Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-05 / 27. szám
6 M A KAPITÁNY SZEMÉVEL EZtlSTEREM AlBlONBÖl Hornyák Gábort, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) DAC fiatal, tehetaégas labdarúgóját lapunk karácsonyi szántában, a Kezdőkör cimű újonnan induló rovatunkban mutattam be olvasóinknak. Akkor adós maradtam néhány, a pályafutásával összefüggő statisztikai adattal. Éspedig azzal, hogy az Inter Bratislava ifjúsági csapatával kétszer nyert szlovák, egyszer pedig csehszlovák bajnokságot, egy ízben pedig Szlovák Kupát. Egy alig 19 éves labdarúgó — 1964. november 17-én született Köbölkúton (Gbelce) — pályafutásában már ez is szép siker. E sikersorozatot legutóbb azzal Intézte, hogy tagja, sőt kapitánya volt a 18 évesek csehszlovák válogatottjának, amely Angliában, a korosztáiy Európa-bajnokságán ezüstérmet nyert. A kedves, közvetlen fiú, aki a 16—18 évesek váiogatottjában eddig összesen negyvenszer képviselte a csehszlovák színeket, készségesen nyilatkozott angliai élményeiről. • Az ezüstérem egyértelműen kitörő siker. Hogyan jutott el a csapat a döntőig? — Egy nagyon jól összeszokott gár- 'da alkotta a csapat gerincét. Legtöbben már a 16 évesek válogatottjában is együtt játszottunk. Nekem nagyon J6t tett, hogy a DAC színeiben állandóan játékban voltam, és megszoktam a kemény bajnoki mérkőzések légkörét. Ugyanez látszott a senicai Vrto játékán, aki klubcsapatának egyik klucsembere. Igaz, nagy felelősség nehezedett a csapat vállára, egy évvel korábban Finnországban Is ezüstérmet nyert, amikor a döntőben Skóciával szemben maradt alul. Ráadásul a csoportküzdelmek során mindjárt szembekerültünk az NSZK csapatával, amelyben néhány ambiciózus fiatal már a Bundesliga profiszerződései felé kacsingat. Nagyon jó kezdéssel szinte letaglóztuk őket, és szép játékkal magabiztosan győztünk 3:l-re. A bolgároktól tartottunk, de szerencsés kimenetelű mérkőzésen 0:0-ra Játszottunk velük. A svédek az utolsó pillanatban egyenlítettek 1:1- re, de így ts tovább jutottunk a csoportból. Az elődöntőben a híres Ar- senál pályáján szintén l:l-re játszottunk, bár a győzelemre Is tellett volna, viszont a tizenegyesek rúgásánál- szerencsésebbek voltunk, és 4:2-ro megnyertük. A franciákkal vívott döntőben állandó fölényben játszottunk. Kapufa kapufát ért, ordító helyzeteket hagytunk ki, de az ellenfél az elején szerzett egy góllal győzött. Ennek ellenére az az érzésem, hogy jól szerepeltünk Angliában, az ottani sajtó a döntő után is nagy elismeréssel írt rólunk, dicsérte kombinatív, erőteljes játékunkat. * Különböző korosztályú ifjúsági c.sapataink általában nagyon jól megállják helyüket a nemzetközi labdarúgásban. Szerinted hová tűnnek el ezek a fiúk, ha a felnőtt válogatott szereplése már távolról sem ilyen eredményes? — Ez számomra Is talány, hogy hová lesznek. Az az érzésem, hogy mellőzik őket, nem kapnak lehetőséget. Márpedig ha valaki a kiapadón ül, nem fejlődik. Ezt számos példával tudnám bizonyítani. De vegyük inkább az ellenkezőjét. Az említett Vrto vagy a nitrai Kollár elsöligás csapatának állandó tagja, s Angliában is ők tartoztak a legjobbak közé. Sajnos, az edzők viszolyognak a fiataloktól, nem mernek kockáztatni, pedig jobban tennék, ha a fiatalokra építenének, mert hosszabb távon ez kifizetődne. Én végtelenül hálás vagyok a DÁC vezetőségének még Szlkora edzőnek, hogy állandó játéklehetőséget biztosítottak számomra. • Térjünk még vissza az angliai szereplésre. Milyen volt az EB színvonala, kik és hogyan játszattak, és mi lesz az ezüstérmes csapat sorsa? — Az EB-mérközések színvonala megfelelt mondjuk egy hazai kiváló I. ligás mérkőzésének. Legjobban tetszettek az olaszok, köztük is Manclnl a Sambdoriáből, akiből egyszer még nagy játékos válik. Mi egy kis szerencsével Európa-bajnokok lehettünk volna. A csapat természetesen felbomlik. Jövőre a mai tizenhét évesek jönnek majd a helyünkbe, jóllehet né- hányan még közülünk is Kvaőek edző rendelkezésére állnak. * A focival sok országot bejártál. Gondoltad volna ezt gyermekkorodban? S milyen különös élményt hozott a legutóbbi angliai tartózkodás? — Melyik gyerek ne vágyna arra, hogy beutazza a világot?! Én is sokat ábrándoztam erről, de álmomban sem gondoltam volna arra, hogy ez valóra válik. A szocialista országokon kívül jártam már Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, az NSZK-ban, Ausztriában, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és most legutóbb Angliában. Csoportmérkőzéseinket Manchesterben, Brunley- ban és Oldhamben, Anglia legnagyobb ipari központjaiban játszottuk. Ha csak futtában is, de megismerkedhettem az angol életmóddal. Játszottam a híres Old Traford stadionban, a döntőben pedig a Tottenham pályáján. Manchesterben megnéztük a Manchester City — Luton Town kiesési rangadót, és utána láthattunk egy parádés, jellegzetesen angol tömegverekedést. Már a stadionban elkezdődött és az utcán folytatódott legalább egy órán át. Bennünket, külföldieket udvariasan visszaparancsoltak a stadionba, nehogy bajunk essék. Engem az angol futball sohasem ragadtatott el. Nagy erőbevetéssel küzdenek, szinte vakon rohangásznak az előrevágott labdák után, de a foci nem nagy eset. Az angol szurkolók viselkedése, amelynek mi is szemtanúi voltunk, egyenesen visszataszító. Láttunk viszont egy vérbeli angol kupadöntőt a Wembleyben százezer néző társaságában. Hát ez egyenesen élmény volt számomra, ha összehasonlítom a csehszlovák kupadöntő kilencszázas nézőszámával. • A DAC sokáig versenyben volt a legfelsőbb osztályba való jutásért. Min múlott 8 dunaszerdabelyi szurkolók álmának valóra váltása, s hogyan alakul a további sportpályafutásod? — Nem 'tartozik rám, hogy értékeljem a csapat szereplését. Azt hiszem, az első fordulóban otthon, a Banská Bystricától elszenvedett vereséggel puskáztuk el a feljebbjutást. A Szlovák Nemzeti Liga második helye a- zonban így ts a dunaszerdahelyi labdarúgás történetének eddigi legnagyobb sikere. Személy szerint az idén másodszor felvételiztem Bratlslavában a jogi karon. Ha felvesznek, maradok, ha nem, távozom. Ezt már jó előre közöltem a vezetőséggel. Nagyon jó ajánlatot kaptam a prágai Sláviától, s ha a körülmények úgy hozzák, ott folytatom a pályafutásom, mert meggyőződésem, hogy ott bekerülök a kezdőcsapatba, s nem fogom a kispadot koptatni. Én azonban nagyon szívesen maradnék Dunaszerda- helyen, ahová oly sok szép emlék és sportélmény fűz. PALAGYI LAJOS A szerző felvétele Virtnóz a szorítókn VLJ. * t s' % ' 'fi .' X V''-'ÍZ :v-.: xr-izr-x Kevesen vannak olyanok ebben a kemény, férfias „műfajban“, akikről Idehaza már serdülőkorukban annyi dicséret elhangzott volna, mint Fe- renczl Józsefről, a Spartak Komárno fiatal ökölvívójáról. Amikor még 17 éves sem volt, már azt Is megismerte. milyen érzés az, ha valakit megcsap a világhír „előszele“. S csakis rajta múlik, hogy a világhír is mellé szegődjék. Decemberben múlt 17 éves, és ez a naptári tény — no meg az, hogy jelenlegi csapata az utolsó helyen állt a hazai ökölvívó-csapatbajnokság rangsorában — azt eredményezte, hogy nagykorúsították. Ettől persze még nem lett volna választójoga, viszont az ökölvívósport hazai szabályai szerint korengedménnyel lehetővé tették számára, hogy a felnőttek között, felnőttek ellen léphessen a kötelek közé. Érdekes módon azok a felnőttek, akik ellenfélként esedékessé váltak, korántsem örültek ennek. Ugyanis az 50 kilónál alig valamivel nehezebb „kisfiúnak“ szokatlanul kemény ökle van, még párnázott „kiadásban“ is. Ráadásul olyan ördön- gösen mozog a 36 négyzetméternyi, kötelekkel övezett négyszögben, hogy a lehető legváratlanabb helyzetekből Irányzott „pofonalt“ is alig lehet viszonozni ... Tavaly év végéig Szlovákia ötszörös bajnoka volt különböző korcsoportokban, egyszer meg Csehszlovákia ifjúsági ökölvívóbajnoki címét ts megszerezte. Június elején pedig már a felnőttek között gyarapította bajnoki címeinek számát. Érsekújvárott (Nővé Zámky) Szlovákia felnőtt bajnokságán is aranyérmet szerzett —, igaz, kissé váratlanul —- az 54 kg-os felső határú harmatsúlyban. Mivelhogy Fe- renczi tulajdonképpen csak légsúlyú, azaz 51 kilós ökölvívó. Ebben a súlycsoportban érhetne el valóban nagy sikereket — bár egyesek szerint simán kellene hoznia a 48 kilót isi De ne vágjunk a dolgok elébe, ez utóbbi probléma újabb keletű... Idehaza az ifjúsági korcsoportokban nem nagyon akadt ellenfele. Hogy ez a tény mit ér a nemzetközi küzdőtéren, azt csak sejteni lehetett bizonyos nemzetközi találkozók eredményeiből. Györffi György, aki Fe- renczit az ökölvfvái számára felfedezte, váltítg állította, hogy a komáromi kikötői sportegyesület fiatal ök- lözője sokra hivatott. A bizonyítás tavaly december elején Tbilisziben be is következett. A grúz főváros nemzetközi juniortornáján a legtehetségesebb Győrffl-tanítvány bronzérmes lett, s nem akármilyen mezőnyben. Hat ország — Bulgária, Franciaország, Kuba, Magyarország, Románia és Csehszlovákia legjobb ökölvívói mellett a szovjet színek képviseletében ott volt a Dinamo-válogatott, a munkaerő-tartalékok válogatottja és a grúz válogatott is, természetesen megtűzdelve szovjet ifjúsági bajnokokkal. E nagyszabású tornán bizonyára nem egy olyan fiatal versenyző is szerepelt, akik rövidesen meghatározó egyéniségei lehetnek a sportágnak, örvendetes, hogy a tornán részt vevő szakemberek Ferenczlt is közéjük sorolták, akinek a bronzéremhez vezető útja nem volt könnyű. Előbb egyhangú pontozással legyőzte a szovjet válogatott Galzanovot, majd pedig a grúz csapat egyik legjobbját, Make- jevet. Ezután azonban sérülés miatt nem léphetett szorltóba az elődöntőben, de talán így sem kapott kevesebb dicséretet, mintha győzött volna. Az elismerések sorából is ki kell emelni a Szovjetunió érdemes edzőjének, Szerge] Scserbakovnak a szavait; „Ferencziről az egykori kitűnő csehszlovák nkölvivó, Majdloch jutott 81 eszembe. Ha szorgalmasan fog edzeni, úgy mindent elérhet..." Nem kevésbé hízelgő a román csapat edzőjének, Ffirjéaz Gézának a vélémé- nye sem; „Ferenczi azerezte számomra a legnagyobb meglepetést. Kisujjában van a bokszábécá." Nos, ez az ígéretes tehetség a tavaszi idény során már a komáromi Spartak felnőtt csapatának lett egyik biztos pontja, hozzásegítette egyesületét a bentmaradáshoz a legfelső osztályban. Másfelől pedig nem kis gondot okozott jelenlegi edzőinek. Kovács Sándornak és Kovács Tibornak azzal, hogy állandó súlyproblémákkal küszködött. Nem tudta hozni súlyát, így gyakran nem is a légsúlyban, hanem a harmat- vagy pehelysúlyban (57 kg] szerepelt. Igaz, rendszerint győzött is, tehát megtette kötelességét — állíthatná bárki. A csapattal szemben látszólag igen, de önmagával és a sportággal szemben még látszólag sem. Ugyanis ha Ferenczi be akarja váltani a hozzá fűzött reményeket, a nemzetközi küzdőtéren képességeihez mérten akar szerepelni, sokkal nagyobb önfegyelemre van szüksége, hogy legalább a légsűlyhoz szükséges 51 kilónál ne legyen több. Testmagasságához viszonyítva ez egyáltalán nem nagy követelmény, sőt... Persze akadhatnak sokan, akik azt állítják, hogy a fejlődő szervezetnek táplálékra van szüksége. Ezt nem vitatja el senki, de Jóskának tudatosítania kell, hogy legfeljebb az edzések során lehet az ,,étvágya“ mértéktelen — sőt ott sem mindig. A súlyfölösleg a legnagyobb ellenfele, hiszen amíg a légsúlyban akár mindent elérhet, feljebb — figyelembe véve a nemzetközi küzdőteret — arra van leginkább csak reménye, hogy beszürküljön a harmat- vagy pehelysúlyú mezőnybe. Erre vonatkozóan megkaphatta az első figyelmeztetést is: május elején Szlovákia nagydíján olyan bokszolótói kapott ki, aki tudásban tőle messze elmarad. Igaz, ez nem a légsúlyhan tditénti Feltehetően okult belőle. Az elmúlt hét végén megnyerte Olomoucban az 54 kg-os súlycsoport országos bajnokságát, és a legtechnikásabb öklözö- nek nyilvánították. A döntőben éppen a várnai bronzérmes Madurát verte, akit — mondhatná valaki — a még tavaly légsúlyú Jurlj Alekszand- rov ütött el 8 fényesebb érem megszerzésének lehetőségétől. De Alek- szandrov csak egy van. Igaz, Ferenczi Isi Az viszont légsúlyú, mármint az „igazi" Ferenczi... Mészáros József A szerző felvétele Általános szabály, hogy minél nagyobb egy település, annál élénkebb, gazdagabb a sportélete, s annál magasabb osztályban szerepel. A kivétel azonban nyilván ez esetben is erősíti a szabályt. Jő példa erre Bodak (Bo- díky), a dunaszerdahelyi járásban található parányi község. Mindössze négyszázötven lakója van, de közülük 14Ó a sportszervezet tagja. Gyakorlatilag minden harmadik polgár. Alighanem már ez is egyedülálló jelenség. De ez még nem minden, mert a labdarúgócsapat bajnoki mérkőzéseinek nemegyszer annyi a nézője, ahány lakosa van a községnek. A minap lazárult bajnoki idény utolsó mérkőzésén Csallóközcsütörtök fStvrtok na Osírovej ellen pontosan 450 fizető néző volt jelen, Minő különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a több mint egymilliós Prágában a csehszlovák kupadöntőnek alig ezer nézője volt. Ez is mindennél jobban bizonyltja, hogy Bodakon szeretik a sportot, a labdarúgást különösen. — Valóban nem panaszkodhatunk a közönségre — vélekedik Soós József, a sportszervezet elnöke. — Az emberek szeretik a csapatot, idegenbe is szívesen elkísérik. Számunkra nem marad más hátra, minthogy jó játékkal háláljuk meg a szurkolók rokon.‘ szenvét. Az az érzésem, hogy az utóbbi idényben sikerült is. A csapat a dunaszerdahelyi járási bajnokság U. osztályának nyugati csoportjában játszott, és a második helyen végzett. Sokáig ‘ versenyben volt a bajnoki címért, s a bajnokság során a legtöbb gólt rúgta. A huszonkét forduló alatt ötvenötöt, ami több mint kétgólos átlagot jelent egy-egy mérkőzésen. Támadó, látványos felfogásban játszott, és kiérdemelte, hogy az átszervezés után az új Idénytől az újonnan létesülő első osztályú járási bajnokságban játsszék. Hasztalan vágytak erre jóval nagyobb lélekszámú községek. Mi a bodakl siker titka? — Nem vitás, hogy községünkben a megszállottságig szeretik a labdarúgást — mondja Soós József, — Jó összhang uralkodik az egyesületben, A földművesszövetkezettől és a nemzeti bizottságtól is nagyobb támogatást kapunk, mint korábban, Bugár Árpád efsz-elnök nagy megértéssel kezeli a sportszervezet ügyét. Nem vagyunk gazdagok, de lelkesedésben nincs hiány. Az utóbbi Időben erősen fiatalítottunk, a fiúk nagy része még a katonai szolgálat előtt van, de nem vallottak szégyent. Azt is kevés helyen mondhatják el, hogy kizárólag a saját nevelésű játékosokra támaszkodnak. Nálunk nincs egyetlen más faluból ,i2ármaz0 játékos sem. Dicséretükre legyen mondva, hogy példásan törődnek az ifjúsággal. Az ifjúsági és a kölyökcsapat is ugyanabban az osztályban játszott, mint a felnőtt együttes. Sőt, a tömegsportot sem hanyagolják el. Az öregfiúk csapata is rendszeresen játszik, és évente több alkalommal rendeznek sportnapot, A legendás hírű magyar aranycsapat oszlopos tagja mondta egykoron, hogy kis pénz kis futball, nagy pénz, nagy futball. Elfelejtette, hogy a pénz nem minden. Szívvel, lelkesedéssel is lehet jó eredményeket elérni. íme a bodaki példa, p. n.
