Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-31 / 22. szám

IM»

l'X'Xvl'l'X'IvX'Xv

'n'

Í ;- ■^SSSSaSS^!^

3 - • ;

N

épművészeti mozgalmunk egyik nagy ünnepe, a Jökal-napok betetőzte létezésének második évtizedét. A rendezők igyekeztek mindent megtenni, hogy a „sok évi átlagból“ kiemelkedve érezhető legyen a kétikszes esemény jubileumi mivolta. Tegyük hozzá; sikeresen.

A versenyben hét színjátszó csoport, hat klsszlnpad, negyvennégy vers- és prózamondó mutatkozott be. Ojdonság volt két felnőtt bábegyüttes és két előadóművész szereplése. Ilyen eddig a Jőkal-napok műsorán nem szerepelt. A versenybemutatók mellett volt klubest, táncház, folklórbemutató a Szakszervezetek Háza előtt, kiállítás, zongorahangverseny, szeminárium. Az események egy ember számára szinte átfoghatat- lan árban hömpölyögtek. Nehéz eiért átfogó értékelést tenni, már azért is, mert a kívülálló mindent másképp lát, mint a bennfentes. Megkértünk ezért három résztvevőt, hogy „belülnézetböl“, szubjektív szemszögből mondják el, amit fontosnak láttak.

Elsőnek olyat,

AKI DIJAT NYERT,

nem is akármilyet. Hadar Zsuzsannát Csur- ka István Nagytakarítás című művében nyújtott teljesítményéért a zsűri a legjobb női alakításért járó díjjal jutalmazta:

— Nem tartozom azok közé az amatőr színjátszók közé, akik azt mondják, hogy nem érdekli őket, eljutnak-e a Jőkai-napok- ra. Ezt én nem is hiszem el, hogy van ilyen. Titokban bizonyára mindenki reméli, hogy ide jut. Én is bizakodtam, és nagyon örültem, amikor sikerült, akkor még nem is álmodtam róla, hogy díjat nyerek. A jó érzés csak fokozódott, amikor megérkeztünk. Meglepő volt a kedves és figyelmes fogadtatás a szervezők részéről, jó volt találkozni régi ismerősökkel, és főleg látni, ahogyan az egész város a fesztivállal él. Még a vendéglőben is egy kis táblát találtunk az asztalon, amelyen a résztvevőket üdvözölték, ezt Is szép gesztusnak tartom. A szervezésre sem lehet panaszunk. Előadás előtt volt alkalmunk megismerkedni a színpaddal. Ami az előadásunkat illeti, hát — szerény nézetünk szerint — nem volt a legrosszabb, de azt hiszem, még többre is képesek vagyunk. Persze a környezet, az esemény jelentősége is megtette a magáét. Bevallom, 1976 óta játszok színdarabot, de most először volt lámpalázam. Hát hiába, ez számunkra a csúcsrendezvény. Hadd jegyezzem meg, én túl ,,jótékonynak“ tartom a zsűrit. Például a ml esetünkben nem mondtak a játékunkról semmi rosszat, semmilyen nagyobb hibát nem róttak fel. Ezért aztán egy kicsit hideg zuhanyként hatott, hogy nem értünk el helyezést. A keményebb kritika talán egy kicsit kijózanított volna, és nem ért volna csalódás. De hát ki tudMILYEN VOLT?

(Néhány szubjektív észrevétel a XX. Jókai-napokról)

hatja, ml a jő zsűrizés? A személyes díjnak örülök, és nyilván további munkára ösztökél majd. Nagyon szeretem a színjátszást, szeretet nélkül nem is lehetne csinálni.

Persze, egy versenyen nem mindenki nyer első díjat, van olyan is,

AKI NEM NYERT,

illetve „csak“ harmadik díjat nyert, mert a zsűri a második díjat nem ítélte oda. Szabó Jolán, a Dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Járási Művelődési Központ felnőtt bábcsoportjának vezetője:

— Járásunkban már 1972-ben megindult a felnőtt bábmozgalom. Jellege elejétől fogva célzatosan pedagógiai. A bábosok majdnem egytől egyik óvónők, akik a bábozást beiktatták a tantervűkbe. A jmk pártfogolta ezt a mozgalmat, tantolyamot szervezett a bábosok részére, majd ezután a legtöbbje elvégzett egy központi bábrendezői tanfolyamot is. Csoportunk tagjai tehát mind olyanok, akik központi szinten ismerkedtek meg a bábozás csinjával-bínjával Szakmai segítséget nyújt Vígh Katalin tanárnő, aki a bábozás úttörője járásunkban. Nos, bevezetőül ennyit.

— Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a Jókal-napok versenyprogramját kibővítik a felnőttek bábozásával, még jobban akkor, amikor megtudtuk, ml is részt vehetünk. Elmentünk, láttunk, de nem győztünk, egy kicsit csalódtunk. Nem azért, mert nem mi lettünk az elsők. A két csoport közül nyilván a másik volt jobb, és megérdemelte az első dijat (bár nem tudjuk, vajon olyan nagy volt-e köztünk a különbség, hogy a második díjat a zsűrinek meg kellett „spórolnia“]. Ml ugyanis elsősorban tanulni mentünk. Nos, itt volt a hiba. Az értékelésnél a zsűri mondott szakvéleményt erről-arről, mindenről, csak éppen a bábozásban legszükségesebbről nem: magáról a bábozásról. Nem vitatjuk a zsűri Igazát, amit mondott, elfogadjuk, azt hiányoljuk, amit nem mondott. Véleményünk, hogy ha egy központi rendezvénybe beiktatnak egy új műfajt, például a bábozást.

helyes lenne, ha a zsűri egyik tagja szakember lenne erről a területről. Több magas színvonalú tanfolyam eredményes hallgatóinak, akik a műfajt rendszeresen művelik, nehezen tud szakmai tanácsot adni valaki, aki maga nem jártas a műfajban. Ez csökkenti a rendezvény rangját és a zsűri munkájának hitelességét. Mindig nevetünk azon, hogy együttesünk „nevenincs“, itt egy kicsit úgv éreztük, hogy ..helyesincs“. A szervezők nyilván gondolnak majd a jövőben arra, hogy ezt el kellene kerülni.

Ez a vélemény a rivalda túlsó oldalán. Mi a véleménye annak, akt

A RIVALDAN INNEN

nézte és csinálta végig a fesztivált? Nesz- méry Sándor, a CSEMADOK KB titkára a rendezvény felelőse és az értékelő zsűri elnöke volt:

— A XX. Jőkai-napokra a legjellemzőbb a sokszínűség volt. Már maga a tény, hogy a CSEMADOK KB és a társrendező szervek öt műfajban rendezhettek versenyt, arról vall, hogy az amatőr művészeti mozgalom továbbfejlődött, erősödött. A sokszínűségen kívül leszögezhetjük azt a tényt is, hogy mind az öt kategóriában magas színvonalú verseny folyt.

A színjátszó csoportok versenyében a nagymegyeri (Calovo) együttes lett a győztes, pontosan kidolgozott, rendezés és dramaturgia szempontjából tiszta előadásukkal. A további öt csoportra is az jellemző, hogy a hármas alapkérdésre — mit, miért, hogyan — választ tudtak adni előadásukkal, ha nem is minden esetben olyan stílustisztán, mint a győztes csapat. Sajnos, többször jelentkezett a díszletek és a jelmezek problémája, ami elsősorban az anyagiak hiányában gyökerezik. A jelmezek és a díszletek ritkán tudták úgy segíteni az előadást, hogy az egyúttal a mondandót is segítse. Mindez azért, mert legtöbbször a már meglevő tárgyakból, ruhadarabokból válogatták össze a rendezők az említett elemeket. Jelentkezett tehát újra az igény, hogy csoportjainknak olyan gazdasági egységet kell felkeresniük és felkérniük fran- tartó szervnek, ahonnan elsősorban anyagi támogatást tudnak kapni. Ogy érzem, egyre inkább az anyagi tényezők befolyásolják az amatőr színjátszó mozgalmat. Az elért színvonallal ugyanis elégedettek lehetünk, a továbblépés feltételei adva vannak, ha csoportjaink megtalálják a megfelelő fenn- tartő szervet.

— A klsszínpadok versenyét — a Jőkal- -napokhoz hasonlóan — a színesség Jellemezte, hiszen újra Jelentkezett a diákszín- játszás és az oratőrikus Játékstílus Is, amelyek az utóbbi években hiányoztak színpadjainkról. Örömmel töltötte el nézőt, szakembert, hogy nagyon sok fiatal tehetséget láthattunk az előadásokon. Öröm ez annál is inkább, mert a csoportok közül három középiskolai együttes, s a többi is szinte kizárólag a középiskolásokra épül.

— A vers- és prózamondók versenyét értékelő bizottság elsősorban az 5. kategő- riá színvonalával volt elégedett. A 4. kate- gőrlában többször előfordult, hogy a versenyző egyéniségének nem megfelelő verset választott. Azért elgondolkoztató ez, mert a kategória versenyzői a középiskolákból verbuválódtak, ahol még tanáraik is segíthetnék őket. A hiányosság ellenére is tetszett a verseny — a közönségnek. Most először nézhette végig a közönség a szavalók versenyét — eddig a versenyszavalás zártkörű volt —, s úgy érzem, ez jó hatással volt a versenyzőkre.

— Az előadóművészek és a felnőtt bábcsoportok versenyéhez mindössze annyit: első alkalommal szerepelt e két műfaj a J6- kal-napokon, és nagy sikert aratott. Bízzunk abban, hogy hagyomány teremtődik, s mozgalommá szélesedik ez a próbálkozás is. Amatőr művészeti mozgalmunknak ez mindenképpen hasznára válna. A versenyen kívül nagyon sok olyan műsor gazdagította az idei Jókai-napokat, amely méltó volt a Jubileumhoz. A klubműsorokon kívül kiemelném az amatőr festők és a fotóművészek kiállítását. Mindkettő nagy sikert aratott, s remélem, hogy a Jövőben is lesz a rendezőknek ereje és lehetősége hasonló akciót szervezni a Jókai-napokon.

— Befejezésül még annyit: a komáromi (Komárno) járási és városi szervek jó hozzáállásának köszönhetően Jókai városa igazi fesztiválhangulatot sugárzott. Méltó volt a verseny színvonalához és a Jubileumhoz. A XX. Jókal-napok szervezési szempontból is magas színvonalú volt.

Vélemények ütköznek, különböznek. De ez nem lehet baj. Tanulságot lehet leszűrni belőlük az elkövetkező fesztiválokra. Persze, a Jó munkához a vélemények Jóval szélesebb skáláját kell megvizsgálni. Csak akkor várhatunk eredményt

összeállította: HORVÁTH REZSŐ

Az Kist) díj... ?; .."zUij Poliiska Kímii sziumiive nyerte el d ndgymegyeri (Calu- vo) színjátszó csiipiirt előadásában.

Jelenet a Nagytakarításból, előadta a Duna szerddhelyi VMH és a CSEM-ADOK v. sz. A Min játszó csoportja