Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-18 / 42. szám

IDÉNY ELŐTT

A

t ősz öntevékeny művészetünk Idénynyltó Időszaka. Ekkor jönnek össze a csoportok, együttesek tagjai, hogy új évadot kezdjenek. Vajon az amatőr művészetet Irányítók mivel készülnek a „szezonra"? Ezt a kérdést tettük fel a CSEMADOK KB két szakelőadójának, Takács Andrásnak és Molnár Lászlónak.

M. L.: Mielőtt új terveket állítanánk össze, „el kell számolni“ az előző időszakot. Ez azért is fontos, mert az ebből leszűrt tapasztalatokat már figyelembe tudjuk venni a következőkben. Októberben összeül a központi dramaturgiai szakbizottság, hogy értékelje az idei Jókai-napokat és a Du- namenti Tavaszt. Az értékelés a jövő éviek megrendezése szempontjából azért fontos, mert idén kiszélesedtek ezek a rendezvények. 'Az együttesek versenyé mellett még több, járulékos dolgot is beiktattunk, mint például tárlatokat, szemináriumokat, kultúrműsorokat és egyebeket. Komáromban átlag hat-hét akció zajlott le naponta, s az egész rendezvény alatt összesen ötvennégy. Most értékelnünk kell, hogy ez jól volt-e így, és hogyan csináljuk majd a jövőben. Már a színjátszó csoportoknak is megkíséreltünk segítséget adni télre; kiadtunk egy jegyzéket, amelyben rövid jellemzéssel több mint ötven ajánlott színmű szerepel. Ezek a szövegkönyvek részben beszerezhetők a LITA

boltjában, részben megtalálhatók a művelődési intézményeknél és a népkönyvtárakban.

— Ez a színjátszás, de még mivel foglalkoznak jelenleg?

M. L.: összel-télen legfontosabb' rendezvényünk a Melódia ’83 könnyűzenei verseny. Idén először indítottuk ezt a versenyt két kategóriában. Az előadók mellett szerzői versenyt is kiírtunk. Azok az aggályok, hogy nem lesz jelentkező, nem bizonyultak indokoltaknak, mert összesen 36 szerző jelentkezett, és az előzetes válogatás alapján 24 szerzemény jutott a területi döntőkbe.

—• Milyen lesz a verseny menetrendje?

M. L.: Az első területi döntő Du- naszerdahelyen (Dun. Streda) lesz november 17—19-én, a második Füleken (Fllakovo) december 17—18-án. Az országos döntőkre Kassán [Kosice] kerül sor 1984. január 28—29-én.

— Vajon miért lesz a Melódig. '83 döntője 1984-ben?

M. L.: Erbe gazdasági meggondolások késztetnek minket.

— Adnak-e valamilyen szakmai- -módszertanl segítséget azoknak, akik bejutnak a döntőbe?,

M. E.: Sajnos, nem, erre nincs módunk, ez a művelődési intézmények feladata lenne.

Mi újság a néptáncmozgalomban?

T. A.; A színjátszókhoz hasonlóan mi is értékeléssel kezdjük az idényt. A szakbizottság- a» oktíV béri ülésén megtárgyalja a jövő évi központi rendezvények tervét is. Zselízen [Zellezovce] előreláthatólag olyan változásokat eszközölünk, hogy a nagydíj/három fokozata mellett még teljesítménydíjakat is adunk. Emellett tervbe vettük a népi tánccsoportok évkönyvének kiadását, amelyben be- mutatíiánk 20—25 hazai magyar táncegyüttest. Ez a publikáció jövőre az év második felében jelenik meg.

—A tánc terén tudnak-e módszertani segítséget adni?

T. A.: Ez pillanatnyilag megoldatlan kérdés. A tanfolyamok szervezése, az instruktorok kijelölése a szakkiadványok megjelentetése eddig a Népművelési Intézet [Os- vetov^ ústav) nemzetiségi osztályának a feladata volt. Ez az osztály, mint tudjuk, szervezési okokból megszűnt. A tervek szerint a nemzetiségi táncegyüttesek módszertani segítségét az intézet táncszakosztályának kellene végeznie. Eddig azonban nem 'tudunk semmit ennek az osztálynak a terveiről. Pedig nemzetiségi tánckultúránk továbbfejlesztéséhez nagy szükség lenne a szakmai segítségre.

: Köszönjük a beszélgetést.

HORVÁTH REZSŐ

BRATISLAVA! ZENEI ÜNNEPSÉGEK

» z Idei ősz meghozta zene- fesztiválunk tizenkilencedik évfolyamát, amelyet általános minőségi szerénység jellemez, amely remélhetőleg erőgyűjtés a jövő évi, jubileumi é- vadra. Az első hét gerincét három délutáni és esti koncert keretében a fiatal előadóművészek nem-» zetközl fóruma alkotta. Az UNESCO megbízásából az Idei már a kilencedik ilyen rendezvénysorozat, és örvendetesen éppen az ifjúság körében lelt kedvező visszhangra.

A nyitó koncertben már hagyományosan a Szlovák Filharmónia működött közre a szovjet Vlagyimir Verbickij irányításával. Az ünnepi est második része Eugen Su- choftnak hódolt 75. születésnapja alkalmából. Hatalmas erejű kő- rusmüve, a Kárpáti zsoltár szólalt meg, amely után a közönség és a teljes előadógárda lelkesen ünnepelte a jelenlévő szerzőt.

Az est szólistája a bécsi pianista, Paul Badura-Skoda volt, aki Mozart tragikus tónusú c-moll zongoraversenyét adta elő stílushű tolmácsolásban. Milyen kár, hogy Verbickij vastagon felrakott zenekari kísérete nem tudott egyenrangú társa lenni a szólista Mozart-mű szellemének.

A második est műsora a zene világnapján, október elsején hangzott el, teremtett hamisítatlan fesztlválhangulatot, s hozta meg azt a többletet, amely a BHS-kon- certeket tényleg ünnepivé téve a „hétköznapi“, évközi átlagkoncertek fölé emeli. Ezen az estén a Wiener Symphoniker, azaz a Bécsi Szimfónikusok zenekara lépett pódiumra jelenlegi főzeneigazgató- ja, a szovjet Gennagyij Rozsgyeszt- venszklj irányításával. Vendégeink igazi bécsi műsort hoztak magukkal, amelyet Anton Webern első opusszámmal ellátott művével nyitottak meg, majd Mozart gondtalanul derűs hangulatú D-dúr szimfóniájával folytatták, amelyet a zeneszerző tizennyolc éves korában komponált. E műve nálunk

sajnos ritkán hallható, s így Jor- dulhatott aztün elő, hogy a közönség az utolsó tétel fináléjába bele Is tapsolt. Szünet után megszólaltatták Bruckner IV., a Romantikus jelzővel illetett szimfóniáját, ráadásként pedig Schubert Rosamunda zenéjének egy részletét adták elő.

A zenekar mintegy nyolcvan- esztendős múltra tekint vissza, s legjellegzetesebb vonása a gyönyörű, tömör és meleg tónusú hangzás, amely elsődlegesen híres vonóskarának érdeme. Ez a nevezetes tulajdonságuk ezen az estén is a legtisztább zenei élvezetben részesítette a közönséget. Rozsgyesztvenszkij legnagyobb érdeme, hogy alázatosan a mű szelleméből ipdul ki, hagyja érvényesülni és dalolni Mozartot, Bruck- nert, Schubertét úgy, hogy plasztikus kezével, roppant kifejező mimikájával — külön élmény volt közelről figyelni ■— csak irányítja, mintegy koordinálja zenészeit, korlátlan teret engedve' a zene sodró lendületének.

Az első félidő zenekari estjeinek sorát a prágai FOK Szimfóni- kus zenekar koncertje zárta, amelyen a mindenkor szívesen visszavárt Jlfí Bélohlávek Leo§ Janácek orosz poémáját, a Bulba Tarasz zenekari rapszódiáját szólaltatta meg. Az est szólistája. Marián Lapsansk^ Schumann a-moll zongoraversenyének élvezetes tolmácsolásával demohstrálta állandóan fejlődő tudását. A fiatalok fóruma, avagy a „tlzsl“, francia nevének közkedvelt rövidítését használva, azt a meglepetést hozta, hogy színvonala a hangszerkezelés szempontjából kiegyensúlyozott és magas volt, így a nemzetközi bíráló bizottság azt a három ifjú művészt és egy kamaraegyüttest tisztelte meg a laureátusi címmel, a- klk érettség és a zenei tolmácsolás terén is kiemelkedőt nyújtották.

A norvég csellista, Truls Otter- bech-Mörk Prokof jev-szimfóniába ágyazott msellóversenyét nemcsak

korlátot nem ismerő technikával, hanem árnyalatgazdagon és érett átéléssel szólaltatta meg. Az NSZK-beli Rolf Plagge acélos, de dalolni is tudó billentéssel és zongorahanggal tolmácsolta Rahma- nyinov III. versenyművét, miközben feszült dinamikai és tempóbeli fokozásokkal tette produkcióját példamutatóvá. Az ugyancsak NSZK-beli, még csak tizennyolc éves hegedűművész. Frank Peter Zimmermann, Dvofák a-moll versenyének szenvedélyesen rapszó- dikus tolmácsolásával ragadott magával, míg a ráadásként játszott Paganini-capricclóval, illetve annak ^yagtalanul könnyed előadásával lélegzetelállító perceket szerzett. A Svéd fúvósötös néven működő kamaraegyüttes fiataljai irigylésre méltó pontossággal — milyen nagy szó ez a megszólaltatásra oly kényes rézfűvóknál —, fénnyel és plasztikusan játszottak.

Ezek hát a „tizsi“ kilencedik évadjának újdonsült díjazottjai, akiket mindenkor szívesen várunk vissza, de ugyanolyan Szívesen várjuk vissza a többieket is, akik ugyan laureátusi cím nélkül távoztak, de olyan emlékezetes teljesítményt nyújtottak, mint a tizenhat éves zseniális svájci Bertrand Roulet, aki Sosztakovics II. zongoraversenye után ráadásként eljátszotta Chopin forradalmi etűdjét, majd mindenki megdöbbenésére Liszt Ferenc félelmetesen nehéz Wagner-átirataiból a Walkű- rök lovaglását, végezetül pedig á Tűzvarázst. De emlékezetes marad a budapesti Szabadi Vilmos Mendelssohn hegedűversenyének tolmácsolása éppúgy, mint a hazai Máté Péter előadásában Bartók 111. zongoraversenye. Tetszett a svájci Bruno Grossi lágyan daloló és szép tónusú fuvolahangja, Thomas Sauer orgonista Liszt-tolmácsolása, valamint — ha némi kifogással is — a holland Jaap van Zwe- den, a jugoszláv Jasmlnka Stancu- lová és a svéd csellista. Mats Rendin is. Varga József

Sok szeretettel köszöntjük a most 75 éves Csontos Vilmos csehszlovákiai magyar költőt.

Szélsírással

Szélsírással búcsúztatja Az ág — hulló levelét. Messzi viszi, — fitogtatja Az őszi szél — erejét.

Oda hozza lábam elé,

S elnézem a levelet. Halványuló erezetén Megpillantom >— nevemet.

Mint a sziklapari

Lángot gyújt-e még Újabb messzeség?,

— Nem hiszem.

(Nem lépheti át Föld sarát, porát

— Senki sem.)

Itt pedig sivár Sors az, ami vár,

— S örömök ^

Közt is fogva tart,

S mint a sziklapart:

— Véd — s örök.

Évadnyitó MATESZ-előadás

K

ondrád József érdemes művész rendezi a Magyar Területi Színház 223. bemutatóját. A 31. idény nyitó darabjának szánták Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak című müvét.

A színre kerülő darab szövegét Ösz- szevetve az eredetivel, merem állítani, hogy az átdolgozók-felfrissítők (Benedek András, Mészöly Dezső és Kmeczkó Mihály) jó munkát végeztek. Elsősorban azzal, hogy letisztogatták a drámai akciót, és reálisabbá tették a cselekményt. A terjedelmes anyagot leszűkített^,' a jeleneteket dlnáraikusabbá tették. Azt is mondhatnám, hogy a Shakespeare-! ihletésű sok szereplős dráma intimebb lett, a ezáltal az epikai terjengősség, az akkori romantikából származó túl- komblnáltan regényes mozzanatok a háttérbe szorultak.

A néző bizonyára örülni íog, hogy klasszikus drámaszerkesztést láthat, s ami viszont újnak tűnhet a játék koncepciójában, azt már a színház dramaturgiai beavatkozása és a rendező ötletessége módosította, s úgy érzem, sikeresen.

Kivételes képességgel jeleníti meg Vörösmarty Mihály a kort és szereplőit. Drámája a történelemről szól: az ember dilemmája áll az érdeklődés központjában. Ezért ^ elsősorban az irodalmi rangot és a puszta cselekményt nézzük, és ne az esztétikai „beavatkozások“ módját tirtassuk. Az előadást kísérjük figyelemmel, és bízzunk az élő szó erejében.

A Czillei és a Hunyadiak című Vö- rösmarty-dráma bemutatóját 1983. október 21-én tartják Komáromban (Ko- márno) a Szakszervezetek Házában. A díszlet- és jelmezterveket, Kopócs Tibor, alkotta, a zenei aranzsmánt Dobi Géza készítette.

A szereposztás erőteljes: Czillei Cl- rikot Boráros Imre kelti életre, de ott látjuk Pöthe Istvánt (V. László], Dráfi Mátyást (Kém), Turner Zsíg- mondot (Gara nádor], Holocsy Istvánt (Hunyadi László], Ropog Józsefet (Szilágyi- Mihály) és több színészünket jobbnál jobb jellemszerepben. Rajtuk kívül három színésznő is szerepei: Kucman Eta (Ágnes), Mák Ildikó (Gara Mária] és Lörincz Margit (Oszágné). Reméljük, valamennyien hozzájárulnak a várt sikerhez.

Szuchy M. Emil

Irodalmi és kulturális napok

A nagykürtös! (Velk^ Krtís] járásban fekszik Alsósztre- gova [Dolná Strehová), Az ember tragédiája írójának, Madách Imrének a szülőfaluja. A mű színpadi ősbemutatója 1(Í0 évvel ezelőtt volt a budapesti Nemzeti Színházban. E kerek évfordulók kapcsán a közép-szlovákiai kerület és a nagykürtös! járás illetékes szervei és intézményei a magyarországi Madách-emlékbizott- sággal és Nógrád megye Tanácsával együttműködve rendezték meg a Madách Imre irodalmi és kulturális napokat.

Miután ünnepélyes keretek között megnyitották a Madách életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást, a nemzetközi szintű rendezvénysorozat nyitányaként a budapesti Madách Színház művészei bemutatták Az ember tragédiáját a nagykürtös! művelődési ház színháztermében.

A művelődési ház színháztermét zsúfolásig megtöltötte a közönség, s az előadás végén szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a Madách Színház művészeinek szereplését. i

A rendezvénysorozat másik kiemelkedő eseménye volt a költő születésének 160. évfordulója alkalmából megtartott járási irodalmi szeminárium. A magyarországi dr. Praznovszky Mihály és dr. Garaj Lajos szlovák nyelvű előadása után a résztvevők koszorúzási ünnepségen vettek részt Alsó- sztregován.

Ugyancsak a Madách-napok keretében járási irodalmi vetélkedőt Is rendeztek a lukanényei (Nenin- ce] művelődési otthonban. A nagy igénnyel, gonddal és színvonalasan összeállított vetélkedő nyolc fordulójában Madách életéből és örökbecsű művéből. Az ember tragédiájából kellett „vizsgázniuk“ a négy csapat tizen- és huszonévesekből álló játékosainak. Az ipoly- nyéki (Vinica) és az Ipolyvarbói (Vrbovka) csapat között mindvégig szoros küzdelem folyt, s csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy a Bálik Judit, Jász Georgina, Oroszlány Mária összeállításban var- senyző Ipolynyéki csapat 120 pontot szerezve lett az első. Mindössze négy ponttal gyűjtöttek kevesebbet az Ipolyvarbóiak: Badó Valéria, Bagdal Eszter és Dánóczi Ilona. A vetélkedő házigazdájának csapata a harmadik helyen végzett, a csábiak (Cebovce) pedig negyedikek lettek;

Nógrád megye Tanácsának díját (ingyenes részvétel valamelyik magyarországi nyári művészeti táborban) az ipolynyékiek kapták. A CSEMADOK KB díjaként az ipolyvarbói versenyzők szintén ingyen vehetnek részt jövőre a Gombaszögön megrendezendő nyári művelődési táborban. A lukané- nyelek és a csábiak, a rendező szervek szép könyvjutalmában részesültek. Budzsár Gyula