Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-19 / 29. szám

m <

Ä.

KULCSÁR TIBOR ROVATA

Ravasz József versei:

ROMOK

Az alagsor lerombolt falat közt az ablakok csillagos, betört lyukakkal sorra elnyelik a reggel szürkés, felsikoltő fényeit.

Ha megáünék, s fejemet a félig düledező romfalhoz szorítanám — megvédeném-e?

száz meg száz ember

emlékét?

A hosszú út leültet útszéli sárhalmaza, dombjának egyikére, hátamra tapadt ingem félig száraz, s a szél labdát fújt alá. » Leheletem sárfoltot hagy előttem.

Az alagsor lerombolt falai közt

kicsi képrámában fél arc, görcsbe húzva engem kerget.

Tekintete csalogató.

En vagyok a betontömb elűzött visszaérkezettje?

A halk sikoltás fegyveréből rám lő. Szilánkjai átfúrják a régi otthon szú-járta áthidalásait.

Levetve mindenem,

s a görbe arc érckapuval

választana el az emberektől,

mint ahogy azt

Góggal és Magőggal tették.

A sátrak és a putrik táncra perdülve odébbálltak.

A lelkek mélyén mégis ősi fájdalom?

A tűz nem pattog, nem lobog, nem csöpög a szalonna zsírja.

Most betonházunk radiátorában kering a sárga víz.

AZ EKECSI NYAR

Falumban az út szélén a nyár porral lepi az árok glzgazát, s a lapulevél árnyékában a bolyhos pitypang rugaszkodva repülni készül a nap aranyszálalv'al szembe, az ég tömött,

göndör bárányfelhői mögé, elrejtve szomorúságát, s búcsúztatva plhéit, gyökerétől s tövétől megválva.

Kopott tutballcipőmböl kandikáló ujjaimat a kék, szúrós töldiszamóca égszínkékre festi

s ajkam mohó kék foltjai is sötétebbek. — Kergetve a napot szemem elől verejtékem gurulva csiklandoz. Micsoda nyári Tízéves koromban.

Száraz Pál:

FELOlDÖDTil

(Apám emlékének]

Eljött a tél csendesen érted.

Halk, meghitt kis szavakban éltél.

A szálló hó szelíd pihéje

Ügy hullt szívedre, mint a béke.

Vllágolt már a cél előtted.

Tudtad, hogy menned kell, ha jöttél. A végső nagy felismerésben Feloldódtál tisztán, egészen.

Lábamat a por, a szekerek kerékvágásában bokámig takarja.

Vidáman hátra tekintve, a mindig eltűnő forró lyukakat a sárporhalék gondosan elegyengeti, várva a szeké^ lovainak nógatását.

A cigányszekér rongyért — olcsó porcelánt kínál.

Nagy Zoltán illusztrációja

K. B.: Rosszak az emberek c. versében ugyan nemes gondolatokat fejteget, de az írás sematikus, frázisszerű. Rideg szabálytalanságok az életből c. verse is, mint azt már a címe is sejteti, tele van didaktikus megfogalmazású, rég Ismert, szinte örök érvényességű életbölcsességekkel. Bölcselkedő hajlama olykor leegyszerűsítő naivitásokba torkollik. Példaként Mondd, miért? c. versének néhány sorát Idézzük: „Mondd, miért van betegség? / Miért nem lehet tőle mindenki mentes? / Mondd, miért van az alkohol? / Ml butítja az embert? / Mondd, miért vannak a különböző nézetek? / Miért nem gondolkodnak egyformán az emberek? / Mondd, miért van magas és kövér? / És miért van sovány és alacsony? /“ stb. Hosz- szabb versét tovább nem Idézzük; megjegyezzük még, hogy helyesírási vonatkozásokban sem ragaszkodtunk a levelében közölt eredeti szöveghez.

CSOKI; Két írása jől sikerült hangulatkép, alkalomadtán közöljük. Próbálkozzon tovább.

Balaton 79: Harmadik írása is eléri a közölhetőség színvonalát. A jövőben próbálkozzon az események okozati összefüggéseinek, a szereplők cselekedetei lélektani, jellembeli motivációinak alaposabb, mélyebb

feltárásával Is. örülnénk, ha a következő levelében önmagáról is írnia, tájékoztatna életkoráról, foglalkozásáról.

J. A.: Három új verse formai szempontból ugyan tökéletesebb az előzőeknél, hangulatában, hangvételében viszont Idejét múlta, korszerűtlen. Ez különösen a Szívedben c. versében érezhető. RImelése, ritmikája nagyon múlt századi életérzést sugall. A versekben nagyon sok a ragrim: fényben-vlzé- ben, hallom-tartom, fuldokllk-búcsúzlk, ta- possa-mossa, engedted-érezted. Tanuljon, olvasson, főleg a mai költészetet kísérje figyelemmel.

Erika és a farkas: Anyagtorlódás miatt csak most kerül sor válaszunkra: Versel közül több Is tetszett, jobbak az előzőeknél. Rövidesen néhányat közlünk.

Csodagyerek: Átdolgozott és ismételten beküldött elbeszélése jobb az első változatnál. önvád c. írása Is jól sikerült, hiányossága, hogy kissé befejezetlen. Hosszabb elbeszéléséről legközelebb mondunk véleményt.

B. P.: Második írása sokkal igényesebb vállalkozás az előbbinél. Nem hibátlan, de jó párbeszédei, a jellemrajz kidolgozása elfogadhatóvá teszik. A jövőben több gondot fordítson elbeszélései szerkezeti felépítésére.

S

emmi másra nem vágyott már, csak egy jó, kiadós vacsorára. Mint a tűz, úgy járta át végtagjait a fáradtság. A sok hiábavaló keringés után elindult egy végtelenül hosszúnak tűnő utcán. Egy pillanatra furcsának találta, hogy az utca teljesen üres, de a mardosó éhség és valami megmagyarázhatatlan belső kényszer egyre űzte, hajtotta előre. Váratlanul a vasúti állomás komor épülete előtt találta magát. Utolsó reménysugárként a resti jutott eszébe. Meg is találta tövld keresés után, s gondolkodás nélkül belépett. Először talponállónak hitte, de aztán észrevette, hogy a magas, lefüggönyözött ablakok mellett asztalok is sorakoznak, sőt az egyik sarokban egy félig elhúzott függöny mögött még egy másik helyiség bejáratát is felfedezte. Étterem lehet, gondolta örömmel, s már indult feléje.

Valóban egy étteremszerű helyiségbe került. Csakhogy itt nyoma sem volt füstnek vagy gyűrött képű utasoknak. Apró, kerek asztalokat látott, körülöttük öten-hatan ültek összeszorulva, mozdulatlanul, mintha nem is emberek, hanem bábuk lettek volna. Senki nem fordult feléje. Az asztalokon nem látott étkezésre utaló tárgyakat. A látvány egy ismeretlen vallási szertartás benyomását keltette benne. Rossz helyen jár, döbbent rá. De már későn. Valaki már le is rántotta az egyik asztal mellé.

— Mindent el kell követnünk, hogy •vonzóvá tegyük — hallotta valahonnan. A hang barátságosnak, sőt behízelgőnek tűnt. Egy oszlopra erősített hangszóróból jött. Figyelni kezdte, de amit hallott, olyan volt, mint egy rémálom. A hang az egerekről beszélt. Az egérhúsról mint jövendő emberi táplálékról. A hátán végigfutott a hideg. Undorral nézett körül. Asztaltársai szótlanul, de nagy figyelemmel és fegyelmezetten hallgattak.

— Az egérhús tápláló, fehérjedús, sokféleképpen elkészíthető — folytatta duruzsolsa is megfontoltabb lett. Igazi asszony, és nem utolsósorban megértő feleség. Felhúzta a lábát, s a talpával cirógatni kezdte. Pető, a társa egész úton a feleségéről beszélt, dicsekedett vele, ő csak hallgatott, pedig ha akart volna, beszélhetett volna 6 is eleget felejthetetlen éjszakákról. De minek, ilyen dolgokról 6 senkinek sem beszélt. Nem volt számára beszédtéma.

— Felkel a gyerek — súgta Edit figyelmeztetően, de csak megszokásból, mert egyikük sem törődött vele. Fáradtnak érezte magát, az elmúlt napok megfeszített munkája, a hosszú görnyedések az-autóban most Jelentkeztek izmaiban. Három napig voltak távol, azelőtt egy hétig. Az álom is valamiképp a kimerítő utakból, a meglévő álomképekből áll össze. Részleteiben valóságosak, így, együtt azonban szörnyű, hihetetlen az egész. — Ügy hiányoztál — lihegte az asszony. Forró volt az ölelése, a szorítása. Egyszerre lélegeztek, s egyszerre zuhantak vissza a mozdulatlanságba. A szenvedélyt mintha egy friss szellő sodorta volna el. Üjra érezte maga körül a szoba levegőjét, s kimerültebb lett, mint szerette volna. Ez volt hát a beszélgetés, jutottak eszébe az asszony szavai. Elmosolyodott. A csendben csak az óra ütemes ketyegése hallatszott.

— Rosszat álmodtál? — emelte fel a fejét az asszony.

— Rosszat.

— Valamit rólunk?

■■— Nem. Butaság volt — hárította él a további kérdéseket. — A munkámmal meg az utazással álmodtam.

Az asszony megnyugodott. De most agyerek moccant meg a heverőn. Tálán 6 is álmodik, gondolta. Vagy csak az ágy nyikorgása zavarhatta meg. Az ő álmai még tiszták, ártatlanok, s nem is ébred fel egykönnyen. Reggel majd meglepődik, ha meglátja. Talán még iskolába sem akar majd

Lendvay Tibor:

NYOMASZTÓ Alom

va a hang. — Előnye, hogy nem zsíros, ezért a korszerű táplálkozás leglényegesebb követelményét is kielégíti. Mint tudjuk, az egér rendkívül szapora, előnyösen tenyészthető. Kísérleteink biztatóak. Célunk: mielőbbi gyors elterjesztése. Olyan módszerekre van szükségünk, amelyek szélesebb körű alkalmazását is lehetővé teszik. Számos példa bizonyítja, hogy a primitív népek körében mennyire kedvelt, s a történelemből tudjuk, hogy őseink számára sem volt idegen. — A hang itt gunyorossá vált. Nem is figyelte már tovább.

Hová került? A homlokát kiverte a veríték, a háta közepén is megindult lefelé egy hideg csepp. Rosszullét fogta el. Ki kell mennie innen, mert azonnal elájul. Megpróbált felállni, de a lába mintha megbénult volna, teste nem engedelmeskedett akaratának. Ekkor valaki a háta mögül a vállára tette a kezét. Ügy érezte, zuhanni kezd, elvesztette lába álól a talajt, s tálán az eszméletét is. Keményet érzett maga alatt, feküdt valahol, keze ökölbe szorulva, feje mint egy zsibongó méhkas. Valaki megrázta a vállát.

— Mi van veled? Ébredj!

Edit ült az ágya szélén. Megkönnyebbülten sóhajtott. Almodon tehát, mindez csak álom volt. Megpróbált átfordulni a hasáról a hátára, de a testét még mindig az álmában átélt zavaros élmény tartotta hatalmában. Mélyeket lélegzett, s várta, hogy vlsz- szatérjen izmaiba az erő.

— Rosszat álmodtál?

Edit ráhanyatlott a testére. Vékony, selymes hálóinge alól átsejlett hűsítő, kellemes bőre. Végre megmozdíthatta a fejét, nyaka zsibbadtan sajgott. Odébb moccant, hogy az asszony melléje fekhessen. A paplan csak szűkösen takarta be kettőjüket. Örült, hogy ébren van, s hálásan adott helyet a szélesen ráomló asszonyt testnek. Tíz éve, hogy az országot járja, de a visszatérések még mindig a mézeshetek érzelmességével, kedvességével végződnek. Ha éjszaka jön meg, Edit felkel a meleg ágyból, vacsorát készít, s felette áll, amíg eszik.

i— Még nem is beszélgettünk — suttogja most, és a nyakába fúrja az arcát. Meghízott kissé, dereka, csípője széles, mozgámenni. Ügyes srác, olyan testalkata van, mint neki. Rá kellene fogni valamilyen sportra. Ha többet lenne itthon, foglalkozhatna vele. Délutánonként elvinné a pályára, mutatna neki egy-két dolgot a labdával, még nem felejtett el mindent. S legalább a fiú is látná, hogy az apja egykor nem akárki volt.

Egy autó motorja zúgott fel a ház előtt. Valaki már munkába indul. Nem irigyll, a meleg ágyból kikelni, s beülni a hideg ülésre nem irigylésre méltó dolog. Még mindig a gyomrában érzi az autó hullámzó, ringató döccenéseit. Országutak, Idegen városok. Idegen emberek, minden nap valami új, s mégis minden ismerős,, minden megszokott.

Üjra az álom jutott az eszébe. Nyomasztó volt, félelmetes. Az a pinceszerű helyiség a furcsa alakokkal és a ronda egerekkel. Még most is borsózik a háta tőle. Azért álmodik össze ilyen butaságokat, mert mindig teli gyomorral megy aludni. Nem tudott ellenállni a töltött paprikának, megevett hármat. Éjfél után jött meg, s rossz szokása szerint nem feküdt le, míg tele nem ette magát. Még egy sört is megivott rá.

Óvatosan kihúzta a karját Edit feje alól. Az asszony kissé megrezzent: aztán ismét egyenletesen lélegzett. 0 az mákból csak a hajszát érzi. Rohanás egyik városból a másikba, csupa beidegzödött mozdulat. Sohasem fogja már elfelejteni az olcsó szállodai szobák dohos szagát, az állva elfogyasztott pacallevesek meleg ízét, az éjszakába nyúló szolgálati utakat. Eddig valahogy magától értetődőnek tartotta, hogy neki ez a dolga, ezt kell csinálnia. Pedig ha abbahagyná, sokkal könnyebb lenne, az asz- szonnyal is, a gyerekkel is többet lehetne együtt. Egyszer végig kellene gondolnia alaposan az egészet.

Ez nagyon fontos, ismételgette magában. Szörnyű álom volt, mindezt az utak teszik, a rendszertelen étkezés. Ásított, aztán oldalra fordult. Az ágy éberen nyekkent egyet. Gondolkozni kell rajta, hallotta még valahonnan a tűnő távolból a saját hangját visszhangzani a fülében, de a szavak a sötétségbe hullották, s a következő pillanatban már nem tudott ellenállni a mázsás súlyként rázuhanó mély álomnak.

ma