Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-29 / 48. szám
I Wi 7 R ácz Vilmos vegyészmérnök pattanásig feszülő Idegállapota a percek és órák múlásával csak még fokozódott. Nyugtalansága nöttön-nőtt. Minden zörejre, ajlónylíásra összerezzent, s szíve dobogását a torkában érezte. Szinte fojtogatta. Egy-két percnél tovább nem bírt ülni. Ki tudná megmondani, hányszor bicegte végig a szülészeti klinika folyosóját.- Idegességében most még jobban bicegett a bal lábára, mint ahogy szokott. Furcsán billegett. Mint aki minden pillanatban el akar dőlni. Nyílt az ajtó, s a már jól Ismert nővérke lépett ki a folyosóra. Elnézést kérő pillantással tárta szét a karját. — Még mindig semmi, mérnök úr — mondta a középkorú, kedves arcú asszony —, de ne tessék félni, nem lesz semmi baj, megjön idejére a kicsi, azt garantálom. — Egészen biztos és ne tessék itt vlr- rasztanl, mérnök úr, felesleges. Nyugodtan menjen haza és pihenje ki magát. Megígérem, hogy azonnal felhívom, mihelyt tűlle- szünk a szülésen. — Úgy sem tudnék aludni, inkább itt várok ... — Ahogy gondolja a mérnök úr, de tessék elhinni, hogy felesleges — mondta a nővér, azzal elsietett. Rácz Vilmos, rendületlen kitartással várt és várt. Sok minden átzúgott rajta azon az éjszakán ... Két évvel azután, hogy végzett az egyetemen és állásba lépett, megismerkedett egy lánnyal. Hajdú Zsuzsával, aki a takarék- pénztárban dolgozott. Szőke, jó alakú, telt keblű és rendkívül vidám természetű lány volt. Néha túlzásba is vitte a nevetgélést, de az egyáltalán nem zavarta a fiút. Néha persze ö is tudott felszabadultap nevetni, jó pofát vágni, de az csak idelg- -óráig tartott. Bármennyire igyekezett, nem tudta levetkezni a testi fogyatékosságából eredő kisebbségi érzetét. Nem csoda. Kicsi kora óta éreztették vele a játszótársai, hogy nem közéjük való, kiközösítették, gyakran csúfolták is. Később a diáktársai is félvállról vették, aminek az lett a következménye, hogy visszahúzódott és zárkózottá vált. Kizárólag a tanulásra, zenehallgatásra és az olvasásra fordította minden szabadidejét, meg az úszásra. Nagyszerűen úszott, s a vízben egyenértékű embernek érezte magát. Ha nem annyira zárkózott, talán kitűnő versenyző is lehetett volna belőle. Gondolt rá, de nem merte- vállalni. Félt az esetleges kudarcoktól. Télen fedett uszodába járt rendszeresen, jiyáron pedig az Aranyhomokra. Egyik nyáron a nagy nyüzsgés dacára is észrevette, hogy egy középkorú asszony rémülten csapkod, bukdácsol a vízben, fogytán az ereje, • s rövidesen elmerül, ha nem siet valaki a segítségére. Egy pillanatig sem habozott. Utána vetette magát, és a súlyos terhet kivonszolta a partra. Idejében. Sikerült megmenteni az életét. Az embergyürü közepén az asszony hozzátartozói — férje és a kislánya — hálálkodva szorongatták a kezét, ő azonban a nagy hálálkodás közepette is meghallotta, hogy valaki megjegyezte a tömegben: — Derék fiatalember, pedig nyomorék... — Milyen kár érte .., Lehajtott fejjel oldalgott el onnan, mintha neki lett volna mit szégyellni az életmentésért. Iszonyú fájdalmat érzett. Nyomban haza is ment. Akkor már vagy nyolc hónapja jártak együtt Zsuzsával. Egy este a színházi előadás után, kettesben ballagtak hazafelé. Az előadásról beszélgettek: ml tetszett, mi nem. Csendes, langyos és csillagfényes volt az éjszaka. A fiú javaslatára leültek az egyik padra. — Valamit szeretnék mondani. — Tessék, hallgatlaki — Mondd, Zsuzsa, de őszintén, téged nem zavar a... — Micsoda? — A bicegésem. — Hogy kérdezhetsz ilyen szamárságot? — Ez egyáltalán nem szamárság, Zsuzsa. ■— Ugyan, kérlek! ... Ha zavarna vagy zavart volna, már régen faképnél hagylak, nem gondolod? — mondta a lány olyan hangsúllyal, mint akinek ez a kérdés lényegtelen. — Kedves Vilmos, hiszen rögtön, a megismerkedésünk pillanatában láttam, hogy milyen fiúval állok szemben. Hosszú csend. — És szeretsz is egy kicsit? — kérdezte a fiú halkan. — Azt hiszem ... igen ... igen, Vilmos ... — Annyira persze nem, hogy..., hogy esetleg feleségül is tudnál jönni hozzám...? — Miért né tudnék? — nevetett fel a lány. — Valóban? — Ha komoly a szándékod, és megkéred a kezem... A fiú félderülő arccal fogta meg Zsuzsa kezét, és megcsókolta. Később az arcát, majd a száját is. — Ha nincs ellene kifogásod, holnap délután elmegyek hozzátok és bemutatkozom a szüleidnek, jő? — Ideje is, anyukám már nagyon kíváncsi rád, várunk. Másnap délután a fiú egy csokor rózsával a kezében becsöngetett Hajduékhoz. Kedvesen fogadták és belnvltálták az ebédlőbe. Hajdunénak arcára fagyott a mosoly, amikor meglátta a fiú bicegését, pedig tudott róla, hiszen Zsuzsa említette. Most, hogy meglátta és szemtől szemben álltak egylovkseh béla FÉNYES HAJNAL mással, mégis szíven ütötte a valóság. Rácz Vilmos mindezt észrevette, vagy az a valószínűbb, hogy csak megérezte. Itallal és sós pogácsával kínálták. Beszélgettek. Csupa semmitmondó, lényegtelen és közömbös kérdésekről folyt a szó, miközben érezhetően romlott a hangulat, és Zsuzsa minden igyekezete ellenére egyre fagyosabbá vált. —• Hozom a kávét — pattant fel Hajdúné, és kisietett a konyhába. Egyenes tartásában volt valami, valami kimondatlan vlsz- szautasítás, ami a fiúból lappangó ellenszenvet váltott ki. — Ne törődj vele, kedvesi — mondta Zsu:^ zsa buzgólkodva. gyos természetű,^ Kár, hogy apun^ szén , a vidároságoB Hiába igye sikerült, is. kísleTetí . Fojtott/ dük jóljé/ Vilmos flyen, llg ?Ky rskárbk kedves fiú^ nekem tetsziii ; Csak ínif go^olkodj egy kl- ^g^4Jtalán nem feszélyez, eségk^l'Jl különböző ti ^gjelennetek? fost is megjelenünk. ja bántani az önér: Jre sZStigkozva, rá^ aajd azel nyom, lek fel ti feleségül menj.) róla! ^ — Ugyan/ kása, jó — Nem! mondani, — És hi — Zsuzsi csltl Téged hogy férj éj Ságokban ki — Hát azl — És az tedet, hogy a sajnálkozva nézni — Nem ... — Nem hát, mert hűl akartok gyereket *s> talán ketiő — Akarunk hát. — És ha ők is nyomorékok lesznek? Arra nem gondolsz azzal a nagyokos fejeddel?! / A fiú nem bírta tovább hallgatni. Egy világ dőlt benne össze. Felpattant a helyéről, és köszönés nélkül elrohant. Hiába kiabált utána Zsuzsa, hátra sem nézett. Céltalanul rótta az utcákat. Olyan fájdalmak hasogatták, hogy ordítani tudott volna kínjában. Máig sem tudná megmondani, hogyan keveredett a Széplak utcába. Tény, hogy odakeveredett, s az is tény, hogy szeszt kívánt, sok-sok szeszt, ami eltompitaná az érzéseit és a gondolatait, amitől talán gondolkodni sem tudna. Megállt a küszöbön. A helyiségben vágni lehetett a füstöt, pedig a ventillátor ugyancsak dolgozott. Körülnézett. Minden asztal foglalt volt, azaz mégsem: a sarki asztal mellett csak egy fekete hajú lány ült. Hoz- zábícegett. — Szabad ez a hely? — kérdezte tompa hangon. — Igen — bólintott a lány. A fiú konyakot rendelt. Aztán még egyet és még egyet. Mikor mér a negyediket fogyasztotta, megszólalt a lány. — Nem árt meg? — kérdezte jóindulatúan. — Mindegy ... olyan mindegy ... Ha megárt, hát megárt, nem számít... semmi sem számít... — Baj érte, és most bánatában iszik? Már bocsásson meg a tolakodó kérdésemért ... — Baj? — kapta fel a fejét a fiú. — Hát persze ... baj ért, kedves hölgyem ... rettentő nagy baj... Ugye nem találja'ki, hogy mikor? Amikor megszülettem... bizony akkor, amikor megszülettem. Az ismeretlen asztaltárs nyomban megértette, hogy mire céloz a fiú, s* bólogatva vette tudomásul. A táskájából cigarettát vett elő és rágyújtott. —• Megbántották? — kérdezte két füst között. — Meg... Bár nem először életemben, de ez, ez a mostani volt a legkegyetlenebb... — mondta a fiú sóhajtva. Hörpintett a poharából, cigarettát kotort élő a zsebéből és szintén rágyújtott. — Maga ezt nem értheti, kedves hölgyem, egyáltalán nem értheti... Ebben benne kell lenni, ezt csak érezni lehet, sajnos ... — Ki tudja? Hátha átérzem a megbántott- ságát? — Lehetetlen.... ^ Beszélgetés közben a hölgy gyakran pillantott a bejárat felé, ami szemet szúrt a fiúnak. — Vár valakit? — kérdezte szomorká-, san. — Igen, a barátnőmet várom. Késik. — Bizonyára közbejött valami. Mindig közbejöhet valami — mondta a fiú. Kissé már bizonytalanul forgott a nyelve, s érezni kezdte a szesz hatását. A gátlásai oldódófélben voltak. — Meglehet rólam, a véleménye, hogy ennyit vedelek ... Higgye el, kedves hölgyem, életemben összesen nem ittam meg ennyit, mint most. Nem muszáj elhinni, nem számít, ha nem hiszi el... — Elhiszem. — Tényleg? — nézett a lányra hitetlen- kedve a fiú. — Ha tényleg elhiszi, örömömben megiszom még egyet. Magát is meghlnem utasít vissza. Nos?, elfogadomi mos vegyészmérnök — mu- spzoiy jiSg^ff]|iú koccintás közben, in'dTas^a lány mosomeg.^a vál- /ri§^ri*ví^zett jógSlaz^^í^yok, Me^pslll az ftnemdsztés- ?sel -,sb»Äre sem rnd»yr*p^an egykfípnyen Séra raira®F^^^^^él a c :.í ' moni|i|, el JselláAnem, I h^^MÍtévmine^^n erntóerék nWÍMnek. OS /any áá+f^vire^az asztmánál. (Szia Klárii H^sá^ meg ||(%íísésért.., Nem történt Méhetünk? -^/Sídezíb/al Űány. — Mehetünk aVíriisen végzett Isznő. —fejÄ laérnök úri VIszontlátásp®''— mondta^ezít ^gya, aztán a‘barátnőivel elindult jm kuáraKfelé. Akkő^látta meg a ímji fíogy Klara még ín bicégr~mi5Ertdy^ vll»osság (yüM^az agyábam s/ns^tette a/ány szarvai mögött rejlő/összefüggéseket. Ámulatában majd elejtette a poharat. Gyorsan fl- ,*zetett, és a lá&^ után sietett. Alig bírta ^taní az e^il^úlyát, de azért utolérte őket. ~ Aztán^ár sjfÉSran találkoztak, s egyre {ellepmeftWjtgtTérezték magukat egymás tár- saságáWfT Minden tekintetben megértették egymást. Három hónap múlva összeházasodtak. Kétévi házasság után a klinilja folyosóján izgul, telve bizonytalansággal és szorongással: vajon milyen gyermekkel ajándékozza meg őt a felesége, a világ legkedvesebb, legmegértőbb és legöszintébb asszonya? Hajnalodott már, mikor kinyílt az ajtó és a nővérke lépett ki rajta. Széles mosollyal futott a férfi felé: — Gyönyörű fiúgyermeket szült a kedves felesége. Gratulálok, mérnök úri Rácz nem tudott megszólalni. — Háromkiló nyolcvan... kis vasgyúró... — És a lába... a lábai...? — Olyan focista lesz belőle, hogy csuda, mérnök úr. — Szóval... szóval minden rendben van, nővérke? — A legnagyobb rendben, mérnök úr ... — Köszönöm! ... Nagyon köszönömi — mondta, azzal összevissza csókolta a meglepett nővérkét. Kinn az utcán dalolni szeretett volna. Soha olyan reménytelinek és fényesnek nem látta még a hajnalt, mint akkor ... DANIEL HEVIER: A TÁJKÉPFESTŐ Van e színekben j egy kevés föld s egy kevés nehéz arany. I Ringatóznak a füvek i lágy és homályos árnyalatai... I Keresem a nehéz felhők ólom-fehérségét, } keresem a teremtés igazi módjátl Teljesen telített vagyok, s mintha önmagát tanulmányozná a táj is. Olyan vagyok, mint az a festő, aki sokáig, hosszan keverte a színeket, s már csak a szemével festett. KÉSŐN Most már nem. Most már önálló, saját életét éli a vers . . . S egyszerre már oly távoli neked, mint az Idegen földön termett növény. Már nem tér vissza. Meg van írva. Most már egyedül járja a világot — és vallani fog ellened. ADÓKEDVEZMÉNY Ma szép napunk volt. Annyi szomorúság után. Vettem magamnak egy szép könyvet, sajtot meg bort, ablakot nyitottam, s lerakódtak itt benn nedves illatok. Lefeküdtem, s míg rezzenéstelen arcom mögött vonaglö álmaimat ostorozta a szívem, a kezem az asztalhoz somfordáit és megírta e verset. HOGYAN TANÍTOTTAM :VAN GOGHOT : Arany palettáját szétvagdosta. i \ Sár az édes asszonyok lábán, I dagasztott kenyér, szenny a harmatcseppen.. ' Mintha csak ostorral festett volna. I B napraforgók nem valók a vázába! : Felgyújtják a lakásotokat és a létet ; és benneteket sem kímélneki I játszottak vele gonosz erők. Meggyújtották. Eloltották öt. KULCSÁR TIBOR fordításai FILEP ISTVÄN tusrajza
