Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-20 / 38. szám
7 «BPSK KULCSÁR TIBOR ROVATA FELLINGER KÁROLY VERSEI: KÖSZÖNTŐ REKVIEM Sok-sok türelmet, kedves, gondold, hogy újra szebb lesz. és mi se vagyunk már csak a csillagok Tudd, hogy mondhatok bármit, a szó most úgyis sántít. Melengess bármi gallyai, hátha meleget adhat. valami ásó valami kapa valami nagyharang 1II ií ILIlflAI Kergess magadhoz engem, kövess meg önfeledten. HIÁNYZOL Taníts meg körbe járni, hűtlen is neked fájni. Hátha maradok én ts, hátha megmaradsz mégis. ahogy társtalan a zaj ahogy reszket a csönd ahogy pókhálónk belepi a por AZT HISZEM azt hiszem megláttalak amióta rám néztél nem tudlak versbe szedni kitapogatom a szemed ahogy könnyeset álmodik a föld féltEkenység azt hiszem szép lehetsz már szépeket hazudhatnék már Illatod is belecsókolhatnám az éjszakába amióta átölelsz féltékenyebb . a kabátom KESZI VILMOS: AzonnaT íittiatunk Még meg sem virradt, de már felébredt. Nagyon rosszul aludt az éjszaka. Nem Is aludt tulajdonképpen, félálomban töltötte el az éjszakát. Kimerültnek és nagyon szerencsétlennek érezte magát. Ha rágondolt a mai napra, kétségbeesés fogta el. Még mindig reménykedett, hogy esetleg közbejön valami, és nem kell elmennie. De tudta nagyon jól, hogy ez vajmi sovány remény. Péter és Irma mindent Jól elintézett. Kilenc órára jönnek, és elviszik öt a menhelyre. Ahogy ők mondják, a 'nyugdíjasotthonba. Sokat gondolkodott az utóbbi napokban. Nagyon sokszor lepergett előtti eddigi élete. Akárhányszor Is gondolta végig az életét, nem talált rá magyarázatot, hogy mivel szolgált rá arra, hogy tulajdon gyermekei kidobják öt a saját házából. Pedig ö menynyire szerette öketi Nehezen éltek, mint mindenki abban az időben. Részesarató volt. Nagyon sokszor a szó szoros értelmében kenyéren és vízen aratott egész nap. De sohasem elégedetlenkedett. Szerényen éltek, de adósságuk sohasem volt. A házat is felépítette. A rokonok, barátok, ismerősök ösz- szefogtak, és segítettek. így volt ez szokás errefelé. Aztán Jött a második világháború. Talán túl sem élte volna, ha nem lett volna a felesége és a két gyermeke. Ha nagy bajban volt, mindig azokra gondolt. A legnagyobb veszélyben Is arra gondolt, hogy túl kell élni. Mert öt várják. Ez akkora erőt adott neki, hogy nem engedte át magát a csüggedésnek. És várták is. Szinte a csodával határos módon épen és egészségesen hazakerült. Eszterben, a feleségében nem csalódott. Hű maradt hozzá, és vigyázott a gyerekekre, gondoskodott róluk. Aztán könnyebb lett az életük. Beállt a szövetkezetbe. A kezdeti nehézségek után fokozatosan rendbejött minden, tisztességesen megfizették a munkáját. Jutott több pénz arra Is, amit eddig nem engedhettek meg maguknak. A házat Is felújították, bevezették a vizet, fürdőszobát Is csináltak. Közben a gyermekei felnőttek. Péter megnősült, Irma férjhez ment. öt unokája született. Ö közben nyugdíjba ment. Csendesen éldegéltek a feleségével. A gyermekei Itt laktak a faluban, gyakran felkeresték őket. Sokszor volt zajos az udvar az unokák nevetésétől. Aztán bekövetkezett az a szomorú nap. A felesége meghalt. Itt maradt közel nyolcvanévesen egyedül. Esztert tisztességesen eltemették. A temetés után összeült a család. Irma hozakodott elő a dologgal. Édesapám, mi úgy gondoltuk — közben Péterre nézett —, hogy egyik héten ml, a másik héten majd Péterék fogják ellátni. S aztán folytatta. A házról Is beszéltünk már. Ügy gondoljuk, hogy most, anyánk halála után mindjárt elintézhetnénk, hogy a házat ránk íratná. Ml gondját viseljük élete végéig. Itt maradhat a házban, senki nem fogja bolygatni. Hisz mind a kettőnknek szép nagy háza van. Beleegyezett. Miért Is ne? Hiszen már nyolcvanéves. Ml lenne, ha nem törődnének vele a gyermekei? ö biztos benne most is, hogy gyermekeinek akkor nem Is volt szándékukban őt kitenni a házból. Eleinte el Is látták öt rendesen. Aztán egyre ritkábban jöttek. Majd végleg elmaradtak. De nem haragudott rájuk. Beismerte, hogy nagyon elfoglaltak, nincs idejük. Befizetett a helyi vendéglőbe, onnan hordta az ételt. Jobban mondva az ebédet. Ellátta önmagát. Az utóbbi Időben egyre többet zaklatták. Mindenben hibát kerestek. Mind gyakrabban célozgattak arra, hogy neki sokkal Jobb volna a nyugdíjasotthonban. Majd később Irma nyíltan kijelentette, hogy neki szüksége van a házra, mert a Ha nősül, és nincs hol lakniuk. Pétert könnyen rábeszélte, mert megmondta neki, hogy ha az apját elviszik, a fele házat, illetve az árát készpénzben kifizeti neki.' Apjuk eleinte könyörgött, hogy megfér ö a fiatalokkal, majd később fenyegetőzött, hogy a házat visszaveszi tőlük. De ezt nem Is tudta és nem Is akarta megtenni. Nyolcvanhárom évesen nem tudott és nem Is akart intézkedni. Közben klvllágosodott. Felöltözködött, rendbe rakta a szobát. Majd kiment az udvarra. Körbejárt mindent. Nagy sokára bement a házba, leült egy székre, és várt. Nyolc óra sem volt még, amikor megérkezett Péter és Irma. Megálltak a ház előtt a kifényesített autóval, és bementek a házba. — Hát mégis elvisztek? — kérdezte be- letörödötten az apjuk. — Hányszor megmondtam, hogy jobb lesz ott magának — mondta Irma. — Jó, azonnal indulhatunk, csak körbejárom még az udvart — mondta és kiment a házból. — Talán mégsem kellene — szólt Péter, de Irma mindjárt letorkolta: — Nekem kell a ház, és kész! És neked sem Jön majd rosszul az a hatvanezer korona. Különben Is, már mindent elintéztem — zárta le a vitát Irma. — De hol van már apánk. Igazán jöhetne már. — Kiment a házból, ment hátra az udvarra: — Édesapám, hol van? — kiáltott. Válasz nem jött. Keresztülment az udvaron. A dohányszárító pajta ajtaja nyitva vblt. Odament, hogy becsukja. Közben benézett az ajtón a pajtába. Velőtrázó sikoltás tört tel belőle. Az apja ott lógott az egyik gerendán, és kidülledt szemmel bámult rá. bodnár PÁL: MÉLYSÉG A folyópart szürkés homokja tarkállott a változatos színű fürdőruhák sokaságától. A napozók bágyadtan nyújtózkodtak el a tűző napon, a fürdözök vidám ricsajozása felhallatszott egészen a távolabbi nyárfaliget árnyékában pihenő kirándulókig. Robi felkönyökölt a kockás pokrócon, cigarettát dugott a szájába, és a gyufa után nyúlt. A mozdulat félbemaradt, a fiú visszahúzta a kezét, kivette szájából a cigarettát, és szórakozottan sodorgatta az ujjal között. A pokróc másik felén heverő lányt nézte. Tekintete elidőzött a hosszú, szőkésbarna haj keretezte arcon, a picit nyitott, telt ajkakon, aztán végigfutott a karcsú nyakon, a sárga bikinifelső takarta feszes melleken, a kisportolt, arányosan Izmos lábakon. Robi szeme Izzani kezdett a visszafojtott vágytól, hogy karjába k'apja a lányt, elrohanjon vele az emberek közeléből, és csókolja, ölelje őt a kifulladásig. Olga megérezte a rajta pihenő átható tekintetet, szemét kinyitotta, és kedvesen hunyorgott a fiúra. — Ha még-sokáfg nézel így, menthetetlenül elolvadok. Elmosolyodott, és ismét lehunyta a szemét. A fiú nem válaszolt, ujjal között dohánymorzsákká őrlődött a tönkrenyomorí- tott cigaretta. A szétrongyolődott papírt a homokra dobta, a dohányt leseperte a pokrócról, és újabb cigarettát pöckölt a dobozból. Rágyújtott. Az első szippantás után egészen felült, állát felhúzott térdére támasztotta, és belebámult a szürke homok felett remegő kocsonyás hőségbe. A mellette fekvő lány Járt az eszében. Elég régen megismerkedtek már, de valójában még tnindig nem Ismerte őt meg egészen. Robi úgy érezte, a lány szívesen van vele, de semmi több. Tudta, hogy nem jár senkivel, tizenhét elmúlt, szép, és a teste akár egy húszévesé. De a természete, a gondolkodásmódja ... Az isten sem igazodik el rajta. — Kezdek becsavarodni — gondolta, és felkelt a pokrócról. A szikrázó homok sütötte a talpát, ezért sebesen lerohant a parton, bele a vízbe. Felhevfllt testét hirtelen ölelték körül a folyó hűvös hullámai. Lélegzete egy pillanatra elakadt, aztán felszabadultan, széles karcsapásokkal úszni kezdett a folyó közepe felé. Érezte maga alatt az enyhén örvénylő mélységet, és ez valami jóleső borzongással töltötte el. A hátára feküdt, és hagyta, hogy teste szabadon sodródjék a messzeségben született végtelen mozgással. Hirtelen arra gondolt, hogy mit érezne a lány, ha őt most ez a szeszélyes elem magával ragadná.' Zo- ■ kogna, sírna, vagy csupán az elmúlás feletti természetes döbbenet dobogtatná meg a szívét? Ki tudja...? Észrevette, hogy már jócskán lesodródott, ezért gyorsan partra úszott, és a napozók sokszínű pokrócszigetelt kerülgetve vlsszá- ballagott a lányhoz. Robi megrázta a fejét, és a hajából hideg permet' hullott a napozástól felhevült bronzszínű testre. ■ — JuJI — slkoltott fel halkan a lány, és gyorsan felült. — Ne hülyéskedj, mert kiugróm a bőrömből. Milyen a víz? — Finom — mondta a fiú, és letelepedett. — Nincs kedved úszni egyet? — A, mindjárt Indulok haza, és már nem száradnék meg. Légy szíves, kend le a hátamat, de csak vékonyan, mert nem akarom összemaszatolnl a ruhámat. Hasra feküdt, strandtáskájából előhúzta kis fekete jegyzetfüzetét, és lapozgatni kezdte. A fiú egy kevés naptejet nyomott tenyerére a kék flakonból. Finoman szétkente a forró bőrű bronzszlnű váltakon, aztán lejjebb Is, egészen a tenyérnyi bikini, a csípőt a karcsú deréktól elválasztó vonaláig. — A lábamat is, légy szíves. A fiú kenni kezdte a formás, de nem el- puhult combokat, a kemény lábszárat. És ezeket a combokat gyúrja, markolász- sza nap mint nap az a nagyképű, hóhányó edző — gondolta dühösen. Ez a test, ez az alak csak gyöngédséget, stmogatást érdemel. Durván masszírozni és túlzásba vitt edzésekkel tönkretenni vétek. Egyszerre azon kapta magát, hogy tenyere a fényvédő anyag céltudatos szétkenésé- ről szlkrázóan érzéki slmogatásra váltott át a lány combján. Olga még mindig a fekete noteszt böngészte, és úgy tett, mintha mit sem vett volna észre a fiú lelkében lejátszódó érzelmi viharból. Robi cigarettát pöccintett a dobozból, és rágyújtott. Néhányszor mélyen leszívta a füstöt, és amikor kissé lehlggadt, megkérdezte: — Holnap találkozunk? — Nem hiszem — zárta be a kis fekete noteszt a lány —, edzésem van. Egész héten minden nap, szombaton pedig versenyre megyünk. — Amióta az egyesületben futsz, alig látjuk egymást. Miért foglalod el ennyire magad? Délelőtt Iskola, délután edzés, este tanulás ... Nem sok ez? A lány már várta a kérdést, azért Is, mert az utóbbi Időben már feltették neki néhá- nyan. — Soknak sok, de még mindig Jobb, mintha céltalanul lógnék egész délután. A fiú messzire dobta félig elszívott cigarettáját, és saját magának is kissé közhelynek tűnő kérdésén enyhén utálkozva megkérdezte: — És mikor élsz? A lányt ez a kérdés sem hozta ki a sodrából, de a szemében enyhe dac fénylett. — Fiatal vagyok, tizenhét éves. Nincs elég Időm az életre? Vagy azok a csajok, akik állandóan fiúkkal mászkálnak. Vagy vendéglőben, kávé mellett sárgára cigizve magukat piti dolgaik felett vihorásznak, többet élnek? Mondd meg nekem, ml marad meg a fiatalságukból? Robi egy pillanatig mintha a homok egyik kézből a másikba való csorgatásával lett volna elfoglalva, de aztán hirtelen a lány felé fordult és megkérdezte: — Neked ml marad? A lány felnőttesen komoly arccal válaszolt: — Az a tudat, hogy megpróbáltam valamit. Megpróbáltam kiemelkedni a nagy átlagból. Ügy érzem, van rá esélyem. És nem az a fontos, hogy mások elismerjenek. Vagyis nemcsak, az a fontos. Azt hiszem, mindenki szereti, ha felnéznek rá, de én érezni akarom azt, hogy az idő nem folyt ki az ujjaim között haszontalanul. Te még sohasem érezted azt, hogy valamit csinálnod kellene, amivel legalább magadnak bizonyítasz? A fiú újra a homokba markolt. Nem nézett a lányra, úgy válaszolt. — De Igen, csak sohasem volt hozzá elég erőm. Azt hiszem, most miár késői Kinyitoftá tenyerét. A homok ' egyszerre hullott ki a kezéből, s eggyé vált a folyópart millió kvarcszemcséjén^ szürke csillogásával. Olga a fiú tekintetét keresve szinte suttogva kérdezte: — Ez hát az eredménye annak, amit te életnek nevezel? Ez, hogy alig múltál húszéves, és már öregnek érzed magad arra, hogy valamit megpróbálj, úgy érzed, már késő ... Akkor Inkább nem élek. Lassú mozdulatokkal táskájába rakta kevés holmiját, könnyű nyári ruhája után nyúlt, és felöltözött. A fiú hallgatott, és érezte, hogy a lánynak Igaza van. Hanyatt feküdt, és mereven bámulta az égen árválkodó egyetlen felhőrongyot. Olga felhúzta a szandálját, és táskájával a kezében egy pillanatig még állt a pokróc mellett. Rövid árnyéka ' derékban szelte át a fiú testét. — Azt szeretném még neked mondani, hogy számomra a sport mindennél fontosabb. Egyelőre. És kérlek, ne haragudj. Szia. A fiú feküdt még egy darabig a kockás pokrócon, aztán felállt, lefutott a folyóhoz és úszni kezdett. Újra érezni akarta maga alatt a mélységet. P. I. Mindhárom verse kezdetleges próbálkozás. írása nehezen Olvasható, helyesírása Is sok elemi hibát tartalmaz. L. I. Az elbeszélés átdolgozott tormájában sem sokat változott, s mint már annak idején Is írtuk, témájánál fogva sem felel meg a lap és a rovat profiljának. Különben az írás nyelvi és stilisztikai szempontból is elmarad a kívánt színvonaltól. Nyári éjek asszonya; Próbálkozásai kOzül az Anyám és a NeurOzls a legsikerültebb, ez utóbbit alkalomadtán közöljük. Van tormaérzéke, a Lengő lombok című vers egyes stOfilban az alllteráclót Is sikerrel alkalmazza. Törekedjék egyéni hangja megkeresésére,- az utánérzések elkerülésére! Prága: írása alapos, klfejezO lélekrajz, a címben megjelölt állapot s az ezt követő helyzet érzékletes megjelenítése. Az utolsO bekezdést ajánljuk átdolgozásra, mivel így suta, befejezetlen. Orchidea; írása nemcsak Időszerű tartalma miatt, de megformálása szempontjából Is ígéretes próbálkozás. B. G.: Mindkét írása arról tanúskodik, hogy a tragikus, pesszimista hangvételű témák iránt vonzödlk. Ez önmagában nem volna baj, írásaiban azonban az érzelgősség, a szentlmentallz- mus veszélye kísért. Próbálkozzék más témákkal, elsősorban megtörtént események, megélt élmények feldolgozásával, s Idővel Jelentkezzék. Arra is felhívjuk a figyelmét, hogy rovatunkban minden Írást a szeraő nevének feltüntetésével közlünk. NEMO. Szerelmes verse az érzés mélységén és őszinteségén kívül nem mond érdemlegeset. Formai megoldásai gyengébbek a szerelmes versek átlagánál. A csoportnyelvl kifejezések, a diákzsargon vagy általában az Ifjúság szókincsébe tartozó kifejezések (klassz, frankó stb.) elképzelhetők az Irodalmi alkotásokban, ha van valamilyen stilisztikai vagy más funkciójuk. Az ön versében funkcIOtlanok, zavarók, nem Illenek a szövegkörnyezetbe. Várj, míg felkel majd a nap: Még csak tizenkét éves vagy, Így korainak tartjuk lapunkban 8 rovatunkban való jelentkezésedet. Az 0] Ifjúság a néhány évvel Idősebb korosztály lapja. Ajánljuk, keresd fel írásaiddal a Tábortűz szerkesztőségét. f. A. 83: Versel közül egyik sem érett a közlésre. Verstani szempontból nagyon fogyatékosak, hangvételükben gyakran a gyengébb tánc- dalszövegekre emlékeztetnek. Klrlvőan hatnak a versben az Ilyen didaktikus Intelmek Is: ,,Szeresd a természetet, és gyönyörködj a télben“ stb. Korábbi levelét nem kaptuk meg.
