Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-11 / 41. szám
7 H irtelen mozdulatomtól megcsikordult a heverő, ezért érthetetlenül körbe- járatom tekintetem az Ismeretlen szállodai szoba félhomályában. Időbe telik, amíg félig nyitott szenem megtalálja az asztalkán a telefonkészüléket. — Hallói — szólok rekedt hangon. — Hallói A kagylóból bizonytalan súgás, távoli hangfoszlányok válnak ki — valami csikorog, serceg. Fázósan fölhúzom vállamra lecsúszott hálólngemet, a pillantásom végig siklik a kezem fején. Az óramutató 12.49-et mutat. Ebben a pillanatban egyszeriben elszáll az álmosságom, és a kezdett bosszúságomat valamiféle félelem váltja fel. Vojto hív, biztosan 6, villan át az agyamon, hazulról hív nak, valami baj van, megbeiegedett a gyerek. Marek már tegnap meg volt fázva, biztosan valami komoly dolog.— Halló — tekergetem idegesen' a zsinórt —, hallgatom önt, hallói Amikor már elfogy a türelmem, megszólal a kagylóban egy ismeretlen, fátyolos női hang: — Jó estét. Marinai — üdvözöl. — Jó estét. Megtévesztett, hogy nem Vojto hangját hallom, mert majdnem biztosra vertem, hogy 6 hív. Ojabb félelem ébred bennem. Ügy összezavarodom, hogy hirtelenét.er: azi sem tudom, hova tegyem ezt a .hangot. — Jó estét — mondom leplezetlen kíváncsisággal. — Legalább még egyszer, igaz, csak így a dróton keresztül, de mégiscsak találkoztunk. Első pillanatban megkönnyebbülést érzek, de rögtön utána, az előző félelem hatására türelmetlenség kerít a hatalmába. gondolkodom, kinek a harigja lelU kellemetlen, 'sejteni sem sejtes^, ki lehet az illető. Valaki, akit wlót Wagyon régen nem láttam. De hogyan fedezett fel épp itt, és miért kell neki az éjszaka kellős közepén hívni? — Bevallom, nem tudok rájönni — motyogom a telefonba. — Hát persze hogy nem tudsz rájönni — válaszolja határozottan a hang, és én mit nem adnék most ezért, ha a fekete kagyló oválisa mögött legalább egy-két vonását megláthatnám annak az arcnak, — Talán bemutatkozhatna ... — Majd magad is rájössz, gondolkodnod kell csak egy kicsit. Igaz ugyan, hogy már elég sok év eltelt azóta, de az ilyen dolgokat nem lehet egykönnyen elfelejteni, bármennyire óhajtaná Is az ember. Valami tréfa, ötlött föl bennem ezeknél a szavaknál, valami Idétlen tréfa. Valaki: egyszerűen bolonddá akar tenni. Megtudta' a szállodavéndégek nevét, találomra kiválasztott, és most... Nem értem ugyari, hogy miért éppen engemet, de biztosan csak valami félreértés az egész. Kinek lenne ebben az idegen városban oka arra, hogy éjnek idején nekem telefonáljon? — Hallja — szólok határozottan —, nem gondolja, hogy egy kicsit- furcsa módszerei vannak? Legközelebb valaki máson próbál, ja ki az élceit... Jó éjszakát! Mielőtt azonban letenném a mét megszólal az a bizonyos adásul nem is sietősen, hanem tos lenne abban, hogy meghall] "Öl. tóti is- \laki. Rá- itha biz- tom, és nem szakadom el a kagylótól. — Nem, Marinai — jól hallod. -^^Egyáltalán nem tréfáról van szó. Vélef^^ az lehet. Megengedem, nem kellett voB lálkoznunk, és épp ezen az éjszakáid valójában mégis majdnem minden töryény^ szerű, így ez a találkozás is. E^ alatt arra gondoltam, hogy egym^r majd kénytelen leszel engem véglghe^atni ... — Ha azonnal meg nem rundja, hogy kicsoda, és mit akar tőlem... Az a másik, mintha egy pillanatra megingott volna . . . — Mondd csak, te valóban nem gondolkoztál el az eseten, egyáltalán nem gyö- 'őrt? Soha sem tetted fel magadnak azt a kérdést, hogy milyen ember is vagy tulajdonképpen, hogy akkor képes voltál arra... — Mit képzel... — de szinte reszket a hangom a felháborodástól. — Milyen fogon ... — Ne dühöngj, Marina, hiszen az, amit akkor tettél velem, valóban aljasság volt. Azt gondoltam, hogy ennyi év után már magad is rájössz erre. Kezdem tudatosítani a helyzet abszurditását, de erőmből csak dadogásra telik: — Mit zagyvái itt összevissza?! Én Önt egyáltalán nem értem, úgy látszik, tényleg ösz- szetévesztett valakivel... Abban a pillanatban azonban elhallgat a készülékben a hang, s mert sokáig nem jön válasz, nyugtalanul, egyre nyugtalanabbul ettől a furcsa játéktól, bőszűlten belekiáltok a hagylóba: — Mi volt az, ami aljasnak mondható? — egészen megfeledkezve arról, hogy egy szálloda szobájában vagyok, még inkább felemelem a hangomat: — Én, én soha semmiféle aljasságot nem követtem élt — Valóban ennyire biztos, vagy a dolgodban? Ez talán túlságosan is merész állítás, gondolkozzál csak kissé jobban! — A hang mintha beleveszett volna a messzeségbe, és csak az a „kissé Jobban“ tért vissza hoz zám egyre ádázabbul. Agyam teljes sebességre kapcsol, szemem előtt, mint vetítővásznon, villognak életem eseményeinek a képei, míg végül megállapodnak egynél, és ekor bizoftytalan szúrást éreztek a szívemben. — Várjon! — mondom a kagylóba valamivel halkabban. — Várjon! Az iménti magabiztosságomnak vége, a kép továbbugrik, s egy következő csúszik a helyére, majd még egy, de mind egy távoli repüléshez kapcsolódik. — Ügy -gondolja talán ... Ügy gondolod talán, hogy az a bizonyos vakáció, amikor MlloS meg te, amikor 6 meg én... Beletelt egy kis időbe, amíg megismertelek. De hogyhogy nem ismertem jel rögtön?! — tudatosítom megdöbbenve, és várom, mii mond. A hosszú hallgatás alatt, egyre jobban megbizonyosodom abban, hogy nem felejtette el, és mind a mai napig nem is bocsátotta meg nekem a történteket. — Tegnap bizonyára elmellőztük egymást, és rájöttél, hogy itt vagyok — mondom a lehető legnyugodtabb hangon —, de igazán megszólíthattál volna, Darina! Ha láttuk is egymást, bizonyára nem ismertelek meg. Megváltoztunk — mondom melegen —, hol is vannak már azok az idők, amikor még karcsú lány voltam, és hosszú, gazdag hajfonatot viseltem... Továbbra is hallgat, s egyszerre megsgjETELA FARKASOVÁ: Éjszakai sebhelyek nálom, mert ez azt jelenti, hagy 6 még mindig ... összpontosítanom kell. Már nem jít, hogy éjszaka van, hogy fáradt va- ^9yákT*^f^y holnap nehéz„ tárgyalás vár ' ’ám. H^^ár egyszer sor iHjűZí erre a be- ’.élaetésr\ meg kell ^eklrlktumráznom, igyan is jfKSf^^or, hogy^^gértse, Egyáltalán mtmatigy^^bűnös. dig a konyhában húzódtál meg. De mások szemrebbenés nélkül még a saját szüleiket is bedugják az aggok házába, és ezt még nem nevezi senki aljasságnak. Hogy ez mindjárt nem jutott az eszem be! Fátyolos hang volt, valami idősebb hölgyé, fölösleges volt neked arról a régi nyárról beszélni. Minek kellett anyám mos- tohatesivére előtt beszélnem? Augusztína, mindenki- Autínkó.nak hívta, minek is kelleti neked beszélnem. Darinkáról és MiloSról? legalább ha elismernéd, mennyi' időmbe és fáradságba kerüli, amíg elintéztem, hogy a legjobb aggházba kerülj, gondoltam. Elmondhattam volna ■ neki különben, mennyire Idegesített az örökös szimatolgatása, íróasztal fiókjainak kihúzgálása. Mindig elfelejtetted őket visszalijknt. Hogyan beleártotta magát mindenbe. Egyáltalán nem tudja, hogy amikor hazajöttem, mennyire kétségbe voltam esve, hogyan csapkodtam bezárkózva a szobámban. Nagyon sajnáltam, de azért olyan nagy áldozatot tőlem és az egész családomtól mégsem várhatott el. toltajv tem, net 0 sem ketten lami bt eljön me^ lei ‘ dott taml küy^t ilyfsi akar^ is út Darma, m már esd lí9lt^^ soka édes A s HoS 'é! érdé. a tfhigili mint e, nyári <r egyáltalán nerfT t a nyáron szakított\ 'alán nem hívtam saját aki pár hónap. képpen képzelt^e^é, ismét hazaté. nem akartad, nem tjMt. n>... Truceból f érmez hoz. Ha ezt vetq^a sz< A kagylóban volt zörej. ^ Jo. érzem, mennie nyeremtől. _ na! Ha már félh dent... Ha aki kozhatunk, utazom éveken A kag kis idő ilassan„^s mejj i én nerrTSt sajV >ia mondták szóval seih^M^ lA:. Nem volti i,em nemj agy' 'y hi gys^a- 'z e; kiSr a plyvi. B at. }Mílo. 'ű, arról\ne ' hogy ed."Hidd el, rpsfin. Magát nt e. \rK ^gész^mlmás- aipüi^salód^Hien Uotmsj, te ocsátd- valdki más emr§,_^ ^^valgmi ti Imi Az utcán, egészen közel, megcsikordul egy autó fékje, és a szálloda előtt megáll a koapi. A lépcsőn visszhangzik a léptek ■kopogása. Még néhány szót is elkapok. Talán spanyolok, de meglehet, hogy csak a- z^Ufiak hiszem őket. Mit keresnének ttt ebben^ minden attrakciót nélkülöző kisvárosiig idegenek? Ujj\m ösztönösen agy újabb cigarettát ak ki a dobozböLEmußZ^ggok há- \ajd nógasson nagyvu két látok./ Tehá^írfíém áv^ág — TSJJlSüfieíem félhangi Soha, még álmornS&asem jutói eszembe, mikor is véfkeztem tz ben átlagos, semmivel r^zmmivel sem jobb életembha,,Kog\ sak abban a szállodai sz^ábi ton- \olna kui több, vysze, *aipn a: rám törjenek i elmért, amelyj^ér^ elítélt. nöuekedlkfbeiyierí kissé nősképpen , megf^dpani azi , má^égp nézni ddirf néztem, és akk'^ itnám ki ezeket a lom, nem érterru valóságnak ußzfah bb tükrökbg így til ?t... 5ny valarns ti, ha doa Alu lakná zem zeit másik barátii meg, a vak gesít^ tani elra géf^k nek Remegné bozból egu számho^^özeTti gon^mtok meneté _______ _ f ittem volt, elhomályosatr-^é» _______ . D arlna volt az? Ez a bizonytalan távoli fátyolos hang könnyen meg is téveszthetett. Valaki máshoz is tartozhat. De kinek lenne hozzá bátorsága, kinek lenne ahhoz joga, hogy ilyen szavakkal illessen? Ebben a pillanatban a recehártyámra egy újabb kép kezd fölrajzolódni. Egyre kivehetőbbé válik, világosabb. Már egészen kivehető. Látom az ezüstszínű, ódivatú lók- nikkal keretezett arcot... — Nem! — mondom hangosan, é$ mintha védekeznék, magam elé nyújtom a kezem a cigarettával. Minél tovább nézem azt az arcot, annál inkább meg vagyok róla győződve, hogy a hang a telefonban öreges volt. Ha kor-, társam, nincs ilyen hangja. — És te mit akarsz tőlem számonkérni? — kiáltom kel. lemetlenül és elárultan. Magad is, tudod, nem tehettem másképp. Abban a kis kétszobás lakásban ..'. Láthattad, hogy Vojtó- nak szüksége volt egy .csendes zugra. A kandidátusi munkáját írta, én meg Maréket vártam. Csak emlékezz rá, hogy akár- hov.a léptünk, mindig egymásba ütköztünk, Hái igen, tudom, mit akarsz mondani. A háború alatt befogadtál, az anyám sokat mesélt erről, megosztottad velünk a falatot, átengedted a hitvesi ágyát, magad peegy De m. “abszoli. ganiht? Hgg^gi öleméi azt nely máris neglendítenl ni, semmjí s. vonalaz, régi e. detbei beszél garn ben öli ^„köiMke sZTtst.£lém\TBÍ /j csapni 'szréPét^l^^tagadj kéket, a Me. ___ r ólaftkvattoi Új bundát/WmrtaC Inden kdí&va ^iíksé- — Ezt min^Wc^ígyJcstnfí- am meggyözőagéMn^ estén kitten ott ültüjm^^^iw^afttal-_i z tlyesmiér^^l^jf^ái^rfijfienl ^Eli gadja az ezrest ted fnár, hoa nt soTkzá) nei — Mi témntete., vtmas) Sí mea lei ídálkozi \ány ilyen\ nég ezer, azt gona ti a száZZodíJlíBt án- a számát, és a ^áva- ság'üfít^s^nokolnl nekem? Válóban, te is eíjöttéljhogy az eszembe juttasd a dolgokat, mert megígértem neked, hogy a fiadat bejuttatom az iskolára. Sajnos, meg kellett állapítanom, hogy a te Karolod hadilábon áll a tanulással, és azt gondoltam, ezzel tulajdonképpen másoknak ártanék, a jobbaknak, azoknak, akiknek nincs ismeretségük ... A kisujjamat sem mozdítottam hát a fiad érdekében, és azt hittem, hogy ez így helyes. De akkor miért nem volt bennem bátorság szemedbe mondani az igazságot? Hiszen, régi barátnők vagyunk? Miért viselkedtem egészen az utolsó pillanatig úgy, mintha mégiscsak tennék érte valamit? És mást? Egyszer csak nem tudom, hol keressem, húzzam meg azt a határi, amely mögött már a gyávaság kezdődik. Határozottan kinyitom a piperetáska rá. rát, tenyerembe szórok két kis tablettát. Véget kell vetni ennek. Mennyi idő múlt már el attól a buta telefonhívástól? Ha mindezt elmesélem a férjemnek, kinevet; nem fogja elhinni, hogy nem én találtam ki. Biztos csak valami idétlen tréfa volt, és én nem engedhetem meg magamnak azt a fényűzést, hogy átvirrasszam az éjszakát, hiszen másnap fontos feladat vár rám. Miért kellene egyszeriben másképp látnom magamat... gyermekkoromtól...?! A kutyafáját, ezt igazán hagyhattam volna, a gyerekkoromat Igazán nem kellett volna elöráncigálni, legalább az megmaradhatott volna tisztán,. sértetlenül... Végigfut a hátamon a hideg. Azzal áltatom magamat, hogy a hidegtől. Fázósan tapogatom tényé- rerrimel a vállamat. Gombolyagba kéne te- kerődnöm, arccal a fal felé fordulni, és felhúzni a takarót egészen az államig, ügy, mint ahogy azt a kollégiumban csináltam, ha meg akartam szabadulni valami erősza. kos dologtól. De a gyermekkor meggondolatlan megidézése. Hány éves is lehettem, tizenegy-tlzenketiő, amikor születésnapomra megkaptam azt a parádés tollat, amelyre már ennyire vágtam, iskolából jövet mindig .megnéztem a kirakatban, ki volt téve abban a kis üzletben az utcánkban, Po- spíSilová asszony boltjában. Olyan szép, különleges volt a díszítése. Vékonyka, alig látható, hajszálnyi piros, kék, sárga kö- röcskék .meg vonalkák húzódtak rajta. Amikor a kezembe vettem, úgy éreztem, mintha egy ■ kis pávát tartanék. Mindjárt másnap elvittem magammal az Iskolába, kiraktam a pádra, hogy lássák. Így hordtam vagy öt-hat napig, és aztán egyszer csak eltűnt. Egészen világosan látom magam e- lőtt annak a kislánynak a göndör fejecskéjét, ahogy szerencsétlenül bámulja maga előtt a padot. Kotor a tolltartójában,- nagyon . fegyelmeznie kell magát, hogy végigülje az órát, és el ne rohanjon. Fél szemmel figyeli a padtársát, Irenkát, alti nem is olyan régen költözött át Magyarországról, még nem tudja rendesen a nyelvet, belegabalyodik mondókájába, nagynehezen • tudja csal^^^ondatokat összerakni, de legtöbb0^^nág értelmük sincs. Mindenben gyeng^'mit, és a tanítónő azt gondolta, liogyrodaiilteU^ legjobb tanulóhoz, épp meliém. *jK^esz neki a tanulásban, Ma- rírA, el-Aa/^^azod neki, ha valamit nem ém. — uß^atom ellenére történt Így, ha- a csúnyácska, betegesnek tűnő, furcsa kiejtésű jövevényre, aki m ülhettem legjobb barátnőm mel- Í! idén alkalommal, amikor a szom- megrángatta ruhám ujját, és mor- lalamit érthetetlenül, a táblára bálöntött a düh. Hevesen a pad szé- iú‘. Idtam, távol tőle. Űristen, mindent lágosan látok, aprólékosan, mintha jnap történt volna, s nem majdnem évvel ezelőtt. Miért kellett még zz emléknek is épp most az emlékese . tolakodnia, -legalább a gyerekkort fn hagyjiattam volna...?! Az egész gúnytárgya volt, kiabáltak rá a a . furcsa kiejtése miatt, és nem ta- Jfn igazságosnak, hogy éppen énmellém Jett ültetni. Ügy éreztem, mintha már Kanként tőlem is elhúzódtak volna az ztálytársaim. A szünetek nagy részét a 'jevénnyel töltöttem. Állandóan csak ma- fjaráztam neki. Leginkább attól tartottam, hogy egyszer csak engem is elkezdenek gú- Ijnyolnl, kinevetnek. Ettől szinte rémülten 'irtóztam, de aztán amikor eltűnt az a toll, bekopogtam a tantestületi, szobába. A tollal aztán délután megtaláltam otthon az asztal alatt. Megszégyenülve fel- i^meltem a földről, és másnap reggel észre- "tlen az, ablakpárkányra csúsztattam. Habban keltem, hogy elsőkéht érjek az istába, és még csak kételkedni se kétel- fájék senki abban, hogy a kivizsgálás u- ■ Irena, a jöttment tehette volna. Rám '^g.a gyanú árnyéka sem vetődött az osz- utársalm, de még a tanítók részéről sem. ja ■ legalább a gyermekkor megmarad! Ina tisztának! Mint valami, amire az em- tr nyugodtan támaszkodhat. Ha nincs az képtelen telefonhívás, eszembe sem futott volna. Már rég nem gondoltam a íoll- ' ra, az akkori eseményekre. Bosszant, ha nem tudom magamat legyőzni, nem tudok magamnak parSicsolni, és más irányba terelni. a gondolataimat. Állandóan figyelem a telefont, amely fekete gombolyagra emlékeztet,'mozdulatlan macskára, amely ősz. szegömbölyödve az asztalon kész arra, hogy akármelyik pillanatban felpattanjon- Félek, hogy újra megszólal, és midjárt hallom azt a hangot. Nem is egyet, kettőt, hármat, hanem tizet egyszerre. Mind utolérnek. A végéhez közeledő éjszaka mintha tele lenne zsúfolva rengeteg hanggal. De élhet-e úgy az ember, hogy még a legtökéletesebb tükör se fedje föl rajta a foltot, a szennyet; ne tükrözze lelkén a karcolásokat és a sebhelyeket? Létezik-e egyáltalán ilyen valaki? Elképzelem az ismerőseim arcát, ahogy állnak az óriási tükör előtt; a lehető legközelebb hajolok hozzá„hagy még a legkisebb árnyékot se mulasszam el, de az arcók egyre jobban távolodnak tőlem, zsugorodnak, körvonalaik elmosódnak a szemem előtt. Végre tehát mégiscsak hatni kezd a nyugtató.- Az égész testem egyre súlytalanabb, és már nem érzem azoknak a belső kis’karcolásoknak az égetését sem. Ha legalább egész reggelig képes lennék aludni, gondolom valamiféle ködnek a partjain, és remélem, hogy világoson, a nap hangjai közepette- már< nem félek majd odanézni abba a sarokba,, ahol ez a hallgatag, fekete, majdhogynem láthatatlan telefonkészülék van. Lehet,. reggél 'íteár azi fogom hinni, hogy a kezembe sem vettem a kagylót... És mi van akkor, ha egyáltalán nem igaz, ha csak tudat alatt találtam ki...? Azok a hangok a ködben.... miért nem hihet- ném, hogy csak álmodtam...? NÉMETH ISTVÁN tórdítása Dolán György tusrafza.
