nem bukkan elő. Vladimír TomáSkovlCcsal a söntésbe megyünk, és kérünk egy vodlfát, egy borovicskát, majd bemutatkozunk és utánamérünk. Közben az étteremben maraijt kolléganőnk szintén kér két féldecit. S bár a pincér már tudja, hogy az üzemben ellenőrzés folyik, mégsem tölti teli a poharakat. Egyetlen féldeci sem 0,05 liter. Ezért is száz korona bírság jár.

Így inkább Barák Terézia számol és jegyzőkönyvet ír. Dolgunk végeztével távozunk.

— Amikor lly?n nagy tételű pult alatti árusítást leplezünk le, a helyszíni százkoronás bírság kevés. Ötezer korona fölötti összegnél pedig az ügyet már az ügyészségnek kell átadnunk. Meg Is tesszük. Arról nem is beszélve, hogy jó fél év alatt már másodszor fordul elő ebben a boltban ilyen súlyos kihágás — mondja Párkány felé haladva Barák Terézia.

Párkányban (Stúrovo) a város köz. pontjában lévő hentesüzletet látogatjuk meg. A már jól bevált módszert alkalmazzuk: én, az Ismeretlen vásárló, az ellenőrök kint várakoznak. Az idősebb, szőke hentesnél veszek virslit és felvágottat, fizetek érte 18 korona 50 fillért.

A Duna étterem jőszakáesa

Egy házzal odébbállunk, a közeli Duna étterembe. Leülünk az egyik asztalhoz. Meglehetősen sok a vendég, ellenben gyors kiszolgálást tapasztalunk. Kérünk fél-fél deci vodkát, borovicskát, bort, sört és négy adag ételt. A pincér hozza, számol, fizetünk. Majd következik a bemutatkozás, és kéjük a főnököt.

Az utánamérésnél kiderül, hogy a vodka 0,05 liter helyett csak 0,041, a borovicska pedig 0,045 liter. A bor 0,2 helyett 0,196 liter. A sör rendben. Az ételek húsadagjainál is nagy a súlyeltérés. A száz gramm nyers bélszínnek kész állapotban hatvanhárom grammot kellene nyomnia, s csak ötven gramm, a szűzsültnek hatvannégy gramnak kéne lennie, s csak negyvenöt. A csirkének százkllencvennek, ez száznyolcvan.

Az üzemegység vezetője háborog':

— Ilyet én még nem halottam: egy-egy adagot külön mérni, ez nem szabályszerűi

Az ellenőrök megnyugtatják:

— Tisztában vagyunk jogainkkal és kötelességünkkel. Eljárásunk szabályszerű. S egyébként: a kedves vendég, aki elé egy adag ételt tesznek, egy adagért fizet. Ha kevesebbet kap, öt csapják be, ha többet, az üzem csapja be önmagát. Mindkettő szabályelle, nes.

Behívjuk a söntésból a csapos asz- szonyt, aki slrva-rlva ugyan, de kifizeti a száz korona helyszíni bírságot. Előkerül a főszakács is, aki á négy adag ételnél 12 korona 56 fillérrel károsította meg a vendéget. Ez már nagy tétel ahhoz, hogy száz koronával megússza. Az ellenőrök hosszútávú és komolyabb megrovást helyeznek neki kilátásba.

Az üzemegység főnöke minduntalan gátolná munkánkat, szemmel látba- tóan Ideges. Akkor is, amikor végigjárjuk a raktárakat, és általában mindenütt rendetlenséget, piszkos hűtő szekrényeket találunk. Persze közben ő is mondja a magáét:

— Egymillió-négyszázezer korona volt a múlt havi forgalmunk, öt-hat- száz adag ételt főzünk naponta, s konyhai kapacitást csak százhúsz adagra méretezték. Kávés a szakács, kevés a pincér, óriási gondokkal küszködünk...

Nyugtázzuk a főnök gondolatait, de hozzátesszük, mindezek ellenére Is kötelesek a vendéget színvonalasan, tisztességesen kiszolgálni, és nem megkárosítani. A négy adag ételnél a tizenkét koronás tévedés enyhén szólva már nagy túlkapás.

Távozóban még kérünk egy-egy pohár dzsúszt. A pincér azt mondja, csak barackdzsúszuk van. De hiszen az egyik raktárban rengeteg narancsdzsúszt láttunki

— Utasítást kaptam felsőbb helyről, hogy amíg van barackdzsúsz, addig a másikat ne árusítsam.

— Papíron kapta ezt az utasítást? Mutassa meg, kérem — mondja Barák Terézia.

— Nem, csak szóban.

A Duna étterem mozgékony pincére

A söntésnél megkérjük a csapos asszonyt, mossa el rendesen a poha. rakat, mert szemmel láthatóan koszosak, ugyanis csak bemártja őket a vízbe, és máris tölt beléjük.

Hal Rudolf üzletvezetővel körülnézünk a konyhában, raktárakban. Enyhén akarom magamat kifejezni, és még így is azt kell írnom: hányingerem van a látottak kapcsán. A hűtőbokszban penészes csülköt találunk; a hűtőszekrényekben az állítólag más. napi leveseket, kúsokat tárolják, a- melyeket valószínűleg azért tettek el, hogy még fölhasználják. Ezt mondjuk is a főszakácsnak, aki nem tiltakozik észrevételünk ellen. A rak tárban koszos, zsíros konyhaeszközöket, cigarettacsikkeket találunk. Mindenütt piszok, rendetlenség. A fő.

nők itt is panaszkodik: hiányzik neki a szakács, a pincér és egyéb munkaerő. Jegyzőkönyvet írunk, majd a főnök, a szakács és az egyik rincér is száz-száz korona büntetést fizet.

Aztán leülünk az étterembe, hogy meglgyunk valami hideget. A szemmel láthatóan alkohol hatása alatt lévő pincért nyomatékosan megkérjük: tiszta pohárban kérünk sört és hideg dzsúszt. Eltelik öt perc, eltelik tíz perc, a pincérnek nyoma veszett. Kollégánk megsürgeti. Ójabb öt percet várunk, míg kihozza az italt. A poharak kérésünk ellenére ragadnak a kosztól. Visszaküldjük^ kérünk tisztát. Az sem különb az előzőeknél.

— Ami sok, az sok — mondja Barák Terézia, és újra kéretjük a főnököt. Kérdezzük, szerinte tiszta-e a pohár és ittasnak tűnik-e neki a pincér. A pohár láttán csak megvonja a vállát, a pincérre pedig azt mondja:

— Mindennap ilyen.

És Csak ül, nem cselekszik, mint akinek minden mindegy, hogy milyen benyomásokkal távozunk az üzemegységből.

Távozunk. Az itt tapasztaltaknak és az egész ellenőrző körútnak a benyo. másait úgy lehetne összegezni, hogy: felelőtlenség, tisztességtelenség a vevővel szemben, az alapvető egészségügyi előírások figyelmen kívül hagyása, felelőtlen hozzáállás az egyes üzemegységek vezetői részéről, ami szintén lényeges.

— Az egyes vállalatoknál nagyon laza, felületes a belső ellenőrzés — mondják az ellenőrök —, s ez lehetőséget kínál az ilyen lényeges szabálysértésekhez. Ml nem győzzük állandóan járni a boltokat, éttermeket, kocsmákat. A belső ellenőrzésen kellene változtatni, meg az elárursltók, pincérek, vezetők magatartásán, szemléletén. Másképpen lényeges Javulás, változás nem várható.

S hogy ml történik majd a szabálysértőkkel? Reméljük, az eredmé. nyékről az egyes vállalatok értesítik majd szerkesztőségünket, s beszámolhatunk róla olvasóinknak is.

ZOLCZER JAnOS

A köbölkúti élelmiszerboltban kirakják a polcokra a dugiárut