Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-27 / 52. szám
’A jelújított Neijizeti Színház ünnepi megvilágításban. A múlt század nemzeti-felszabadító harcában fontos szerepet kapott az anyanyelven megszólaló színjátszás. A színház a nemzeti létet szimbolizálta, és lehetőséget adott, szószéke volt a nemzeti felszabadító törekvéseknek. Nem volt ez másképpen a cseh nemzetnél sem, amely egzisztenciális harcot vívott a Habsburg-elnyomással. Cseh hazafiakból 1861-ben alakul egy társulat, amelynek célja, hogy nemzeti színházat építsenek Prágában. A szükséges pénz közadakozásból gyűlik ösz- sze. A cseh nép nem fukarkodik anyagiakkal, amikor a nemzeti kultúra ilyen G. Befíaöková-Cápová, a Libuse alakítója a megnyitón. fontos intézményéről van szó. így 1868. május 18-án lerakhatják a nemzeti színház alapkövét. A színházat Jozeí Zítek műépítész tervezi meg, és kivitelezésében nem kisebb művészek vesznek részt, mint például Mlkolás Ales festőművész vagy Václav Myslbek szobrász. A még nem egészen befejezett színház 1881. június 11-én nyitja meg kapuit a közönség előtt. Ekkor hangzik el színpadán először Smetana Libuse című nemzeti operája. Pontosan két hónap múlva, augusztus il-én a színház kigyullad és porrá ég. Ismét a nép járul hozzá, hogy újjá lehessen építeni a nemzet „aranykápolnáját“, ahogy a köznyelv nevezi a színházat. 1883.' november 18-án újból felhang- zanak a Libuée akkordjai a most már véglegesen felépített Nemzeti Színház színpadán. Az épület állaga azonban az idő folyamán elhasználódott, megrongálódott. Nem sokat segített az sem, hogy Időről időre kisebb javításokat végeztek rajta. Két lehetőség volt; tatarozgatásokkal megkísérelni a végleges pusztulás idejét „elnapolni“, vagy egy radikális beavatkozással felújítani. Lényegében negyven éven keresztül latolgatták a honatyák a két megoldás közötti választást. 1977-ben megszületett a határozat: teljes felújítás és a színház bővítése a- nélkül, hogy ez megváltoztatná a történelmi épületet. Amikor hat évvel ezelőtt Jirásek Lámpás című színműve után utoljára legördült a színház függönye, a társulat tagjai szomorúan, könnyes szemmel vonultak az. öltözőbe. — Vajon meddig tart majd a javítás? — kérdezték a színészek. — Vajon megérjük-e? — mondták gondterhelten az idősebbek. Frantlgek Filipovskji nemzeti művész a Nemzeti .Színház társulatának legidősebb tagja, nesztora. Ott volt a színpadon azon a hat év előtti Lámpás-előadáson. Akkor talán ő volt a legszomorúbb, hiszen korára való tekintettel nála volt a legkisebb valószínűsége annak, hogy még a Nemzeti deszkáira léphet. Most a felújított színházban találkoztunk vele. Vidám volt és nevetett. — Már ho^ne lennék vidám! Tudja, milyen ünnepség lesz a megnyitás? Ráadásul a prózai társulat a Lámpással indít, és én ismét Francek szerepét játszom. Egyébként ezzel kezdtük negyvenötben a felszabadulás után, és én már akkor is Franceket jelenítettem meg. Majdnem negyven évig játszom ugyanazt a szerepet. — Mikor járt tulajdonképpen először a Nemzeti Színházban? •— Kilencéves koromban, 1916-ban hozott el a nagynéném egy délutáni előadásra. Még emlékszem a középső útra a székek között és a galériára, ahová akkor a legjobb közönség járt. Azóta számtalanszor megfordultam a színházban. Mint a prózai társulat tagja, megnéztem minden operát, mert az a véleményem, hogy tudni kell, mit csinálnak a kollégák. Eljöttem azokra az előadásokra is, amelyekben nem kaptam szerepet. i— Vajon hány szerepet'alakított itt? Ezt, sajnos, nem tudom megmondani, talán a levéltárban megállapíthatnák. Csak annyit tudok, hogy majdnem mind jó szerep volt. A szerződésem havi tizenegy előadásra kötelez, de mindig többször játszottam. — A kollégák azt mondták, hogy nagyon szomorú volt hat évvel ezelőtt az után a Lámpás-előadás után. Nem hitte, hogy egyszer még szerepelhet ezen a színpadon? t—• Szomorúnak szomorú voltam, ez' igaz, de ki ne lenne szomorú, ha el kell hagynia egy helyet, amelyhez egy élet köti? A lelkem mélyén azonban nagyon hittem, hogy még visszatérek Ide. Én tulajdonképpen egész idő alatt Itt voltam. Tébláboltam az építők, munkások között, minden érdekelt. Megmondhatom, nagyon ügyes emberek dolgoztak itt. Sokkal összebarátkoztam, és kapcsolatunk ma is tart. Olyan kíváncsi a természetem, hogy ha egy színházba kerülök, végigjárom a pincétől a padlásig, hogy tudjam, mi hol van. Ezt tettem ebben az új Nemzetiben is. Ha például tudatosítom, hogy a színpadból csak a puszta falak maradtak, és a többi minden új, hát akkor meg kell ismerkedni vele! — Hiányzik önnek valami ebben a felújított színházban? Hogy őszinte legyek, igen. ''Ugyanis rninden kőszínházban, főleg ha olyan hagyománya van,, mint a Nemzetinek, keletkeznek helyek, amelyeket úgy nevezünk — géniusz loci (a hely géniusza). Ilyen volt például valamikor Eduard Vojan öltözője, amely előtt nagy tisztelettel és lábujjhegyen mentünk csak el. Most az átépítés után itt minden más. Persze, ezzel számolni kellett, mert a felújítás egyik célja a színpad hátterének a megteremtése volt, ahogyan azt ma egy korszerű színháztól megköveteljük. Gondolni kellett egy kicsit a színészek kényelmére is. Hol vannak már azok az idők, amikor az idősebb színészek öltözői porcelán éjjelikkel voltak fölszerelve, mert a legközelebbi illemhelyek a földszinten voltak, jó messze az öltözőktől. Szóval mindenre kellett gondolni. Ezért ez a genius loci számunkra egy kicsit elhalványult. Most rajtunk a sor ezt megterem-, tenl, hogy az utánunk jövők elmondhassák: itt „ezésez“ ült valamikor. — De maradt-e itt valami, ami nem .változott, ami igazán a régi? — Igen. Az előcsarnok a hátsó bejáratnál. Itt volt valamikor a portásfülke és a bejárat előtt a pad. Ezen szoktak üldögélni a színészek és beszélgettek a munkáról, az életről. Én fiatal színész koromban nagyon sokat tanultam itt az idősebb kollégáktól. Itt kaptam az első gázsimat is mint a Nemzeti tagja. Fizetéskor ugyanis a pénztár még nem készített számomra pénzt, Václav Vydra kollégám adott ezért előleget — a sajátjából. Ilyen pillanatokat nem felejt el az ember. •— Milyen érzéssel lépett be a felújított Nemzeti Színház épületébe. Nagyon szép érzésekkel. Büszkeséggel, hogy társadalmunk gondoskodásának, népünk serénységének és ügyességének jóvoltából újból tartalommal telt meg a Nemzeti Színház falába vé\- sett jelszó; „A nemzet önmagának!“ A régi színház vasfüggönyének hátuljára valaki, valamikor ráírta fehér betűkkel: ,,Emeld meg a kalapodat!“ Tiszteletadás akart ez lenni e fontos kulturális nemzeti intézményünk előtt. A felújított függönyön ismét ott áll ez a mondat, amely gondolom, most már nemcsak az intézménynek, hanem az egész társadalmunknak szól. Néhány statisztikai a3at az újjáépített Nemzeti Színházról: A hétemeletes épület beépített térfogata kilencvenhá- romezer-háromszáz köbméter. Alapjai két méter vastagságú vasbetonlemezen fekszenek, amely helyenként tíz méterrel a Vltava szintje alatt van. Az újonnan keletkezett színház-tér tulajdonképpen a földalatti épület tetőrésze. A föld alatt kapott helyet a színház technológiai idegközpontja; az energetikai centrum, a trafóállomás, a pótáramfejlesztők, a kazánház, a vízellátóközpont, a légkondicionáló berendezés működését szabályozó rendszer, de a Az Oj Színpad előcsarnokának neon- csillárja. kulisszaraktár és a ruhatár is, ahonnan liftekkel szállítják a szükséges színházi kellékeket a színpadra. Itt a föld alatt található a színház parkolója is, ahol 219 személygépkocsi parkolhat. A színház rekonstrukciója befejeződött. Nemcsak a színház épülete újult meg, hanem a környéke is. A föld alatt hatalmas műszaki tér van, mellette az új Oj Színpad épülete emelkedik, és körülötte egy egészen új tér keletkezett, amely még jobban kihansúlyozza Prága építészeti gyöngyszemének szépségét. 1983. november 18-án, pontosan száz évvel azután, hogy a Nemzeti Színházat másodszor megnyitották, ismét közönség áramlott a színházba. Közöttük hazánk politikai életének jelentős személyiségei, élükön Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasági elnökkel. Felgördült a függöny, és a színpadon felhagzottak Smetana Libuáejának a dallamai, immár harmadszor a színház megnyitóján. Hirdetve egy nép kultú- raszeretetét és a haladó hagyományok tiszteletét. HORVÁTH RUDOLF A lilHise harmadszor
