Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-08 / 45. szám

t IKM Fäzjälk és nehéz motorokon utazók. Képein a té] így nem elmosott, nem általános, hanem még enyhén adsztrahált, Jelzéses formájá­ban is konkrét, fölismerhető karakterű, részletes térképeinkre potosan berajzolható tájrészlet: a szülőföld egy-egy látható kivá­gása, konkrét tér, konkrét elemekkel, konk­rét időben. Olyan Nagy József viszonya szülőföldje tájaihoz, mint költőinké és íróinké: belőle olvas ki tovább adható konk­rét, mitikus vagy jelképes üzeneteket. Nagy József tudatos művész, tudósa is an­nak, amit csinál. Két magyar nyelvű könyve várja évek óta kéziratban, hogy elmondja, hogy saját tapasztalatai alapján mondja el nekünk, ml a szín, a folt és a vonal sze­repe a képzőművészetben. A főiskolán Vin­cent HloäSnlk és Orest Dubay tanítványa volt, tanulmányozta Braque-ot, csodálja Bar- csayt, s nem hagyta érintetlenül az expresz- szlonlzmus, a' kublzmus, a konstruktivizmus és az absztrakt művészet hatása. Ennek bi­zonyítékát kisebb-nagyobb mértékben itt ki­állított grafikáin Is láthatjuk. Ezek a ha­tások azonban, hangsúlyozom, csak érintet­ték és meg-megértntik realista magvú mű­vészetét, amelyen az sem változtat, hogy nagy szenvedéllyel jeleníti meg képein a csallóközi népmesék, regék és mondák vi­lágát, alakjait, helyzeteit, mindig a tájban, a természettel, mint a cselekmény aktív részesével, a táj, a növények, állatok, ma­darak, halak és emberek egymásba is átol­Láni/ gyj^mölcskosárral FOLTOK, VONALAK: A TÁJ KÖLTÍSZETE N agy József olyan képzőművész, aki minden szépségével és áldozatával vállalja etnikai közösségünk törté­nelmi és társadalmi sorsát, s ebből szinte áttételek nélkül, a közvetlen, realisztikus képi kifejezés eszközeivel fejleszti ki mű­velt, sőt, közösségünk életének szervezeti formáiban is részt vesz. Í926. április 2-án született Püspökin (Po- dunajské Blskupice], de történelmünk aka­ratából az ötvenes és hatvanas évek fordu­lóján, a mintegy tíz évvel fiatalabbakkal, a mai középnemzedékkel vágott neki szeré­nyen, a művészet gyalogosaként, az útnak. Jellemzőnek találom, hogy Nagy József ke­rékpáron járja szűkebb világát s a tájat. Leginkább három dolgot jelent az: azt, hogy kis körben, azt, hogy lassan, majdnem gya­logszerrel mozog á tájban, s azt, hogy nem marad helyben, hanem ismételten útra kel. Mozgása azonban ember léptékű, szinte ősi mozgás: a., gyalogos, a szekerező, a lovas — a munkások, a parasztok, a helyhez kö­tött egyszerű emberek helyváltpztatási mód­ja. A világot Is ennek megfelelően látja:, nem tovasulTannl, hanem úgy, hogy a táj lassan vonuló részletei jól kirajzolódnak előtte, s érzi az utat, a hepehupákat és döccenöket, a keréknyomot, a göröngyöt, a kavicsot — a talajt, nem úgy, mint a gyors (Nagy József grafikáiról) vadó összhangjával, különösen nagy veszé­lyek Idején. Érdekes ebből a szempontból végigkövetnünk egy-egy ilyen témájának Nagy József-i útját az első, vázlatszerű rajz­tól a fekete-fehér, majd színes alapú met­szeten át a művész színes fallszőnyegtervel- ig, sőt, ma már bizton mondhatjuk, hogy sorozatáig, amelynek néhány darabját, rész­ben maga a művész, részben magánemberek és műhelyek szövésében talán mihamar lát­ni is fogjuk valahol, valamelyik kiállításon. Ez a témavilág és ez a modern irányzatok­tól érintett realizmus adja Nagy József mű­veinek álom- és meseszerűségét, illetve de- koratlvltását. Grafikáin — s ez majdnem közhely, sőt, majdnem pleonazmus — külö­nösen nagy szerepet játszik az artlsztikusan finom és elegáns vonalak és a szintén ar- tisztikusan formált fekete-fehér és szürke foltok pozitív-negatív konstruktivizmusa, például az Érsekújvár! csata c. rajzon, Kuk- kónia. Szarvas és keselyű. Gólya és daru. Madarak c. rajzain, vagy A farkastoroki olajfinomító c. rajz szinte csak-vonalas áb­rázolásán. Az előbbiekkel kapcsolatban nyu­godtan beszélhetünk poézisről, az elegáns, finom vonalak és foltok költészetéről. Nagy József elsősorban és mindenek fö­lött grafikus marad; festményein is a rajz, ' a vonal az uralkodó elem. Számos Nagy­grafika drámaiságát csupán a színes alap­nyomás enyhíti és oldja eléglkussá. Nagy József művészete összefogott, fe­gyelmezett, s a művész szinte konokul ha­lad a maga egyéni útján. Mai művészet ez, olyan értelemben, hogy nem hagyják érin­tetlenül századunk meghatározó képzőművé­szeti mozgalmai, de ősi is, mert a tájban és a népben gyökerezik, s egy pillanatra sem hagyja, hogy ezt a kapcsolatát elfeled­jük. Joggal és szemléletesen beszélhetünk ezért a hagyomány és a modernség termé­keny, funkciós egyensúlyáról Nagy József művészetében. Nagy József művészetével az Irodalmi Szemle öt száma foglalkozott, s bemutatta a Madách Könyvkiadó 1977-es Kisgalériája. A Szemlében Haltenberger Kinga és Duba Gyula méltatta művészetét, a Cyprlán Ma- jerník Képtár 1970-es Nagy József-kiálIItá- sának katalógusában pedig maga a művész vallott elveiről, munkáiról és törekvéseiről. Örülök, hogy művészetét magam is az olva­sók figyelmébe ajánlhatom. KONCSOL LASZLO A csehszlovák-szovjet barátság hénapja alkalmával ajánljuk figyelmetekbe az aláb­bi orosz és szovjet írók műveit. A könyvek az elmúlt hetekben, húnapokban kerültek könyvpiacunkra a Madách Könyvkiadó be­hozatalában. sakkAbéce A Grlsin-Iljin szerzőpár ábrákkal, színes rajzokkal illusztrált könyve az első kísérlet arra, hogy hat-hétéves gyermekeket tanít­son meg a játékok legnehezebbikére, a „bölcsek játékának“ tartott sakkra. A szer­zők úgy állították össze könyvüket, hogy a tanulási folyamat Játékként történjék, s mintegy mellékesen, a játék függvényeként Járjon a többszörös haszon: a játékszabá­lyok elsajátítása mellett a koncentrálóké­pesség és a kitartás „tudományának“ a gya­korlása. A dosztojevszkij-mOvek néhány éve megindított sorozatának új kö­tete a zseniális író életművének legmeghök- kentőbb darabja: az ördögök. A múlt szá­zad hetvenes éveiben megjelent regény egy akkoriban nagy port felverő bűnügyet: egy titkos anarchista szervezet politikai gyilkos­ságának történetét dolgozza fel. Detektlv- regény, mondhatnánk. De milyen detektlv- regényl Micsoda alakokat és milyen félel­metes emberi és erkölcsi problémákat vo­nultat feli A maga korában nem nagyon ér­tették ezeket a hasadt lelkű Dosztojevszkij- alakokat, akiket „az örökös gyűlölet, félté­kenység és megvetés közepette is valami el­viselhetetlen szeretet“ köt össze. A mű fő­szereplőjében, a bomlasztó és önbomlasztó erőit teljesen kiélt Sztavroginban pedig csak a XX. század történelmének borzal­mait megélt írók fedezték tel az emberben lakozó szörnyeteg páratlan ábrázolását KÖNYVÜJDONSÄGOK A mOlt Árnyéka Ezen a címen jelent' meg a tudományos- fantasztikus irodalom kiváló tudós-író szer­zőjének, Ivan Jefremovnak a könyve. Jefre- mov a scl-fi első művelői közé tartozik; mint tudós már századunk első felében, a tudományok nagy fellendülése és térhódí­tása előtt Is fontosnak tartotta, hogy fel­keltse az átlagolvasó érdeklődését a tudo­mány lehetőségei, eredményei, a megisme­rés ereje és hatása Iránt. Ezért kezdett oly korán tudományos-fantasztikus műveket ír­ni. A kötet a scl-fi irodalom e klasszikusá­nak hét elbeszélését tartalmazza. NOVIKOV-PRIBOJ: CSUZIMA című történelmi regénye az ismert Száza­dok — Emberek sorozatban jelent meg. A mű az 1905. évi japán-orosz háború nagy tengeri ütközetét eleveníti fel, amely óriási arányaival és következményeivel a legna­gyobb tengeri csaták közé tartozik az em­beriség történetében. A szerző mint az egyik orosz páncélos hajó matróza maga is részt vett a csatában, majd fogságba esett. Könyve sok éves tanulmányozás, adatgyűjtés után született meg, de mint írja ... bár­milyen bőséges anyag állt is rendelkezé­semre, másképp írtam volna meg a köny­vet, ha jómagam nem vagyok ott Csuzlmá- nál, és nem élem át ennek a példátlan tra­gédiának minden szörnyűségét.* ÖRÖKRE TIZENKILENC EVESEK , a címe az ismert szovjet író, Grigorij Bak­lanov regényének. A cím tragikus örök ifjú­ságra utal. Harminc évvel a második világ­háború után egy filmforgatócsoport lövész­árkot ásat az ukrajnai mezőn a háborúról készülő film felvételeihez. A kiásott árok­ban váratlanul egy fiatal férfi ülő csont­vázára találnak. Tretyakov hadnagy egy 1944-bs támadásban esett el, és azóta örök­re tizenkilenc éves maradt. Az Író az ő életét rekonstruálja, amely egybefonódik egy nehéztüzérségi egység katonának éle­tével, de a hátország központjaival is, ahol szép szerelem szövődött valaha a fiatal hadnagy és egy tizenhat éves lány között. szakadékban címen jelent meg egy új, viszonylag bő vá­logatás a századvég orosz irodalmának egyik nagyja az elbeszélés mestere, Anton Pavlovics Csehov életművéből. A halk, fi­nom hangú, de vesébe látó író elbeszélései­nek világát egy másik nagy orosz író, Mak- szim Gorkij így jellemezte: „... A tehetet­len emberek e szürke, unalmas tömege mel­lett elhaladt egy mindent látó, okos, nagy ember, végignézett hazája unalmas polgá­rain, és szomorú mosollyal, szelíd, de mély­séges szemrehányással teli hangon, arcán és szívében reménytelen fájdalommal, ben­sőséges szép hangján így szól hozzájuk: — Siralmasan élnek, önök, uralmi“ Fu-ki A természet változásai Ennél találóbb címet nem is adhat­tak volna az Amatőr Képzőművészek Galériája legújabb kiállításának, ame­lyen ezúttal Kornél BoCa és ján E. Vacula alkotásai láthatók. A bratls- lavai Beblavy utcában egy.^ parányi helyiség falai között havonta válta­kozó kiállítások mindegyike felfigyel­tető, s végignézve a jelenleg! mintegy harminc darabból álló anyagot, úgy tűnt, ez sem marad el a többiek mö­gött. Silvia Cierniková, a kiállítás szervezője jó érzékkel válogatott az alkotók munkál között, és csak di­csérni tudjuk az elrendezést is, amely­nek köszönhetően nagyszerűen kihasz­nálták az adott helyet úgy, hogy ne hasson zsúfoltnak. Kornél Boöa festményekkel szere­pel. Egyetlen női portré kivételével valamennyi tájkép. Érdekességük a- , zonban, hogy egyik sem a táj, a ter­mészet szolgai másolása, inkább a rej­tett szépségek felismerése, a képzelet játéka, a valóságos élmény és a belső kitárulkozás jellemzi valamennyit. Ján E. Vacula tízévesen készítette első munkált a Dagmar Rosulková ve­zette képzőművészeti szakkörben. S hogy tehetségét, szorgalmát jól kama­toztatta, bizonyítják az itt látható al­kotások. Ezek már túlmutatnak a szakköri munka színvonalán. Az ere­detileg kerámiával foglalkozó Ján E. Vacula ilyen jellegű munkáiból mind­össze öt kapott helyet itt. Kis, négy­zet alakú lapokon gyümölcsök, virá­gok, fák. A természet sokszínűségé­nek, változatosságának és a művész gondolati mélységének szerencsés ta­lálkozása révén egyik sem glccses, túldíszített. Kár, hogy többet nem ál­lítottak ki belőlük. Ján E. Vacula mun­kásságát túlsúlyban plasztikák, relie­fek képviselik ezen a tárlaton. Anya­gául legtöbbször a körtefa szolgál. A vár alatti, meredek, macskaköves utcácskában levő klállítőterem vég­érvényesen az amatőr alkotóké. Az itt bemutatott művek az utóbbi Időben semmivel sem maradnak el a hivatá­sos művészek alkotásai mögött. A vá­rosi kultúr- és művelődési otthon dol­gozóinak hozzáértése, kitűnő váloga­tása s az alkotókkal való szoros kap­csolatuk is jelentős szerepet játszik a kiállítások színvonalában. Várjuk tehát a következőt, novemberben. Benyák Mária Ki mondta? Miért mondta? „Faképnél hagyta“ — mondjuk ma is, ha valakit búcsú nélkül, váratlanul elhagynak. Vajon, miKiz a „fakép“? Bizony, tudósainknak, néprajzkutató­inknak sem volt könnyű feladat fel­fedni a fakép mibenlétét, s a hozzá kapcsolódó mondás eredetét; megálla­pításuk szerint a magyarság őskorá­ban keletkezett. A magyar nép ajkáról és néhai hí­res emberek szájából szárnyra kelt, napjainkban is élő, ehhez hasonló szállóigék és mondások származásá­val ismerteti meg olvasóit a Ki mond­ta? Miért mondta? című kötet. Gya- pay Gábor, Megyer Szabolcs és Rltoők Zsigmond néprajz- és történelemku­tatók közös munkája, amely az RTV- -MINERVA kiadó gondozásában jelent meg idén második kiadásban. A köny­vet Szecskó Tamás kifejező, ötletes rajzai illusztrálják. A magyar nyelv különösen gazdag szőlásmondásokban és szállóigékben, amelyek szókincsünk gyöngyszemei. Szívesen használjuk, főleg köznapi beszédünkben, mert színesebbé, élve­zetesebbé teszik előadásunkat, beszéd­stílusunkat. Valódi jelentésük azonban (néhány kivételével) feledésbe me­rült, mint a használatból kikopott tár­gyak és népszokások, amelyekhez kapcsolódnak, s a történelmi körül­mények, amelyekben fogantak. A könyvben megtalálható szálló­igékhez és mondásokhoz fűződő ma­gyarázatok részben pillanatképek őseink életéből, részben értékes tör­ténelmi és kultúrtörténeti tudnivalók az olvasó ismereteinek gyarapítására. Általános- és középiskolás diákok­nak, a néprajz, a történelem és a kultúrtörténet iránt érdeklődőknek egyaránt ajánlható, hasznos, érdekes olvasmány. Gáspár Mária

Next

/
Thumbnails
Contents