Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-07 / 23. szám
lőság 6s az egyenlő bíztonsS'g alapján megállapodásra jut az Egyesült Allamokkai, vagy addig, ameddig az amerikai vezetők meg nem kezdik a Pershing—2 és a szárnyasrakéták telepítésének gyakorlati előkészítését. — 1982 május: Moszkvában bejelentették, készen állnak egy olyan megállapodásra, hogy a tárgyalások megindításának pillanatában befagyasszák a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati rendeltetésű fegyvereit. — Az ENSZ-közgyűlés második, rendkívüli leszerelési ülésszakán. 1982 júniusában a Szovjetunió újabb nagy jelentőségű kezdeményezést tett. Egyoldalú kötelezettséget vállalt arra, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvereket. A szovjet diplomácia a világszervezet fórumán előterjesztette a béke kialakítására vonatkozó elképzeléseinek menetrendjét. Ez így fest: a] A nukleáris leszerelés pontjainak kidolgozása, elfogadása és szakaszos megvalósítása. b) A hadászati fegyverzet korlátozása és csökkentése. ej A nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése Európában. d) A nukleáris fegyverek kísérletének teljes és általános eltiltása. ej A nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása. f) Nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozása. A kiterjedt javaslatok további része a vegyi fegyverek eltiltására, a világűr fegyvermentesítésére, a hagyományos fegyverzet korlátozására, a katonai költségvetések csökkentésére vonatkozik, s végül egy, az egész világra kiterjedő szerződést irányoz elő az erő kiküszöböléséről a nemzetközi kapcsolatokból. AZ EGYENSÚLYT NEM SZABAD FÖIADNI...“ Interjú Vitali] Vlagylmirovics Zsur- kin professzorral, a moszkvai Ame- rika-kutató Intézet igazgatóhelyettesével. ■ A mai amerikai kormányzat óriási összegeket fordít új fegyverkezési programokra, miközben megállapodási készséget hangoztat, őszintének tartják Moszkvában ezeket a kijelentéseket? — Természetesen nem. Biztonságukat ugyanis a Szovjetunióval szemben kivívott erőfölénytől remélik. A’ Varsói Szerződés országai elérték a szemben álló fegyveres erők egyensúlyát, és ezt az egyenlőséget már nem adják föl, bármilyen erőfeszítést is követeljen ez tőlük. A józanabb amerikai politikusok is tudják, ha új fegyverkezési fordulót kezdenek, az egyenlőség — valamilyen magasabb fokon ugyan —, de helyreáll. Csakhogy erre az egyensúlyra nagyon sokat kell költeni, miközben tovább romlik a nemzetközi helyzet. ■ A másik oldalon abban bíznak, hogy a Szovjetunió — mert hisz önök viselik a védelmi terhek nagyobbik részét — gazdaságilag nem bírja a versenyt. Fennáll ez a veszély? — Amerikában sokan reménykednek abban, hogy a Szovjetuniót ki lehet meríteni a fegyverkezési hajszával. Megpróbálta ezt az Egyesült Államok a 40-es évek végén, az 50- es évek elején is. Reménykedtek a 60-as években is, amikor igen erőteljesen fejlődtek az amerikai stratégiai erők, de ezt az időszakot Is „kl- védtük“. Teljesen alaptalan tehát arra számítani, hogy ez most sikerülhet. Ma sokkal erősebbek vagyunk gazdaságilag, technológiailag egyaránt. Persze az is igaz, hogy jobb volna, ha egyikünk sem költené any- nylt katonai célokra a tengerentúlról kikényszerített fegyverkezési hajszában. Mert az Egyesült Államok is nehezen egyezteti katonai és szociális programjait, erre mutatnak a tiltakozások, a társadalmi megmozdulások. ■ Ennek ellenére hivatalos nyllau kozatok hangzanak el Washington-> ban a Szovjetunióval szemben megszerezhető fölényről, sőt arról is, hogy egy esetleges nukleáris háborút meg lehet nyerni. — Mindez képtelenség. Moszkva teljesen egyértelműen és határozottan kijelentette számtalanszor: a nukleáris háború a civilizáció pusztulását, az emberiség megsemmisülését hozná. A Szovjetunió nemcsak szavakkal küzd az atomháború ellen, számtalan békekezdeményezése mellett kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Az Egyesült Államok vezetői pedig az első csapás lehetőségét fontolgatják, noha tudniuk kellene, hogy ezt a szovjet válaszcsapás követné. Még a 60-as évek végén mondta McNamara, az akkori hadügyminiszter: egy szovjet nukleáris csapás vagy ellencsapás az amerikaiakat kitörölné a XX. század nemzeteinek sorából. Azt a tengerentúlról is elismerik, hogy a Szovjetunió nukleáris erői azóta sokat fejlődtek. A megállapítás ma tehát még inkább igaz^ mint két étvizede. ■ Ez meglehetősen komoran hangzott, mégis úgy érzem, a hangsúly nem a válaszcsapáson, hanem a szovjet békekezdeményezéseken volt. Ön szerint megőrizhető a béke? — Nézze, én hiszek a békében. Bár a tengerentúlon sokat beszélnek egy esetleges első csapásról, egy megnyerhető nukleáris háborúról, mégis úgy gondolom, ezt nem kockáztatják meg. Ha esetleg a józan ész nem inti belátásra a mai amerikai vezetőket, a Szovjetunió megfontolt politikája, katonai ereje, s az emberiség egyre hangosabb tiltakozása a fegyverkezési hajsza ellen megteszi ezt. Ezért hiszem, hogy a háború elkerülhető. Tavaly májusban, ä vezető tőkés országok verseailles-1 csúcstalálkozója előtt Reagan elnök Demonszthe- nésznek az athéni piactéren elmondott híres szavalt idézte: „Melyik épeszű ember hagyatkozna egy másik ember szavaira, s nem tetteire annak eldöntésekor, ki áll háborúban, s ki él békében vele?“ Alig egy hónappal később az ENSZ- -közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán aztán konkretizálta az elnök inlndazokat a „tetteket“, amelyek nézete szerint egyértelmű bizonyítékát adják, hogy a Szovjetunió nem akar békében élni az Egyesült Államokkal. Az ötvenes évek primitív antikommunlzmusának jelzőit, szóhasználatát, s szellemét visszacsempészve, három évtized szovjet „bűnlajstromát“ sorolta fel az amerikai elnök. Demoszthenészt követve nekünk sem kéne túl sokat adnunk a zömmel belső, amerikai fogyasztásra szánt szavakra, ha nem kísérnék őket tettek, mégpedig a legnyugtala- nítóbbak a hidegháború korszaka óta. Ez kényszerít arra, hogy unos-unta- lan visszakanyarodjunk a közeli és a távolabbi múlt, Reagan által enyA SZAVAK SClYA Ii§n Szölva félremagyarázott történéseire. Ki kerít be kit, ki fenyegeti a másikat — történelmi távon? Az Egyesült Államok 1945. augusztus 6-án ledobta az első atombombáját. Az amerikai atommonopólium korszaka 1949 'áprilisáig tartott. Az Egyesült Államok stratégiai atomfölénye ekkor is megmaradt, s kiegészült a kommunizmus visszaszorítására létrehozott fegyveres szervezettel, a NATO megalakításával. Erre válasz csak évekkel később, 1955-ben érkezett a szocialista országok védelmi szervezetének, a Varsói Szerződésnek a megteremtésével. Amerika hidrogénbomba- -előnyét a Szovjetunió viszonylag gyorsan behozta, de a nukleáris fegyverek számában, a célbajuttató eszközökben jelentkező lemaradást nagy áldozatolt árán “ az 197Ö-es évek elejére sikerült csak megszüntetnie. Ki kerít be kit, ki fenyegeti a másikat? Miközben az amerikai átlagember hajlamos hitelt adni Reagan elnök szovjet fölényt elővarázsoló, napi bűvészmutatványának, mitsem tud arról: Nyugat-Európától kezdve Törökországon át Japánig amerikai támaszpontok rendszere öleli körül a Szovjetuniót. S végül igazolja-e az élet a reagani retorika immár közhelyszámba menő tételét a szüntelen szovjet expan- zionlzmusról, felforgatásról. Kuba, Dél-Vietnam, Nicaragua vagy Etiópia eszerint nem a feszítő ellentétek, kevesek gazdagsága — sokak nyomora, nem az amerikaiak által támogatott elnyomó hatalmi gépezet, az arcnélküli bábok kíméletlen terrorja miatt élt át robbanásszerű, forradalmi változást, hanem láthatatlan szovjet ügynökök tevékenysége nyomán. Ez az, amit sem a józan amerikai, s még kevésbé kontinensünk nyugati felének lakói sem fogadnak el. A táblázat különben önmagáért beszél... Rendszeresítés éve Fegyverrendszerek Atombomba Hldrogénbomba Nagy hatótávolságú bombázó Közepes hatótávolságú rakéta Harcászati atomfegyverek Interkontinentális rakéta Atom-tengeralattjáró Tengeralattjárón telepített, víz alól induló rakéta Ellenrakéta-rendszerek Szilárd hajtóanyagú interkontinentális rakéta Többrobbanótöltetű rakéta Több, különböző célpontra irányítható robbanótöltettel ellátott rakéta Neutronfegyver A szárnyasrakéták új generációja Több, manőverező robbanótöltettel ellátott rakéta Egyesült Államok Szovjet 1946 1950 1953 1954 1953 1957 1953 1959 1955 1956 1955 1957 1956 1962 1959 1968 1960 1961 1962 1969 1964 1972 1970 1975 1981 — 1983 — 1985 — 1600 MILLIÁRD - FEGYVEREKRE Rendkívül sajnálatos, hogy azok a katonai fogalmak, amelyek a külpolitikai újságírásnak még nem is olyan régen csak a perifériáin jelentkeztek, ma mind gyakrabban nélkülözhetetlenek, amikor az események lényegére akarunk mutatni. Aki először olvassa, hogy MX, SS—20, Trident-2, B—1, Pershing—2 — fejzúgást kap ezektől a kódszámoktól és kezdőbetűktől. Ezeket azonban ismerni, érteni és számontartani kell, mert nélkülük lehetetlen eligazodni a szovjet — amerikai tárgyalásokon folyó vitákban, a kormányfői nyilatkozatokban vagy a lapok vezércikkeiben: a mában. Nélkülük nem lehet megérteni azokat a félelmeket, amelyek mindinkább terjednek a világban, és különböző reakciókat váltanak ki .fiatalokból és idősebbekből egyaránt. Lényegében az történik, hogy az Egyesült Államok élére olyan vezetők kerültek, s mögöttük olyan szélsőjobboldali erők állnak, akik és a- melyek eldöntötték: erőfeszítést tesznek egy minőségi fegyverkezési hajsza segítségével a létező szocializmus és a kapitalista ipari világ között jelenleg fennálló katonai erőegyensúly felborítására, az erőfölény megszerzésére. Jogos az a félelem, hogy már ennek az erőfeszítésnek a folyamán jóvátehetetlen károk keletkeznek a világ és különösen Európa körzetében, a nemzetközi viszonyokban, sőt, nemcsak a nemzetek, de az emberek közti kapcsolatokban is. Hiszen ez a folyamat egy újfajta hidegháború, amely — a körülményekben rejlő különbözőség folyományaként — nem azonosítható a második világháborút követő hidegháborúval, de a lényeget tekintve mégsem kap-
