Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-27 / 52. szám

7

jaroslav hasek

MIMI KE4)T

[OHANNES HADLAÜB:

Gyermeki

szerelem

Karját markoltam én, nem bírt

velem,

kezemet hirtelen megmarta hát:

%zt hitte fáj, ha megharap?

de nem,

kéj volt nekem,

'az angyalát!

Oly enyhe, kelemes volt, élvezet, nem fájdalom. S ha mégis fáj,

csak az talán,

hogy íme már nyoma veszett.

Radnóti Miklós fordítása

f ■

—Jt'él után két éra lehetett, ami- Ckor Hurych úr hazafelé bakta- l»tott az Alkoholellenes Liga gyűléséről, amelyet a Moldva túlsó partján tartottak meg egy kis kocsmában. A gyűlés azért húzódott el ilyen sokáig, mert le kellett mondatni az elnököt, aki gyalázatos ügybe kevere- de_th_Ráb^r^'!tották, hogy egy étte- rE nBSí^m?5>vörr“egy ponSV'" {JilTSKl sC t. De volt benne annyi becsület, ?y levonta a következményeket, és vi szavpSpQísiTsS^BT;—rr"“ lurytéglát a_

Aztán a másik rendőr vette munkába Hurych urat:

— Istenem, mi lenne a világból, ha minden kicsiségért a folyóba ugranánk? Ne búsuljon, jó ember, minden rendbe jön. Bármi is volt, ami szörnyű tettére késztette, a maga élete is még visszazökken a rendes ke- Tékvágásba. Meglátja, reggelre kijó- zanodik és rájön, hogy mégis szép a illenék rá e díszítő jelző, de szíve világ.

ugyanolyan forró, felebaráti szeretet- — Bizony .szép a világ — zengte tel vert, mint Hurych úré; bbrátai és .Hurych úr fülébe a jobbját markolá- ismerősei tudták: Bílek úr aranyszívű,

HELTAÍ JE ívű:

áldozatra mindig kész férfiú.

Éles tekintete megakadt Hurych úron, aki gyanúsan tehénkedett a híd karfájára. Bílek úr a tett embere volt. Nesztelenül, mint a kalandra siető kandúr, és sebesen, mint a\ zsákmá- nyat'á lédsapo nidg. Tüogeiédefr'B'gvür* ról Huryctj úrhoz, megragadta kezét és megpróbálta lerántani a földre.

a bolddfeátudat, ja án m hl legen l^yo, sé följebcj \0 1

aziseg ugyan Iz, .de kis- doboVott emberba-^

7

tanult,, séget. i

egy/ (kiá:^ a fol/ó me^ volt atoltnak

ráli szíve.íaiu^íy szerencsére nem háí» ja odott t&ba amióta az orvos eH to ta a söriSáitól. Így hát fél éve lé ett az mitoh.o'eltenes sz ntan harftolt a sz egyesülefjíeíi még te ték, elöfi^Síftt a , ba -át lapra,í- lipzpera ké : pofára »hálta londolataifiak tépte féll^.^«>i«ált£ bői hangzilfif QtíVikel éjszakai

lyira szerÄrip* i ^ ÁfiW l\öífok, [znát is Iá

rt ennyit tij^n\k a-«fzg egy sorérKuililHyfl'Lll M TlTIVÖTS-' lö| rejtélyes kKltás hasít belé az éj- szjka mély f*ete némaságába.

lurych úi^a kariéhoz sietett, ki- hijjolt a víf tükre »lé, s lekiáltott: Paraysol valai||t? lnnél feosabb r‘p*^frij'i'"~ >tem jufctt eszeB^^^yajgpndoIatüzö lajált, miközben a folyó tintafekete vi|e fölé hajolt.

lialatt Hurych úr a Moldva sötét

tuRfir^^BTiTfe' 'aruvafng" lam ■ iri'f"

dalról Bílek fodrászmester sietett át a hídon a vár felé.

A hajfürtök derék mesterét nem mondhatnánk éppen az alkohol ellenségének, különösen ezen az estén nem

i^Trél

uram,

égbe?.

Turoléi

in megtr^fétí .».íoftí {. lyÁ- vaj.

kben "■

ek ér, nekem nem yölt semmi rod ándékom, csak kihlSjoltam a kort

ereiével

^folyó

akart

fegyí« zsa 5ltavWeszé

<jemf M rendi on f%gtá ag^fr'Vne§dr6 iSi ^áiíié

Majd TurcsaV termesz^tielíenes,^^5z.., cagásba kezdett, s ismételgette:

— Tévednek, uraim, én Igazán nem ugrottam a vízbe.

Az emberbarát fodrász volt a se- *^fítl'’ baiiapntt a rpadőjök «ff^mnabdu, iiiíWttwii iiiiigi^áiirn*ifj*nogy HÍÍ-=~’ rych úr vissza ne szökjön a híd karfájára, s büszkén hangoztatta:

— Én már jó néhány ember életét

mert ha.llottam, fíogy a folyótul i segítségért kiabá't’,.

, ,'4, 'i--^^JÄrycli^#r.,kliogyott a bíketűrésbll, .eblérftswi^ riáAmmiJt,^ néhány goromba sáf- essziroivje^ tflé^'^ágo^'íí'uí€;iies lelkű és áldozA- áftz féí^fw k^^éfe ^ í

BIlea/ílT komijr\angon; panaszkc^- i (kéjdett a ren:|őrT51inek: |

—<>I^''látják, flEt -iTáSia az emb|r a jósá^ftyrtl Ha m®'^d..^z*az űr reggffl- re kijózíiijodik, hamláj^östellni tolja magáíb amiért gy^.iselkedett íz i,életmentöjével szembátír | í

Huryc^.íúí^sérj^i^ •tett, hogy nyt-' 'Ilié. abbahagyly, ( * ' amilyií^''á>ET^Mprök-.az3ai. fanyegetőe^wfltTCktlTi’b'ISfT- kűldenek.|

A rendőrkapitányság előtfemég egf- szer megpróbált kiliagyará^odnl: |,

— Maguk nem hoznék ne&em? Esküszöm, hogy

— Csak nyug'odjj||n.meg.,>i-' csiti- gatták a rendőrök. —'^a"’ majd la- alussza magát és kitisztul a feje, egl\ ff ' atni

TBegBiCTTmrgffl! 'aiai'ifsrg”

be akartak ugrani, de 'egy sem védekezett olyan kétségbeesetten, mint ez itt. Látszik rajta, hogy egész elvesztette lelki egyensúlyát. Hisz még a mellényemet is összetépte.

tét.

— Szentséges szűzanyám I — el magát Hurych úr.

sző rendőr. —- Ha mindenki vízbe ugorna, akit baj ér, minden -második ember itt fuldokolna a Moldvában.

Bílek úr hátulról belekapaszkodott Hurych úr kabátjába, s azt harsogta:

életét, jusson eszébe, ha majd kifc- zanodik, hogy Bílek a nevem, és foptorkon itt-r . , ,

KÄrol-y-bi4on. gadía az isineretlent, a Jcét férfiú har- Hurych ur újból hisztériásán or|i- b£ lagofetWazaTéí4t 'te meíeh|tó»-Jíá'**^^^:-lilál^vá-'reyí|öTi,.._titán,, úgy .- jii--.-■ j". viask^otT'i'Sgyiaí§isSÍf^ híd ’'^éléRf De ijpafíH.^öi^ö'rgöm, éressa

mmtly díjbirkózók lennének, s

7**^úlva lihegte ellenfele aí^ba:'

Vb ^ a.^.. aa iE j. ^ S 1% V ■ ■

Mert dalaimnak azt a részét. Mely túlnyomónak mondható,

— Minek tagadjam gyöngeségem

Kegyedhez írtam, kis Kató.

És dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett. Sőt Visszatetszett, kis Kató.

Igaz, hogy önt tegezni mertem, 'Ami botránynak mondható.

Mert önt csupán magáznom illik. Vagy kegyedeznem, kis Kató:

De dalaimnak azt a részét, • Mely túlnyomónak mondható, Mégis szívemből szívhez írtam. Az ön szívéhez, kis Kató.

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen, Már ez malőrnek mondható.

Ha bánatomban meghalok most. Magára vessen', kis Kató.

Magára vessen, ha belőlem Más nem marad me^, kis Kató, Mint dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható.

szeriencsétlenf^véletlöíi

sírta

TÓTH TIBOR fordítása

'••■acisati

E

gyetlen testi fogyatékossággal sem békéinek meg olyan kénytelen-kelletlen az emberek, mint a- kövérséggel.- Az az ember, aki elveszti a lábát, gyorsan megbarátkozik a falábával, és ha egy szép napon netalán kinőne az új lába, nemcsak, hogy elcsodálkozna, hanem kissé tavién kellemetlenül érintené a dolog.

— Nézd, semmiből semmi, és kisarjadzott — mondaná szemrehányóan. — A lehető legjobb időpontot választotta, mondhatom.

Ha az ember elveszti a fél fülét, egyszerűen elfelejti, és környezete részvétnyilvánításaira meglehetősen nyersen reagál:

— Az én koromban már teljesen elég egy is. A halnak nincs egy füle sem és egészen jól megvan nélküle. Egy font tokhal így is három rubelba kerül, és mit talál rajta? Csupa bőr és zsír.

Ezzel szemben a kövér emberek egyenesen mártírok.

Ha hízásnak indul valaki, egy szép reggelen arra ébred, hogy a nélkülözhetetlen fehérnemű sehogy sem megy fel, és a teste már csak szomorúan emlékezteti azokra az időkre,, amikor még pillangókat kergetett vagy gondtalanul labdázott. Elkomo- rodik és legközelebbi hozzátartozói körében tudakozódni kezd.

— Az az érzésem, hogy egy kicsit.. •., hogy egy kicsit magamra szedtem ...

Ember az embernek farkasa, még ha hozzátartozója is. Kapva kap az alkalmon/ hogy kellemetlenkedjék. Alaposan végigméri a kérdezőt, aztán nem titkolt elragadtatással közli legfrissebb észrevételeit.

— De még mennyire ... Ember, ne valósággal megdagadtál!

— Valóban? — lombozódik le teljesen amaz.

— Meghiszem azt. Hát nem látod? Megnőtt az állad. Már nem is kettő, három van.

—- Felőlem lehet tíz is — védekezik kelletlenül a hízásnak indult személy. — Ez az én dolgom. Az állammal nem vagyok senkinek a terhére, .de te a folytonos köhögéseddel ...

— Valaki köhög, valaki pedig a hasát növeszti — sértődik meg a változatasság kedvéért a másik. — De azért ne nagyon járj mostanában kora reggel faluhelyen, nehogy tévedésből ledöfjön a böllér.

A hízásnak indult embert ez teljesen kihozza a sodrából.

Este, amikor az egész ház aludni tér, lopva a tükör elé áll és borúsan méregeti a rideg üveget, amely csalhatatlanul a szemébe vágja a meztelen igazságot a felesleges állakról, a bíborvörös gyűrődésekről a nyakon és az egész termetről, amely eleve kizárja, hogy egy elegáns zakót varrasson.

Feltétlenül fogyókúráznom kell, tolakodik

?T

elő a gondolattal, amely mindjárt kínzó kérdéssé válik. De hogyan?

Korlátozni az evést? Evés helyett Inkább alszom egyet, átalszom a reggelit Is. Csakhogy az alvás szintén hizlal. Vagyis jobb lesz kevesebbet aludni. Inkább többet sétálok, esetleg futok egy keveset. Csakhogy BSnSTOsSSPuTnSiSgen?'

futás közben az en zik. Még többet es2 A harmadik lehe nászni kezd. Mivel fogáséinak, ha a

k és elhízik, őséget választja az otthoniak eseJH^i^i- hálószobában ftőrláiot

vagy bordásfalat í pítene, mara

és időben kevésbé

Igényes suL

A kövér ember v isz négy^ckora súlyzót, és reggel-este szai arán era^geti, idNakfioU ' le is ejti a padlór i. Erre^ szó iszéd/

fallá

rém a , lenti közli, hogy beteg aludni, ha valaki súlyzókkal dübörög

— Mindössze hat még az ilyen cirki 3:

A kövér ember kér.

— Valami gimiiE iztikl szűrődik be hozzá a lépcá szony hangos bes2 ügetései

akarja zek

— Csak nem akarsz felcsapni zsokéna

— Csak nevessetek! De tavaszig leadok legalább hat kilót, meglátjátok.

— Na persze, aztán jelentkezhetsz a balettkarba.

A kövér ember kedvét vesztve kisomfor- bezárkózik a szobáiéba, és megpróbál► térben

ja' papíron kiszámítani, ben még mennyit fogy ét kilót, júliusig ez hat bérig további kilókat. , _ égül az derül ki, hog ^dfn^^^hatatlan törvényi

ogy a közeljövö- e. Áprilisig újabb Hőt fesz ki. SzepBsztusf

indjárt ott te- felháborodottan ke és nem tud nélkiU^chéz nyez£^

,apos,Jlg nem szokott

lerés kissé ny- 3r ^{nbertöl még

is elvitr A sovány:

[en

3 i.

kü^^cti z»t. em szoki jndja.

elnézd

a természet min- ellenére jövő au- nem marad bejíle egy kilő sem.

gtalanítja. ä szenvedés j,ogát

Ik egyszerűbl| a sorsa. A sovány társaság

an félrevonulhat, falhoz tárna ízkodva csendben testén lói í gyűrött zakójá- beesett arcá lól, csontos ujjalfoglalki házból Mi

mwukat

öft áját. másik, aztán

ókat el káli '

I folytatny a íyakorh t jól felftg^k a zu igaz, haky:.^z ägv

potroha, és most 1

— Nagy kópék — Először agyonzjbálják így idétlenkednek'.

Ezek után a súly legfeljebb az ágyba A matracok roppat nó súlyzó hangját rom-négy óra múlví nagy rigaijai öi ük. ' ^ [ J

Néhány nap múlVa a kövw em . után egy hibás méilegenreUenörizteXj lyát, beront az övihez, í^og^ sugárzó' cal közölje:

— Majdnem másfél kilót sikerült lead- nom. Fog ez menni,

— Fog, ha csak nem az eszedből adtál le másfél kilót — vágja rá szárazon a család egyik tagja.

— Nem, viccen kívül. Másfél kilót.

ember esetleg mg^

sápa

íbl ítélvfi mindenki előtti világos, hogy ez ' az embar vagy reménj telenül szerelmes vagy i*égiysBj|^,összeget \tesztett a lőverse- ny§pv>ís négjr’^gja nen volt otthon.

%i sem zaMtJa kér léseivel, még sajnálják is, habozásjAnélk 1 kínálják olcsó bonb^nal, amely afiiendí ;ek számára mindig

engedeti meg magápalmas

taszkod

brsa ti lőtt töprengve a az m tzgásba lendül. Á

A köt nak.

Ha szű fotelra t^

jlnak j^l, mir®: á termefb nagy sötét folt- ként'^i^'zolódiki ifi a vilá ;os tapétán, szinte szltfplyik a íó^ás min án.

»j)»(elen leüny. Csak logy akkor meg ftú)tó-a^gallérÁ jaögül 1 tokája, már-már pal^Ji^;ump|^I^ emlé eztet. Senki sem Ja, a réizvétet legfel ebb a hamis ki:

__ft helyettesíti, amikoi az egész társas

ág átvonul az ebédlőbe.

— Teljesen elfelejtenem, hogy nem éhet süteményt — szabódik a, háziasszony, és elnéző mosollyal elviszi előle a habos tortát. ■

Ezután az egyik vendég ügyes mozdulat■faf kikapja a kézéböí a fütnősüveget, és hamiskásan rákacsint.

— Rumot?, önnek?! Hiszen ez veszélye sebb, nilnt a ciánkáli. Az alkohol felfújja az embert.

És amikor a kövér ember teljesen össze- roskad, s csendben visszavonul a sarokba, senki sem vigasztalja, mint a soványt.

Persze akad azért egy rosszmájú vendég, aki a vállára csap,' és hangosan mondja, hogy mindenki hallja:

— Arszeni] Nyikityics megint telezabálta

magát. ■

■Senki sem -feltételezi, hogy az esetlen kövér ember a nagy pocakjával és rózsaszínű, csüngő tokájával holdvilágos éjszakákon szerelmes levelet ír, vagy titkon verset költ az -északi, gazella típusú nőkről és órák hosszat táblából a .sarki óra alatt, míg meghallja az ismerős tűsarkú cipők kopogását.

A nők figyeleinre sem méltatják.

— Összevissza tizenegy v,endég volt. Négy hölgy, hat úr és Nyikityics.

— Melyik Nyikityics? Az ügyvéd?

— A, dehogy. Az a kövér hordó.

Egyedül a gyerekek övezik nagy tisztelettel és Irigylik a kövéreket.

Ha például, egy ötéves kislány, hosszú szőke copfokkal és ártatlan nagy kerek szemekkel váratlanul meglát a házukban egy kövér férfit, megáll az ajtóban, és a megváltónak sem akar tovább menni. Hiá bá hívják.

— Gyere csak, gyere. Nasztya.

Nasztya ingatja a fejét, hogy erről szó

sem lehet, közben erősen gondolkodik, majd hirtelen elhatározással a kövér látogatóhoz fordul:

— Én tudom, miért nézel így ki.

— Hogyhogy? — kérdi megütközve a ven dég, mert semmi jót sem' remél.

— Úgy! — vágja rá a kislány, és ügyet sem vétve a szülők rettegő pillantásaira széttárja a karját, hogy nagyobb nyomaté kot adjon a szavainak. Majd meg sem várja a további kérdést^ kimondja:

— Mert megetted a nagyanyót. A néni kém mondta, A nénikém idős ember, és az idős emberek nem hazudnak.

Szóval nehéz a kövér emberek dolga.

PALÄGYI LAJOS fordítá.sa

Arkagyij Bg,hov (1889—1944) — a sznv jet humoristák nesztora, a Krokodil című humoros és szatirikus folyóirat egykori tő szerkesztője. írásai ma is időszerűek. Mák szim Gorkij írta neki egyik levelében: „Tud ja, fájt a fogam, de az ön könyvét olvasva a fájdalom ellenére szívből kacagtam.“ Kritikus ennél szebben még nem fogalmazta meg a véleményét.