Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-22 / 47. szám
I 3 A hajókészltés az egyik legősibb, legszebb és legnehezebb mesterség. A víz mellett lakók emberemlékezet óta ismerik a lélekvesztöls, tutajok, csónakok, bárkák, hajók építésének kiiiönös, furfangos tudományát. Mert alkalmas vízi járművet készíteni csuda mód körülményes, szaktudást igénylő munka. Kiváltképpen napjainkban, a- mlkor a vizek hátára több száz, méter hosszá, több tízezer tonna víz- klszorítású óriáshajók kerülnek. gyors, versenyképes, gazdaságos a gyár munkája. S nem árt, ha az Iskola legalább egy lépéssel megelőzi a követelményeket. !— Ennek az Iskolának az élete is megváltozott az utóbbi évek során. A nem érettségiző osztályok diákjai is jóval többet ülnek az Iskolapadokban, mint korábban, s így lényegesen nagyobb elméleti szaktudást kapnak. Igaz, a szakoktatók szerint így sokkal kevesebb idő marad a gyakorlati fogások elsajátítására, ami meg is látszik, mert a gyerekek már nem mozognak olyan otthonosán a gépek mellett, mint korábban a társaik. Talán ezért is, meg bizonyara még egyéb • szempontokat figyelembe véve volt szükség arra, hogy az Iskolából kikerülő diákok, az újdonsült szakmunkások az idősebb szakik pártfogása alá kerüljenek. A legtöbb ilyen pályakezdő fölött a szocialista brigádok idősebb, tapasztaltabb szakmunkásai' vállalnak védnökséget. Ezzel nemcsak azt sikerült elérniük, hogy ezek a fiatalok könnyebben, gyorsabban megszokják a gyári légkört, munkát, kollektívát, hanem azt is, hogy gyorsabban túlteszik magukat a kezdeti sikertelenségeken, s az első kudarc után nem fordítanak hátat a gyárnak. Annak a gyárnak, amely szakmunkást nevelt belőlük, amelynek állandóan szüksége van új, jól képzett fiatal munkaerőre. így a ml‘— A huszonkilenc érettségiző , diákból öten jelentkeztek főiskolára, de sajnos, egylkőjüket sem vették fel. Ügy érezzük, ebből a kudarcból le kell vonni a tanulságot és nem szabad, hogy az első sikertelen próbálkozás elrlasz- sza a többi továbbtanulásra érdemes diákunkat. Mert van nem egy diákunk, aki korábban a dolgozók esti gimnáziumában szerzett érettségi bizonyítványt, majd sikeresen elvégezte a főiskolát. Persze, fr hajóépítők amelyeknek gyomrában félelmetes mennyiségű áru, teher vagy épp több ezer ember utazik. Épp ezért a hajóépítés roppant felelősségteljes munka is. Egyetlen apró hiba is beláthatatlan következmények- , hez, katasztrófához vezethet. Nem véletlen hát, hogy a komáromi [ííómárno) hajógyár szakiskolájában a pedagógusok, a szakoktatók a szakmai ismereteken kívül nagy- -nagy felelősségtudatra igyekeznek nevelni a diákokat. — jelenleg 978 tanuló látogatja az iskolánkat — mondja Juhász Árpád igazgatóhelyettes, majd hozzáteszi: — ebből nyolcvan lány. A tanítás két nyelven, magyarul és szlovákul folyik, s az iskolának az új oktatási koncepció szerint van négyéves, érettségivel végződő évfolyama is. Ennek a hírét Idegenkedve fogadták a gyárban, mivel sokan azt hitték, az itt végző diákok azonnal íróasztalra tartalak majd igényt, nem pedig munkagépekre. Tévedtek. De nekünk ezt még mindig magyaráznunk kell: szülőknek, diákoknak, a hajógyár illetékeseinek egyaránt. Magyarázni kell azt, hogy az állandóan fejlődő műszaki színvonal mellett csak ezek, a nagyobb elméleti tudással rendelkező szakemberek lesznek képesek ellátni a számvezérlésű fémmegmunkáló gépeket, robotokat, és egyéb bonyolult technikai felszereléseket. Igaz, ezekből a hajógyárban még kevés van, de korkövetelmény, hogy egyre több ilyen gépet alkalmazzanak, mert csak így lehet nimálisra sikerült csökkenteniük a munkaerővándorl^st, a lógást, a nemtörődöm munkát. 'Mindezt az Iskola kezdeményezésére és támogatásával vezették be — mondja nem kis büszkeséggel Juhász Árpád. .A:.s,íker^ mellett szélni kell a gondokról js — folytatja az igazgatóhelyettes. Első számú gondunk, hogy nincs modern Iskola- épületünk. A mostani nem felel meg a követelményeknek, kevés a terem. Amit csak lehet, a magunk erejéből igyekszünk átalakítani, de csodákra mi sem vagyunk képesek. S nagyon fájó, hogy amíg körülöttünk a városnak több sportlétesítménye Is díszeleg, addig ml nem rendelkezünk tornateremmel. Javulás csak akkor várható, ha majd elkészül az új iskolai komplexum, amelynek építése jövőre kezdődik. Az már valóban szuper- modern lesz, csak bírjuk kivárni. — De úgy tudom, annak se örülnek az oktatók és diákok, hogy a tanítás kétműszakos ... — Ezt Is helyszűke miatt kellett bevezetnünk, és természetesen nem kellemes, hogy délután kettőtől este kilencig is folyik az oktatás. Ilyenkor már a dják és az oktató szellemi frlssesége jóval kisebb, mint a reggeli-délutáni órákban. De hát nagyon sok szakmunkásra van szükség, s a követelményeknek másképpen nem tudunk eleget tenni. — Az első érettségiző osztály tavaly végzett. Sikerült-e közülük valakinek bejutnia a főiskolára? nekünk nem az az elsődleges célunk, hogy főiskolai tanulmányokra készítsük fel a diákokat, de tudjuk, ha mégis sikerül ezt elérni, akkor a mi munkánk színvonalán is emeltünk. S ez a lényeg! Az iskolában tett látogatás után kimegyek a hajógyári műhelyeki be, ahol a gyakorlati oktatás folyik. Bohos Lajos tőmester és Jobbágy Ferenc szakoktató társaságában végigjárjuk a hatalmas csarnokot, ahol a diákok különféle fémmegmunkáló gépekkel is- mierkednek. Egyikük eszterga-, másikuk maró-, harmadikuk fémgyalugépen dolgozik. Sajnos, az elismerő szavak mellett a mesterek azt is elmondják, hogy néhány tanítványuk nem vonzódik igazából a szakmához, a munkához. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy egy 14— 17 éves gyerektől ezt nem is nagyon lehet elvárni, de az is Igaz, hogy kikerülve az életbe, már nekik is egyenértékű munkát kell végezniük a hajógyár többi dolgozójával. S Itt kerül szóba a fel lősség, a hajóépítés óriási felelőssége. Később már tudatosítják a rájuk háruló feladatok súlyát, de cspk nehezen tudják behozni a korábbi lemaradást. Iskolai mulasztást. Meg aztán, mondják hosszan és nyomatékkai a mesterek, az idő is nagyon rövid, amely alatt ezt a bonyolult munkát elsajátíthatnák: az első évfolyamban heti négy napot töltenek iskolában és csak egyet a műhelyekben. A második és harmadik évfolyamban egy hét „iskolapadot“, egy hét műhelymunkát ír elő a tanterv. Csak a harmadik évfolyam befejeztével következik még négy munkával töltött hónap és a számadás: a vizsgák. Az idős mesterek szerint ez a gyakrolati tudás megszerzése szempontjából roppant kevés idő. Szerintük a legtöbbje csak az alatt a bizonyos utolsó négy hónap alatt kóstol bele igazából a fémmegmunkálás, a hajóépítés mesterségébe. Szabó Attila, aki ebből a bizonyos négy hónapból már az utol- , sót tölti a munkapad mellett, alátámasztja mesterei véleményét. — Egészen más munka, élet, gépek fogadtak itt, mint az oktató- műhelyekben — mondja Attila. — A három év során csak néhanapján dolgozhattunk egyik-másik gépen, és csak próbadarabokat csináltunk, itt viszont nem babra megy a játék. Komolyabb munkát is rám bíznak már, s ez nagyon Jó érzés. Jó kollektívába csöppentem bele, ez a szerencsém. Mert kezdetben néhány munkadarabot eltoltam, de különösebben nem szidtak össze, hanem igyekeztek megmagyarázni, hol követtem el hibát, hogyan lehet jobban. Jól megcsinálni a munkát. Itt érzem át csak igazán a rám háruló felelősséget. Most különféle csapokat esztergályozok, ahol a tűréshatár kéttized milliméter, de csináltam már századmilliméteres tűréshatárra előírt munkát, ahol valóban össze kellett szednem minden tudásomat, ügyességemet. Annál már nagyon oda kellett figyelni, nem úgy, mint az oktatóműhelyben ahol legfeljebb leszldott a mester, és kész. Itt már egészen másról van szó: teljesítménybérben fogok dolgozni, attól függ majd a keresetem, hogy mennyit és hogyan melózok. Nem lesz könnyű, de igyekszem. Attila örömmel újságolja, hogy már kézhez kapta élete első „fizetését“ is, ötszáz koronát. Vett is valamit magának meg félre is tett a pénzből. Mondja, most minden igyekezetével azon van, hogy sikeresen letegye az év végén esedékes vizsgákat, hogy jő eredménnyel végezzen s aztán selejt- mentesen, jól, gyorsan és pontosan dolgozzon. — A hajó minden porclkája egyaránt fontos — mondja magabiztosan — egy parányi alkatrész is okozhat végzetes hibát. S ha a hajó kifut a vízre, akkor annak biztonságosan kell mennie: kikötőtől kikötőig. ZOLCZER JÁNOS 'A szerző felvételei mestere Faluk Károly, a Gombai Állami Gazdaság újvásári (Novy Trh] telepének tehenésze naponta hűsz-huszon- két tehenet etet, ápol, fej egymaga. Hajnalt fél négykor kel, s tél nyolc van, amikor a reggeli műszakai befejezte. Délután úgyszintén fél négykor áll munkába és hét óra körül érkezik haza. Az állami gazdaság kétszobás lakást biztosított a számára, Itt lakik Naszvad- ról {Nesvadyj származó feleségével, aki szintén állatgondozó. A gazdaságban ismerkedtek meg. Mindhárom gyermekük már iskolás. Faluk Károly kiváló mestere szakmájának, erről számos kitüntetés Is tanúskodik. Többek között „A SZISZ II. kongresszusa“ jelvény tulajdonosa. Kapott elismerő oklevelet a kerületi mező- gazdasági igazgatóságtól, sőt a mezőgazdasági minisztériumtól Is. Ezekre az elismerésekre a munkájával szolgált rá. ö a telep, legjobb munkása. Egy tehéntől 6 fej a legtöbbet: 5595 liter tej az évi fejési átlaga. Tavaly az állami gazdaság fejőversenyében a harmadik helyen végzett, s mindössze egyetlen decillternyin múlott i a második helyezése. Tagja a Lovász Mihály fő- állattenyésztő vezette aranyérmes szocialista brigádnak, a SZISZ-alapszervezetben adnak a szavára, és ugyancsak tagja a tavaly alakult Ifjúsági munkabrigádnak. Ez az öttagú csoport már 1982- ben a második helyen, végzett a nyugat-szlovákiai kerület fejőversenyében.. Három éve párttag. A gaz-^ daság pártalapszervezetl bizottságának vezetőségében is tevékeny. Nyolcszoros önkéntes véradó. Elégedett vagyok a sorsommal — mondja tnagáról. | — A munkámat Igyekszem tisztességgel elvégezni, s úgv érzem, meg is becsülnek itt. A keresetemre sem panaszkodhatom: majd hatezer koronát adok minden hónapban a feleségem kezébe. Délutánonként elviszem | a srácokat ’horgászni, mert j szenvedélyem a halászás. í Nem az ebédnek vagy a va- j csórénak való előteremtése | végett megyek a vízhez, ha- | nem inkább csak úgy, sző- j rakozásból, kikapcsolódás- j i képpen. Esténként pedig j pingpongozni szoktam, tele- i víziót nézni; no, meg a gye- I rekekkel foglalkozom. I Ha azonban eljön az esti ' etetés Ideje, bárhogv kapI nak Is- a halak, Károly hazafelé veszi az útját, majd megy a telepre: etetni, fejni a gondjaira bízott teheneket Zolezer László 1 J
