Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-26 / 30. szám
2 SZAZSZfNŰ NYAR Ä Királyhelmeci • (Král. Chimec) Pionír- s Ifjúsági Házban Pikor József igazgató, továbbá Bálint Zoltán, Mészáros Margit, Borbás Erzsébet és Rendes Erika szákosztályvezetők gondoskodnak arról, hogy a város és a körzet fiatalságának tartalmas, színes vakációja legyen. Nem könnyű feladat ez, mert több ezer gyerek igényének, érdeklődésének kell eleget tenniük, de szerencsére valamennyien szlvvel-lélekkel végzik munkájukat, s mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek egyetlen szünidei napja sem teljék el élmények nélkül. Szerencséjük az is, hogy már korábban értékes turisztikai felszerelést, játékokat, sportszereket vásároltak, amelyeket most remekül felhasználnak. Céljuk, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a természetben, a jó levegőn, egészséges környezetben, s ezt szolgálják sátorozásaik a pionlrház táborában. Közben változatos program várja őket. Harmincán vesznek részt az ifjú természetbarátok sátorozásán; valameny- nylen lelkes természetbúvárok, a plo- nlrcsapatok, tlletve a pionlrház természetvédelmi szakkörének tagjai. A pihenésen, hancúrozáson, játékon kívül megfigyeléseket végeznek, s gyarapítják, növény- és rovargyűjteményüket. őket váltják majd a táborban a honvédelmi, a sport- és turisztikai körök legjobbjai, ugyancsak harmincán. Itt, ebben a táborban fogadják majd a baráti, rakovníkl pionírház ifjú természettudósok állomásának tagjait is, akik nyaralásuk tizenegy napja alatt a vidék nevezetességeivel, természeti érdekességeivel, történelmi emlékeivel ismerkednek. A helyi fürdőben egynapos úszógyakorlatokat tartanak a város alapiskolásai számára. Ebben az az érdekes, hogy a felügyeletet és a gyakorlás vezetését a szülők vállalták, akik természetesen kiváló úszók valamennyien. Ezenkívül a királyhelmeci gyerekek a szünidő minden szombatján ingyen fürödhetnek, úszkálhatnak a város strandján. Megszervezik a csapattanácsok tagjainak egyhetes tanfolyamát is, amelyen körzetük tíz iskolájából ötven pionír vesz részt. Az előadások után délután ugyancsak a strandon folytatják napi programjukat. Az úszni nem tudó gyerekek Pikor József felügyeletével megtanulják az úszás alapszabályait. A tanfolyam utolsó napján pedig kirándulnak Zemplínska SIravára. Az augusztusi programok nagy része a pionlrház termeiben. Illetve udvarán zajlik. Hétfőnként azonban kirándulnak a város határába, környékére, ahol turisztikai és honvédelmi játékokra is sort kerítenek. Minden kedden filmvetítésre hívják az érdeklődőket délelőttönként és délutánonként két órán át szórakoztató, mese- és rajzfilmeket vetítenek. Szerda a „nyitott ajtók napja“, amikor csupa- csupa szórakoztató műsorok váltják egymást: diszkó, társasjátékok, versenyek és vetélkedők, zenehallgatás. Csütörtökön elsősorban a középiskolásoké, szaktanlntézetek tanulóié és a munkásfiataloké a ház. Labdajátékokat, sportversenyeket, utcák közötti focibajnokságokat szerveznek számukra, péntekenként pedig a helyi állami gazdaságnak segítenek a betakarításban. Az egész évben rajihstruktorokként tevékenykedő SZISZ-tagok a nyár egy részét is a pionírokkal töltik. Ott tesznek a táborozásokon, segítenek a gazdag műsor megszervezésében. így valósul meg tehát mindazok terve, akik naponta a gyerekekért dolgoznak, hogy azoknak élményekben gazdag nyaruk, vidám vakációjuk legyen. A Királyhelmeci Pionír- és Ifjúsági Ház huszonkét éve szolgálja a gyerekeket. Dolgozói legnagyobb sikerüknek éppen azt tartják, hogy a gyerekek nyáron át is szívesen nyitnak be hozzájuk. Benyák Mária LENGYELORSZÁG ÁLLAMÜNNEPÉRE L engyelország hányatott történelmében fényes dátum 1944. július 22-e, amikor a náci megszállás alatt szenvedő országban létrejött a Lengyel Nemzeti Felszabadító Tanács, amely kiáltványban erősítette meg a független és demokratikus Lengyelország létrehozását. A felszabadulás óta a júliusi kiáltvány megjelenésének napját az ország államünnepének tisztelik. Az utóbbi években Lengyelország történelmi fejlődésének egyik legsúlyosabb időszakát élte át. A szocializmus ellenségei kihasználva a párt és az ország vezetésében felmerüli hibákat, megpróbálták letéríteni Lengyelországot a szocializmus építésének útjáról, és mély gazdasági és társadalmi válságot idéztek elő. A párt és a társadalom egészséges erői azonban meghiúsították az ellenforradalmi kísérletet, és Lengyelország a konszolidálódás útjára lépett. E folyamat megnyilvánulása volt a hónap elején Gdanszkban a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos ifjúsági aktívája, amely a párt eddigi történetének első Ilyen értelmű akciója volt. A történelem azoknak kedvez, akik alkotják jelszó alatt mintegy négyezer párttag és tagjelölt gyűlt össze a LEMP mintegy negyedmillió 30 éven aluli tagjainak képviseletében, hogy megvitassák az ifjú lengyel nemzedéket érintő legégetőbb kérdéseket. A helyszín és az időpont megválasztása nem volt véletlen. Az aktíva abban az ősi lengyel városban zajlott le, amely a múltban a keresztes és porosz hadjáratok célpontja volt, s amelyet a hitleristák is elsőként ostromoltak meg. Az utóbbi időben pedig az NSZK revansista körei egyre gyakrabban hangoztatták, hogy igényt tartanak e városra. Gdanszk történelmi hovatartozásához azonban nem fér kétség. Az aktíva résztvevői Európa ifjúságához intézett felhívásukban Is megerősítették ezt a cáfolhatatlan tényt: „Lengyel- ország e történelmi része mindörökké mindennemű háború, s a népek békés együttműködésének megakadályozására kifejtett politika vádjának szimbóluma marad.“ Az aktíva az Ollwía csarnokban került sorra, ahol két évvel ezelőtt az ún. Szolidaritás kongresszust tartották, amelyen általános támadást készítettek elő a párt tagjai ellen, és kidolgozták azokat a propozíclőkat, amelyeknek a megvalósítása végzetes következményekkel járt volna a lengyel népre és államra nézve. Ezúttal viszont azoknak az erőknek adott hajlékot, amelyek legfőbb erőfeszítésüknek a nemzeti megértést, a békés szocialista épitőmunkát tekintik. Az állam talpra állt, és kezd kilábalni a mély válságból — állapították meg az aktíva részvevői. Elérkezett az idő, hogy még inkább elszigeteljék a szocializmus ellenségeit, hogy megmutassák az ifjúságnak igazi arcát, amelyet a dolgozó nép érdekelt védő erők álarcába rejtett. Elérkezett az idő, hogy az egész társadalom a párt köré tömörüljön Lengyel- ország szocialista fejlődése érdekében. Az ország ifjú nemzedékének képviselői azért gyűltek össze, hogy megvitassák a fiatalok feladatait az eszmei-politikai nevelés terén. Szó volt arról, hogyan állítsák vissza az ország politikai és gazdasági tekintélyét a világban. Nyílt őszinteséggel beszéltek a szocializmus ellenségeivel vívott kérlelhetetlen harc szükségességéről, a lakáshelyzetről, a piaci ellátás biztosításáról, a becsületes munka jelentőségéről. Az elhangzott felszólalások megerősítették, hogy az ifjúság eltökélt szándéka kezébe venni a társadalom égető kérdéseinek megoldását. A fiatal lengyel kommunisták, akik esetenként drámai körülmények között léptek a párt soraiba, megértették az idő komolyságát, bátran szembe akarnak nézni a nehézségekkel és felelősséget vállalnak a mélyen gyökerező társadalmi problémák megoldásából. Leszögezték: „A lengyel ifjúság élcsapata vagyunk, és élcsapata akarunk lenni a pártnak is, amely felelősséggel tartozik szocialista hazánk fejlődéséért.“ Az aktíván felszólalt a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Wojciech Jaruzelski is, aki többek között kijelentette: „Pártunk erős többek között azért is, mert az ifjúságra támaszkodik.“ Nagy jelentőséggel bír az aktíva részvevőinek hozzájárulása az emberiség legégetőbb kérdésének megoldásához: a béke megőrzésének biztosításához is. A tanácskozás részvevői felhívással fordultak egész Európa ifjúságához a béke és háború, a nemzetközi biztonság és a leszerelés kérdéseiben, s ebben többek között ez áll: „Hozzátok fordulunk Lengyelországból, Gdanszkból, a Westerplatté- ról, ahol a német fasiszták elkezdték a második világháborút. Abból a Gdanszkból, amely lengyel és szovjet katonák vére árán szabadult fel; amely a romokból épült újjá a lengyel munkások erőfeszítéséből... Ifjú kezünkbe kell venni a háború utáni béke és biztonság ügyét..,“ A lengyel fiatalok tehát hitet tettek nemcsak az ország szocialista építése, hanem az egész emberiség békés jövője mellett, mert a történelem azoknak kedvez, akik alkotják. Radek Amirian Interpress A2 ifjúság a PART jövője wm wammfA rjGr#JsrjGiKiSMHi Az OSZDMP II, kongresszusának 80. évfordulójára Július 30-án lesz 70 éve, hogy megkezdte munkáját az Oroszországi Szociáldemokrata- Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa (1903. július 30 — augusztus 23.}, amely titokban ülésezett, kezdetben BrOsz- szelben, majd Londonban. Ezen a kongresszuson vetették meg a munkásosztály jól szervezett, céltudatos forradalmi marxista pártjának az alapját, egy új típusú pártét, amely elvileg — és természetesen gyakorlatában — kOIön- bfizütt a II. Internaclonálé akkori reformista pártjaitól. Nyilvánvaló, hogy a századforduló tálán nagyon kevés volt azoknak a száma a cári Oroszországban, akik felismerték és előre látták az ú] típusú munkáspárt történelmi küldetését, szükségszerűen győzedelmes útját. Akik azonban létrehozták, a kiváló forradalmárok — közöttük Is elsősorban Lenin — mélyen meg voltak győződve tettük forradalmi és történelmi jelentőségéről. Ez a párt, amely a XIX. század végének oroszországi kásmozgalmában működő kis marxista körökből nőtt ki nagy erővé, a hatalmas Szovjetunió vezető erejévé vált. s a világ marxista-leninista pártjainak példaképe, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom legtapasztaltabb osztaga. Olyan történelmi utat tett meg, amilyenhez hasonlót a világ egyetlen más politikai pártja sem járt végig. Az oroszországi marxisták pártja akkor jött létre, amikor a kapitalizmus fejlődésének utolsó szakaszában a proletárforradalom közvetlen gyakorlati kérdéssé vált, s amikor Oroszország az Imperializmus valamennyi ellentmondásának csomópontja volt. Attól az Időtől fogva, amikor a munkásosztály mint .a leghatalmasabb forradalmi erő porondra lépett, új korszak kezdődött az orosz történelemben. Akkoriban a nemzetközi munkásmozgalom is fordulópontjához érkezett. Az OSZDMP II. kongresszusának előestéjén Lenin a következőket Irta „Mi a teendő?“ című könyvében: „A történelem, mint legközelebbi teendőt, olyan feladatot tűzött most elénk, amely bármely más ország proletariátusának legközelebiii teladatai kőzett a iégforradalroibb. Ennek a feladatnak a megvalésUása nemcsak az enrépai, hanem egyben az ázsiai reakció leghatalmasabb támaszának a megdöntése, az orosz proletariátust a nemzetközi forradalmi preletariátns élcsapatává tenné.“ A forradalmi folyamat alakulása Igazolta a bolsevik forradalmárok előrelátását. AZ előzmények A marxista mozgalom eredete Oroszországban visszanyú- Ilk a múlt század 80-as éveire, amikor 1863-ban G. V. Ple- hanov vezetésével megalakult a „Munka Felszabaditisa“ nevű marxista csoport. Ez a csoport és személyesen Plebanov (röla közismert, hogy később a mensevlkek oldalára állt) nagy szerepet játszott a marxizmus oroszországi terjesztésében és a szociáldemokrácia elméleti felkészítésében. Fle- banov csoportja azonban csak elméleti alapot készített elő a szociáldemokráciának, és csak az első lépést tette meg a munkásmozgalom felé. V. I. Lenin volt az első az orosz marxisták között, akt felvetette az oroszországi munkásosztály pártja létrehozásának halaszthatatlan feladatát. 1894-ben erre a feladatra mutatott rá „Kik azok a „népbarátok“ és hogyan hadakoznak a szooiáldemokraták ellen?“ című művében, Lenin már akkor kifejtette, hogy új tipusú munkáspárt létrehozására van szükség, s később még Inkább meggyőződött erről, mert látta, hogy a századforduló Idején a szociáldemokrata pártokban és a II. Internaclonálé vezetésében Bernstein hatására nyíltan színre lépett a revtzionlzmus, az opportunizmus. Nem véletlen, hogy Oroszországban a forradalmi proletárpárt csirája a lenini „Harr cl Szövetség a Mnakésesztály Felszabadítására“ (1895) volt Péterváron, amelynek tevékenysége a marxizmusnak a munkásmozgalommal velő széles körű egyesítésére irányult. A Harci Szövetség körűi kezdtek egyesülni az ország mun- káskOzpontjainak legjelentősebb szociáldemokrata szervezetei. A Lenin által szervezett szövetségben már megvalósult a centralizmus elve, a szigorú fegyelem és szoros kapcsolat a munkástömegekkel. Lenint azonban — szövetségbeli harcostársaival együtt — 1895 végén letartóztatták, börtönbe vetették, majd 1897- ben Szibériába száműzték. így néhány évig nem tudott közvetlenül részt venni a proletárpárt megteremtésében, de a Lenin már a száműzetésben arra a következtetésre lutott, hogy a marxista párt megteremtésében a döntő szerepet egy országos' politikai lap töltheti be. 1900-ban, amint szabadult a száműzetésből, határozottan hozzálátott a lap megszervezéséhez. Miután Oroszországban elvégezte a szükséges munkát — a szervezést és a hívek toborzását — külföldre utazott, hogy ott megoldja a lap kiadását. Ez a lap lett az Iszkra, a forradalmi marxisták első Illegális országos politikai újságja, akáspártot Is föderatív alapokra akarta építeni, s azt a közös pártvezetőségtöl független nemzeti szervezetek formális egyesOlésének tekinteni. A kérdésnek nagy jelentősége volt, mert -íöderatlsta nézetek kap: tak lábra több nemzeti szociáldemokrata szervezetben: a lengyelek, a lettek, a litvánok és az örmények körében. A centralisták vagy ahogyan Lenin nevezte őket, a „mocsár“ képezte az Ingadozók táborát. A kongresszuson Lenin hívet, az „Iszkrások“ voltak többségben, ezért sikerült a 01 líPUSO PART SZOIETEIT száműzetésben megírta „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban“ című könyvét, amely más műveivel együtt fontos szerepet játszott a proletár- párt programjának és stratégiájának kidolgozásában. 1898 márciusában tartották meg az OSZDMP I. kongresz- szusát, amely kimondta a marxista párt megalapítását Oroszországban. Az oroszországi marlxta mozgalom azonban az első kongresszus után továbbra is egyes elkülönült szociáldemokrata körök és csoportok kereteiben működött, ezeket a köröket és csoportokat nem fűzte harcos egységbe a marxista program, szervezeti szabályzat és központosított szervezet. A szociáldemokrata körök jelentős részét emellett az „ökonomlzmus“ Is befolyásolta. (Az ökonomlzmus az opportunizmus egyik válfaja volt, amely tagadta a munkásosztály politikai harcát és vezető szerepét.) Lenin — száműzetésben lévén szolidaritást vállalt a kongresszuson elfogadott kiáltvány tételeivel, és később Is, az ökonomistákkal és mense- vlk likvidátorokkal folytatott harcban — hangsúlyozta az I. kongresszus Jelentőségét, a- mely nagy előrelépésnek számított a párt létrehozásában. Ugyanakkor 6 Is rámutatott, hogy ténylegesen egységes párt nem Jött létre. Ilyen körülmények között melynek első száma 1900 decemberében Jelent meg. Az Iszkra szervezője és vezetője Lenin volt, köré tömörültek azok a hivatásos forradalmárok, akiknek a vezetése alatt az OSZDMP II. kongresszusán létrejött az oroszországi munkásosztály szervezett élcsapata. A TÖRTÉNELMI )ELENTÖSÉGÜ KONGRESSZUS Az Iszkra köré tömörült forradalmárok nagy szervező és elméleti munkát végeztek a pártért. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerep .'ütött Lenin 1902 márciusában megjelent „Mi a teendő?“ című könyvének, amelyet az a gondolat és alaptétel hat át, hogy a párt a munkásmozgalom forradalmasító, vezető és szervező ereje. Az OSZDMP II. kongresszusának — amint erre Lenin rámutatott — az volt az alapvető feladata, hogy az Iszkra által megjelölt és kidolgozott elvi, szervezeti alapokon megteremtse az Igazi forradalmi munkáspártot. Ezt az opportunizmus (az ökonomisták, a bundlsták és a centristák) ellent heves harcban kellett megoldani. (Az ökonomistákról már szóltunk. A Bund — általános Litvániai, Lengyelországi és Oroszországi Zsidó Munkásszövetség — opportunista, kispolgári, nacionalista párt volt, amely a mensevlkekét támogatta.) A Bund az új munmarxlsta-lenlnista programot elfogadtatni, bár éles vita folyt pl. a nemzett kérdésről, a földreformról stb. A program sikraszállt az önkényura- lom, a földesurak és tőkések hatalmának megdöntéséért, a proletárdiktatúra megteremtéséért. A proletárdiktatúráról szóló egyértelmű és határozott tételt Lenin kezdeményezésére az Iszkra szerkesztősége dolgozta ki, és ez került be a programba, amely egyben harci válasz volt Bernstelnnek, az opportunistáknak. Az OSZDMP akkoriban a világ egyetlen olyan pártja volt, a- mely programjában megfogalmazta a proletárdiktatúra eszméjét. Ennek a programnak az alapján épült fel és erősödött a bolsevikok pártja. A bolsevik elnevezés egyébként onnan származik, hogy a kongresszuson szakadás következett be a Lenin vezette következetes marxisták és az opportunisták között. Az előbbiek kerültek többségbe a választott vezető szervekben, ezért nevezték el őket többségieknek, bolsevikoknak, az opportunistákat pedig, akik kisebbségben maradtak, mense- vlkeknek. A bolsevlzmus tehát ettől a kongresszustól kezdődően írja történelmét. Maga Lenin is így fogalmazott: „A bolsevlzmus mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt 1903 úta áll fenn.“ A pártra és a forradalomra vonatkozó alapvető ellentétek tőként a szervezeti szabályzat vitájában jutottak kifejezésre. Lenin, hogy a párt a munkásosztály jől szervezett forradalmi élcsapata legyén, a párttagságot szigorú kritériumokhoz akarta kötni, amivel a kispolgári, nem osztályharcos elemeket kívánta távoltartani a párttól. A következő megfogalmazást javasolta: „A párt tagjának tekintendő mindenki, aki elismeri a párt programját. támogatja a pártot mind anyagi eszközökkel, mind a pártszervezetek egeikében való személyes részvétellel!“ Ma Is minden proletár pírt egyik alapvető lenini normája ez az elv, amely megkülönbözteti a laza szálakkal kapcsolódó burzsoá pártöktól. „Feladatunk — mondotta Lenin a Kongreszsuson —, hogy megóvjuk pártunk szilárdságát, állhatatosságát, tisztaságit. Igyekeznünk kell mind magasabbra, magasabbra és magasabbra emelni a párttag elmét és jelentőségét — és ezért ellenzem Martov megfogalmazását.“ (Martov, Akszelrod és mások a laZa szervezeti felépítés hívei voltak.) A szavazás során először az opportunisták kerekedtek felül, de végül Lenin hívei, a forradalom Irányvonalának képviselői győztek. A bolsevikoknak 3 kongresszuson aratott általános győzelmét előkészítette a szociáldemokrata mozgalom egész korábbi fejlődése, Lenin kiemelkedő szerepe a pártért folyó harcban a kongresszus Idején egyre tisztábban kirajzolódott, s köréje csoportosultak mindazlk, akik következetesen védelmezték a marxista párt megalakításának és erősítésének ügyét. A munkásosztály forradalmi pártjának megalakulása nemcsak Oroszország történetében volt Igen fontos mérföldkő, a II. kongreszsusnak világtörténelmi jelentősége van: fordulóponthoz vezetett a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A Nagy Októberi Szó-' clallsta Forradalom győzelme — amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében — és a szocializmus teljes és végleges diadala a Szovjetunióban az OSZDMP II. kongresszusán elfogadott bolsevik prog- ram megvalósítását jelenti l. t.
