Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-01 / 44. szám

M 3 ömlik a^ aranysárga tengerig. ősz A FÖLDEKEN Őszi munkák a mezőgazdá­szok szerint — nehezebbek, mint a tavaszi vagy a nyári munkák. Még az aratásnál is nehezebbek, össze! több növényt kell betaka- pítanl, és a következő évre Is ké­szülni kell; szántani, vetni, hogy csak az alapvető munkákról szól­junk. Milyenek voltak hát az Idei­ek? — erre vagyok kíváncsi, ami­kor a Deákl (Diakovcej Egységes Fö-ldmüvesszövetkezetbe indulok. A határban majdhogynem csend, nyugalom. A földek legtöbbléről már betakarították a terményt, s lehet, sok helyen már a Jövő évi növény Is a földben van, de ezt még nem láthatja az ember, hi­szen a hosszú forró nyár után az ősz is száraz volt, és így a kalá­szosok Is csak nehezen dugják ki fejüket a földből, tgy még több okom van, hogy előbb a szövetke­zet székházába menjek. De kit ta­lálok Ilyenkor az Irodában? — töprengek. Bíró László agronómus nemrég ment kl az egyik táblára. Szerencsémre nem kell nagyon sokáig várnom: — Lassan befejezzük a kukori­ca betakarítását — mondja, ami­kor megjön. — Az ipari kukorica- termesztési rendszer sellyei köz­pontjának szakemberével határ- szemlét tartottunk, megnéztük, ho gyan haladnak a munkákkal, és milyen a termés. — Mit tapasztaltak? — A kísérleti parcellán nem a legrosszabb a termés. Igaz, ott ön­töztünk.* Több helyütt elég Jó ter­més ígérkezett, de a végén még­sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, különösen a koraiak. =— Viszont legalább a betakarí­tásuk könnyebb, hiszen az időfá- rásra nem panaszkodhatunk. 5— Bárcsak panaszkodhatnánk! Az esőre már mindenképpen szük­ségünk lenne — mondja, és aztán elindulunk, hogy egy kicsit körül­nézzünk a határban. Bíró László mérnök két éve dol­gozik a Deákl Egységes Földmű vesszövetkezetben. A Nitral Mező­gazdasági Főiskola befejezése után két évig a Tornócl (Trnovec) Ál­lami Gazdaságban dolgozott, de mert látta, hogy Itt Deáklban ko­molyabb, szakmailag Igényesebb feladatok ellátására is módja nyíl­hat, átlépett. Ma már ő Irányítja a növénytermesztési ágazatot. Ko­moly, megfontolt ember. Odafi­gyeléssel, pontos, következetes szervező és Irányító munkával igyekszik hasznosítani a tudását. Előbb a szőlőbe és a gyümöl­csösbe megyünk. Az alma felét már leszüretelték, s ha elkészül­nek a szőlő szüretelésével, gyor­san lekapkodják a maradék almát Is. — Jó helyzetben vagyunk. Több helyről is kínálkozik segítség: diákok, idősebbek vegyesen. Ml in­kább az Idősebbeket hívjuk — mondja, amikor megérkezik Kom- fáthy Zoltán, a szőlészet és gyü- mölcsészet vezetője. Mozgékony, vidám ember, min­dig csak pár szóra áll le beszél­getni, mert egyszer a madarakat riogatja, máskor a szüretelők munkáját nézi, vagy elkíséri va­lamelyik traktorost a seredi borá­szati üzembe, hogy Jelen legyen a mázsálásnál, a must fokolásánál. — Elég édes? — kérdem, és a szőlővel teli edényekre mutatok. — Nem panaszkodhatunk — mondja hamiskásan mosolyogva , az előbbi fuvarnál huszonegyet mértünk —, majd fölül kis mo­torjára, hogy ismét elhessegesse a madarakat. Amikor visszajön, a madarak felé Intve ezt mondja: — Ha ezek megtalálják azt a feke­tét, nem sok vörös bort Iszunk a zárszámadáskor... A borról beszél, de minden moz­dulatában, lépésében érződik, hogy számára mindenekelőtt és legin­kább az a fontos, ami Itt kinn a földeken történik, és ezt nemcsak azzal segíti, hogy örökké mozog, szervezi az embereket, a munkát, hanem azzal is, hogy ha valami nincs éppen a raktáron, elhozza a sajátját. Az arca napbarnította, egészséges, mintha csak most Jött volna valahonnan a tengerpartról. A jó levegőt és a természetet irigylem azoktól is, akik a kuko­ricásban dolgoznak. Valaki diót ropogtat mellettem, mások puská­val a kezükben kémlelik a táblát. A gépek ugyanis az utolsó soro­kat nyesegetik, és a vad ilyenkor szokott kicsapni a sűrűből és me­nekülni. Míg a kombájnok keringenek, Ciernik György tehergépkocsiye- zetővel beszélgetek. Három évvel ezelőtt még ő is kombájnos volt, a mostaniak mind nála kezdtek. — Miért engedte át a kombájn nyergét, nehezebb az a munka? — Nehezebb, kell hozzá a fiatal­ság ök jobban bírják a terhelést, és a javításokkal is könnyebben megbirkóznak. Nekem most már jobban megfelel a fuvarozás. Én Is megtalálom a számításomat... Nemcsak viszem, de hozom is a gabonát a szárítás után. Reggel ötkor viszem azt a kukoricát, a. melyet előző nap öt óra körül rá­szórtak a kocsira, visszafelé pedig hozom a szárazát. A kombájn közben lenyesl az utolsó szálakat is, és megáll, hogy a lemorzsolt szemet Ciernik György teherautójára szórja. Amikor a tartály kiürül, intek Ruhák Mihály kombájnosnak, álljon le egy pil­lanatra. Beszélgetésünk során megtudom tőle, hogy két éve sze­relt le, és Ciernik György tanít­ványa. — Jő volt vele, dolgozni — mond­ja JRufták Mihály —, nyugodt volt, nem idegeskedett. Tőle tanultam, hogy a javításra nagyon oda kell figyelni, mert ha münka közben meghibásodik a gép, vesztegelni kénytelenek a tehergépkocsik Is. Ha valami alkatrész eltörik vagy meghibásodik, rögtön a gép alá fekszem. Van úgy, hogy Itt kinn, de legtöbbször a .műhelyben, és amíg el nem készülök vele, abba sem hagyom, hiszen soha sem le­het tudni, hogy holnap, holnap­után milyen lesz az idő, és ilyen­kor minden késedelem veszteség­gel Jár... Közben már tartja a kombájn karzatát, majd gépével ügyesen besorakozik a társa mögé. Hamar behozza azt a kis kiesést, amely a beszélgetés miatt érte. A kukoricatáblától nem messze Václav Frigyes, Csimma Jenő és Kollár József vetik a gabonát. Mint mondják, nem nehéz munka, különösen ilyen Időben, mint ami­lyen ez az ősz, még kellemes Is, hiszen egész nap kinn vannak. Václav Frigyes szerint az ekéje nehezen bírnak a kemény^ talajjal, de ha már megvannak a szántás­sal, a vetés sokkal könnyebb. Búcsúzom hát a deákl szövetke­zet szorgos dolgozóitól. Jó volt kö­zöttük, magam is felfrissültem ezen a kellemes szép őszön. NÉMETH ISTVÁN : Se^fsiiitk, ! aal!» nem kési Kumialliy Zutlün usupurluezetö----­Bíró László niérr.ök ' V Sok sző, előadás és írás- i beli értekezés taglalta már az alkobol káros hatását, nagymértékű fogyasztásának katasztröfális következmé­nyeit, mégis tovább dívik az alkoholizmus. Fogyasztása : nem csökkenő, hanem emel- j kedö tendenciát mutat — I kezdte tájékoztatóját dr. ; Ivan Novotny, a kijózanító I és alkoholelvonő tanácsadó ; Intézet főorvosa a sajtó és : rádió képviselőinek. Sajnos, szenvedéllyé vált : nemcsak a nyilvános szóra­kozóhelyeken, de már piaco­kon, sportrendezvényeken, ■ sőt Időnként a munkahelyen is fogyasztanak alkoholt A kimutatások egyértel­műen figyelmeztetnek, hogy szerte a világon egyre töb­ben hódolnak az alkohol­nak. A kocclntgatás okai kü­lönbözők: kapcsolatterem­tés, ünnepi alkalom, szüle­tésnap, névnap, mert általá­ban úgy van, hogy aki akar, könnyen talál okot az Ivás- ra. A nők emancipált helyze­te az alkoholfogyasztásban is megmutatkozik. A statisz­tika szerint minden ötödik alkoholfogyasztó nő. A leg- j szomorúbb azonban az, hogy j az alkoholfogyasztők alsó | korhatára egyre alacsonyabb. Sajnos, ma már a tizenéve­sek is egyre sűrűbben Kós­tolgatják az alkoholt. Min­den ember pillanatnyi testi és lelki állapotának megfe­lelően reagál az elfogyasz­tott alkoholmennyiségre. Van, akinek két korsó sör is megárt, mások viszont több féldeci után is normálisan viselkednek. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt — ha pem is a szó szoros értelmében kell venni e mondást, tömö­ren, velősen kifejezi az al­koholfogyasztás káros kö­vetkezményeit. Hány olyan esetet ismerünk, amikor bol­dog házasságok kerültek zsákutcába miatta, életerős, egészséges emberek mentek tönkre nagymérvű fogyasztá­sa után, becsületes, rendes emberekből lettek nincstele­nek, notorlkus, megrögzött alkoholisták, akik ittas álla­potban veszekedéseket, vere­kedéseket provokálnak, sőt bűntény elkövetésétől sem riadnak vissza. Hogy az egészségre milyen hatással van, azt egy adattal bizo­nyította Ivan Novotny főor­vos: az alkoholisták általá­ban átlag 52 éves korukban rokkantsági nyugdíjba kény­szerülnek — szív- és érrend­szeri megbetegedések miatt. A baleseti statisztikában is az alkoholistáké az elsőség, hiszen a közutainkon előfor­duló Ijalesetek fele az alko­hol rovására írható. Hazánkban széles körű harc folyik az alkoholizmus ellen. S ebben jelentős sze­repe van a megelőzésnek. A szakemberek előadásokat tartanak, tanulmányokat ír­nak, propagáclós anyagokat terjesztenek. A represszív intézkedéseket a 120-as tör­vényrendelet szabályozza. Az alkoholelvonó gyógyintéze­tek szintén nagy Jelentősé­gűek e téren. Ami azonban fontos és szükségszerű len­ne: egy általános, össztársa­dalmi alkoholellenes prog­ram kitűzése és következe­tes megvalósítása, mert csak így lehet pozitív eredménye­ket elérni ezen a téren. Csat­lakozzunk e programhoz mindannylani Egészségünket, családi iDoldogságunkat, be­csületes alkotó munkánk eredményeit óvjuk általa, és mindazt, amiért érdemes él­ni. —polg— Václav Frigyes Ciernik György

Next

/
Thumbnails
Contents