Új Ifjúság, 1983. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-06 / 36. szám

4 malom. A fehér falak mctatfák, hogy még ma is gondosan tatarozza a molnár a régi szép, építészetileg U érdekes malomépületet.

ko nagyon szorgalmas ember lehet, s ezt meg is mondjuk neki.

M Napi tizennégy óra munka M mondja lakonikusan alkalmazásban voltam, mert hiszen öt gyermekem volt, kellett a pénz, s emellett még itt volt a malom is., Minden gyermekemet taníttattam. Az egyikből orvosnő, a másikból mérnök lett... Csak az én életemben vagy húsz vagon cementet dolgoztunk be a gátba. Sajnálom, hogy most már kivesztek a csatornából a halak. Régen mindig tele volt, öröm volt felsé- tálnl, de most, hogy ennyit permeteznek, műtrágyáznak, nagyon sok vegyszer csapódik le, és ez mind itt gyűlik össze a csatorna iszapjában ... Mégis úgy látszik, megérte őrizgetni ezt a malmot.

Miért?

í— Ami nem volt érdekes, és a- mit nem sikerült megvalósítanom régen, az ma újból Időszerű lett. Az idén rákapcsolták a kis erőművet az országos villamoshálózatra.

ERŐMŰ A MALOMBAN

PriByllna község Llptovsky Mikulás fölött a Belá folyó mellett fekszik. Az egykor 1800 lakost számláló falu egy kissé megfogyatkozott, ma körülbelül 1500-an lakják. Orvosokat, mérnököket, technikusokat adott a község a fővárosnak, de a kerületi és a járási székhelyeknek is. Ml azonban a község nevezetességére, a mini vízi erőműre vagyak kíváncsiak.

A régi molnár. Matej Stetko, aki az úrbéri malmot, amely már vagy '4—500 éve létezik a községben, szüleitől örökölte, és ezt az örökséget továbbadja. Bár nagy erőfeszítések és nehézségek árán, de mind a mai napig üzemelteti, és nemcsak gabonát őröl, hanem fát íj_._is fűrészel. Valamikor a saját ma^ '’'“'gä termelte energiával meghajtott gépén a len törését is elvégezte.

•— Arra törekedtem — mondja i—, hogy minden, amire szükségük van az embereknek, helyben meglegyen, ne legyünk ráutalva senkire.

Milyen a malom? Hófehérre mer szelt falait a völgyben már mesz- szlről látni, s gondos gazdára vall a malom környéke is: a kiskertben kardvirág, őszirózsa virít, az apró ablakokban vidám muskátli ékeskedik. Odébb, az erdő alján . . méhek zsongnak a méhészkocsi körűi. A malom forgalma most nem nagy. Néhányan a falubeliek közül kétkerekű kézikocsin hozzák a zsákokat, a széles ajtón egészen a mázsáig bejönnek, ráteszik, megmérik a gabonát, az idős molnár pedig beírja a könyvbe a nevet és a gabona súlyát. Amikor végez, leül egy pillanatra a zsákokra, és emlékezik.

Ä szüleim öregek voltak, nem volt, ki karbantartsa a malmot, úgyhogy az örökségem bizony nem sokat ért. Ezért aztán előbb átala-* kítottam a malmot, majd kicseréltem a fűrészt, és 1941-ben, ahogy, itt a táblán is láthatják, egy par- ’dublcei cég segítségével beszereltem az erőművet, úgyhogy már abban az Időben is el tudtam látni az egész falut villannyal. És így ment egészen 1951-ig. Sokáig úgy . volt, bekapcsolnak az országos energiahálózatba, de aztán nem lett belőle semmi. Pedig abban az Időben az emberek egyre inkább megterhelték a villamoshálózatot, vettek vasalókat, különböző háztartási gépeket, villanytűzhelyeket, de nekem ezt nem jelentet- I ték, nem Is fizettek nagyobb fogyasztást.

e- Ezt nem értem...

s— Pedig egyszerű. Nekem átalányban kellett volna, hogy fizessen kl-kl aszerint, hogy mennyi az égője, villanygépe, de nem Ú- zettek. 1949-ben például 110 ezer koronát kellett volna, hogy fizessenek, de alig 70 ezer jött össze.

Azt ugyanis meg tudtam mérni, hogy mennyit termelek, de hogy ki-ki mennyit használ el, azt nem tudtam, ezért mindenki csak any- nyit vallott be, amennyit akart. Ekkor kértem az országos hálózatba való bekapcsolást, de ez már nem történt meg, mert abban az időben nagyobb egységeket is leállítottak, így aztán a falut rákapcsolták az országos hálózatra, én pedig maradtam a malomban.

Ottjártunkkor nagy munka folyt a malomnál: a gát egy részét javították, és egy tárnát készítettek, amelyen keresztül a molnár kiúsztatja a rétre a csatornába lecsapódó Iszapot. Ezekat a javításokat mindig Ilyenkör, az esős idő béűilte előtt szqk^^ elvégezni, hl-' szén a fagyok és az utána következő áradások mindig megrongálnak valamit. A télen különben mindig nagy megpróbáltatásnak van kitéve a molnár. Néha két- szer-háromszor is elviszi a folyó a felhajtó gátat, s ezt akár tetszik, akár nem, amint a víz és az Időjárás engedi, újból meg kell építeni, újra és újra össze kell hordani a rengeteg követ, hogy a gát a Belá folyó vizéből felfogjon valamit, jusson a vízkerékre is. Régen ezt vesszőből, ágakból csinálta.’ Amióta azonban feltalálták a műanyag fóliát, ebből terít egy darabot a foyómederbe, és kövekből építi meg a gátat.

Felballagunk az idős, kicsit bicegő hetvenegy éves molnárral a csatorna mentén. A malom fölött vastag betonfalak fogják össze a csatornát, zsilip is védi. Látni, hogy kemény munka az ára a malom működtetésének. Matej StetMatel Stetko, aki tudatosan óvta az örökségét.

Kaptam egy öreg kapcsolórendszert, kicsit megjavítottam és működik. A kitermelt villanyáramot leadom az államnak, s a közösből fedezem a saját fogyasztásomat is. Megérte hát őrizgetni. Javítgatni ezt a vén masinát. Sok pénzt beleöltem a malomba, de legalább azt, amit örököltem, átadhatom az utánam jövőknek.

Csodálattal búcsúzunk Matej Stetkótól, hiszen emberi kitartása, szorgalma Igazán csodálnivaló.

NÉMETH ISTVÁN és ZOLCZER JÁNOS riportja

Ki hitte volna, hogy ebben a vezetékben egy kis erőmű fejlesztette energia Is benne van?.

y

A KÉT ISTVÁN

Mindketten mezőgazdasági gépjavítók, ?s Sz Ipolybalogi (Balog nad Iplom) Efsz ináml gépesl- tőközpontjában dolgoznak. Arra a kérdésemre, hogy jól választottak-e szakmát, mind a ketten igenlően bólogatnak. További közös vonásuk, hogy mindketten szeretik a munkájukat és tevékeny szisz-tagok.

Nagy István idén érettségizett az Ipolysági (Sa- hy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktánintézetben, növénytermesztési szakot végzett.

— Hogyhogy mégis gépjavító vagy? — kérdezem tőle, mert nem egészen értem a dolgot.

— Az úgy volt — mondja —, hogy 1981-ben elvégeztem a traktoros-gépesítő szakot, utána nyom.- ban jelentkeztem a dolgozók középiskolájába. A felvételi vizsga sikerült, de csak tanévnyitókor derült ki, hogy abban az évben növénytermesztési szakon kívül más nem nyílik. Ha már felvettek, gondoltam, nem veszítek semmit a suli elvégzésével

■— Akkor ezek szerint két szakmád van?,

így van, de én nem akarok agronómus lenni, úgy döntöttem, maradok az eredeti szakmánál, mi vei nagyon érdekelnek a gépek.

— Miért választottad a mezőgazdaságot?

Talán azért, mert becsülöm a mezőgazdasági munkát. Meg ezt láttam édesapámtól is, aki több évtizeden át traktorosként dolgozott a gép- és trak

Nagy István

Papp István

torállomáson. Iskoláskoromban a vakáció alatt gyakran elvitt traktoron a határba, ahol vagy vegyszeres növényápolást végzett, vagy éppen szalmát bálázott. Nehéznek, de egyben vonzónak találtam a határban folyó munkát.

Nagy István Ipolykeszln (Kosihy nad Iplomj lakik, huszonegy éves, nős, és van egy Beáta nevű kislánya. Tagja a SZISZ-nek, a CSEMADOK-nak, a helyi sportszervezetnek, és jó focista hírében áll V — Nálunk aránylag jól működik az ifjúsági szer vezet. Aktívan bekapcsalódunk a társadalmi mun kába, szívesen szerepélünk kultúrműsorokban. Nem kis érdeme van ebben Szögei Pista SZISZ-elnöknek. aki jó szervező, jó gárda jött össze a sportszerve zetben is. Aratás előtt sokszor voltunk kaszálni, segítettünk a takarmánybehordásban, de a faluszépítésben is.

Másik beszélgetőpartnerem, az ipolybalogi Papp István tavaly végezte el az Ipolysági Középfokú Mezőgazdasági' Szaktanintézet traktoros-gépesítő. szakát.

— Már gyerekkoromban érdekeltek a gépek, a szerelés, így nem volt nehéz dolgom, amikor pályát kellett választanom. Az Ipolybalogi s^vetke- zettel kötöttem szerződést, így aztán az elhelyezkedés sem okozott gondot — kezdi a beszélgetést Papp István.

— Tehát nem bántad meg, hogy mezőgazdasági gépjavító lettél?

Határozott nemmel válaszolhatok, és azt is el kell mondanom, hogy jó közösségbe kerültem, hasznát veszem az iskolában szerzett elméleti ismereteknek. Örülök, hogy a kollektívában sok Idősebb, tapasztaltabb munkatárs van, akik megkövetelik a jó és pontos munát. Itt eleve nem lehet lazítafil.

Papp István falujában két éve tagja a SZISZ-nek. Szívesen vállal társadalmi munkát, és szerepel eszt- rádműsorokban.

Mindkét beszélgetőtársam kombájnon töltötte a nyár legforróbb napjait, és nemsokára újra várja őket a kombájn, hogy segítsenek a »kukoricát betakarítani.

Kép és szöveg: Bodzsár Gyula