Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-29 / 48. szám
5 Havanna óvárosát az emberiség egyetemes művelődéstörténeti emlékévé nyilvánította az UNESCO-nak a világ kulturális és temészeti értékeinek védelmével foglalkozó kormányközi bizottsága. Ez a rang Habana Vieját — Ö-Havannát — az olyan műemlékek sorába emelte^ mint amilyenek az egyiptomi piramisok, Théba városa, a Versailles^ kastély vagy a guatemalai Tikal maya építészeti emlékei, K uba fővárosának, Havannának a legrégibb, központi városrésze a szárazföldbe mélyen benyúló kikötő öblétől nyugatra terül el néhány négyzetkilométernyi területen. A várost 1519-ben Diego de Velázquez spanyol konkvisztádor alapította. A város a kitűnően védett, természetes öböl partján gyors virágzásnak Indult, s egyik kiindulási pontja lett az Újvilág meghódításának. Felismerve fontosságát, a spanyol király egyik határozata az „Újvilág kulcsa“ címet adományozta tieki — ennek emlékét őrzi a nemzeti címerbe foglalt kulcs képe. Az alapítás után sorra épültek a kikötőt védő erődök; 1544-ben fejezték be a Castillo de la Fuerza, 1597-ben az öböl bejáratánál magasodó El Morro, majd 1659-ben a La Punta építését. Az ismétlődő kalóztámadások ellen a XVII. században bástyákkal erősített falat építettek a város köré. Ezt a múlt század derekán azonban már le kellett bontani, mert akadályozta a város további fejlődését. így ma csak néhány falrészlet és őrtorony maradványa emlékeztet rá. A falakon belül a katedrális; a főkapitány palotája (Palacio de los Capltanes Generales] és a Fegyverek terének épületegyüttese nyújt felejthetetlen élményt az odalátogatónak. Ezeket és a többi régi épületet a helyben található lyukacsos, korallmaradványos mészkőből emelték. Ez sárgásfehér színű, amikor kibányásszák, de hamarosan megsötétedik, éfe egyenetlen felszíne miatt rusztikus, antik jelleget kölcsönöz az épületeknek. Amikor ezek épültek, Európában a barokk stílus uralkodott, ez azonban a mór hagyományt is ötvöző spanyol építészet közvetítésével jutott oda, s ott alkalmazkodott a trópusi éghajlati körülményekhez Is. Mindez sajátos helyi formákat hozott létre. így Ö-Havanna legszebb építészeti emlékeire az úgynevezett koloniális (gyarmati) barokk stílus a jellemző — ez ott a XVIII. század második felének emléke. Jellemző elemei az árnyat adó oszlopos árkádok, az erkélyek és az ablakok csodálatosan szép kovácsolt vaskorlátai és rácsozatai, a színes üvegablakok, a márvány- lépcsők. Jellemző a belső, zárt udvarok — patiók — dús növényzettel övezett szökőkútja; ez az enyhülést szolgálta a párás melegben. Kuba népi kormánya sokat áldoz Ö-Havanna műemlékeinek megóvására, helyreállítására. Méltán illeti az UNESCO elismerése, s a nemzetközi figyelem további támogatást jelent e munkálatokhoz. A HAVANNAI IRODALMI FÖRUM „Altató, Nem én kiáltok. Tiszta szívvel“ — idézi cím szerint József Attila verselt Electo Sllva, Santiago de Cubából való muzsikus, aki József Attila- és Petőfi- -verseket zenésített meg. Október közepén, a Havannában megrendezett irodalmi fórumon ismét meggyőződhettem róla, mennyire ■ népszerű József Attila a latin-amerikai lírikusok között. Az argentin Juan Gelman például- így kezdi egyik versét: „Jifí Wolker, József Attila, én / mi hárman nagyszerű barátok lennénk“; honfitársa, Jorge Alejandro Boccanera pedig az Anyámból és az Ódából idéz József Attila című versében. „József Attila / betegebben, mint egy gyermek / szívét elaltatta örökre“ — írja Yolanda Ulloa kubai költőnő. József Attila spanyol nyelvű fordítója, Kuba egyik legjelentősebb költője, Fayad Jamís, legutóbbi kötetében — miként a hajdani poéták szokták volt cselekedni — saját versei közt szerepelteti az Oda mesteri fordítását. René Depestre, Haiti neves költője, írója azt jegyezte fel ném- rég, hogy Haitiban József Attila- -versidézettel ért véget egy illegális gyűlés. A háromnapos tanácskozáson, ahol a kubai irodalom 1959 óta elért eredményeit vitatta meg háromszáz író, költő, esztéta, egyetemi tanár, magától értetődő természetességgel idézhettem József Attilát, Latin-Ame- rikában fellndultak testvéri tankjai. Fayad Jamís kiváló fordítását olyan kontinens fogadta be, ahol a költőket napjainkban fegyverrel is üldözik. A havannai fórumon többen szóltak azokról az irodalmárokról, akik nem lehettek jelen a kubai fővárosban. Az uruguayi Mario Benedettl 1977- ben gyűjteményt állított össze az elmúlt két évtized latin-amerikai mártír költőinek műveiből, válogatásában tizenhárom ország huszonhét költője szél-epei. Kortár- sairik, költők, akikkel Budapesten is találkozhattunk. A guatemalai Ottó René Castillót, akit 1957-ben Budapesten tüntettek ki a DÍVSZ nagydijával, tíz év múlva hazájában élve elégették. Amikor a világ egyik legújabb építészeti remekében, a Palacio de convencionesben a fórum résztvevői percekig tartó tapssal köszöntötték Nicaragua és Salvador küldötteit, olyan országok íróit üdvözölték, ahol a költők tollal és lekvés szükségességét vonták le tanulságként, bekapcsolódtak a nemzeti felszabadító harcokba. Sajátos bibliamagyarázataik, beszélgetéseik szövegét Cardenal 1979- ben könyv alakban is kiadta. Az Evangélium Solentinaméban azóta több nyelven megjelent, fontos kortörténeti dokumentum. Nép és költészet egymásra ta- lálása — új jelenség ez Latin- -Amerikában. Kubában is csak 1959 óta beszélhetünk tömegkultúráról, közművelődésről. De azóta a szigetország ebben is élre tört. A kubai irodalom ma egyike a legmegbecsültebbeknek a kontinensen. Elegendő, ha NIcolás Gull- lén, Alejo Carpentier, Eliseo DieJÖZSEF AniLÄVAL kubAban fegyverrel harcolnak azért, hogy eljöjjön közéjük a szabadság, a rend szülőanyja. 1959 óta Latin-Amerikában új költői magatartás született. „Rongy ceruzámat inkább leteszem / s köszörülöm a kasza élit“ — vallják József Attilával a földrész forradalmár költői. A költészet közel került a tömegekhez. A sandinista mozgalom költői közt például egyaránt találunk világhírű lírikusokat, mint Ernesto Cardenal, Jósé Coronel Urtecho, és egyszerű közkatonákat, versíró parasztokat. „Talán első ízben született Latin-Amerikában nép- költészet szabad versben“ — mondja az új nicaraguai népi líráról Clntio Vitler, a kitűnő kubai költő, akinek első regényét éppen most fordítják magyarra. Ernesto Cardenal Solentinaméban, a Nicaragua-tó szigetcsoportján' kulturális központot alakított ki, kerámia-, festő- és költői műhelyekben ismerkedtek a kis közösség tagjai a művészet elméletével és gyakorlatával, mialatt vasárnaponként a bibliát magyarázták, és Jézus tanításából a társadalmi csego, Onelio Jorge Cardoso, Fayad Jamís nevét — vagy olyanokét, akiket magyarul is elolvashat minden érdeklődő — említem bizonyságul, hogy ez az irodalom világ- irodalmi jelentőségű. Nemcsak Havannából nézve nevetséges azoknak az emigráns íróknak a törekvése, akik külföldről vádaskodnak Kuba ellen. A sors iróniája, hogy némelyikük különös irodalmi pártfogóra taláit, Heberto Padiliát péi- dául Reagan elnök nevezte nemrég a „demokrácia bajnokának“. „Egész életemben arra vágytam, hogy Kubában becsüljenek“ — mondta a fórum egyik kubai résztvevője, Juan Jósé Arrom profesz- szor, a világhírű irodalomtörténész, több egyetem tiszteletbeli tagja, aki ötven éve az Egyesült Államokban él. Az idős irodalom- történészt Félix Varela-renddel, a XIX. század egyik nagy kubai fl- iozőfusáról elnevezett kitüntetéssel jutalmazta a kubai kormány. De kapott még egy kitüntetést. Baráti öleléssel fogadta a kilencvenéves Jósé Zacarias Tallet, a kubai irodalom nagy öregje, aki szintén megjelent .a fórum egyik ülésén. A háromnapos tanácskozás részletesen elemezte a gyermek- és ifjúsági irodalom, a költészet, a regény és elbeszélés, a dráma, a kritika, az esszé és a testimoniónak nevezett dokumentumlrodalom helyzetét és eredményeit. A kubai, a latin-amerikai és az európai részvevők egyetértettek abban, hogy emelni kell a kritikai tevékenység színvonalát, az irodalmi és általában a művészeti kritikának utol kell érnie az Irodalmat, festészetet, filmművészetet, amelyek jelentős alkotások sorával gazdagították 1959 óta Kuba és a kontinens kultúráját. Számomra a tanácskozás legérdekesebb része az úgynevezett testimonióról szóló vita volt. Ez a műfaj nemrég született Latin-Amerikában. Olyan tanúvallomások ezek a közelmúlt eseményeiről, a- melyeket többnyire az események részvevője ír meg, vagy mond el élőszóban a történteket feldolgozó írónak. Némelyik testimonio ma már alapműnek tekinthető. A bolíviai Domitlla Barrios de Chun- gara, a Salvadort Roque Dalton, a nicaraguai Omar Cabezas Lacayo könyve nélkül ismereteink Latin- -Amerika múltjáról és 'jelenéről hiányosak volnának. A kubai Casa de las Amérlcas nevű kulturális Intézmény évenként megrendezésre kerülő irodalmi versenyén külön kategóriaként szerepel a testimonio műfaja. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a műfaj Latin-Amerikában a kubai forradalom győzelme óta nyert polgárjogot. És nem kevés az olyan latin- -amerikai író, akit a kubaiak joggal éreznek már-már „kubainak“. Miként Gulllén írta híres versében a földrész 1967-ben hősi halált halt nagy fiáról: „kubai volt és argentin“. A havannai fórumon tényeket idéző szenvedéllyel ítélték el az Egyesült Államok közép-amerikai politikáját. A kultúra nevében az antlkultúrát. Az emberiesség nevében az embertelenséget. Akkor még nem tudtuk, hogy néhány nap múlva a Kis-Antillák egyik parányi szigete, Grenada válik az embertelenség legújabb áldozatává. „Fáj az újságba néznem“ — mondta Nancy Morejón kubai köl- tőnö, Maurice Bishop és miniszterei legyllkolásakor. Havannából nézve közeli a halál, a kubaiak jól ismerik arcát. A háromnapos tanácskozáson az élet szavalt szegezték ellene. Varsóban a szejm elfogadta az 1984-es évre szóló központi népgazdasági tervet. A dokumentum megállapítja, hogy az idén a társadalmi-gazdasági feladatok teljesítése során pozitív és negatív irányzatok egyaránt mutatkoznak. Az idei terv megvalósításának Jelentős eredményeként jelölte meg a szejm a nemzeti jövedelem várható növekedését, amit első ízben érnek el négyévi csökkenés után. Javult a lakosság ellátása az alapvető élelmiszerekkel. A szejm elfogadta Wo|- ciech Jaruzaiski hadseregtábornok lemondását a honvédelmi miniszteri tisztségről. Ezzel egyldöben az általános hadkötelezettségről szóló novellizált törvény alapján, valamennyi képviselő- klub javaslatára és a központi egyeztető bizottság közös álláspontjával összhangban, egyhangúlag megválasztotta öt az ország honvédelmi bizottságának elnökévé. Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a novellizált törvény alapján az államtanács ülésén Jaruzelski hadseregtábornokot nevezte ki háború esetére a lengyel fegyveres erők főparancsnokává. A szejm a továbbiakban módositotta az amnesztiatörvényt, amelyet a szükség- állapot felfüggesztésével kapcsolatban hagytak jóvá ez év júliusában. Az új törvény az év végéig hosszabbítja meg azt a határidőt, amelyen belül a lengyel biztonsági szerveknél és a külföldi lengyel diplomáciai hivatalokban jelentkezhetnek azok, akik megsértették a szükségállapot előírásait és a lengyel állam alapvető érdekeit, s élhetnek az amnesztiával. A képviselők hangsúlyozták, hogy az eredetileg október 31-én lejárt határidő meghosszabbítása az év végéig lehetővé teszt, hogy további állampolgárok térjenek vissza a normális életbe és a munkához. Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskoláján befejezte munkáját a Magyaror* szági Szlovákok Demokratikus Szövetségének VII. kongresszusa. A részvevők áttekintették a százezernyi szlovák ajkú lakosság helyzetét, a szövetség fél évtizedes tevékenységét, és kijelölték a következő öt év faladatalt. Knyihár János, a szövetség elnöke köszöntötte a több mint kétszáz küldöttet és a mfeghívott vendégeket. Ezután Kopeczi Béla művelődési miniszter kitüntetéseket adott át a szövetség aktivistáinak a nemzetiségi politika végrehajtását elősegítő tevékenységük elismeréseként. Such Jánost, a szövetség főtitkárát a Szocialista Magyarországért érdemrenddel tüntették ki a munkásmozgalomban kifejtett munkája elismeréseként. A munkaérdemrend ezüst fokozatát és bronz fokozatát egy- -egy, a Szocialista Kultúráért kitüntetést hét aktivista kapta meg. A szövetség országos választmányának a kongresz- szus elé terjesztett beszámolója hangsúlyozta: a magyar- országi szlovákok hazájuknak tekintik a Magyar Nép- köztársaságot, tevékenyen részt vesznek a termelő, alkotó munkában, a közéletben. UgyanakkOE híven őrzik, ápolják anjranyelvüket, haladó hagyományaikat, fejlesztik nemzetiségi kultúrájukat. Az utóbbi öt év eredményeit összegezve megállapította a beszámoló, hogy kedvező az anyanyelvi oktatás helyzete. A szövetség beszámolójá ban hangsúlyozza: az állami és társadalmi szervek támogatják a nemzetiségi közművelődést, az öntevékeny művészeti mozgalmat.
