Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-22 / 47. szám

6 Ipszeriii a A Honvédelmi Szövetség sokrétű tevékenységében a sportnak a legelsők között a helye. A szövetség alap­szervezeteiben évtizedek ótg őrlési figyelmet szentelnek a. különböző honvédelmi sportágak népszerűsítésére ős fejlesztésére. Így nem csoda, hogy a csehszlovák sportolók az ejtőernyő-, a motor- és modellezősportok­ban — hogy csak néhányat említsünk — a világon a legjobbak közé tartoznak. A viszonylag kevésbé is­mert sportágak közé tarto­zik a búvárúszás. A Honvé­delmi szövetség harmadik kongresszusa 6ta Szlovákla- -szerte nőtt a szakosztályok száma — jelenleg 139 klub­ban, illetve szakkörben fog­lalkoznak sportbúvárúszás­sal. A taglétszám 2870-ről 5694-re gyarapodott. A sport­ág különösképpen a 15 éven aluliak körében lett nép­szerű: 49 diákszakosztályban több mint 2000 fiú és lány tölti szabad idejének eev ré­szét búvárúszással. A leg­többjük Bratislavában és a nyugat-szlovákiai kerület más városaiban, de egyre vonzóbb ez az igényes sport­ág például Breznőban és Kassán (Koäice) is. Nagyon jő feltételek vannak a bú­várúszáshoz a Honvédelmi Szövetség dunaszerdahelyl (Dun. Streda], nyitral (Nit- ra), Cadcal, rimaszombati [Rím. Sobota), bardejovl, nagykürtösi (Velk^ Krtláj, popradi, Stará Lubovfia-1, svldnlkl és trebiéovi járás szervezetében is. A sportág népszerűsítésé­nek érdekben ei’ re több versenyt rendeznek tájéko­zódási, uszonyos v i-’v gyors­búvárúszásban. Az egyéni képességek felmérése, a ver­sengés felkelti a fiatalok érdeklődését. Uevancsak 6- rlásj vonzerővel hatnak a nagyszabású nemzetközi ver­senyeken, a világ- vagy kon­tinens bajnokságpkon el­könyvelt csehszlovák sike­rek is. Válogatott búvár­úszóink a világ legjobbjai közé tartoznak, persze a búvárúszásban is az egyed­uralkodók — úgy mint szá­mos más sportágban — a szovjet sportolüii. Van mit tőlük tanulni, s a csehszlo­vák versenyzők, edzők egy­aránt sok-sok tapasztalatot szereitek már szovjet tár­saiktól. Hazai viszonylatban a leg­jobb búvárúszók közé tarto­zik a kassal Ondrej Geren­da és Zuzana Folónyová. Számos kimagasló ered­ményt elértek már, de nyom­dokaikban halad a bratisla- val Robert Korlm, a kassal Eleonóra Rudíková, Monika Vftková és’ Ladlslav Hrusí, továbbá a breznői Elena Pet- rová és Eublca Vlőanová. Az ^ említett városokon kívül ma­gas szinten folyik a diákok és ifjúságiak képzése Trna- vában, Trenőlnben és Koniá- romban (Komárno). It* már a plonlrkorú fiataloknál vé­geznek felméréseket, úszó- tanfolyamokat szerveznek Is a tehetséges fiatalokat szak­osztályokba tömörítve rend­szeres edzéseken oktatják. Az általános színvonal eme­léséhez természetesen nél­külözhetetlen az odaadó és jő szakembergárda nevelő munkája. Szlovákiában je­lenleg több mint 300 edző és oktató fogl Ikozík a bú­várúszással; népszerűsítik a sportágat, és igyekszenek emelni színvonalát. A leg­több érdemet ezen a terüle­ten a bratlslaval jendek testvérek, a kassal jozef Po- dák, a breznól Vladimír Ll- biő, a íllinal Peter Fabiane, valamint a zvolenl Vratlslavj Szovjetunióban létrejött és szer­vezetten működik az állampol­gárok testnevelésének rendsze­re. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a kormány állandóan gondoskodik a szovjet emberek harmonikus fej­lődéséről, a nép egészségének védel­méről. A testnevelés és a sport, a pi­henés és a szabad idő eltöltésének is fontos eszköze. A szovjet állam kezdettől fogva ha­talmas jelentőséget tulajdonit a dol­gozók fizikai edzettségének. Ennek a kérdésnek V. I. Lenin személyesen is nagy figyelmet szentelt. Már egy év­vel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után Moszkvában megalakultak az első gportkörök és szakosztályok. A Vörös Téren sor ke­rült a sportolók első seregszemléjé­re. Az első országos jellegű testne­velési és sportegyesület, a Dinamó 1923-ban alakult. Ez jelenleg az or­szág legrégibb klubja. Valamivel ké­sőbb a Vörös Hadseregben is létre­jöttek a sportszervezetek. 1931-ben el­indították a Munkára és a Szovjet­unió Védelmére kész (GTO) elneve­zésű mozgalmat, amely az ország test­nevelésének és tömegsportmunkájá­nak alapjává vált. A sportmozgalom a Szovjetunióban azóta is hatalmas mértékben fejlő­dik. Az üzemekben, a gyárakban, a kolhozokban, a szovhozokban, a hiva­talokban, az intézetekben, a tanintéz­ményekben mintegy 270 ezer sportkör és több mint 7000 sportklub műkö­dik, tagjaik száma közel 85 millió. Érdemes megjegyezni, hogy ebből 28,6 millió falun él. A tömeges testnevelés - hét országos jellegű szakszervezeti sportegyesületben — Urozsaj, Trud, Szpartak, Burevesztnylk, Lokomotív, Vodnylk, Zenit — továbbá a hivatali egyesületekben, a Dinamóban és a Trudovlje Rezervlben zajlik. A Szov­jetunió Honvédelmi Minisztériumának sportbizottsága és a DOSZAAF a tech­nikai sportágakkal foglalkozik. A sportegyesületek közül legtöbb tagja az Urozsajnak van, amely 18.8 mil­lió falusi dolgozót tömörít sportkö­reibe. A Trud tagjainak száma több, mint 13 millió, a Szpartaké pedig il,2 millió. A Trudovije Rezervi sportegye­sület a szakmunkásképző tanintézetek tanulóit (3,4 millió) foglalkoztatja. A Szovjetunióban jelenleg több mint hetven sportág honos. Az idén a szak­SZOVJETUNIÖ osztályokban sportolók száma elérte az 50 milliót. Az olimpiai sportágak közül a legnépszerűbbek: a labdarú­gás (4,8 millióan űzik), a sísport (4,8 millió), a kosárlabda (mintegy 4 mil­lió), a röplabda (közel 6 millió), az úszáz és a kézilabda (1—1 millió), a torna (500 ezer), a sportlövészet (3,6 millió), a súlyemelés (400 ezer), a jégkorong (900 ezer), az atlétika (7,2 millió), a sakk (3,9 millió). Ezen kívül több mint 10 millió ember rend­szeresen részt vesz a turizmusban és a természetjárásban. A GTO-versenye- ken átlagosan, mintegy 14 millió em­ber indul, a munkahelyi torna részt­vevőinek száma 34,3 millió. Mindez természetesen hatalmas szervezési munkát kíván, sok függet­lenített munkatársra van szükség. A szovjet sportmozgalomban mintegy 340 ezer függetlenített dolgozó műkö­dik. Ezen kívül 16,2 millió edző, ok­tató lát el feladatokat társadalmi munkásként. Az olimpiai és techni­kai sportágakban évente 27 ezer szak­embert képeznek ki. A Szovjetunió­ban jelenleg 27 testnevelési főiskola és 25 sporttechnikum működik. Ezen­kívül az egyetemek és a pedagógiai főiskolák testnevelési fakultásai is részt vesznek a szakemberek képzé­sében. A rendszeres sportoláshoz a szak­emberek mellett sportlétesítményekre s szükség van. A Szovjet Kommunis­ta Párt állandó gondoskodásának eredményeként nagyszerű létesítmé­nyeket hoztak létre. Meg kell jegyez­ni, hogy az anyagi bázis állandóan terebélyesedik. Az országban 3554 sta­dion, 73 193 sportcsarnok, 125 fedett­pályás atlétikai létesítmény, 2074 sportuszoda, 33 ezer lőtér, a sportjá­tékok közül pedig a kosárlabdában 120 ezer, a röplabdában 225 ezer, a kézilabdában 40 000 pálya áll a spor­tolók rendelkezésére. A labdarúgás kedvelőit 94176 pálya szolgálja. A jégkorongozók számára .22 500 pálya. a slzök számára 5500 slállomás, a kor­csolyázóknak 1200 gyorskorcsolya- s mintegy száz műjégpálya működik. Az állami költségvetésben az egész­ségügyre, a testnevelésre és a sportra szánt anyagiak évről évre emelked­nek: 1971-ben 9,3 milliárd rubelt. 1983-ban pedig már 16 milliárd rubelt fordítottak erre a célra. Ezen kívül a szakszervezetek is mintegy 800 mil­lió rubelt áldoznak évente a testne­velésre és a sportra. A Szovjetunióban évente több mint 70 ezer versenyt bonyolítanak I«, s ezek közül több mint kétezer orszá­gos jellegű. Vannak versenyek, ame­lyek méreteiben rendkívül nagyok. Így például a Pravda mezei futóver­senyén a résztvevők száma összessé­gében eléri a 20 milliót. A GTO-ver- senyeken az indulók száma megköze­líti az 50 milliót. A széles bázis lehetővé teszi az él­versenyzők kiválasztását ,és képzését. 1982-ben például 9880 sportmestert készítettek fel (ebből 7250-et'az olim­piai sportágakban), s mintegy 700 olyan versenyzőt tartanak nyilván, a- klk nemzetközi szintű sportmesteri minősítést , szereztek. A szovjet spor­tolók első o'llmiplai szereplése, tehát 1957 óta 1980-ig az olimpiákon 1018 egyéni érmet, mégpedig 401 arany-, 326 ezüst- és 291 bronzérmet nyertek, 669 szovjet sport viseli az olimpiai bajnok címét, világbajnokságokon 2000, az Európa-bajnokságon pedig 3000 aranyérmet szereztek. Az utóbbi három évben, 322 világ- és Európa- -bajnokságon a szovjet versenyzők 488 arany-, 273 ezüst- és 265 bronzér­met nyertek. A SPORT MINDENKIÉ A magaeugréa a szovjet sport erős­sége. Az I. atlétikai vUágbajnokságoa is Gannagyij Avgyejenko győzött A szovjet versenyzők rendszeresen szerepelnek a világ-, illetve Európa- -bajnokságokon, továbbá más jelentős nemzetközi versenyeken. A Szovjet­unióban'sok nemzetközi tornát, ver­senyt rendeznek. Az utóbbi két hó­napban országunkban öt világbajnok­ság zajlott le. A tömegsport további fejlesztése és az élversenyzők tudásának fokozása a szovjet sportmozgalom fontos fel­adata. A sportolás segítségével is hoz­zá kívánnak járulni az Ifjúság edzett­ségének növeléséhez és a nép egész­ségének védelméhez. VJACSESZLAV GAVRILIN, a Szoyjetszklj Szport főszer­kesztője Beszélgetés a Druzstevník Topofniky edzőjével MEGPAIYAZTAK AZ ARANYAT Hastik szerezte. Igkl I Ki tudja, van-e még Németh Pálhoz hasonló edzőegyéniség Csehszlovákiá­ban. Ez a pedagógus rakta le egy — ott és akkor merőben új — sportág, a kézilabda alapjait a dunaszerdahe- lyi (Dun. Streda) járás egyik közsé­gében, Nyárasdon (Topolnlky). Az egykori serdülőcsapat ma, közel két évtized múltán a kézilabdaliga első helyén áll. Edzője változatlanul ugyanaz a személy, az alapító. A nyá- rasdl lányok-asszonyok a bajnokság őszt Idénye u\án ismét a felkészülés időszakát élik. — Egyhavi mérkőzéssorozat, négy és fél hónapos felkészülés, ilyen a ml ligánk ritmusa — kezdi a beszél­getést az edző, akit a legfelsőbb baj­nokság szünetében dunaszerdahelyl lakásán kerestünk fel. — Én is sze­retném, ha a csapatom minél jobb eredményt érne el a ligában, ugyan­akkor — akár elhiszik ezt az illeté­kesek, akár nem — mindent megte­szek azért, hogy a csehszlovák ké­zilabdázás színvonalas legyen, egyre jobb eredményeket mutasson fel a vá­logatott. Amikor a ligát, ki tudja, há­nyadszor már újjászervezték, hangoz­tatták, hogy a négy és fél hónapos bajnoki kényszerszünet - a válogatot­tak érdekét szolgálja, őket akarják jól felkészíteni a világbajnokságra, hogy ott megállják a helyüket. Elin­dult tehát a liga, s alig lendültünk bele, máris félbeszakadt. — Mondataidból kiviláglik, hogy nem nyerte meg tetszésedet az új „struktúra“.-7 Vajpn milyen verseny az, amely­re az a jellemző, hogy hosszabbak a szünetek, mint a bajnoki címért fo­lyó fordulók? Irigylem a jégkoron- gozókat, s azt hiszem, velem együtt nemcsak a mi csapatunk, hanem a liga valamennyi résztvevője. Azok egymásután játsszák mérkőzéseiket, megszokják a kedd-pénteki ritmust, a játékosok formába tudnak lendülni. Ml is nagyjából annyi fordulót bo­nyolítunk le, mint a hoklsták, a két rendszer között mégis óriási a kü­lönbség. A ml versenyünkhöz a játé­kosok bioritmusa nem tud alkalmaz­kodni. Kíváncsi vagyok, milyen ered­ményt ér el a válogatott. A nyolc csa­pat éppen a fordítottját hozza annak, amit vártak tölel A mérkőzések olyan kiegyensúlyozottak, hogy szinte nincs is esélyes, az élen tanyázőkat például megverheti az utolsó is, ha kijön a lépés. Az edzők, akik természetesen a pontszerzést tartják fő feladatuk­nak, nem mernek kockáztatni, ritkán küldik hát harcba a fiatalabb, még nem eléggé tapasztalt játékosokat, és ez véleményem szerint szintén a cseh­szlovák kézilabda általános színvona­lának rovására megy. A bajnokságot végül is a rutinos, harcedzett törzs­gárda játssza végig, vagyis ötvennél alig több játékos, és ez kevés. Ráadá­sul a hétvégi kettős fordulók rendkí­vül megterhelők. — Csapatod a bajnokság első ne­gyede után az első helyen áll. Nagyot javultatok a védekezésben. Miért? — Régi célunk . volt megtalálni a megfelelő védekezési stílust, amihez pedig elsősorban játékosok kellettek. Ebben az idényben hozzánk szerző­dött a jőnevű és tapasztalt Opaőltá, vele nagyot nyert a védelem. Kitűnő­en védett Marosok Marianna, az új kapus, aki a válogatott Hradskát tud­ta pótolni. Véleményem szerint éppen Marosok Marianna és a preäovi Da- mlts nyújtották az őszi fordulókban a legjobb teljesítményt az egész baj­nokságban. Ez a két lány valóban rászolgált a címeres inezre. — A szakvezetés nem volt hasonló véleményen. A nyárasdl kapustehet- ségef meghívták ugyan a keretbe, de a külföldi portya előtt Prágában de­rült ki, hogy mégsem utazik, mert té­vedésből négy kapust hívtak a terve­zett három helyett... — Sajnos, ez történt, Mariannát el­keserítette a dolog, de ahogy én is­merem, még becsületesebben, még ke­ményebben edz majd ezek után, noha ő eddig is nagyon keményen dolgo­zott. — Honnan származik az új kapus? Nem saját nevelés, azt tudjuk, sem a naszvadlak felfedezettje. — Marosok kassal (KoSice), azért jött hozzánk, mert úgy érezte, itt job* bak a kibontakozás, a fejlődés lehe­tőségei számára. — A Druästevnik csapata időközben megfiatalodott. A két Dobosi, Mezö­né, Dlbuz és a többiek egyre sűrűb­ben hallatnak magukról. — Ez így van, bár azt hiszem, az elmúlt Idényben kissé korábban dob­tuk őket a mélyvízbe, csak hát nem nagyon tehettünk másként, tapasztalt játékosaink közül néhányan megsé- sültek, anyai örömök elé néztek, vagy problémák adódtak. A legfelsőbb baj­nokság merőben más, mint az ifjúsá­gi liga és azt hiszem, ezt az új lá­nyok Is tapasztalják, örvendetes, hogy kitűnőek a kapcsolataink a Vlahy Je­nő irányította naszvadlakkal, akikhez szerződéses kapcsolat fűz. A két egye­sület együttműködik, segítjük egy­mást. A naszvadlak Játékosokat ne­velnek számunkra, ml a csarnokot vagy autóbuszunkat kölcsönözzük ne­kik, sőt egy romániai tornán már kö­zös csapatban is szerepeltek fiatal­jaink. — Klubod a válogatott számára is neveli a játékosokat. — Természetesen! Van-e egyáltalán olyan vérbeli játékos, aki ne akarna válogatott lenni? Nagy kár, hogy nincs megfelelő együttműködés klu­bunk és a válogatott csapat között. Néhányszor azokat hívják meg a klub­ból, akiket mi nem szívesen aján­lunk, hiszen jobban Ismerjük az erő­állapotukat, formájukat, mint a szak­vezetők, akik általában a lapokból értesülnek eredményeinkről. Máskor meg Itthon marad az, akinek ott len­ne a helye. Reméljük azonban, hogy ezen a téren is javul a helyzet, mert ez közös érdekünk. Szeretnénk, ha a csehszlovák csapat a világ élvonalába tartozna minden esztendőben és mind­egyik világversenyen. Valószínű, hogy napjainkban Né­meth Pál az ország egyik legtapasz­taltabb, legkiválóbb kézilabda-szakér­tője. S az erkölcséhez neiA férhet két­ség; lányaí-asszonyai évek óta a sportszerűség, megtestesítői a hazai és külföldi pályákon. És ez a Németh Pál mégis nehéz órákat élt át az ősz folyamán a klspadon, az idegei oly­kor felmondták a szolgálatot, piros lapot is kapott, ami azt jelentette, nem tartózkodhat a pálya közvetlen közelében, nem utasíthatta játékosait. Évek óta ismerem az edzőt, soha­sem panaszkodik, mindig magában keresi a hibát. Persze a bírói „stílus­nak“ is megvannak a határai, és van egy pont, amelyen túl már nem lehet nyelni. Együttese megpróbálja kiharcolni a bajnoki elmet, bár erről beszélgeté­sünk során egyetlen szó sem esett. A lányok-asszonyok azonban mindig a maximális teljesítmény elérésére tö­rekedtek a Druístevníkban, s mivel az idén kiegyensúlyozott, jő a csa­patuk, miért ne próbálkoznának? Németh Pál mindezt így fogalmaz­za: — Van mit javulnunk, a többit pedig meglátjuki BATTA GYÖRGY Németli Pál Gergő fiával Balajti felvetele

Next

/
Thumbnails
Contents