Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-15 / 46. szám

A vallAs a maradisAgot szolgAua

Tömören fogalmazza meg az értelmező szótár az ateizmus fogalmának a Jelentését: ez nem más, mint a természettölötti erők létének tagadása. Az nincs — és nem Is lehet — benne e rövid meghatározásban, hogy az ateizmus egy bizonyos szemlélet alapjául szolgál. Mert azáltal, hogy a világmindenség anyaglságát vallja és az embert helyezi annak középpontjába, megteremti a tudományos életfelfogás alapját, mely felfogás egyaránt érvényesül a természet Jelenségeinek és az ember társadalmi-történelmi szerepének a megítélésében.

A dialektikus-materialista világnézet az egyik legfőbb tartozéka a szocializmus építésének folyamatában kialakuló szellemiségnek, az öj típusú ember öntudatának. És ezáltal a forradalmi elmélet és gyakorlat a lehető legmagasabb szintre emeli korunk embereszményét, mert megvalósítását a társadalmi és tudományos haladással szoros összefüggésben Jelöli meg. A szocialista tudat fejlesztése hatalmas méretű, bonyolult feladat. A politikai, erkölcsi tudattal együtt fő helyen áll a dialektikus, és materialista világnézet kialakítása, minthogy az emberek gondolkodásában, magatartásában még mindig fellelhetők az elavult felfogás, a miszticizmus maradványai. A tudományos- -múszakl forradalom korszakában súlyos anakronizmusnak számítanak ezek. s felszámolásuk a politikai Ideológiai nevelő munka fontos feladata.

Az élet bebizonyította, hogy a szakmai kompetencia egymagában nem hozhatja létre az ÚJ, mindennemű előítélettől, maradt felfogástól mentes tudatot. A szakmai Ismereteknek a tudásnak dialektikus-materialista szemlélettel és forradalmi szellemmel kell társulniuk. Ezek .együttesen, szoros Osz- szefOggésben alakítják ki a szocialista tudatot, azt a világnézetet, amely meghatározza az ember egész gondolkodásmódját, életvitelét, magatartását.

Az ateista és a vallásos felfogás között elsősorban tdeológtal síkon folyik a )iarc, mely hosszú-hosszú múltra tekint vissza. Az ateizmus, amely Lenin szavaival „az egész materializmus ábécéje", s éppen olyan régi, inlnt maga a vallás, mindig is híven tükrözte a tudomány fejlődését, nem kevésbé a megismerés korlátalt. Célkitűzéseit és a bírálat, a harc eszközeit a konkrét társadalmi-gazdasági viszonyoktól függően állapította meg, érvelt és az érvelés módozatait Is aszerint válogatta, hogy milyen szerepet töltött be a vallás és az egyházi Intézmények a társadalom életében.

AZ ATEIZMUS AZ IGAZSÁGOT SZOLGAIJA

Amióta csak megjelentek, az ateista eszmék mindig a haladást szolgálták. Már az ókorban élő gondolkodók Is leleplezték, hogy az uralkodó osztályok hatalma korántsem Isteni eredetű — miként azt azok fennen hirdették. Az ókori materialisták nem fogadták el a világ teremtéséről szóló vallásos tanokat, és megpróbáltak magyarázatot találni a világ anyagi eredetére. Hé- rakleltosz szerint a világmindenséget nem Is az ember, nem Is az isten teremtette, hanem öröktől való. Démokrltosz úgy vélte, hogy a valóság végtelen sok parányi anyagi részecske mozgásából alakul. Eplkurosz rámutatott, hogy az élet az anyag törvényeinek, nem pedig Isten akaratának van alárendelve. Ateista meggyőződés csendül ki a legtöbb akkor született Irodalmi alkotásból Is. Alszkhülosz leláncolt Prométheusza Zeuszt, az Istent az emberiség ellenségeként, féltékeny zsarnokként ábrázolja, aki kegyetlenül bánik a halandókat pártoló titánnal. „Nyíltan beszélek: minden Istent gyűlölök, mert Jót tettem velük, s rosszul fizettek ők" — a haladás és a vallásosság antagonizmusát fejezik lel Prométheusz e

szaval, melyekkel maga a költő mond szenvedélyes bírálatot a vallásról. Lucretius a De rerum natura (A természetről) című költeményében is kikapcsolja a Jelenségek magyarázatából a természetfölötti hatalmakat, és leleplezi a vallást, mely szerinte gúzsba köti az emberi szellemet, elhomályosítja az elmét, mert bűnöket Igazoló ostobaság. A költő tüzetesen vizsgálja a rettegés és a tudatlanság okait és magyarázatát adja — persze, a tudomány fejlődésének akkori szintjén — az olyan természeti Jelenségeknek (villámlás, dörgés, földrengés stb.), amelyekkel szemben értetlenül áll a műveletlen ember. Az ókori gondolkodók arra a következtetésre Jutottak, hogy a babonás hiedelmek káros hatással vannak a lelki és az erkölcsi egyensúlyra, s az ember önbizalmát, Is erősen megingatják. És úgy vélték, hogy a babonáktól megszabadulni csak úgy lehet, ha megismerjük a dolgok és Jelenségek természetes okait, mert a vallás nem egyéb, mint tudatlanság.

Több mint kétezer éve, hogy napvilágot láttak ezek az Írások; szerzőikről méltán mondotta Marx, hogy az ókori felvilágosodást képviselték.

Nem kis elismerést rejt ez az értékltéleti Ugyanis a tulajdonképpeni felvilágosodás Igen fontos társadalmi szerepet töltött be. Ez olyan eszmeáramlat volt, amely már a feudalizmus és az egyház Intézményrendszeré ellen Irányult, és a polgári forradalmat készítette elő. A tudományok rohamos fejlődése készítette elő a terepet a felvilágosodás kibontakozásához, amelynek egyik legfontosabb vetülete éppen a vallás és, az egyház kíméletlen bírálata volt. A vallásé, mely — amint Diderot Ironikusan megjegyezte — megakadályozza az embereket abban. hogy lássanak, mert örök bűnhődés fenyegetése alatt megtiltja nekik, hogy nézzenek.

Az értelem és a hit sehogy sem fér ösz- sze egymással, hirdették a felvilágosodás atelstál, és világosan megmagyarázták a vallás fennmaradásának társadalmi okait. Mivel a középkor századaiban roppant hatalomra tett szert az egyház, a feudalzlmus elleni össztüzet tőként az egyház ellen kellett Irányítani. A harc pedig mindinkább tudományos Jelleget öltött, mert egyre több érvet nyújtott a teológia „bizonyítékainak" hatékony megcáfolásához.

A régi és az ÚJ közötti küzdelem roppant erővel vetette fel a hit és az ész viszonyának a kérdését. A tét; az elme felszabadítása volt. A tudományok akkori fejlettségi szintje lehetővé tette, hogy a természeti Jelenségek kutatását kivonják a teológia hatásköréből, és azt Is igazolni lehetett, hogy az ember képes saját erejéből megismerni az anyagi világ Jelenségeit. A korszak ismeretanyagát szintetizáló enclklopédlsták tanításában az volt a döntően új,* hogy megtanította az embereket ésszerűen gondolkodni, kételyt támasztani minden Iránt, amit addig szilárdnak hirdettek, s Igazságként csak azt elfogadni, ami az ész szamára elfogadható.

A vallás társadalmi GYÖKEREI

Bár a felvilágosodás eszmél fontos lépést Jelentettek azon az úton, amely a dogma kötelékeiből való felszabaduláshoz vezetett, hátravolt még a dolog legnehezebbje: fel .kellett tárni a vallás társadalmi gyökereit, és ki kellett Jelölni a harc konkrét eszközéit, módozatait.

Ezt. a feladatot a dialektikus materializmus oldotta meg. A gondolkodás történetében először a materializmusnak sikerült megmagyaráznia a . vallás tulajdonképpeni lényegét, a társadalomban betöltött szerepét. És a marxista ateizmus mutatott rá elsőként arra, hogy a bitet nem lehet se

kényszerrel, sem pedig Intézkedésekkel meg^ szüntetni, hanem az emberi tudatot kell átalakítani ahhoz, hogy az ateizmus belső meggyőződéssé váljék. Ez pedig hosszas f04 lyamat, mert a vallásos és babonás hiedelmeket csakis a tudományos és politikai nevelés számolhatja fel. A marxista ateizmus tehát egyidejűleg két Irányba hat; egyrészt a vallásnak a tudományos materlalzlmus szemszögéből való bírálatát Jelenti, másrészt — és főként — azoknak az objektív feltételeknek a megteremtését, amelyek biztosíthatják az ember szellemi felszabadulását.

Egy ptllanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vallás, amióta csak létezik, mindig káros Ideológiai szerepet töltött be a társadalom életében, mert a legfontosabb ténykedésében — a természet uralásában — akadályozta az embert. Ez a negatív hatás annak a következménye, hogy tartalmánál fogva a vallás szöges ellentétben áll a tömegek tényleges érdekeivel, a társadalmi haladással. Arra tanítja az embert, hogy legyen alázatos és türelmes az elnyomással, az Igazságtalansággal szemben, s Ilyenformán valósággal lefegy- verzl abban a harcban, melyet a kizsákmányolás ellen vív.

Napjainkban a polgári állam támogatja a vallás hagyományos Intézményeit, sőt a szektákat Is, mert — főleg ez utóbbiak — Jó eszköznek bizonyulnak az antlkommunis- ta propagandában. Az Egyesült Államokban például az Iparmágnások országos szövetségének külön bizottsága van, amely a vallásos propagandával foglalkozik, tartja a kapcsolatot az egyházi Intézményekkel, s ezeknek tevékenységét ügy irányítja, ahogyan a tőke érdeke megkívánja. Cserébe pedig busás Jövedelmet biztosit a különböző hitközösségek vezetőinek.

A VALLAS mint ideológiai FEGYVER

Az utóbbi időben erősen fokozódtak és gyakoribbá váltak a szocializmus és a kommunizmus elleni Ideológiai támadások, mintegy válaszként arra, hogy a szocializmus sikerrel birkózik meg számtalan olyan problémával, amelyre a tőkés társadalom nem képes megoldást találni. A támadások Igen változatos tormát öltenek, és nemegyszer a szószékről hangzanak el — burkoltan vagy nyíltan. Különösen a szekták vezetői Jeleskednek e tekintetben. A dél-koreal születésű Moon szektaalapltó és milliomos teljhatalmú vezető például egyáltalán nem titkolja, hogy szektája politikai tevékenységet is folytat, amikor reakclósabb kedvében van. A kommunizmus megsemmisítésének nemzetközi szövetsége sokatmondó névvel illeti gyülekezetét. Am többnyire ügyesen palástolják tényleges szándékaikat a különböző szekták vezetői, és hangzatos szólamokkal sikerül megtéveszteniük a hilvőket- És persze azt sem vallják be, hogy egész tevékenységükkel tulajdonképpen ellensúlyozni akarják a tudományos materializmus eszméinek térhódítását.

Nyilvánvaló, hogy nagy a tét ebben a harcban, mely a ml világnézetünk és a vallásos tanokat is magába foglaló polgári szemlélet között folyik. Ez pedig arra kötelez bennünket, hogy az eddiginél-is szélesebb körben fejtsük ki a tudományos-materialista és politikai-ideológiai nevelést. Egyrészt a tudomány érveire támaszkodva, erélyesen vissza kell vágni ellenfeleinknek, másrészt a hazai néptömegek tudatát is for- dalaml szintre kell emelni E vonatkozásban Is sok még a tennivaló, mert a maradl- ság más megnyilvánulásaival együtt — még itt-ott jelen van az emberek tudatában és károsan befolyásolja magatartásukat, egész életvitelüket.

És mert az ember egész életszemléletéről van szó, ezt nem lehet kizárólag a tudás gyarapítása révén megváltoztatni; ezen kívül ugyanis még nagyon sok tényező — elsősorban a politikai-ideológiai nevelés — játszik közre a haladó, forradalmi felfogást meghatározó tudatszlnt kialakításában és fejlesztésében.

Az emberi megismerés története mindvégig magán viseli a tudomány és a vallás közötti Ideológiai harc Jegyeit.

Bár mindkettő a társadalmi tudat szférakörébe tartozik, két, teljesen eltérő dolgot tükröznek: a tudomány a valóságot, a vallás pedig egy természetfölttl, azaz nem létező, képzeletbeli világot. A tudományos megismerés alapvető követelménye ugyanis az, hogy legyen objektív, tehát minél ()on- tosabban, a valóságnak megfelelően tükrözze a reális tényeket, összegüggéseket. És hogy eleget tesz-e ennek a követelménynek, nagyon könnyen ki lehet deríteni: ellenőrizni kell a megismerés eredményeit. Ezek pedig kiállják — ki kell hogy álljáki — a próbát.

Az ember veleszületett kíváncsisága, nyughatatlan szelleme arra ösztökéli, hogy kutasson, vizsgáljon, s hogy a valóság újabb

és újabb arculatait fedezze tel. S ahogy bővülnek Ismeretei, úgy lesz mind gazdagabb a tudomány Is, mely végső soron az ember legfontosabb esífcözévé váyk a természet uralásában, átalakításában és a társadalom fejlesztésében,

A .tudomány a dolgok és a Jelenségek lényegi vonásait és törvényszerűségeit Igyekszik feltárni, úgyhogy az Ilyen Jellegű Ismeretekből sok esetben következtetni lehet az események Jövőbeni alakulására Is. Lássunk egy-két példát. A, Neptunus bolygót Leverrler francia csillagász előzetes számításai alapján sikerült felfedezni; Mengye- lejev pedig, amikor összeá.lltotta híres táblázatát, pontosan tudta, hogy az akkor még Ismeretlen elemek melyik helyre fognak kerülni. £s úgyszintén előrelátta ezeknek számos vegyi tulajdonságait Is. Vagy ml tanúsíthatná Jobban a tudományos előrelátást, mint az, hogy a marxizmus megjelölte a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet módozatát? S mint tudjuk, a történelmi materializmus olyan elmélet, amelynek Igazát maga az élet bizonyította be.

Mint mondottuk, az alkotó kíváncsiság mozdította mindig Is elő a tudomány fejlődését, mely lényegében társadalmi szükségletből fakad. Az ember tevékenysége — az anyagi termelés, létszükségleteink fedezése és lényünk tökéletesítése stb. — olyan kér- . dések elé állítja a tudományt, amelyekre választ kell adnia, s a gyakorlati tevékeoy- ség nyomán születnek meg a tudomány fejlesztéséhez szükséges eszközök is. így az< tán nem túlzás azt állítani, hogy a társadalmi haladás egyik legfontosabb feltétele az objektív törvényszerűségek megismerése és az így született Ismeretek felhasználása a mindennapi életben. A tudomány fegyverez, te fel az embereket a természet erőivel foly tatott küzdelemhez szükséges tudnivalókkal nem Is beszélve arról, hogy a tudás nap Jalnkban közvetlenül is termelőerővé válik A tudomány úgy fejlődhetett szüntelenül, hogy az ember képes volt kifürkészni és megérteni az őt körülvevő világot. Tehát egyszersmind tanúskodik az emberi elme, a legmagasabb fokon szervezett anyag hatalmas képességeiről. Azt bizonyltja kétségtelenül, hogy a tudás birtokában az ember szabadon cselekedhet, és le tudja győzni még azokat az erőket Is, amelyek ellene szegülnek.

A VATIKÁN KERESZTESLOVAGJA

Amikor Karel Wojtyla lengyel bíborost választották meg a római katolikus egyház fejévé, senki előtt sem volt kétséges, hogy e döntésnek kizárólag politikai Indítékai vannak. A napnál is világosabb ' volt, a ma is a világ legrekaciósabb erőit tömörítő magas klérus azt várta tőle, hogy a helyzet jó ismerőjeként hatásos támadást Indit a reális szocializmus és a haladó erők ellen.

II. János Pál pápa minden várakozáson túltett. Sztlíte vatikáni „uralkodásának“ első napjától kezdve valóságos keresztes hadjáratot Indított a szocialista közösség és általában minden haladó rendszer ellen. Tárgyilagos megfigyelők szerint dühödt antlkommunlsta elvakult- ságában még Reagan elnökön is túltesz, s ha ideológiai harcról van szó, akkor nem ismer emberbarát! szeretetet. Isteni megbocsátást. Ha csak teheti, papi méltóságához nem való kirohanásokat tesz a szocializmus eszmél és a szocialista országok ellen, nem kímélve hazáját sem.

Már egyházi körökben is szemet szúrt, hogy a pápa több időt és energiát szentel a világ politikai kérdéseinek, mint a katolikus egyház problémáinak. Soha pápa még annyit nem utazott a világban, mint éppen ő. Csakhogy nem azért járja a világot, hogy a jó pásztor módjára kegyben részesítse a báránykáit, hanem ezeket az utakat arra használja fel. hogv a szocializmus és a felszabadító mozgalmak ellen uszítson.

Ezzel kapcsolatban a megfigyelők utalnak a pápa két arcára. Amikor a sokat szenvedő közép-amerikai országokat járta, ' útjának minden állomásán arra kérte híveit, hogy Istennek tetsző türelemmel viseljék el a sorsukat, mert a túlvilágon úgyis kárpótlást nyernek. A magas egyházi méltóságokat pedig, akik akár Salvadorban, akár Guatemalában nyíltan a véres diktatúra ellen harcoló elégedetlen tömegek oldalán állnak, arra szólította fel, hogy ne ártsák magukat a világ dolgaiba, ne avatkozzanak a politikába. Foglalkozzanak inkább a saját és híveik lelki üdvösségével, forduljanak istenhez.

Mennyivel más hangnemet ütött meg lengyelországi f^tja alkalmával, amelyhez a nyugati körök oly sok reményt fűztek, de végül is nem váltotta be a reményeiket. Bezzeg itt nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy figyelmeztesse a papokat a „kötelességükre“, amely az 6 fogalmazásában a rendszer aláásása, anarchia szitása. Teljesen figyelmen kívül hagyta a lengyel gazdaság katasztrofális helyzetét, s azt, hogy kik juttatták ide. Beszédeiben burkoltan vagy nyíltan több Ízben is utalt a minden Józan gondolkodású lengyelben szomorú emlékeket idéző Szőlidarltás szakszervezetre.

Nem mondott le arról a követeléséről sem, hogy találkozzék a Szolidaritás szakszervezet korábban már levltézlett vezérével, Lech Walesával. A lengyel kormány Jóhlszeműségéf és a helyzet stabilitását bizonyltja egyébként, hogy nem gördített akadályt egy magánbeszélgetés elé, amely magában a Vatikánban is felemás visszhangot váltott ki. Az Osser- vatore Romano, a Vatikán hivatalos lapjának főszerkesztője ezzel kapcsolatban többek között megírta, hogy Lech Walesa már eljátszotta a szerepét, és a szentatya teljesen feleslegesen pazarolta rá az idejét, ráadásul a tekintélyének sem használt ez a találkozó. A Vatikánban uralkodó erkölcsöket festi alá, hogy V. Levl főszerkesztőt ezt követően lemondásra kényszerltették, pedig egyházi körökben tudni vélik, hogy a cikket magas vatikáni főméltóságok beleegyezésével, sőt egyenes óhajukra Irta.

Némi adalék II. János Pál pápa emberi és erkölcsi magatartásához, hogy az Egyesült Államokban tett látogatása során az USA-t az Igazi szabadság földjének nevezte. Ez körülbelül abban az időszakban volt, amikor a jogászok nemzetközi csoportja megállapította, hogy elegendő bizonyíték van arról, az Egyesült Államokban rendszeresen megsértik az emberi Jogokat, a nemzeti kisebbségek Jogait, s nemegyszer faji megkülönböztetést alkalmaznak.

Tehát azt az országot, amelyben eddig érvényesül az ember ember általi kizsákmányolása, amelyben munkanélküliség.

létbizonytalanság van, ahol meggyilkolják az elnököket, ahol gyakrabban forgatják a coltot mint az Imakönyvet vagy a bibliát, azt az országot kiáltja ki az igazság bajnokának, amely fegyverrel rohan le egy maroknyi népet, és egy korlátolt atomháború lehetőségét latolgatja.

Nyilvánvaló, hogy a római katolikus egyház gyakorlatának osztályjellege van. Számos burzsoá tájékoztató eszköz is egyre nagyobb figyelmet szentel ezeknek a tényeknek. Legutóbb éppen a pápa lengyelországi és közép-amerikai útja «vomán. A bécsi Arbeiter Zeitung, a- mely a legjobb akarattal sem vádolható kommunista elfogultsággal, sőt éppen ellenkezőleg, a következőket Irta: Eddig minden arra utal, mintha Wojtyla inkább a földalatti Szolidaritás elvárásainak tenne eleget, mint a rendszer reményeinek ... Latin-Amerikában ugyanis inkább az elnyomók, mint az elnyomottak oldalán áll.“

Közép-amerikai útja során Is irreális feladatot állított maga elé: a nyomorban élő lakosságot meg akarta győzni arról, hogy a helyzet csakis nem forradalmi úton Javítható, vagyis „a szegények és gazdagok megbékélése“ útján. Hogyan hatottak ezek a szaval például a guate- malai véres rendszerben élő szegény földművesekre?! Hogyan hathatott a katolikusok millióira Salvadorban, ahol többek között sok ezer meggyilkolt ár-? tatlan embert siratnak, amikor világosan kijelentette, „hogy nem tud megoldást Javasolni problémáikra“, ezért „a vigasz szavaival fordul hozzájuk“!?

Sajnos, a vigasz szavaival még senki sem lakott jól, és senkit sem támasztot-* tak fel. A pápa „békesség óhajtása“, a „megbékélésre“ vonatkozó kérései ismételten a katolikus egyház reakciós vol-< tát, a kizsákmánvolást és á társadalmi különbségeket igazolták.

A SZISZ politikai oktatásának segéd- anyágát (eldolgozta és összeállította:

PALÁ6Y1 LAJOS