Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-19 / 29. szám
/ □ XXXI. «vfol^am 1983. július 19. Ara: 1,— KCs ÉPÍTŐTÁBOR ’83 — Ha nem lennének építőtáhorosok, képtelenek lennénk a nyári munkákat eluégezni — hangzott egy-egy üzem, gyár, szöoetkezet, állami gazdaság vezetőiének a megállapítása. Hiszen a nyári idénymunkák, szabadságolások idején rengeteg olyan halaszthatatlan munka adódik a konzervgyárakban, a földeken, egyéb munkahelyeken, amelyek elvégzésére nincs állandó kapacitás. Épp ezért felbecsülhetetlen a jelentősége annak a közel kilencvenezer diáklánynak és fiúnak a kétkezi munkája, akik a nyári szünidő alatt fürdés, napozás, kirándulás, tanulás, pihenés mellett az ország számos pontján két-három hétre vagy még hosszabb időre munkái vállalnak. Sokszor nem is könnyű, tenyérhólyagokat törő nehéz munkát. A legtöbben a könyveket könnyű szívvel fölcserélik a lapátnyéllel, s ha nincsenek is a kétkezi munkához szokva, becsülettel helytállnak, tudásuk, szorgalmuk legjavát adják. A munkáltatók dicsérik őket, elégedettek velük. E kölcsönös elégedettségből születik aztán az a határtalan jókedv, amelyet a meglátogatott építőtáborokban mindenütt tapasztaltunk. Mert a munka mellett jut idő bőven napozásra, szórakozásra, barát kozásra, tervezgetésre, hogy ki mit kezd majd a megkeresett pénzzel, mire költik, hová utaznak... Építőtábori riportjainkat a harmadik oldalon olvashatjátok. A Vágsellyel (Sala) Vegyészeti Szakközépiskola diák- ■ jai a 62-es út mentén. Máté Ilona, a Nagymegyeri (Calovoj Közgazdasági Szakközépiskola udvarán hasznosan tölti. el a szabad idői. csodalatos dolog ARATNI Egri István, a hodosl (Vydrany] Dukla Efsr egyik legnagyobb gépének, az E-516-os aratö-cséplO gépnek a gazdája. Pista kisebb megszakításokkal 1972-tdl vesz részt az aratásban. Tavaly a járásban megrendezett szocialista munkaversenyben a harmadik helyen végzett. — Mindig nagyszerű érzés kerít hatalmába, ha a kor* mányhoz ülök, ős elindulok gépemmel a búzatengerre. 1972-ben Ültem elSszbr a kombájn nyergébe, s azóta évről évre Ismétlődik minden. Vagy 1200 hektárt arattam le. Volt olyan év, amikor mással voltam elfoglalva, de a kővetkező év júniusában már külOnOs érzés kerített hatalmába, visszavágytam a kombájnra, hogy újra szelhessem magam előtt a hullámzó arany kalászokat. Nehéz munka az aratás, de nélküle már el sem tudnám képzelni a nyarat. Azt mondhatom, bolondja lettem. E nyári munka nélkül szegényebb volna az életem. Télen gépjavító műhelyben dolgozom, odaadással készítem elő gépemet a nyári hajrára. — Szerinted ml a kombájnosok munkájának a titka? — A versenyben a legnagyobb előnyt mindig a kezdéskor lehet szerezni, és vigyázni kell a fordulásnál. A tapasztalatlanok ott könnyen lemaradnak. Persze azért vannak, akik nem rajonganak az aratásért, nem mindenki bírja az aratással járó hőséget, port. £n sem rajongok érte, de ha bekapcsolom a ventillátort, a porelszívó berendezést, elviselhetőbbé válik a munka. De minden viszontagságért kárpótol az a tudat, hogy én Is hozzájárultam ahhoz, hogy a családok asztalára mindennap jó Izü kenyér kerül. — Hol pihensz aratás után? — Szeretnék az Idén Is jól dolgozni, jó eredményt elérni a kombájnosok versenyében, az aratási fáradalmakat pedig családom körében akarom kipihenni. raczne széllé beAta A Galántai Állami Gazdaságban dolgozó NDK-beli diákok egyike. Munka után jólesik az ebéd, az üdítő,
