Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-12 / 28. szám

Július 2. Szoitibat. „Már“ második napfa túrt a nyári szünidő. Az első igazi nyári hétvége, a szabadságolások, a nyári kéthónapos tU‘ ristaidény kezdete. Reggel szürke felhőktől teli, borús az ég. A rá­dió szeles, esős időt Jósol, A Bratislavából kivezető utak teli au­tókkal, aki csak teheti kimozdul a betonerdök rengetegéből. Ml is útrakelünk, hogy meglátogassunk néhány dél-szlovákiai strandot, fürdőt. Dunaszerdahelyen (D. Streda), Nagymegyeren (Calovo) ke­resztül Patra fPatinceJ vezet az utunk. A napot a Komáromhoz közeli Hetény (Chottnj melletti Haläszcsärädbßn zárjuk. RO.ST.ÄS. JÓZSEF.: „Paradicsomot lehetne ebből a fürdőből csinálni" Helyzetkép három fürdőhelyről A „MAJDNEM“ BEZART FÜRDŐ A dunaszerdahelyi termál fürdő portásai meglehetősen szigorúak: új­ságíróként csak a városi nemzeti bi­zottság illetékes osztályának engedé­lyével mehetek be. Hosszas rábeszé­lés után sikerűit annyit elérnem, hogy legalább a fürdő vezetőjének a bódéjáig beengednek. Rostás József — aki csak helyettesíti a fürdő sza­badságon lévő igazgatóját — viszont már nagyon készséges: mindent el­mond, mindent megmutat. Egy nagymegyert elárusítónö: „Etel, ttal van bőven“ Tudva, hogy a dunaszerdahelyi für­dő körül már évek óta problémák vannak, azért az első kérdésem így hangzik: — Ml változott tavaly óta, Igaz-e, hogy a fürdőt majdnem bezárták? — A járási közegészségügyi állo­más szakemberei szerint a víz szeny- nyezettsége meghaladta a megenge­dett szintet. Azt mondták, ha nem tudunk tisztább vizet engedni a me­dencékbe, bezáratják a fürdőt. Gyor­san kellett cselekedni. Tegnapról má­ra virradóra eltávolítottuk a csőveze­ték minden hiányosságát, szereztünk elegendő mennyiségű klórt: a víz ra­gyogó tiszta, megfelel az előírások­nak. — Ha mindezt egy éjszaka alatt meg lehetett csinálni, akkor tíz éven keresztül miért halogatták, miért nem végezték el a szükséges munkálato­kat. — Nézze, én csak helyettesítek, erre a kérdésre nem tudok válaszol­ni. Tény, hogy ml mindent megtet­tünk vendégeinkért. Tíz év. Ennyi ideje üzemel a szer­dahelyi termálfürdő, amely még min­dig nem öltött végleges formát. Ter­vek vannak, ám azok kivitelezésére nincs pénz. Arra sincs, hogy a fürdő­höz tartozó kavicsbánya-tavat — aho­vá a medencékből kifolyik a víz — tisztítsák, rendbe tegyék, hogy a tó­ból csónakázó tavat alakítsanak ki. A tavacska szennyezett, képtelen ön­magát tisztítani. Ha nem történik sürgős intézkedés, akkor annyira el­szennyeződik, hogy még a közelébe is veszélyes lesz menni. Pedig az em­berek mennek, hiszen alig 80—100 méterre van a medencéktől. — Ebből a fürdő-komplexumból egy paradicsomot lehetne kiépíteni — mondja Rostás József. — Hatalmas parkosított terület áll rendelkezé­sünkre. De mert az évek során elpár­toltak tőlünk a fürdővendégek, nem oldódott meg a szállás, a kemping tábor problémája a fürdő közelében. Rengetegen jönnek hazaiak, külföl­diek, akik szívesen pihennének ná­lunk, de amikor megtudják, hogy még a fürdő közelében sem lehet sátrat verni, azonnal tovább állnak. Pedig 90 fokos termálvíz Jön ki a földből, amelyet nyáron 35 fokosra lehűtve engedünk a medencébe. Van szép ét­termünk, rengeteg büfénk, árusítóhe­lyünk, a fednota fogyasztási szövet­kezet mindennel ellátná az ide érke­zőket, csakhát... A vendég egyre kevesebb. Most az a legfontosabb cé­lunk, hogy visszanyerjük a vendégek bizalmát. Hosszú, fáradságos munka ez, de meg kell, kellene tenni. Már a vizet is naponta cseréljük — ko­rábban csak hetente kétszer volt viz­esére. Körülnézünk a büfékben, ahol 5—8 féle üdítőital mindenütt kapható. Van­nak főtt ételek, frissensültek, lángos. De olyannyira kevés a vendég, hogy a büféknek csak az egynegyede tart nyitva, néhány előtt egyetlen ember sem vásárol. Igaz, nincs klmondot tan Jő idő, még mindig felhős az ég a fejünk felett. Egyébként a fürdő területén való­ban rend, tisztaság van. Megkérdezek néhány vendéget, hogyan érzik ma gukat: „Ha ezt a színvonalat tartani tudják, akkor jövünk máskor is* — hangzott a válasz. Szóval, a tétel Ilyen egyszerű. Vagy csak annak lát­szik .. .7 Annyi biztos, a vendég a pénzéért mindig tiszta vizet, kulturált környezetet, jó ellátást sseretne kap­ni. Jogos igény, alkalmazkodni kell hozzál A teltházas Fürdő Nagymegyeren, hasonló időjárási körülmények mellett teltház van. Var­ga László a fürdő tapasztalt vezető­je örömmel újságolja: — Én az alkalmazottaktól a leg- messzebbmenőkig'megkövetelem mun­kaköri feladataik teljesítését, s e jő munka mellett az eredmény sem ma­rad el. A nyolc hektáros területen négy medence van, az ötödik r-i-^st épül. A hatvankét fokos termálvizet 33 fo­kosra hütik le. Vasárnap kivételével, minden nap mossák a medencéket, cserélik a vizet. Sajnos turista szál- láshelvekkel, sátortáborral ez a fürdó sem dicsekedhet. Van néhány .álla- latnak a fürdő mellett tabóriéta. de ez minden. Az erre tévedt utas. ha ked­ve lenne s maradni akarna, nem tud sehol megszállni. Így jártak Skerlec Józsefék is, akik Ipolybalogról Jöttek. Az újságban ol­vasták, hogy Dunaszerdahelyen van kempingtábor, hát fölpakolták a sát­rat a kocsira és elindultak, de bizony ott nem Jártak szerencsével. Azt mondták nekik, menjenek Nagyme- gyerre, ott már van kemping. Sajnos, a kemping még itt is csak terv. Nem maradt más választásuk — hiszen három gyerekkel keltek útra —. mint az egyik közeli ház kertjében napi harminc koronáért sátrat vertek. Bi­zonytalanok, vajon nem küldlk-e el őket. Hasonlóan jártak további nya­ralók Is. Mondták, a táborhelyükkel nem is lenne baj, de ők is bizony­talanok: nem lesznek-e kénytelenek megszakítani a tervezett nyaralást és sátrat bontani. Tudom, kívülállóként nehéz bele­szólni az Illetékesek dolgába, de vé­leményem szerint ezen az áldatlan, bizonytalan állapoton mihamarább változtatni kellene. Ugyanis, amikor az emberek a külföldi turistautak he­lyett a hazai nyaralást részesítik előnyben, akkor rugalmasan kellene megteremteni a lehetőséget a kényel­mes, nyugodt nyaralásukhoz. PÁTI HELYZETKÉP Patra már koraeste érkeztünk, így a fürdő vezetőjével nem tudtunk ta­lálkozni. A több éve megszokott ké­pet láttuk; a fürdő arculatán látszó­lag semmi sem változott, pedig már ráférne egy kis felújítás. A meden­cék körüli környezet nagyobb rend- bentartása, a kitaposott pázsit újra- ültetése, ÚJ padok, asztalkák elhelyu zése, 8 közeli tó kitisztítása, sporto­lási lehetőségek me^teremtöse. Az egyik medencéhez közeli büfé a Reétaurácia vállalathoz tartozik. Az elárusítónö. Varga Vera elmondja, hogy OdftőUalokbó) jónak mondható az ellátás; van négy féle tasakos Qdf- töital, dzsúsz, tonic, narancsos must, és sör, bor. pálinka minden mennyi­ségben. Minden hűtött. Viszont ás­ványvizük. szódájuk nincs és nem is lesz. Azt 8 szomszédos étteremben lehet kapni — mondja Vera. Bementem a szomszédos, hatalmas étterembe. A nap folyamén ttzné! több étel volt kapható — egyebek mellett a gyermekek kedvence, pala­csinta is — s három-négy féle étel­lel még este hét óra után is tudnak szolgálni. ötféle Oditőitaluk van egyebek mellett a Magyarországról behozott meggy-márka és traubiszó- da is. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy az üdltóitalok árjegyzéke látha­tó helyen nem volt feltüntetve. A KÖRÜLMÉNYES HALBESZERZÉS Komáromhoz közel van a hetényl Halászcsárda, amely a RA] vállalat egyik sikeres üzemegysége. A kör­nyék közkedvelt étterme, annak elle­nére, hogy a vezető és a személyzet komoly problémákkal küszködik, csak nagy erőfeszítések árán tudják tar­tani a színvonalat, amire igény van, hiszen a hazai turistákon kívül sok külföldi is megfordul a halászcsár dában. Eöllös András üzemegységvezető: — Két komoly ptobléménk van. Az egyik, hogy a halbeszerzés egyre na­gyobb akadályokba ütközik. Lejárom 8 lábamat, mindent megmozgatok azért, hogy biztosítani tudjuk a vá­lasztékot. Sokkal egyszerűbb lenne a SKERLBCNE elkészíti az otthonról hozott harapnivalót helyzet, ha a halért készpénzzel fi­zethetnénk, mert akkor magánhorgá- . szóktól is vásárolhatnánk nyersanya­got. Akkor állandóan biztosítani tud: nám 8 Jó friss halat. Így csak a job­bára Csehországból szállított halra vagyok utalva, amit hűtőkapacitás hiányában huzamosabb ideig nem tu­dunk tárolni. További gondunk a helyszűkével kapcsolatos: kicsi a konyhánk. Ha három ember bent van, égy negyedik már a lábát se teheti be. Így aztán 18—22 féle étel előállí­tása, színvonalas feltálalása szinte a csodával határos módon történik. Amit tudunk, azt már saját erőnkből elvégeztük: módosítottunk, változtat­tunk sok mindenen, de mégsem kí­vánhatom a személyzettől, hogy fala­zással, fjpl.újrtásl muplcálatokkaj. IH töltse a kevés, szatiad idejét. A vál­lalat vezetősége pedig nem költ ránk, Kéne a csárdához szálláshely is — mondja az energikus üzemvezető —, hiszen nagyon sok alkalommal jön­nek csoportok, akik érdeklődnek a szállás felöl, üdítőitalból is nagyobb választék kellene. A pillanatnyilag kapható háromféle minden percben kifogyhat, még gondolni sem merek arra, hogy mihez kezdünk, ha meg­érkezik két autóbusz gyermek cso­port. mit adok nekik, meg az utá­nuk érkező vendégeknek — mondja a vezető. A turista, de az újságíró is itt meg­áll és elgondolkozik: mennyi előírás, rendelkezés szabja útját az egyes vendéglátóipari vállalatok zökkenőr mentes működésének. Amíg például a jednota akár külföldről Is vásárol­hat üdítőket, addig — mondjuk — 8 „ReStaurácíe a jedälne“ vn'ialat még 8 hazai üdítőitalokkal sem tud­ja teljes mértékben ellátni üzemegy­ségeit. Olyan ez, mintha nem ugyan­az lenne a közös cél; a vendég mi­nél tökéletesebb kiszolgálása, ellátá­sa. Érdemes lenne ezeket a fonák helyzeteket felülvizsgálni. A tét nem kicsi: a több százezer utazó, nyaraló, pihenő ember — hazaf és külföldi — elégedettsége. ZOLCZER JANOS A szerző felvéle el Sútorozók egy családi udvarban, a búzatábla mellett

Next

/
Thumbnails
Contents