Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-29 / 48. szám

Pályaválasztási pillanatfélvételek

HOL VANNAK A TAVAlYl

NEGYEDIKESEK?

Napjainkban nemcsak az iskolákban, hanem családi körben is sok szó esik a pályaválasztásról. Mi két gimnáziumba, a duna- szerdahelyi (Dun. Streda) és a komáromi (Komárono) gimnáziumokba kopogtattunk be kíváncsian.

A dunaszerdahelyi gimnázium helyzete különösen nehéz. Általános jelenség, hogy a gimnáziumokat túlsúlyban lányok látogatják, de örájuk ez még inkább jellemző. Tavaly a százhárom végzős tanulőjukból csak huszonhét volt a fiú. Aki ismeri a problémát, .az tudja, hogy ez mit jelent. A lányok többsége már eleve nem folytatja a tanulmányait, férjhez mennek, gyereket szülnek. Ráadásul az a huszonhét fiú mindegyike sem a legkiválóbbak közül került ki, a kiváiók ugyanis nem gimnáziumba, hanem Inkább szakközépiskolába jelentkeznek, hogy majdan, ha mégsem folytatják tanulmányaikat főiskolán, legyen valami szakma a kezükben. Irt jegyezzük meg, hogy a gimnáziumok is nyújtanak szakképesítést, csak erről még sokan nem tudnak.

Benkovszky Lajos szlovák szakos tanár a pályaválasztási tanácsadó, ő foglalkozik a tanulóknak ezzel a problémájával, tanácsot ad, felvilágosít, figyelemmel kíséri volt növendékeik további útját, s megannyi .ezzel összefüggő feladat hárul rá. Füzetében évről évre nemcsak a tanulók neve, előmenetele, ki milyen pályát választott, hanem az érettségi utáni sorsának egy része is benne található.

— Százhárom tanuló közül a tavalyi tanévben eredetileg hatvanketten jelentkeztek főiskolára, huszonheten szakosító iskolába, tizennégyen pedig dolgozni akartak — mondja bevezetőképpen Benkovszky Lajos, aztán részletezi az első adatot. — A hatvankettőből tizenkilencen jelentkeztek műszaki pályára, tízen mezőgazdasági főiskolára, kerten természettudományira, négyen bölcsészkarra, hárman testnevelésre, tízen tanítóképzőbe, hárman orvosira, egy állatorvosira, öten jogra..'.

Ezek az adatok még az érettségi vizsgák előtt kerültek a füzetébe, ami azután történt, az persze más. A műszaki főiskolákra csak tizenötöt vettek fel, az orvosira kettőt, de a mezőgazdaságira és a természettudományi karra Is csak ennyit. A többiek közül egy lesz testnevelőtanár, négyen pedig tanítók, ha mindvégig kitartanak, és befejezik az Iskolát. A számokból tehát kitűnik, hogy nem tizennégyen, hanem hat- vanan mennek dolgozni, vagyis az előbbi adatok fordítottja érvényes.

A tavalyi IV. C sorsát az osztályfőnök, Németh jónosné matematika szakos tanárnő segítségével rajzolhatom tovább. Az iménti adatokat Benkovszky Lajos Is tőle tudja. Az Iskolával csak kevés felsőoktatási Intézmény közli, hogy felvették-e vagy sem a hozzájuk jelentkező tanulót, így aztán a statisztika a volt tanítványok információi alapján készül.

Németh Jánosné egyike az iskola hét matematika szakos tanárának, s így általában reáltagozatú osztályt vezet, ami egyben azt Is jelenti, hogy a legtöbbször kicsit jobb „anyagot“ kap, könnyebb a munkája, és az eredményei is jobbak. Az ő osztályából többen jelentkeznek főiskolára, mint mondjuk a másik, humán tagozatú osztályból:

— Eredetileg negyvenen voltak az osztályban — emlékezik tavalyi végzőseire a tanárnő. — Ebből hárman átléptek más iskolába. A megmaradt harminchétből a harmadik évfolyam végén négyen átkerültek Banská Stlavnlcába, úgyhogy végül is ösz- szesen harminchárom diákot vittem az érettségire. Ebből huszonötén jelentkeztek főiskolára, és tizenötöt fel Is vettek, illetve, ha azt a négyet Is beleszámítjuk, akik Stlavnl- cára kerültek, akkor tizenkilencet... Ez nem sok. A korábbi években jobb volt az eredmény. Ezek azonban még nem végleges számok, mert volt osztályomból most is jártak néhányan nálam, hogy adjak nekik jelentkezési Ivet, ők nem csüggedtek el, szeretnének továbbtanulni, és az Idén jelentkeznek.

— Hányán?

— Egyelőre négyen. Hárman azok, akiket tavaly nem vettek fel, egy pedig azelőtt egyáltalán nem jelentkezett. Újabban meggondolta magát, már készül a felvételi vizsgára.

— A többiekkel mi van?

— Aki csak teheti, benéz az Iskolába. Leginkább pénteken jönnek, és ez jó, mert Ilyenkor van egy kis időm, elbeszélgethetünk.

— Ml mindenről folyik Ilyenkor a szó?

— Ha főiskolások, akkor elsősorban az iskoláról, az ottani viszonyokról, az első Írásbelik tapasztalatáról, a nehézségekről. No de nemcsak hozzám, hanem a többi kollégához is bejárnak. Eljönnek, és ml segítünk megoldani a gondjaikat, segítünk a szakirodalom felkutatásában.. Már eleve úgy gyarapítjuk a könyvtárat, hogy meglegyenek azok a könyvek is, amelyekre később lesz szükségük diákjainknak. Előfordult, Igaz, az Is, hogy valamelyik, könyvünk nem. került vissza, de ez ritka eset, hiszen mire leérettségiznek, olyan jó viszonyba kerülünk, hogy ők csodálkoznának a leginkább, ha én vagy valamennyi kollégám nem bízna meg bennük ... Erre a bensőséges jő viszonyra pedig valóban szükség Is van.

— Mint az elmondottakból kitűnik, a főiskolák, tisztelet a kivételnek, legtöbbször nem értesítik a gimnáziumot, hogy felvették-e a diákjukat. Vajon hogyan viszonyul a gimnázium az alapiskolákhoz? — kérdezem Horváth Tibor Igazgatót.

A válasz megnyugtató; az Igazgató elmondja, hogy bár nagyon megterheli az Iskola postaköltségét, de' ők értesítenek minden egyes felvételizőt, úgyszintén az alapiskolákat, ahonnan a jelentkezők jöttek, de ajánlott levélben tudomására hozzák az illetékes járási és kerületi szerveknek Is.

A komáromi gimnázium pályaválasztási tanácsadójában üveg mögött egy sokszorosított jegyzék az 1980/81-es Iskolai évből, de van Itt egy másik Is, amelyet valaki az iskolában gépelt le, ez pedig a tavalyi, mivel közben újabbat még nem kaptak.

Vizsgálódásomat azzal folytatom, hogy számba veszem az Iskola folyosóján látható tavalyi tablókat. Ezek elég meglepő eredményt mutatnak. Míg ugyanis a dunaszerdahelyi gimnáziumban szembetűnt annak elnőiesedése, addig itt az ellenkezője érvényes. A IV. D osztályban például a harmincöt tanuló között — bár humán osztályról van szó — több a fiú, mint a lány.

Már a folyosón úgy döntöttem, hogy a IV. D osztályról faggatom majd dr. Vlrágh léisefnét, de mint ahogy ezt később Rácz Lajos tanár elmondja, az iskola szempontjából nem a legjobb osztályt választottam.

— Még soha sem voltak Ilyen kétségbeej- tőek az ■ eredményeink... A korábbi években mindig felvették azokat, akikről az előmenetelük folytán úgy gondoltuk, hogy főiskolára, egyetemre valók, de az Idén még a legjobbak sem kerültek be. Itt van például Kosár Lajos, az iskola egyik legjobb tanulója, aki történész szeretett volna lenni, évek óta erre a pályára készült, s elvégezve az egyetemet, visszajöhetett volna Ide az Iskolába történelmet tanítani. Nem vették fel. Minden Iskolai megmozdulásban benne volt. Rendszeresen írt a Diákkör című Iskqlaí lapunkba. Lajos sokgyermekes csalidból való, beteg az édesanyja, s ő nemcsajt az Iskolában, hanem otthon Is megállta a helyét. Szinte ö volt a család "feje már, nevelte a testvéreit, és akkor éppen őt utasították el... — mondja a tanárnő.

jelenleg ml van a fiúvál?

— Dolgozik a postán, levétklhordó. Hogy később mihez kezd. még nem tudja.

— Nem volt könnyű a négy év — mondHorváth Tibor, a dunaszerdahelyi gimnázium igazgatója

' ja a végén —-, humán tagozatú osztály volt a IV. D, s akadt néhány gyengébb tanuló Is, de harmincötén kezdték és ennyien is fejezték be. Sokat dolgoztunk. Ha kellett, biztattuk, aki pedig nem érte be a biztatással, annak segítettünk, ha már egyszer sikerült nekik a felvételi vizsga, ne kelljen megszégyenülten távoznia innen... És ők igyekeztek Is. Nagyszerű volt a kollektíva, segítettek egymásnak ...

— Évtizedek óta abból „élünk“, amit a műszaki iskolákon elérünk. Ha ez nem lenne, nagy bajban lennénk — mondja Rácz Lajos tanár, nevelési pedogúgus, és kiteríti előttem a nagy, többrét összehajtott kemény kartonlapot, hogy megmutassa a reál- és a humán osztályok közti különbséget. Az Idén az előző évekhez képest romlott a helyzet. Erről az Iskola 1982—83-as évkönyvében összesítésképpen ezt írja: „Az elmúlt tan évben a főiskolára és egyetemekre való jelentkezés a tanulók létszámának a 78 %-át tette ki. Az Idén ez a csoport 89 tanulóból áll, és ez az összlétszám 64,5 %-át jelenti. A további 49 tanuló a felépítményi szakiskolák, szakmunkásképző iskolák és munkaviszony területein oszlik meg. Ez a cső port az összlétszám 35,5 %-a“

Sokáig elemezzük a helyzetet. Keressük, - miért van az, hogy a magyar nemzetiségű diákok közül kevesebben jelentkeznek a főiskolákra, egyetemekre. Sok érv kínálkozik. Számít az iskolák vonzásköre, hagyománya, a környék szociális összetétele Is. Ezekhez további Időszaki, sőt olykor napi hatások Is társulnak. így például az Idén nyilván a felvételik megszigorítása. Előfordult, hogy egyik-másik diák már a felvételire sem ment el, vagy a beiratkozásnál maradt le. Ugyanakkor erősen érezhető, hogy lankadt a tanulók akaratereje,, mintha a fiatalokat már nem vonzaná annyira a tanulás, mint korábban. Ennek megvannak a szociális, de

Benkovszky Lajos tanár, pályaválasztási pedagógus

anyagi okai Is. Ha a kép elsőre meglehetősen sötétnek tűnik Is, végső soron mégsem annyira az.

Horváth józsef, a gimnázium Igazgatója mondta, hogy tavaly az egyik huszonöt éves érettségi találkozón megállapították, hogy a különben nagy létszámú osztályból csak öten nem szereztek diplomát az évek folyamán. Az érettségi tehát a legtöbb esetben valóban bizonyítja a tanulók érettségét, és ez abban is meglátszik, hogy általában nem hagyják abba a megkezdett tanulmányaikat.

A korábbi években, ami a tanulók továbbtanulását Illeti, nem volt teljesen felhőtlen a kép, és ez most még egy kicsit borúsabb lett. Az iskolák mindent megtesznek, de mintha nemcsak rajtuk múlna a dolgok alakulása. Több ellentmondás, akadály tornyosul eléjük, és talán ezeket kellene előbb elhárítani. Persze, végső következtetéseket levonni a magyar diákok továbbtanulásával kapcsolatban két Iskola tapasztalatai alapján nehéz. Mivel a fenti téma lapunk csaknem minden olvasóját érdekli és érinti, célul tűztük ki, hogy a lehető legtöbb iskolát meglátogatjuk, és így átfogó képet nyerünk a csehszlovákiai magyar tanulók továbbtanulásának lehetőségeiről.

NÉMETH ISTVAN A szerző felvételei

A víz az ember, az, emberiség életeleme, semmivel sem pótolható, úgyszintén a gazdasági tevékenység, a termelés elengedhetetlen tartozéka. Ezért a vízgazdálkodás fejlesztése az életszínvonal emelkedését Is meghatározza.

Szlovákia vízkészlete aránylag nagy, há figyelembe vesszük, hogy a folyók-folya- mok hossza együttesen 44 944 km hosszú, továbbá 290 különböző halastó és viztá.rolé tartozik vízgazdálkodásunkhoz. A vízszükséglet állandóan nő, főleg az Ipar és a mezőgazdaság igényel mind több vizet, ami csak a vizforrások állandó 'védelmével és fejlesztésével elégíthető ki. A víztárolók építése a folyamszabályozás, a medrek védelme és javítása elsőrendű feladata az iparág dolgozóinak.

Július Gigának mérnök, víz- és erdőgazdálkodási miniszterhelyettes sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a központilag irányított vízgazdálkodás az év háromnegyedének tervét 77,5 százalékra teljesítette az iparág, ami pénzben kifejezve 825 millió korona. A főbb beruházások között említette a kooperációban épülő bösi-nagymarosl vízlépcsőt (GabCíkovo), a Králová II. vízlépcsőt. Az épülő víztárolók közül a starinal és Nová Bystrlca-1 beruházásokra hívta fel a figyelmet, tlsztltóállomás Zlllnán épül. Már végzik a kelet-szlovákiai síkság fo- lyamszabályz4sát, amely 2 millió koronánál nagyobb költségekkel jár és folyik az Ipoly védőgátjának kiépítése az esetleges árvíz ellen.

Továbbra is gond beruházót találni a nagy és fontos építkezésekre. A saját erőből végzett beruházásos építkezések évi tervét pedig 78 százalékra teljesíti az iparág. Kedvező , a javítási és karbantartási mérleg Is, amely szintén meghaladja a tervezettet. .

Továbbra Is gond a mezőgazdaság vízellátása. Az idei száraz, csapadékszegény nyár és ősz csak tetézte a vízgazdálkodási szervek gondját-baját. Habár a mezőgazdaság lényegesen több vizet kapott, mint az elmúlt években, Így sem volt elég, mert az aszály nagymérvű fogyasztást kényszerített ki. A klskertészek jóvoltából a lakosság Is több vizet fogyasztott. A lakossági- vízszol- gáltatáá ütemtervét 104 százalékra teljesítették.

A vízgazdálkodási szervek Illetékes vállalatai tehát teljesítik tervüket, mégl? kérik a lakosságot, hogy gazdálkodjanak takarékosabban a vízzel, becsüljék, hiszen életbevágóan fontos ajándéka ez a természetnek.

—polgári-rEdz és szépít

A teremben minden talpalatnyi hely foglalt. Szól a zene, a lányokon trikó, tréningruha, térdvédő. A feladat: lábfejérlntés. Nem a legnehezebb, de a zene csakhamar gyors ritmusra vált, s az előtornászlány helyben futást mutat. A színhely a komáromi (Komárno) 2. számú lakótelep agltá-' dós központjának tágas színháztere. Itt tart edzést minden kedden este öt órától másfél órán keresztül az AEROBIC-stúdló Bánfalvi Adrianna vezetése alatt. Először a résztvevőket faggatom tapasztalataikról. Kosdl Gizi negyedikes gimnazistától kérdem, hogy miért jár ide.

— Szeretek tornászni; ez az egy óra jelenti számomra a teljes kikapcsolódást.

— Elégedett vagy a színvonallal?

— Térmészetesen, különben nem járnék ide.

Kürti Adritól azt kérdezem, hogy otthon Is végzi-e a gyakorlatokat.

— Igen, de egyedül nem olyan érdekes.

A lányok még elmondják, hogy jó a kollektíva Is, amely Itt spontán kialakult. Közben vége az aznapi aerobicadagnak, rövid beszélgetésre kérem Besztró Évát ,a klub szervezőjét és egyben az aeroblcórák résztvevőjét, valamint a bámulatos ügyességű elötornászt. Bánfalvi Adrit.

— Mikor kezdtétek a kört?

— Augusztus 28-án tartottunk egy bemutatót, amelyet több mint hétszázan láttak. Akkor a helyszínen csaknem háromszázan jelentkeztek az egyes aerobiccsoportokba. A szakszervezetek háza szervezésében Itt a

2. számú lakótelepen két aerobiccsoporf működik: kedden a lányoké, csütörtökön a hölgyeké, ezenkívül kedden a sportcsarnokban Is van aerobic, lányok-asszonyok egyaránt látogatják.

— Milyen elvek alapján állítjátok össze az egyes gyakorlatokat? — kérdem Adritól.

— Egyrészt ellessük másoktól, másrészt a. gimnasztika! elemeket a nálunk Is kapható szakirodalomból állítjuk össze. A zenét magam válogattam a gyakorlatokhoz.

— A lányok nem panaszkodnak fáradtságra?

— Az első órák után volt Izomlázuk, de aki otthon Is rendszeresen tornászlk, az élvezi az Itteni mozgást.

Besztró Éva még hozzáteszi:

— örülünk, hogy a szakszervezetek háza támogatja Igyekezetünket, mert hiszen a nagy érdeklődés azt mutatja, hogy szükség van az aeroblcra. Akik jelentkeztek, rendszeresen járnak, sohasem hiányoznak.

A lányoktól még megtudom, hogy a gya korlatok által nemcsak szép lesz. a test formája, hanem jó közérzetet Is kölcsönöznek azoknak, akik rendszeresen tornásznak.

Bárány János