Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-26 / 30. szám

■?r EiM|' Dél-szlovákiai kajak-kenu körkép a VB előtt . VÁLOGATOTTAKKAL MEGTŰZDELVE Négy olyan olimiplal sportág mű­ködik jelenleg a Csehszlovák Testne­velési Szövetség keretein belül, ame­lyekben különösen jelentős szerepet Játszanak — az ifikategörláktől kezd­ve a felnőtt válogatottakig — a dél- -szlovákiai sportolók. Ezek pedig az ökölvívás, a birkózás, a súlyemelés és a kajak-kenu. Aránylag a legkevesebbet a leg­utóbbiról tud a közvélemény, ami­ben bizonyára a népszerűsítéséért fe­lelős újságírók is ludasak. Hadd fog- ialkozzunk hát most kissé bővebben ezzel a sportággal, annál is inkább, hogy tombol a kánikula, a nyár kel­lős közepében vagyunk, s ez tudva­levőleg a vfztsportok főszezonja. Rá­adásul éppen ezen a héten kerül sor fjűllus 28—31-én) az idei kajak-kenu világbajnokságra a finnországi Tam­perében. Kezdjük azonban a legkisebbeknél, hiszen a karcsú, a kezdők alatt bi­zony Igencsak billegő hajók sportjá­ban (ha a laikus netán csónakot ta­lálna mondani, a kajakosok-kenusok bizony vérig sértődnének) ajánlatos minél korábban kezdeni. A szakembe­rek szerint már a nyolc-tízéves gye­rekekkel is érdemes foglalkozni. Dél-Szlovákia „vizes térképe“ e te­kintetben Igencsak gazdag. Helyesebb lenne azonban e territóriumot még Nyugat-Szlovákiaként Is meghatároz­ni, mivel sajnos a közép- és kelet- -szlovákiai kerület hasonló vidékein egyetlen kajak-kenu szakosztály sem végez aktív munkát. Kezdhetjük a sort Bratlslavával, a károlyfalui (Karlová Vés) öböllel, ahol több csónakház is található. A legeredményesebb szakosztályok kö­zül a Slávia UK és a Tátrán Karlova Vés működik Itt. A farkastoroki (Vlőie hrdlo) vízi csatorna mellett-a szintén agilis In­ter csónakháza áll. Az utóbbi évek­ben azonban mégiscsak a CH Bratis­lava versenyzői a legeredményeseb­bek. Tibor Polakovié edző, az 1960- as római olimpia kenus-versenyeinek hatodik helyezettje rendszeresen együttműködik a legjobb magyar szakemberekkel is. Csapata már évek óta tartja helyét a hazai élvonalban. Megjegyzendő, hogy talán csak az egy Jana PolakoviCová (lánya, a több­szörös csehszlovák bajnoknő) kivéte­lével, kimondottan a Slávia SZM Sa- morln neveltjeire épít, akik felsőbb fokon a bratislavai élsportközpontban fejleszthetik tudásukat. Kikről is van szó? Az utóbbi öt év kimagaslóan leg­jobb csehszlovák kajakosa Félix Ma- sár, aki az ezerméteres távon a vi­lág élvonalába. tartozik. Volt már vi­lágbajnoki bronzérmes (1979), olim­piai hatodik helyezett (1980) és VB- -negyedik (1982). Manapság döntős­nek lenni a világversenyeken óriási dolog, különösen ha figyelembe'vesz- szük a rendkívül kiegyenlített kon- kurrenciákat. Masár is Somorján kezdte egykor a versenyzést, majd az Interen keresztül került a CH-ba. Ha­sonló utat tett meg a kajakosok kö­zül Bugár és- Vass Géza, valamint az ifjú Botló Árpád fa női szakágon Vassné Vasák Llona és a Bugár nő­vérek, a kenusok közül pedig, a szin­tén válogatott Kovács József, Vasák vagy Bogár... Földrajzilag Somorja esik ezután legközelebb, no meg a hagyományok, az eredményesség is azt diktálja, hogy ezután a körtvélyesl vízitelep munkájáról is ejtsünk néhány szót, amelyet Székely István vezető edző irányít. Ök azok, akik a hetvenes években zsákszámra hordták haza az érme­ket a hazai ifibajnoki versenyekről, s neveltjeik — mint már említettük — a felsőbb korcsoportokban sem val­lottak szégyent. Ezután néhány év­nyi megtorpanás következett — vagy nevezzük inkább fásultságnak? —, hiszen az edző mégsem gép, a szak­osztály pedig nem automata gépsor, mely szünet nélkül produkálná a jobbnál jobb versenyzőket. Az egyes korosztályok, évfolyamok eredmé­nyességében törvényszerű egy bizo­nyos kilengés. Az idei versenyek a- zonban azt bizonyítják, hogy a lelkes gárda ismét magára talált, felfelé tör. Somorján bizonyára továbbra is erős háttere marad ennek a szép, roman­tikus sportágnak. Újabban az egykori somorjai szerep­kört azonban mégis mintha a Spar­tak Komárno szakosztálya venné át. [úlius közepén éppen ebben a város­ban a helyiek szerezték a legtöbb ér­mes helyezést a serdülök és az Ifjúsá­giak szlovákiai bajnokságán. Nem csoda, hiszen Soós Tibor szakosztály- élnök és Hálmo Béla vezető edző irá­nyítása alatt nemcsak odaa'dö, hanem szakértő' sportemberek is irányítják a sportágat. Az évente megrendezett Csallóköz körüli szakaszos körver­seny alkalmával egyébként maga Petr Mokr^, a csehszlovák válogatott ed­zője jelentette ki, hogy a komáromi­nál szebb, jobb csónakházat egész Csehszlovákiában nem látott. Jókai szülővárosát nem hiába nevezik a vi­zek városának, a természeti feltéte­lek e sportág számára valóban ideá­lisnak mondhatók. Hasonlóan nyilatkozhatunk egyéb­ként a Juhcelpap Stúrovo ifjú vízi- sportolóinak edzési lehetőségeiről is. Ez a szakosztály is évről évre szebb eredményeket mutat fel. Aránylag szerényebb hagyományok­ká! rendelkező, ds szintén nagyon igyekvő a Duslo Safa szakosztálya. Valamennyiük elsődleges célja, hogy ne csak az ifjabb korcsoportok ver­Félix Masár a tavalyi belgrádi VB-n, ahol az lOOD méteres távon gyedík helyet szerezte meg. Nagy László, a Spartak Komárno neveltje, a bővebb válogatott keret tagja. Volt klubtársaival, Viszlayval és Kálóczyval együtt jelenleg a Dukla Trenőin színeiben versenyez. A szerző felvételei senyein érjenek el sikereket, hanem Közeledik az I4ei kajak-kenu .ys képe. Reméljük, sikerül majd újabb egykori -tanítványaik idővel az élsport- és a csehszlovák csapatban a s.omor- jó helyezéssel gazdagítania a cséhj ban,'a válogatott mezt viselve is meg- jaj származású Félix Masár ott evez szlovák sikerek tárházát, állják a helyüket. majd. Sokaknak már most ö a példa:' MAJOR LAJOS Sklud Tibor edzői tanfolyamra készül. A szakosztály legnagyobb reménysége h minilösszB 14 éves Rigó Pál. A legtöbb faluban a labdarúgás monopolhelyzetet élvez. Így volt ez a közelmúltig Felsőpatonyban (Horná Potön) is; Az utóbbi időben azonban egy új szakosztály erőteljes szárny- próbálgatásainak lehetünk tanút. Ez pedig a testépítők, a kulturisták szak­osztálya, amely — ha a lelkesedést és az érdeklődést vesszük alapul — máris lóhosszal veri a labdarúgást. Az egész úgy kezdődött, hogy a sportág néhány szerelmese a cseh­szlovák versenyzők világ- és Európa- -bajhokl sikerein felbuzdulva kezdet­leges körülmények között, de annál nagyobb lángolással munkához látott. Sklud Tibor, Koszorús István és Liesz- kovszky Zoltán a maguk készítette súlyzókkal egy garázsban kezdték el a gyakorlást. Először inkább csak sa­ját szórakozásukra. Érezték azonban, hogy ez nem az igazi, és az érdeklő­dés is nagy volt a szép sportág iránt. Ezért úgy gondolták, hogy szélesebb alapokra helyezik. Az elhatározást tett követte. — Már régen terveztük, hogy szak­osztályt vagy testépítő klubot alapí­tunk — mondja Sklud Tibor, az ala­pító tagok egyike, a lelkes gárda szó­vivője —, de megfelelő helyiség hí­ján nem foghattunk hozzá tervünk megvalósításához. Aztán a körülmé­nyek úgy hozták, hogy mégis lehe­tőség nyílott rá. Nagy megértésre ta­láltunk a helyi sportegyesület vezető­ségében, név szerint Füle Sándor. Mrva László és Karácsony Gyula elv­társaknál, akik felkaroltak bennün két. Valahogy kisütötték, hogy a ré­gi óvoda egyik tágas helyisége üre­sen, kihasználatlanul áll. Elintézték, hogy a rendelkezésünkre bocsássák. Ez történt tavaly októberben, és a többi már a ml dolgunk volt. Ez a „mi dolgunk“ sok-sok óra tár­sadalmi munkát jelentett a sportág híveinek. A helyiség siralmas állapot­ban volt. de rendbe hozták. Megérte, mert ha nem is a legkorszerűbb edző- csarnok. de teljesen megfelel a cél­nak. November íl-én vették birtokuk­ba, és kezdődhetett a komolyabb munka. A meglévők mellé újabb sport­Egy s^alcüsitáfy siárnypróbálgatásaí szereket készítettek, amiben nagy se gítségükre volt Koszorús Jani bácsi. Azt mondják, nem felejtik el neki so­ha. Öriásl érdeklődés nyilvánult meg a testépítő szakosztály munkája iránt, több mint félszázan jelentkeztek, hogy gyakorolni szeretnének. — Sokan voltak, akik pusztán azért jöttek, hogy majd a deltájukat fitog­tassák, vagy megfelelő Izmokat sze­rezzenek a bunyózáshoz —. folytat­ja Sklud Tibor. — Ezek szépen le ts morzsolódtak. Vagy nem bírták a megterhelést és a vasfegyelmet, vagy eltanácsoltuk őket, mert köztünk nincsen helye a verekedőknek. — Ahol van, ni, a kulturisták tíz­parancsolata — mutat a falra kifüg­gesztett ív papírra. — Abban az áll, hogy a testépítő szakosztály tagjai számára tilos a dohányzás, a szeszes italok fogyasztása és a verekedés: Aki ezt megszegi, annak le is üt, fel is út. Szerencsére van miből válogatni, akkora az érdeklődés. Remélem, hogy éppen a szigorú rendszabályoknak köszönhetően hozzájárulunk a fiata­lok megfelelő jellembeli tulajdonsá­gainak kialakításához. Pillanatnyilag tíz faluból húszegy­néhány különböző korú fiatal láto­gatja a szakosztály edzéseit. Felsöpa- tónyon kívül Udvarnokról, Vásárút- ról, Dunaszerdahelyröl, Sókszelőcé- röl, Klrályflakarcsáról, Pozsonyeper- jesröl, Síkabonyböl és Nagylégről (Dvorníky, Trhové Myto, Dun. Streda, Selice, Královské KraCany, Cenkovee, Jahodná, Maié Blahovo, Lehnlce). Szép megértésben dolgoznak egymás mellett. Már ez is dicséretre méltó dolog, mert faluhelyen még elég gyakran kísért a klubsovinizmus, ide­geneket nemigen tűrnek meg maguk között. Mivel azonban a környéken jószerével csak Hodoson (Vydrány), Bősön (Gabőíkovo) és Vásárúton űzik ezt a sportot, az érdeklődőknek nem sok választása maradt. Nevetve mesélik, hogy annak ide­jén a lányok is érdeklődtek a mun­ka iránt. El is kezdték a gyakorlást, de hamarosan abbahagyták. Már csak Sklud Márta maradt, Tibor húga, aki azonban a szakosztály legbecsesebb tagja. Ugyanis ő takarítja az edző­termet. Kemény munkát végeznek, a napi edzés több csoportban másfél-két óra. Merthogy- ebben a sportágban csak hosszú távon mutatkozik meg az eredmény, eddig csupán egyetlen be mutatót rendeztek a sportszervezet táncmulatságán. Erre komáromi (Ko­márno) és bratislavai testépítőket is meghívtak. Rajtuk kívül jól szerepelt még a bemutatón a szakosztály két fiatal tehetséges tagja. Rigó Pál és Görcs Sándor. A bemutatónak óriási sikere volt. — „Fiúk, ez nagyszerű volti“ — mondták a bemutató nézői közül töb­ben is — emlékezik vissza Sklud Ti­bor. — Nekünk ez az elismerés igen jólesett, és szárnyakat adott. Ezen az erkölcsi sikeren felbuzdulva elha­tároztuk, hogy augusztusban megren­dezzük a közelmúltban lezajlott prá­gai béke-világtalálkozó tiszteletére a Béke Kupát, az ifjúsági kategória el­ső nem hivatalos járási bajnokságát, amelyre nieg akarjuk hívni az élvo­nalbeli csehszlovák versenyzőket, töb­bek között Anton Holíéot és Stefan Justot. Az az eltökélt szándékunk, hogy az egész járásban népszerűsít­sük a sportágat. Az elmondottakból ítélve már ed­dig is sikerült. Március 1-én a testne­velési bizottság Járási bizottságán hi­vatalosan is bejegyezték a szakosz­tályt, amelynek a tagjai azóta még nagyobb hévvel dolgoznak. A sportág­nak egy autóbuszra való híve a test­nevelési egyesület jóvoltából megte­kintette a testépítők szlovákiai, majd országos bajnokságát Is. Mrva László edző, 8 sportszervezet alelnöke el­mondta. hogy teljes mértékben támo­gatják a szakosztály működését. El­végre egy falu sportélete nem szo­rítkozhat csupán a labdarúgásra. Ha­marosan elkészülnek az edzőterem mellett a tusolók és a sportszervezet néhány szabványos sportszert vásá­rol a szakosztálynak, hogy zavarta­lanul dolgozhasson tovább. A lelkes felsőpatonyi testépítők pedig úgy ter­vezik, hogy egy-két éven belül bene­veznek a rendkívül erős mezőnyt kép­viselő kerületi bajnokságba. PALÄGY1 LAJOS A szerző felvételei Ólén, akik legtovább jutottak a felkészülésben: Sklud Tibor, Szarvas Be­nő, Zavarcsik Gábor és Koszorús István, elöl Rigó Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents