Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-01 / 44. szám
5 * •■•Sfcee^A.Ä-ii: EzQk itt Karthágó romjai. Karthágó — Uraim és hölgyeim! Tekintsenek jobbra: a tengerparton Karthágó romjai tehérlenek. A hatalmas kőoszlopokat ketten sem tudnák átkarolni. Ezek Antonius Fiús thermájának, dottakat rabszolgaként eladta, Karthágó városát pedig földig romboUa. Hány korszak, hány évezred kövei, szobrai, színes mozaikpadlói rejtőznek lábaink alatt? Karthágó kettős kikötőjében öblét és csatornáit ma is látni: a belsőben, kettős fal mögött — A válás a gazdagok előjoga, hiszen sok pénz kell hozzá — legyint egy fiú Hammametben, a tengerparton. Arcot eltakaró fátylat nem sokat látni — legalábbis a fővárosban. Vidéken azonban a nők többsége még a fehér vászonból készült. lepelszerO bubut viseli. A diáklányok európai divat szerint öltözködnek. Igaz, nem farmerben járnak, de buggvos nadrágot sem húznak magukra. Am ha asz- szonyok lesznek, vidéken sok férj — és a szülők — az iszlám szokások hálóját vetik rájuk. A változás azonban felmérhetetlen. Régebben a család választotta a menvasszonyt vagy a vőlegényt — ez ma már a múlté, legalábbis a városokban. Sedlia és Hedja — Uraim és hölgyeim! Hamarosan belépünk Kairniian óvárosának, a Medinának a falai közé — harsogja a mikrofonba az idegenvezető. — Ez volt egykor az iszlám ország fővárosa. Mecsetjei nemcsak a mohamedán zarándokokat, hanem a turistákat is vonzzák. A busz megáll három mecsetnél, azután a két és fél kilométeres kőfallal körülvett óváros, a Medina egyik kapujánál, majd végül egy szö.- nyegszövő manufaktúra bemutatóterme előtt, a Rue Sidi Tlilin. Bedolgozók szövetkezete — valami Ilyesféle Moncef Cherif úr vállalkoNagy Mecset Kairóban. Kevesebb a fátyol Tunéziában vagyis az 0 nevét viselő hatalmas közfürdőnek a maradványai. Ez volt a római Karthágó. De előbb sétáljunk a pun sírokhoz, hiszen a várost a punok aiapftották, s ők tették hatalmassá ... Máris kiszállunk a buszból, s indulunk a göndör hajú, tejeskávébarna arcú tuniszi fiú után. ö a guide, az idegenvezető. Rajta múlik, mit látunk Tunéziából, hol áll meg a busz, hány percet kapunk a pun sírokra és egyéb történelmi emlékekre. Kevés humor, sok szigor — ez tűnik az 6 elvének, mármint a külföldi vendéggel szemben. Karthágót, akkori nevén Kart-ha- dast-ot, vagyis Oj várost az időszámf- tás előtti 814-ben alapították a föníciaiak. Eredetileg Türosznak, a mai libanoni eseményekben oly gyakran emlegetett Tyr városnak a gyarmata volt. A punok — ahogyan a rómaiak a karthágói föníciaiakat nevezték — virágzó várost építettek ezen a helyen, sőt maguk is hódításokba kezdtek. Karthágó mezőgazdasága, kézműipara, de még hajó- és fegyvergyártása is messze földön híres volt. Azonban elsősorban kereskedők voltak, akik új piacokat és új tengeri útvonalakat nyitottak. Uralmuk alá hajtották Észak-Afrikát, Korzikát, Szardíniát, valamint Spanyolország és Szicília egy részét. De ezzel szembekerültek az antik Rómával... A punok három háborút vívtak a rómaiakkal. A másodikban Hannibál 37 elefánttal és százezer katonával vonult Róma ellen ... A harmadik pun háborúban azonban Scipio Africanns megsemmisítette a karthágói sereget, az életben maraVidfiken a teher nagy rúszúi ma is az asszonyok viselik. horgonyoztak a hadihajók, a külső a kereskedelmi bárkáké, vitorlásoké volt. De hová lettek a karthágói házak, paloták maradványai? Főként a hat évszázados római uralom emlékeit látjuk, meg a 430-ban betört vandálok pusztításainak nyomait. Arabok 698-ban érkeztek — ők Kairouant tették e terület fővárosává. Uralkodtak itt, bár csupán négy évtizeden át, a spanyolok is. Ök a maloufot, az andalúziai zenét • hagyták maguk után, azután a török bej uralma következett, s végül a francia koloniallzmus telepedett meg ezen a földön. 1956. március 20-lg: ekkof lett Tunézia független. S minden korszak rombolt és épített. De a romokat csak a legutóbbi évtizedekben kezdték feltárni. A tuniszi Bardo-mú- zeum — a bej egykori palotája — az értékek gyűjtőhelye. Karthágóban kevesebbet látni. De ülni a tengerparton, nézni az egykori birodalom maradványait, s elképzelni, milyen volt az élet itt két és félezer évvel ezelőtt. Kik olvasták *Mago 18 kötetre való értekezését a mezőgazdaságról?!... S máris a mában vagyunk, az idegenforgalomból és a mezőgazdaságból élő Tunéziában ... Diáklányok a palotában — Hölgyeim és nraim! Tekintsenek balra: a piros-fekete egyenrnhát viselő testőrök Burgiba elnök palotája előtt strázsálnal^. Csak a buszból fényképezhetik, kiszállni nem szabad az elnöki palotánál... A guide csak ennyit mond, pedig sztori akad bővenl Egy alkalommal például jelentették az elnöknek, hogy egy női szakmunkásképző Iskolában a lányoknak, huzatos folyosókon kell eltölteniük az ebédszünetet, kenyéren és olivaolajon tengődve, mert az iskolának nincs ebédlője. Hablb Burgiba felkiáltott: „Ez botrány!“ — és bejelentette, hogy amig nem nyújtanak étkezési lehetőséget a lányoknak, nála ebédelnek mind a százan, a karthágói elnöki palotábani A báltermet étkezővé alakították, ahol a lányok ebédet kaptak, amelyet szavalatokkal, énekekkel viszonoztak házigazdájuknak. A palotabeli vendéglátásról a tuniszi televízió is beszámolt, mutatván, milyen nagyszerűen érezte magát az elnök a lányok között, ám mindez csak négy napig tartott — s a lányok visszatértek az iskolába, ahol ebédlő várta őket... A tunéziai nőkről persze gyakran szó esett az egyhetes országjáráson. A kis észak-afrikai köztársaság az egyetlen olyan ország, ahol az iszlám az államvallás — mégis törvényellenes a többnejűségl Amikor Tunézia negyedszázada függetlenné vált, Burgiba elnök első dolga az volt, hogy olyan törvéhyt fogadtasson el pártjával és a parlamenttel, amely kiemeli a nőket addigi „másodrendű“ állam- polgárságukból“. Legutóbb pedig törvényt hozlak a tarlásdíj bevezetéséről, ami a válni szándékozó férjeket alaposabb meggondolásra készteti, hogy végigcsinálják-e az egyszerű iszlám vallási szertartást: „én elválok tőled, és elválok tőled, és elválok tőled“. zása, s hogy elsősorban kik közül kerülnek ki a vásárlók, azt sejteti franciául és németül kinyomtatott névjegye. Teával kínálják a turistákat, s közben egy kikiáltó meg két segédje vagy százféle — szebbnél szebb kézzel csomózott — szőnyeget mutat be. Berbert és gafsalt, kabilit s ki tudja még, honnan valósit. Közben bevezetnek a szomszédos helyjeégbe, ahol egy szövőszéken két kislány dolgozik. Fejük bekötve, kezük mint a motolla, szemükkel csak lopva pillantanak a látogatóra. Valaki megkérdezi, menynyit keres egy szőnyegszövő munkás. — Havi 60 dollárt — hangzik a válasz, de akár többet vagy kevesebbet is mondhatna, hiszen nem tudjuk, hány embert kell eltartani egy másfél négyzetméteres szőnyeg árából. Már nem kerget a női emancipáció utáni kíváncsiság, amikor a szőnyeg- bemutatóról kilépek a friss — igaz, .meleg, 32 fokos — levegőre. S egyszer csak nyílik a szönyegterem ajtaja, és az egyik kislány kezével, arab szokás szerint lefelé tartott tenyérrel, visszahív. Leíratják a nevüket: Sedlia ... Hedja ... Tizennégy évesek ... és Monsieur Cherif névjegyének a hátára írnak egy számot: 30. ök egy hónapban csak 30 dinárt keresnek. A minimális, állam garantálta bér havi 85 dinár. Igaz, még gyereknek számítanak. Sedlia és Hedja. A nagy lakoma ünnepe — Hölgyeim és uraim! Hétfőtől zárva lesznek a boltok. Most-vásároljanak! Pénteken mintha feje tetejére állt volna az óváros, a hammametl Medina. Mindenütt bárányokat, birkákat vezetnek, estére alig akad olyan kapu, amely előtt ne bégetne egy oda láncolt birka. Gyerekek rángatják, sétáltatják — kínozzák — a gyapjas állatokat, a mészárszékekben fél bír kákát mérnek. Egy tunéziai család szállodánkat sem kíméli: hotelben ajtaja elé köt egy szüntelenül bégető birkát (amíg az éjjeliőr valahová el nem vezeti az állatot)... Közeledik a zarándokhónap vége, a bárányáldozat, az El-aid-el-Kebir — a nagy lakoma ünnepe. Reggel Hammametben még béget- nek a birkák, de mire Tuniszba érünk, már látjuk, amint nyúzzák az ajtófélfákon, az oszlopokon vagy éppen a házak falán lógó állatokat. A gyerekek ugrálnak, örvendeznek, az asszonyok forralják a vizet, készülnek a délutáni Nagy Lakomára... SEBES TIBOR A szerző felvételei Az asszonyok vidéken legszívesebben a fehér bubut viselik. is A SZOCIALISTA KOzOSSiG biztonsaga CRDEKÍBEN A szocialista országok képviselői az utóbbi időben nemegyszer kifejtették: az Egyesült Államok és szövetségesei nem számolhatnak azzal, hogy az európai hadszíntereken olyan katonai stratégiai előnyök érvényesülhetnének, amelyeket egy óvatlan pillanatban saját agresszív céljaikra használhatnának fel. Andropov elvtárs a közelmúltban nyilatkozatában hangsúlyozta, a Szovjetunió jószándékát és megállapodási készségét senki sem tekintheti a gyengeség jelének. A Varsói Szerződés tagállamainak kormányai, amelyek felelősséggel tartoznak népüknek területük biztonságáért, szuverenitásáért és sérthetetlenségéért, nem engedhetik meg, hogy az ame: rikai militaristák úgy vélekedjenek, bárki is büntetlenül megtámadhatja a szocialista közösséget. A szocialista országok kifejezik őszinte hajlandóságukat a megállapodásra, amint ezt az elmúlt napokban a KGST-országok miniszterelnökeinek berlini felhívása ismét hangsúlyozta. Az Eszak-atlantl Tömb országainak hadászati fölényét azonban nem tűrjük meg. A szocialista országok kitartó erőfeszítéseket tesznek az eddigi veszélyes fejlő''és megállítására. A Sziovjet- unló arra törekedve, hogy haladást érjenek el a leszerelésben, egyoldalúan befagyasztotta a közepes hatótávolságú fegyverek teleplié- sét európai területén. Az amerikai kormány azonban nem követte azt a konstruktív, példamutató döntést. A Szovjetunió ugyancsak egyoldalúan kötelezte magát, hogy nem használ elsőként nukleáris fegyvereket. Ez a kötelezettség sem keltett pozitív visszhangot a NATO-ban, és az Egyesült Államok nem követte a példát. A szovjet kormány kifejtette hajlandóságát, hogy felszámolja rakétáit a Szovjetunió európai részében, beleszámítva ezeket a fegyvercsökkentésbe, azzal a feltétellel, hogy megállapodás születik Európában a nukleáris- fegyverekről, és az Egyesült Államok lemond a Pershlng-2 rakéták és a cirkálórakéták telepítéséről, és megfelelő mértékben korlátozza a nukleáris fegyvereket szállító repülőgépek számát. Az Egyesült Államok nemcsak hogy zsákutcába juttatta a genfi tárgyalásokéi, hanem gyakorlatilag megkezdte a rakétatedeplté- sl program megvalósítását — amint a napokban Reagan elnök megjegyezte — „az ütemterv szerint.“ A szovjet kormány idei május 28-i nyilatkozatában hangsúlyozta, howha az USA és a NATO megkezdi rakétatelepítését, a Szovjetunió kénytelen lesz a Varsói Szerződés többi tagállamával megállapodva intézkedéseket hozni a Szovjetunió és szövetségesei biztonsága érdedében. A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya június 3-1 állásfoglalásában teljes mértékben támogatta ezt a nyilatkozatot. Hangsúlyozta, hogy itt az idele, hogy megállítsuk a helyzet veszélyes éleződését, NATO-tagállamoknak teljes felelősséggel fel kell mérniük, milyen következménynyel járna az amerikai rakéták európai telepítésére vonatkozó terveik megvalósítása.“ Rp
