Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-26 / 30. szám

I^ek íi sportoí ingek a csíkosáéi kockás anyagok szokatlan, merész kombiná-' érői míott újsrerüek, Az egyszínű - például "zöld - ingen jórérvényesülnek az aszbrimctr hLií szabásvonalak, A csíkos modéll szép kiegészítője az egyszínű - pl. f$hér —.betét. A kockás inget a is,ebre gombolódó yállrész és az anyag kockáival való játék díszíti.' : ' V,'tí , "soí > ' T 'i í'l ■■■" ,'V i' ' t ' fi*" „Haszonkét éves tiatalasz- azony vagyok, három éve férjnél és egy kétéves kis­lánnyal. Tudom, hogy nekem nem illik még a házasságról osak ügy nagy általánossá­gokban nyilatkozni, de sze­retném, ha a további közös esztendők a férjemmel olyan boldogok lennének, mint ez az első három volt. Hogy mégis miért írok? Nálunk nem a házassággal van baj, hanem a gyermeknevelés­sel. Kislányunk megszületé­sét nagyon sokan várták. Gondolok itt a nagymamák­ra, 8 nagynénikre, sőt a nagybácsikra is. Mivel .korán mentem férjhez, és én is, a férjem is a legidősebb a csa­ládban. sok volt a szabad kéz, amelyek dajkálásra vár­tak. Eleinte jólesett ez a fo­kozott érdeklődés és segít­ség a gyermekem körül, de amikor láttam, hogy a ne­velésben elveszítjük, mi szü­lők a szerepet, már csele­kednem kellett. Természetesen éz a válto­zás sok kellemetlenséget vont maga után az utóbbi időben. Mivel gyermekem ál­landóan a központ volt. kez­dett számára kevés lenni „csak“ az én foglalkozásom. Ha megfenyítettük, mindig akadt valaki a nagy család­ból, aki megvigasztalta. Ezért számára a büntetés lényege elveszett. Férjem­mel kétségbeestünk, mert tudatosítanunk kellett, hogy nálunk nem kettős-, de töb­bes nevelés veszélye áll testi-lelki fejlődésében. Az önállósodása is -elkezdődött. Azzal, hogy lassan már el­ső személyben beszél ma­gáról, nyíltan mutatja, hogy már így is akar cselekedni. Közeledik a dackorszak, a- mely a három-öt év közötti gyermekek viselkedésére jel­lemző. Az általad leírt kör­nyezetben a gyermek szá­mára mindig lesz mentsvár, így semmilyen gátló tényező nem áll majd fenn a visz- szafogadására, és eluralkod­hat rajta a dac, és majd jönnek a dühkítörések. A gyermek a földhöz veri ma­gát, a szülök pedig kétség­beesnek. Az ideges, labilis gyermeknél sajnos ez aztán a jó nevelés ellenére is neu­rózisba torkollhat. Az egész­séges gyermeknél hatnia kell a jó szónak, tudnia kell, hol a határ, amit a szülő csakis szóbeli intelmekkel, néha-néha egy kis fenyítés­sel ér el. Mindezt azonban időben kell elkezdeni, hogy foga­natja Is legyen. Ezért kell cselekedned, cselekednetek, hogy gyermeketek meglepe­tései pozitívak legyenek számotokra, nem negatívak. Szintén megoldás a közössé­gi nevelés, ahol a kortár­saival együtt van, és szak­képzett nevelők egészséges tilalmai és engedményei irá­nyítják napjának egy részét. ..Bátyámmal minden héten olvassuk a Megsúgom rova­tot. Mindkettőnket megha­tott a 15. számban a „Rossz fiúval, és az az érzésem, nem is fogok soha.“ Az utcán főleg a kihívóan viselkedő és öltözködő em­bereket szokták megnézni. Ha ilyen vagy, ne csodál­kozz a nagy érdeklődésen. A másik eshetőség az, hogy te nézel meg mindenkit, és azok csak visszanéznek rád. Te pedig ezért tudsz olyat is beleniagyarázni, mint a- mit a leveledben írtál. Ha valakit szép külsejéért néz­nek meg,' az nem szokott te­her lenni, inkább bók. „Már két éve együtt járok egy fiúval, aki most kato­nának megy. Szüleim most kezdik tiltani. Engem ez na­gyon bánt. mert az az ér­zésem. hogy vége lesz min­dennek.“ ..Megismerkedtem egy fiú­val. Az ő szülei nem kifo­gásolják, hogy együtt járunk, az enyéim pedig tiltják. Nem engednek ki. Mit te­gyek, hogy ne kelljen a szü­leimmel összeveszni, de ' a fiút sem otthagyni?“ Mindkét levél nagyon ké­nyes témát említ. A nagy­korúságig majd mindenki­nek voit vagy lesz konflik­tusa a szüleivel a partner- kapcsolat miatt. A legelszo- morítóbb az, amikor már megvan a nagy probléma, noha kapcsolat még el sem kezdődött. Ilyenkor felesle­ges a szülőkkel hadakozni egy olyan ismeretség miatt, amikor még az érintett fél sem tudja, hogy ez hogyan alakul, mennyire állnak VERONIKA válaszol fenn. Hogyan lehetne ezen segíteni?“ Leveledet olvasva egy jó­zanul gondolkodó nő, fele­ség és családanya képe raj­zolódik ki. aki okkal aggó­dik gyermekéért. Nagy ve­szély áll fenn, ha a házas­társak között nincs meg az összhang a nevelésben. A gyermek nagyon érzékeny lény, aki pontosan érzi, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, és hogyan használ­hatja ezt ki előnyére. A gyermek szempontjából azért, ha választani kell a kettősen nevelő szülök vagy a nevelő anya és passzív apa között, akkor az utób­bit kellene választani. Ki ne ismerné fel annak a veszé­lyét, mikor az anyai tiltás után megjelenik a mindent jóvá tenni akaró apa, és el­ront mindent. Az ilyen gyer­mek számára a tiszteletadás szüleinek, a szófogadás, a tiltás ismeretlen fogalmak. Nálatok a veszélyt nem á férjed, a gyermek apja je­lenti, hanem a fokozottan aggódó nagymamák, a szin­te még gyermek nagynénik, nagybácsik. Az utóbbiakat szép szóval, elbeszélgetve meg tudnád győzni a dol­gok ellenkezőjéről, hiszen majomszeretetük, hibás hoz­záállásuk a tapasztalatlan- ságukből ered, mivel viszo­nyulásuk a gyermekhez gyermeki, nem szülői. És a felnőtt-gyermek viszony mindig más, mint a gyer­mek-gyermek játékos, önfe­ledt kapcsolata. A nagyszülők viszonya gyermekedhez már kénye­sebb probléma, de akkor is okvetlenül fel kell hívnod a figyelmüket még időben, hogy nagy szeretetükkel többet ártanak, mint hasz­nálnak. Csupán arra vigyázz, hogy mlndegytktek a saját édesanyjával beszéljen, te­hát ne te közöld az anyó­soddal kifogásolnivalóidat, vagy fordítva. A kritikus szavakra mindenki érzé­keny, az önkritikát, a belá­tást mindenki másképpen \ fogja fel, de az adott hely­zetben szükség van rá. Ha nem érzed magad elég erős­nek ezt szóban közölni, ak­kor csökkentsd' a látogatóid számát,' így elkerülöd a fe­lesleges bosszantó eseteket. Nem Írsz lakáskörülmé­nyeidről, hogy ez mennyire lehetséges. De megoldást mindenképpen találni keli rá. Ahogyan gyermeked növe­kedik, napról napra újabb és újabb meglepetéssel szol­gál. A legfogékonyabb kor­szakát éli mind nyelvi, mind egyedül" jeligés olvasó le­vele. Szeretném, ha elkül- dené a lány címét, mert a bátyámnak is, de a lánynak is örömet szerezhetnék ve­le.“ Közvetítéssel bár nem fog­lalkozunk, ezt már többször is hangsúlyoztam, de Indo­kolt esetben tehetnénk ki­vételt, így most is. Sajnos, nem tehetjük, mert a levél cím nélkül érkezett, pedig a bizalom alapvető megnyil­vánulása a cím feltüntetése. „Mikor lesz érett egy lány a szerelemre? Mikor tudja a titkait megtartani magá­nak, és nem mondja el a barátnőknek?“ Nincs általános szabály, hogy ilyen téren ki mikor válik éretté. Minden ember sajátosságainak megfelelően fejlődik testlleg-lelkileg is. Kamaszkorban, 12—16 év között, egy időre a testi fej­lődés megelőzi a lelki érést, amikor megkezdődik a hor- montermelödés, amely befo­lyásolja a nemiséget. A sze­mélyiség lassabban válik fel­nőtté, ezért jellemző erre az Időszakra a sok túlkapás, fe­lelőtlen cselekedet. Mivel az érdeklődés a másik nem iránt már felébredt, de a felelősségérzet még nem ala­kult ki, gyorsan támadhat­nak szorult helyzetek. És ekkor kezdődik a nagy titok­tartás Ideje, amikor olyat cselekszünk, amit félünk még önmagunknak Is beval­lani vagy vállalni. „Az a bajom, hogy az ut­cán mindenki megnéz, pe­dig én még nem is jártam majd össze a szerelem mo­zaikjai. A hosszabb kapcso­latnál, ahol már esetleges közös jövőjüket is tervezge­tik, nehezebb tanáccsal szolgálni. Javasolnám' az őszinte beszélgetést, termé­szetesen ha a szülők hajlan­dók rá. Jobb bemutatni az illetőt, mint engedni, hogy általában ellenezzék, és így a szülőket meggyőzni. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a titkolózás nem meg­oldás, mert ez a szülök le­járatása az emberek előtt, amit pedig nem érdemelnek meg. Én korhoz kötném, hogy mikor elfogadható már a szülő-gyermek konfliktus. Ügy tizenhat éves korig nem érdemes nagy harcokat vívni a fiúkért, mert még nagyon gyermekes ez a kap­csolat, a lányok általában ilyenkor kezdenek viselked­ni, gondolkodni mint nők. A függőség is nagyobb még ilyenkor. Tizenhét éves kor után, legkevesebb félévi együttjárás után már elgon­dolkodtató a helyzet, hogy a szülök véleményére adva szakítson-e a gyermek. Ter­mészetesen, ha kifejezetten nyomós indítékuk van, illő meghallgatni és megszívlel­ni véleményüket, később az­tán már nagyobb az önállö- ság, csökken az érzelml- -anyagi függőség. De még mielőtt valaki a szülőkkel való szakítás mellett dönte­ne, nagyon meg kell fontol­nia ezt a lépést, mert a leg­nagyobb bajban mégis leg- hamarább a szülőknél talá­lunk menedéket. VERONIKA A Szoeialisto ltjútági Szövatség Szlovákiai Káipenil Bizoltsógánok topio. Klodíoi o Smono IClGaOváiioioi Szofkeszlóség és odminlszliáclo 812 84 ő'allslovo, Piofskó 11. loieioni ZAB 19 F6lzork«sztá Fás/erkeizlö holyetles; CSIKMAK IMRE N. ZACSEK ERZSEBE1 Nyomlo e Zápodoilovsflfké tlaílprn«, iii a aroilsiavai Oukllonskp 41. EláfIiolésI dl|z agy évzo 92.> Kés, fél évi* té.> Kii. («fiasitli 0 Posto Hirlopszolgdioto. Eléllzoihoté mindoo oostohlvotolnói vogv kéibosíiönél. A lop kOiföldve 0 PNS. Üstiodnó «vpodicio o dowoz Moé«. 813 31 Srotltlovo, Cotlwaldeve nómosil* i. ó útión 'ondtihoif mag Kéilrotokel nann ótiQnk mag és nair kOldúnk vissza. Indaztt 49802

Next

/
Thumbnails
Contents