Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-19 / 29. szám

<P|3 É Pf TŐTÁBOR ’83 KONZERVGYÁRI PILLANATKÉP Szemet gyönyörködtető gyümölcsök­kel teli teherautók gördülnek be egy­más után a rimaszombati (Rim. Sobota) konzervgyár udvarára. s— Bizony, van elég munkánk mondja a gyár személyzeti osztályának a vezetője, Bodnár Lívia. — Nagyra ér­tékeljük az épftőtáborosok tevékenysé­gét, mivel kevés az állandó dolgozónk, s a diákok munkája nélkül nem tud­nánk feldolgozni az idei gazdag ter­mést. így aztán már évek óta hagyomá­nyosan jó az együttműködés több köze­lebbi-távolabbi iskolával. Idén az első diák munkáskezek a Nyitrai [Nitraj Élelmiszeripari Szakközépiskolából ér­keztek, 37 fiú és lány. Rajtuk kívül még további tíz közép- és főiskola diákjait várjuk, összesen 1204 fiatal segédkezik majd a gyárban az idénymunkák során június 15-től november 11-lg. A gyár vezetői elismerően nyilatkoz­nak a diákok munkájáról. Hegedűs Lász­ló mérnök, a gyümölcsfeldolgozó rész­leg vezetője így értékeli az építőtáboro- sok tevékenységét: A primőr gyümölcsök közül a sza­móca feldolgozására fordítottuk a leg­nagyobb gondot. Az idén 45 tonna sza- mócakompótot készítettünk, amelynek 95 százalékát külföldi piacon értékesít­jük. Emellett ribizllből, málnából és cseresznyéből is jelentős mennyiséget dolgozunk fel. A zöldségfélékbdfl a sort a borsó feldolgozásával kezdtük. Eddig nyolcszáz tonna borsót tartósítottunk, pedig a terv csak négyszáz tonna volt. S már megkezdődött a szó szoros értel­mében vett uborkaszezon is, az uborka pedig gyárunkban az idény slágere. S hogy mindezt meg tudtuk, tudjuk való­sítani, azt elsősorban az építőtáboro- soknak köszönhetjük. A konzervgyárban dolgozó fiatalok örömmel újságolják, hogy elégedettek a munkával, jól érzik magukat, a veze­tők kellően gondoskodnak róluk. S ha így megy tovább, nem marad feldolgo­zatlan zöldség, gyümölcs. VEGYÉSZEKBŐL' ŰTKAPARÖK Ä Vágsellyei (Sala) Vegyészeti Szak- középiskola ötvenöt elsőse a nyáron a kémcsöveket és a vegyi képleteket la­pátra és gereblyére cserélte föl. A Dió­szeg (Sládkovicovo) melletti 62-es úton találkoztam velük, amint épp a fűvel, gyommal alaposan benőtt útszegélyt tisztogatták. Vidáman, huncutkodva, énekelgetve végezték munkájukat an­nak ellenére, hogy akkor a hőmérő hi­ganyszála már árnyékban is harminc fokot mutatott. A velük lévő tanár. Július Horváth el­mondta, hogy Iskolájukban az idén Is nagy volt az érdeklődés az építőtábor iránt. t— Iskolánk diákjai kedvelik, szeretik az építőtáborokat. Olyannyira, hogy a táborok közötti versenyben három év­ben egymás után járási elsők lettünk. Idén is szeretnénk megtartani ezt a tan­gos helyezést. Iskolánk diákjai az or­szág számos pontján dolgoznak: a rappl (Rapovce) efsz-ben, az oroszkai [Po- hronsky Ruskov) cukorgyárban, a dió­szegi konzervgyárban ... Háromszáznál több tanulónk dolgozik különféle mun­kahelyeken a nyári szünidő alatt. Sőt, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy minden diákunknak nem is tudtunk he­lyet biztosítani. i— Itt az elsős lányok napi hat órát dolgoznak. Reggel busz hozza őket Vág- sellyéről a diákotthonból, s délután busz viszi őket haza, hogy aztán kezdődjék a pihenés, a szórakozás, a strandolás — mondja elégedetten a munkáltató fe­lelős dolgozója —, ha továbbra is így dolgoznak, még prémiumról is szó le­het — és szavai telibe találnak, mert a diákok még nagyobb lendülettel kapál­nak, lapátolnak, gereblyéznek. A napi „adag“ 250—300 méter. Ennek a mun­kának az elvégzésére más megoldást nem találtak. A lányok pedig hozzáte­szik, hogy ők jövőre is szívesen jön­nek dolgozni, ha a tíz nap alatt legalább egy jó farmerravalót megkeresnek ... A munka ugyan nem nehéz, de az au­tósok „jóvoltából“ nem veszélytelen. Hiába van az útszélen a sebességkorlá­tozó tábla, nagyon sok vezető, elsősor­ban teherautóvezető nem veszi figyelem­be, s őrült sebességgel húz el az útszé­len dolgozó fiúk, lányok mellett. — Pedig értük, nekik Is szépítjük az utat — mondja az egyik lány, majd hogy le ne maradjon társaitól, gyors la­pátolásba kezd. NYELVZAVAR A SZŐLŐBEN A Galántal Állami Gazdaság szőlésze­tében a helybeli munkások magyarul, a hazai építőtáborosok szlovákul, a kül­földiek németül beszélnek, már amikor beszélnek, vagyis marad idő a beszéd­re, mert e 100 hektárnyi szőlőben van munka bőven. A flúk-lányok a fiatal há­rom-négyéves szőlők ágait kötözik a ka­rókhoz. Mondják, ez már kellemesebb munka, mint az előző napi kukorica „farkalás“: a szőlőlevelek nem csípnek, vágnak, mint a kukorica levelei. Az NDK-beli diákok a wittenbergi já­rásból jöttek. Mindannyian az általá­nos Iskola tizedik osztályosai. Az FDJ járási vezetősége a járás legjobb 46 ta­nulóját küldte Galántára. Tizennégy na­pot dolgoznak, további tíz napot pedig utazással, pihenéssel töltik hazánkban. Kérdezem, hogy érzik magukat. A válaszok egyöntetűek: •— Kitűnő a szállás, változatos, jő a koszt, kiváló a sör, csak szokatlan ez a hőség, ezt valahogy nem tudjuk meg­szokni. Minden egyebet könnyen megszoktak, hiszen a gazdaság vezetősége messze­menően igyekszik kedvükben járni: van kirándulás, fürdés, diszkó szinte min­dennap. Meg persze barátkozás a velük együtt dolgozó szeredi (Sered) diákok­kal a közgazdasági Iskolából. Hatnancslk Milan, a szőlészet tech­nikusa elégedett a száz diák munkájá­val. — Nélkülük nem tudnánk elvégezni a sürgős idénymunkákat. Ugyanis mind­össze tizenhárom állandó munkaerőm van, akik ilyen hatalmas területet kép­telenek lennének megművelni. A gye­rekek pedig 4—5 nap alatt végeznek vele. S -nem azért mondom, de a német fiatalok jól, precízen dolgoznak. És úgy fest, hogy az idén érdemes a szőlővel foglalkozni, kitűnő termés ígérkezik. Miközben a technikussal beszélgetek, porfelhő kíséretében megérkezik az ebé­det, üdítőt szállító teherautó. A kilenc­venöt diák fut a szőlőskert minden Irá­nyából a fák nyújtotta h'űsbe, hogy el­fogyassza az ebédet, hogy szusszanja­nak egyet. Az étvágy, a jókedv határ­talan. Szinte megrohamozzák az ebé­det hozó kocsit. Igaz, az üdítőitalt el­felejtették lehűteni, de ezen most sen­ki sem bosszankodik. Korábban a SZISZ Galántai Járási Bi­zottságán megtudtam, hogy idén a já­rás szakiskoláiból és szakközépiskolái­ból, gimnáziumaiból összesen 1383 diák tölt hosszabb-rövidebb időt építőtábor­ban. Százzal többen, mint tavaly. Az is­kolák létszámához viszonyítva a legtöbb diák a magyar tanítási nyelvű gimná­ziumból jött: 218 fiú és lány dolgozik a járás, illetve a nyugat-szlováklal ke­rületben, sőt néhányan csereakció kere­tében Siófokra mennek. AZ ELÉGEDETT LANYOK A Nagymegyeri (Calovo) Közgazdasá­gi Szakközépiskola diákjait az Iskola épületében találom. Délután kettőig dol­goztak a helyi gazdaság dinnyésében. Hatnancslk Milan, a galántai szőlészet technikusa A lányok, akikkel találkoztam, negye­dikesek. Mondják, választhattak: vagy a podovínl konzervgyárba mennek, vagy a helyi állami gazdaságba. Néhá­nyan, vagyis ők az utóbbi mellett dön­töttek. Elsősorban azért, mert az üzem­csarnok helyett kinn, a szabadban le­hetnek, no meg azért is, mert itt a strand, s közel van az otthonukhoz. Ezenkívül a gazdaságban csak egy mű­szakban kell dolgozni, s az ígért fize­tés sem mellékes: ha igaz, napi nyolc­van koronát keresnek. — De ez még nem minden — mond­ják a lányok. — Ingyen járhatunk a ter­málfürdőbe, Ingyen kapjuk a kaját, sőt mozijegyet is, akárcsak autóbuszt Ko­máromba. S lesz sportverseny meg tá­bortűz is. A lányok a kertészetben dolgoznak, Jóba Szilvia izgatottan bontja fel a mész- sziről jött levelet szintén olyan munkát végeznek, amely­re a gazdaság egyébként nemigen kap­na erőt. Tehát munkájuk nélkül nem lenne bőséges dinnye- és paprikatermés meg kukorica sem. Mondják, elégedettek, remek a han­gulat. S azzal is eldicsekedtek, hogy a sullldő alatt délután négyig volt kime­nőjük, most meg ha úgy tetszik, akár este kilencig is róhatják a város utcáit. Arról már nem is beszélve, hogy a dél­utánok meg az esték most nem tanu­lással telnek, hanem zenehallgatással, tánccal meg egyéb szórakozással. 6— így már el tudnánk képzelni a su­lit Is — mondják huncutkodva, majd ki­csit komolyabbra fordítva a szót arról beszélnek, hogy egyebek mellett azért Is Jó ez a munkával töltött három hét, mert most legalább megtanulják érté­kelni a munkát, a pénzt, azt, hogy mit jelent a kapanyelet fogva nyolc órát a tűző napon dolgozni nyolcvan koroná­ért. Eddig nyolcvan korona az csak egyszerűen nyolcvan korona volt, ame­lyet cukiban könnyen el is tudtunk költeni, de ezentúl a nyolcvan korona már egy napi kemény hólyagtörő mun­ka a dinnyeföldön. Azt mondják, a megkeresett pénzből kozmetikai és divatcikkeket vásárol­nak és persze félre Is tesznek belőle valamit a majdani közös osztálykirán­dulásra, mert a nyarat, a szünidőt a munka mellett utazással, pihenéssel is szeretnék tölteni. Jó munkát! Jó utat! Jó nyaralást! Irta: ZOLCZER JÁNOS és POLGÁRI LÁSZLÓ Zolczer felvételei A nagymegyeri lányok szabad idejüket olvasással, hímezéssel töltik. Az NDK-beli lányok a szőlészetben építőtábor ’83

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents