Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-22 / 47. szám
11 A KEDVES NÉZŐK lEMELECtTISC “ Htlybtnjiréi, tgy-'ktM? K(M»iTö vnsCNV Az üzletvezető ebédidőben magához hívatja a pincérnőket, és így szól hozzájuk: — Arra kérem magukat, hogy ma gondosan fésülköd- jenek meg, kivágott blúzt vegyenek föl, és mosolyogjanak minden vendégre, mert a szakács odaégette a húst. Egy ifjú hölgy panaszkodik a barátnőjének: — Géza igazán aranyos fiú, de rettentően slampos. Még egyetlen randevúnkon sem jelent meg borotvált arccal, mindig szőrös volt. Mit gondolsz, mit tehetnék? — Egyszerű — mondja a barátnő. — Próbálj pontosan érkezni a randevúra. — Hogyan szoktattad le a férjedet arról, hogy későn járjon haza? — Nagyon egyszerű módszerrel. Ha későn jött haza, mindig kiabáltam neki az előszobába Te vagy az, Béla? j — Es ez hatott? — Hatott. A férjemet ugyanis Ottónak hívják. — Meghívtak egy esküvőre, ahol a menyasszonyt egyenesen a házasságkötő teremből vitte el a rendőr. — Borzasztó, mit követett el szegény? — Semmit. A rendőr a vőlegénye volt. I — Áruld el, mit történt, hogy mégis megnősültél? — Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul éreztem magam. Most viszont legalább házon kívül jól érzem magamat..» Orvostanhallgatók vizsgáznak. A professzor megkérdezi az egyik diáktól: — Tegyük föl, hogy beteghez hívják ki. Telefonon. Mit fog először megkérdezni? — Azt, hogy hol lakik ... A férj és feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer csak bedöglik. — Azok az átkozott gyertyáki — mérgelődik a férj. — Ez természetes, drágám — jegyzi meg a felesége —, hiszen erős szél fúj... — Az én mamám nagyon szigorú asszony — meséli a tizenkilenc éves Giziké. — Ha éjfélig nem megyek haza... — Megpofoz? — Nem. Megeszi a vacsorámat. — Tulajdonképpen ki az oka annak, hogy elváltatok? — A postás. Átadott a feleségemnek egy nekem szóló levelet. fETR lURENA \ .
