Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-06 / 49. szám
8 TARIATI lEGYZETEK A FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK ORSZÁGOS SEREGSZEMLEJEROL A ki szereti a festményeket, szobrokat, grafikákat, és betér valamelyik klállítóte- rembe, vagy elolvas egy-egy Ismertetést, beszámolót, kritikát a tárlatokról, az már magától Is rájöhetett, hogy határozott mozgás, nem mindennapi aktivitás észlelhető a fiatal képzőművészek kflál- lltótevékenységében, s e mögött a mozgás mögött ott van a SZISZ SZKB Fiatalok Galériája Is. Mintha poraiból kelt volna életre ez az intézmény. Egyetlen év leforgása alatt, hogy csak az utolsó évről beszéljünk, két országos kiállítás és számtalan egyéni tárlat jelzi ezt az újjáéledést. A galériának egyelőre nincs ugyan székhelye, kiállítóterme, mint korábban, de ennek ellenére, vagy talán épp ezért, szerteágazóbb, sokrétűbb a munkája. Egyszer a fővárosban, máskor Nyltrán (Nit- ra), Kassán (KoSice) láthatja az ember a névjegyét. Kiállítóterem- ről kiállítóteremre vándorol, itt is, ott is megjelenik, és hátrányát az előnyére hasznosítja, országossá, önállóvá, sajátossá vált a tevékenysége. A Szlovák Képzőművészeti Szövetséggel karöltve rendezi a kiál lításalt, kölcsönkéri, béreli a helyiségeket, de bemutatja a fiatalok munkált — mint ahogy most is — a képzőművészeti szövetség Dosztojevszkij-sorl kiállítótermében. És rögtön tegyük hozzá: erre nagy szükség is van, mert mint ahogy a korábbi, a SZISZ szlovákiai kongresszusa előtt megrendezett kiállításon 1982-ben, úgy most is szinte folyammá duzzadt a tehetségesnél tehetségesebb képzőművészek sokasága. Közel kétszáz fiatal művész állított ki tavaly, s bár azóta az olyan művészek, mint Kállay, Dúdor, Darázs,'Almást „kinőtték az ifjúsági kort““, az idei kiállításra is vagy százhetvenen jelentették be a részvételüket. Sőt akadt néhány, aki bejelentés nélkül vett részt az országos seregszemlén, mások pedig talán túl fiatalnak bizonyultak, és ezért nem találkozhatunk még a nevükkel. Egyszóval: csak dicsérni lehet ezt a munkát. Az embernek szinte szédül a feje a sokaságtól. Nehéz is egészen pontosan eligazodni az áradat között. Esetleg csak a leglzmosabbját lehet kitapintani, mint amilyen HaSöák Jozef vagy Rónai Péter. Feltűnő a fiatalok tág, több évezredet átfogó tájékozódása. A’ kiállítást Az Ember — a kortársam, napjaink hőse címmel rendezték, és mint ilyen, tényleg a kortársérzések, a mai élet tükre próbál lenni, még akkor is, ha olykor egészen az óegyiptomi művészet forrásaiból merít. Mindez főleg abból adódik, hogy a fiatalok nem elsősorban a tájfestészetet vagy az egyszerű csendélet újrafogalmazását választják, hanem az új színfalak közt mozgó ember létét, érzéseit, gondolatvilágát próbálják megragadni. Csak ritkán élnék az ízes, mélyen árnyalt összetett festészeti modorral: ezt Peter Sabo műveli. A legtöbbje a modern, ismert vagy sokszor ^teljesen ismeretlen, csak általuk felfedezett és először használt technikákkal, technika- kombinációkkal fejezik ki magukat. Amikor a már említett évezredes hagyományokból merítenek, akkor sem céltalanul teszik ezt, pusztán egyéni akaraterőből nyúlnak ennyire vissza az időbe, hanem saját koruk, napjaink akaraV Marfű Ctiabaduüá: Lóverseny, Ladislav Svantner: Sapphó tából, ösztökéléséből. Van ugyanis valami szokatlan egyezés, határozott egybeesés például az 6- egyiptoml öltözködés, divat, az ebből a korból fönnmaradt művészeti alkotások világa és kórunk egyre jobban technizálódó világa között. Érdekes megfigyelni a kísérletezésüket is. Mintha egyre jobban letisztulna, határozottabb lenne az irány, amely felé haladnak. Közelebb került a forma és a tartalom, kifejezőbb, kitapinthatóbb lett a forma és a mondanivaló közti kapcsolat. Hogy ez miért van így, nehéz megmondani. Esetleg annyi gyanítható, hogy többüknek tényleg sikerült megtalálni az egyéni kifejezési formát, s hogy ml is megszoktuk, elfogadtuk nemcsak az új formát, hanem az új mondanivalót is. A kiállításon a festőkön, szobrászokon, grafikusokon kívül felvonultak az iparművészek, forma- tervezők, fényképészek, textilművészek is, s talán általuk vált teljessé, kerekké a tárlat. Mert ha valami újjal találkozunk, mondjuk, a festészetben vagy a grafikában, hajlandók vagyunk túlértékelni vagy idegennek minősíteni a for- niát, s nem látjuk vagy nem láthatjuk azonnal, hogy funkcióját nézve az mennyire egyezik azzal az eszközvilággal, amelyből és a- mely számára fogant. De mindez egy üvegpohárból vagy több dimenziós szőnyegből már természetesen „leolvasható“. Ami még idekívánkozik, az a formabiztonság, mesterségbeli tudás színvonala. Minden kísérlet, formabontás mögött ugyanis érezhető a mesterségbeli tökéletességre való törékvés. Mindent egybevetve jól zárta az évet a Fiatalok Galériája. A vidéken és fővárosban megrendezett egyéni tárlatok után összefogta és felsorakoztatta újra a fiatalokat, demokratikusan, jelentkezés szerint mindenkinek helyet és teret adott, és az Ifjú művészek jó része élt is ezzel a lehetőséggel. Hogy a hosszú névsorból ki mire viszi, ma még nehéz megmondani, annyi azonban már most is bizonyos: ez a látványos sereglés mindenképpen gazdag szüretet ígér. NÉMETH ISTVÁN BABITS MIHÁLY Hegytetőn Fürtetnket a magas égbe mártjuk s a csillagok egész közeire jönnek, mint színésznők egy nagy fekete bársony függöny mögül; vagy mint kezes madárkák. Forog a Föld: ma elhlszedl ma látodt Szinte kifordul alulunk; de nem baj. Az Ég közepén állunk, életünket messze hagyva, mint elszállt mag a fáját. Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink? Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni. Milyen világba, micsoda jövőkbe visszük a korhadt vén fa csecsemőjét? Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban, s ha győzünk, ellenségeink is győznek. Tűz és levegő utazik hajónkkal: jer, fagyos űri jertek, hideg eónokl A házam Repülj lelkem, keresd meg hazámat! Áll a régi ház még, zöld zsaluja mögött halkul anyám mélabúja: ősz hajú, de gyermekarcú bánat. Repülj, lelkem, keresd meg hazámatl Itt a szoba, melyben megszülettem, melyet szemem legelőször látott; itt a kert, amelyben építettem homokbú az első palotákat. Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből, a fojtó romokból, hogy révbe meneküljek, vár még. Száz éve született a költő. E két versivel emlékezünk rá. HARMONIKUS MUNKAHELYRE KERÜLNI Ä csallőközaranyosl (Zlatná na Ostrove)' kultúrház nemrég új résszel bővült: Z akció keretében felépült a nagyterem, amely lehetővé teszi a még élénkebb kulturális élet megszervezését. A művelődési otthon Miskó Ildikó személyében új munkaerővel is gyarapodott. Ildikó a komáromi (Komár- no) gimnázium befejezése után kétéves népművelői szakosító iskolát végzett. A hangulatos komáromi Lehár eszpresszóban beszélgetünk Ildikóval elsősorban a munkájáról. >— Milyen volt az első benyomásod, az új munkahelyeden, hogyan hatott rád a környezeted?, — ^ilvel teljesen idegen helyre kerültem, leszámítva egypár Ismerősömet, idő kell még ahhoz, hogy megismerjem az embereket, a falu életét, gondjait, örömeit, áttekintésem legyen életükről, kulturális igényeikről. •— Nem bántad meg, hogy tulajdonképpen társadalmilag és anyagilag nem nagyon értékelt, megbecsült munkát választottál?, ^ Nem, mert vonzott ez a munkakör, s vannak elképzeléseim, amelyeket szeretnék megvalósítani. Tény azonban, hogy bizonyos körök a kultúrházak- ban dolgozó népművelőket amolyan mindenesnek könyvelik el. Sok helyen elvárják tőlük, hogy a kilincsjavítástól a különböző szerelésekig minden-, hez értsenek, csak éppen igazi munkájukat nem értékelik megfeleően. >— Ogy gondolom, hogy ez Csallóközaranyosról nem mondható el. Az utóbbi időben nagyon fellendült itt a kulturális élet. Mit gondolsz, sikerül beilleszkedned?, <— A jó, igényes munka feltétele a harmonikus munkahelyi légkör. Bízom benne, hogy a mi kis társaságunkban is sikerül ezt kialakítani. Ildikó beszél a terveiről, arról, hogy milyen kulturális rendezvényeket szeretne munkatársaival közösen megvalósítani. Szenvedélyesen beszél, tele életkedvvel, tennlakarással. Nézem öt, s közben arra gondolok, hogy elkéne jó egypár hozzá hasonló felfogású fiatal népművelő. Huszonegy éves. Napi munkája után szabadidejét — amelyet még lerövidíti az állandó utazás Komárom és Csallóközaranyos között — olvasással, zenehallgatással tölti. Nagyon szeret színházba, moziba járni. Erre azonban Komáromban ritkán adódik alkalom. Tervezi, hogy a közeljövőben jelentkezik főiskolára, és tévúton elvégzi a népművelői szakot. Tele tervekkel, ötletekkel, ambícióval. Reméljük, hogy elképzeléseit sikerül maradéktalanul megvalósítania, és ebben segíti majd a környezete is. Vörös Lajos
