Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-26 / 30. szám
I^ek íi sportoí ingek a csíkosáéi kockás anyagok szokatlan, merész kombiná-' érői míott újsrerüek, Az egyszínű - például "zöld - ingen jórérvényesülnek az aszbrimctr hLií szabásvonalak, A csíkos modéll szép kiegészítője az egyszínű - pl. f$hér —.betét. A kockás inget a is,ebre gombolódó yállrész és az anyag kockáival való játék díszíti.' : ' V,'tí , "soí > ' T 'i í'l ■■■" ,'V i' ' t ' fi*" „Haszonkét éves tiatalasz- azony vagyok, három éve férjnél és egy kétéves kislánnyal. Tudom, hogy nekem nem illik még a házasságról osak ügy nagy általánosságokban nyilatkozni, de szeretném, ha a további közös esztendők a férjemmel olyan boldogok lennének, mint ez az első három volt. Hogy mégis miért írok? Nálunk nem a házassággal van baj, hanem a gyermekneveléssel. Kislányunk megszületését nagyon sokan várták. Gondolok itt a nagymamákra, 8 nagynénikre, sőt a nagybácsikra is. Mivel .korán mentem férjhez, és én is, a férjem is a legidősebb a családban. sok volt a szabad kéz, amelyek dajkálásra vártak. Eleinte jólesett ez a fokozott érdeklődés és segítség a gyermekem körül, de amikor láttam, hogy a nevelésben elveszítjük, mi szülők a szerepet, már cselekednem kellett. Természetesen éz a változás sok kellemetlenséget vont maga után az utóbbi időben. Mivel gyermekem állandóan a központ volt. kezdett számára kevés lenni „csak“ az én foglalkozásom. Ha megfenyítettük, mindig akadt valaki a nagy családból, aki megvigasztalta. Ezért számára a büntetés lényege elveszett. Férjemmel kétségbeestünk, mert tudatosítanunk kellett, hogy nálunk nem kettős-, de többes nevelés veszélye áll testi-lelki fejlődésében. Az önállósodása is -elkezdődött. Azzal, hogy lassan már első személyben beszél magáról, nyíltan mutatja, hogy már így is akar cselekedni. Közeledik a dackorszak, a- mely a három-öt év közötti gyermekek viselkedésére jellemző. Az általad leírt környezetben a gyermek számára mindig lesz mentsvár, így semmilyen gátló tényező nem áll majd fenn a visz- szafogadására, és eluralkodhat rajta a dac, és majd jönnek a dühkítörések. A gyermek a földhöz veri magát, a szülök pedig kétségbeesnek. Az ideges, labilis gyermeknél sajnos ez aztán a jó nevelés ellenére is neurózisba torkollhat. Az egészséges gyermeknél hatnia kell a jó szónak, tudnia kell, hol a határ, amit a szülő csakis szóbeli intelmekkel, néha-néha egy kis fenyítéssel ér el. Mindezt azonban időben kell elkezdeni, hogy foganatja Is legyen. Ezért kell cselekedned, cselekednetek, hogy gyermeketek meglepetései pozitívak legyenek számotokra, nem negatívak. Szintén megoldás a közösségi nevelés, ahol a kortársaival együtt van, és szakképzett nevelők egészséges tilalmai és engedményei irányítják napjának egy részét. ..Bátyámmal minden héten olvassuk a Megsúgom rovatot. Mindkettőnket meghatott a 15. számban a „Rossz fiúval, és az az érzésem, nem is fogok soha.“ Az utcán főleg a kihívóan viselkedő és öltözködő embereket szokták megnézni. Ha ilyen vagy, ne csodálkozz a nagy érdeklődésen. A másik eshetőség az, hogy te nézel meg mindenkit, és azok csak visszanéznek rád. Te pedig ezért tudsz olyat is beleniagyarázni, mint a- mit a leveledben írtál. Ha valakit szép külsejéért néznek meg,' az nem szokott teher lenni, inkább bók. „Már két éve együtt járok egy fiúval, aki most katonának megy. Szüleim most kezdik tiltani. Engem ez nagyon bánt. mert az az érzésem. hogy vége lesz mindennek.“ ..Megismerkedtem egy fiúval. Az ő szülei nem kifogásolják, hogy együtt járunk, az enyéim pedig tiltják. Nem engednek ki. Mit tegyek, hogy ne kelljen a szüleimmel összeveszni, de ' a fiút sem otthagyni?“ Mindkét levél nagyon kényes témát említ. A nagykorúságig majd mindenkinek voit vagy lesz konfliktusa a szüleivel a partner- kapcsolat miatt. A legelszo- morítóbb az, amikor már megvan a nagy probléma, noha kapcsolat még el sem kezdődött. Ilyenkor felesleges a szülőkkel hadakozni egy olyan ismeretség miatt, amikor még az érintett fél sem tudja, hogy ez hogyan alakul, mennyire állnak VERONIKA válaszol fenn. Hogyan lehetne ezen segíteni?“ Leveledet olvasva egy józanul gondolkodó nő, feleség és családanya képe rajzolódik ki. aki okkal aggódik gyermekéért. Nagy veszély áll fenn, ha a házastársak között nincs meg az összhang a nevelésben. A gyermek nagyon érzékeny lény, aki pontosan érzi, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, és hogyan használhatja ezt ki előnyére. A gyermek szempontjából azért, ha választani kell a kettősen nevelő szülök vagy a nevelő anya és passzív apa között, akkor az utóbbit kellene választani. Ki ne ismerné fel annak a veszélyét, mikor az anyai tiltás után megjelenik a mindent jóvá tenni akaró apa, és elront mindent. Az ilyen gyermek számára a tiszteletadás szüleinek, a szófogadás, a tiltás ismeretlen fogalmak. Nálatok a veszélyt nem á férjed, a gyermek apja jelenti, hanem a fokozottan aggódó nagymamák, a szinte még gyermek nagynénik, nagybácsik. Az utóbbiakat szép szóval, elbeszélgetve meg tudnád győzni a dolgok ellenkezőjéről, hiszen majomszeretetük, hibás hozzáállásuk a tapasztalatlan- ságukből ered, mivel viszonyulásuk a gyermekhez gyermeki, nem szülői. És a felnőtt-gyermek viszony mindig más, mint a gyermek-gyermek játékos, önfeledt kapcsolata. A nagyszülők viszonya gyermekedhez már kényesebb probléma, de akkor is okvetlenül fel kell hívnod a figyelmüket még időben, hogy nagy szeretetükkel többet ártanak, mint használnak. Csupán arra vigyázz, hogy mlndegytktek a saját édesanyjával beszéljen, tehát ne te közöld az anyósoddal kifogásolnivalóidat, vagy fordítva. A kritikus szavakra mindenki érzékeny, az önkritikát, a belátást mindenki másképpen \ fogja fel, de az adott helyzetben szükség van rá. Ha nem érzed magad elég erősnek ezt szóban közölni, akkor csökkentsd' a látogatóid számát,' így elkerülöd a felesleges bosszantó eseteket. Nem Írsz lakáskörülményeidről, hogy ez mennyire lehetséges. De megoldást mindenképpen találni keli rá. Ahogyan gyermeked növekedik, napról napra újabb és újabb meglepetéssel szolgál. A legfogékonyabb korszakát éli mind nyelvi, mind egyedül" jeligés olvasó levele. Szeretném, ha elkül- dené a lány címét, mert a bátyámnak is, de a lánynak is örömet szerezhetnék vele.“ Közvetítéssel bár nem foglalkozunk, ezt már többször is hangsúlyoztam, de Indokolt esetben tehetnénk kivételt, így most is. Sajnos, nem tehetjük, mert a levél cím nélkül érkezett, pedig a bizalom alapvető megnyilvánulása a cím feltüntetése. „Mikor lesz érett egy lány a szerelemre? Mikor tudja a titkait megtartani magának, és nem mondja el a barátnőknek?“ Nincs általános szabály, hogy ilyen téren ki mikor válik éretté. Minden ember sajátosságainak megfelelően fejlődik testlleg-lelkileg is. Kamaszkorban, 12—16 év között, egy időre a testi fejlődés megelőzi a lelki érést, amikor megkezdődik a hor- montermelödés, amely befolyásolja a nemiséget. A személyiség lassabban válik felnőtté, ezért jellemző erre az Időszakra a sok túlkapás, felelőtlen cselekedet. Mivel az érdeklődés a másik nem iránt már felébredt, de a felelősségérzet még nem alakult ki, gyorsan támadhatnak szorult helyzetek. És ekkor kezdődik a nagy titoktartás Ideje, amikor olyat cselekszünk, amit félünk még önmagunknak Is bevallani vagy vállalni. „Az a bajom, hogy az utcán mindenki megnéz, pedig én még nem is jártam majd össze a szerelem mozaikjai. A hosszabb kapcsolatnál, ahol már esetleges közös jövőjüket is tervezgetik, nehezebb tanáccsal szolgálni. Javasolnám' az őszinte beszélgetést, természetesen ha a szülők hajlandók rá. Jobb bemutatni az illetőt, mint engedni, hogy általában ellenezzék, és így a szülőket meggyőzni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a titkolózás nem megoldás, mert ez a szülök lejáratása az emberek előtt, amit pedig nem érdemelnek meg. Én korhoz kötném, hogy mikor elfogadható már a szülő-gyermek konfliktus. Ügy tizenhat éves korig nem érdemes nagy harcokat vívni a fiúkért, mert még nagyon gyermekes ez a kapcsolat, a lányok általában ilyenkor kezdenek viselkedni, gondolkodni mint nők. A függőség is nagyobb még ilyenkor. Tizenhét éves kor után, legkevesebb félévi együttjárás után már elgondolkodtató a helyzet, hogy a szülök véleményére adva szakítson-e a gyermek. Természetesen, ha kifejezetten nyomós indítékuk van, illő meghallgatni és megszívlelni véleményüket, később aztán már nagyobb az önállö- ság, csökken az érzelml- -anyagi függőség. De még mielőtt valaki a szülőkkel való szakítás mellett döntene, nagyon meg kell fontolnia ezt a lépést, mert a legnagyobb bajban mégis leg- hamarább a szülőknél találunk menedéket. VERONIKA A Szoeialisto ltjútági Szövatség Szlovákiai Káipenil Bizoltsógánok topio. Klodíoi o Smono IClGaOváiioioi Szofkeszlóség és odminlszliáclo 812 84 ő'allslovo, Piofskó 11. loieioni ZAB 19 F6lzork«sztá Fás/erkeizlö holyetles; CSIKMAK IMRE N. ZACSEK ERZSEBE1 Nyomlo e Zápodoilovsflfké tlaílprn«, iii a aroilsiavai Oukllonskp 41. EláfIiolésI dl|z agy évzo 92.> Kés, fél évi* té.> Kii. («fiasitli 0 Posto Hirlopszolgdioto. Eléllzoihoté mindoo oostohlvotolnói vogv kéibosíiönél. A lop kOiföldve 0 PNS. Üstiodnó «vpodicio o dowoz Moé«. 813 31 Srotltlovo, Cotlwaldeve nómosil* i. ó útión 'ondtihoif mag Kéilrotokel nann ótiQnk mag és nair kOldúnk vissza. Indaztt 49802
