Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-24 / 21. szám

KULCSÁR TIBOR ROVATA P étert minden nap ott várták a sar­kon. ök nem jártak Iskolába, de meg­értették, hogy vannak olyanok,' aki­ket ez érdekel. Péter szívesen ment közé­jük, pedig fogalmuk sem volt József Attilá­ról, nem tudták, ki volt Szólón, el sem tud­ták képzelni, hol lehet Jemen. Az USA-ról a Ford, Olaszországról a maffia Jutott az eszükbe, Magyarországról pedig a Beatrice. A sarkot így déltájban, Iskolavégzés után. a környékbeliek messze elkerülték. Irtózva ítélték el a fekete bördzsekis fiúkat és lá­nyokat, akik gyakran cigiztek, hangoskod­tak. Irtóztak tőlük, mert valahogy nem Illet­tek az ő megszokott gllágukba: a napi haj­szába a pénzért, a nyugalmas otthonba, a teljesen boldognak látszó családi életbe. Pétert vadócnak tartották a társai, taná­rai undorral hirdették róla: az Iskola le- züllesztője. Az osztályban tanulmányi ered­ményei alapján ugyan az első öt közé so­rolták, de emberileg figyelembe se vették. Péter nem szerette az osztályát, amely ki­taszította öt, anélkül, hogy megismerné. Ép­pen úgy, ahogy a „rendes életet élő“ kör­nyékbeliek a fekete bördzseklseket. Péter jól érezte magát közöttük. Amint elhagyta az iskolát, levette az álarcot, me­lyet az iskolai környezet kényszerltett rá, és szabad volt olyannak lennie, amilyen igazában volt. Nem kellett lekicsinyléstől tartania, nem kellett félnie a kigúnyolás­tól. Röpke csókkal üdvözölte a lányokat, kéz- szorítással a fiúkat. Mesélt nekik Maeter- Ilnckről és a kék madárról, Exupéryről és a kis hercegről. Néha elszívott egy cigit, és betért velük a kocsmába egy féldecire. És ott újra beszélgettek, szabadon. Tényleg elszomorltóan hatott ez a tucatnyi kocsmá­zó tizenéves. Legtöbbjük az Iskolát csak minden második héten látogatta. Nem sze­rették az iskolát, mert kötelező volt jár­niuk, de alig várták a nyári pótvizsgát, hogy végre közelebb kerüljenek az óhajtott, „nem kötelező“ élethez. Péter sajnálta osztálytársait, akik saját maguk foglyai voltak, akik a látszat ked­véért eldobták saját énjüket, akiket gá­tolt az az Igyekezet,, hogy mindig kitűnő­nek akartak látszani. Pétert is sajnálták az osztálytársai, amiért odáig süllyedt, hogy TAKÁCS JUDIT: PÉTER Iskolakerülőkkel barátkozik. A lelkűk leg­mélyén irigyelték öt. Szívesen mentek vol­na el ők is a kocsmába, szívesen szívtak volna el egy cigit. De ezt talán maguknak sem vallották be. Néha eljártak a parkba. Péter tanult, a többiek a másnapi tervet beszélték meg. Figyelték a madarakat és a parkban sétáló embereket. Az egyik lány egyszer a „kis herceggel“ Jött a sarokra. És az élménnyel, amelyet ez a könyv nyújtott neki. Az esti beatkoncert- röl hazajövet a csillagokat nézték és a Jö­vőről álmodoztak. A fiúk gyakran dolgoztak éjjeli úttörés- nél, yagonklrakodásnál, nagykorúságot ha­zudva. Pénzzel saját maguk látták el ma­gukat, mert nem követelhették szüleiktől még azt Is, hogy anyagilag támogassák őket. Egy nagy családban éltek. Ennek a családnak nem volt feje, vagy ha volt, ak­kor mindenki annak érezhette magát. Min­denki éppúgy parancsolgatott, mint ahogy máskor ellenszegült a másik utasításainak. Gyakran veszekedtek, és mindig őszintén. Mindenkit maguk közé fogadtak, aki ke­reste a társaságukat, s mikor az illetőt meg­ismerték, vagy elfogadták, vagy elküldték. Péter szülei belenyugodtak fiuk szokat­lan életmódjába. Elveik nem ellenkeztek Péteréivel, nem bánták, ha fiuk ilyen lát­szólag társadalmon kívüli emberekkel ba­rátkozik. Persze nem szabadelvűségük ját­szott ebben szerepet, hanem elsősorban Pé­ter. Rengeteg Időbe telt, amíg meg tudta győzni őket Igazáról. Sokat vitatkoztak ott­hon emiatt, de végül is sikerült kiharcol­nia szülei engedélyét vagy inkább belenyug­vását ehhez a barátsághoz. Péter apja egyszer közölte, hogy elköl­töznek a városból, jobb munkalehetősége van, olyan hely, ahol Igazán elismerik a képességeit, ahol nemcsak báb lesz, de sa­ját belátása szerint cselekedhet. Péterék rövidesen elköltöztek. Az új vá­rosban nem volt Ilyen „banda“, ilyen őszin­te, nem szinészkedő társaság. Péter egyre magányosabban érezte magát, hiányzott ne­ki az az igazi melegség, őszinteség. Nem olvadt be a környezetébe, igyekezett álar­cot nem ölteni. Sokszor ezért különcködő­nek tartották. Egyedül maradt a nagyvá­rosban. Egyedül bandukolt hazafelé az ut­cákon, az osztályban ts örökös szorongató érzés fogta körül. Talán a magány érzése szorongat így. Nyáron, a pótvizsgák Időszaka alatt a ba­rátaira gondolt, akiket a múlt évben jórészt ő segített át. Sokszor az eszében jártak, de ez már csak utazás volt a múltba. Sokat gondolkozott azon, miért volt az a külsőleg oly rosszul ható „család“ olyan igazi és őszinte. Mert nem a világ véleménye, mert nem a többiek előtt akartak rendesnek és jónak látszani, hanem önmaguk előtt. Mert fontosabbnak tartották a külsőségeknél, a látszatnál a belső tisztaságot. Mert termé­szetesen voltak emberek. Mert a „kis herce­get“ nemcsak olvasták. Mert megpróbáltak a szívükkel látni. Ilyesmire gondolt Péter, miközben befordult új. Idegen otthona, a tizenhárom emeletes panelház ajtaján, be­szállt a liftbe és megnyomta a gombot. f gyetlen nagyítóüveggel fel lehet bo­rítani a világ rendiét. Ezét a kis vi­lágét Is, amelyet kertnek nevezünk. Az emberek szavafárása szerint telek. Ga­zos, négyszögletes hely, nagy fákkal. Ha­szontalanok, de szépek: nyárfák és geszte­nyék. Öregek, fekete kérgűek és hatalma­sak. Alattuk nyáron is barnás árnyék van. Ebben a kertben nyáron ts ősz van, és ta­vasszal is sok a szomorúság. De van a fák között egy tisztás. Gazdát­lan mező, magas füvei, amelyet senki sem kaszál. A fü. a bogáncs, a katáng, a lóhe­re, a lucerna és az útilapu boldog zavarta­lanságában él és fojtogatja egymást. Közöt­tük, rajtuk tanyázik a bogarak és a pillan­gók népe. Es a katáng szárai között a pók. Nem sok kell, hogy a gonddal teli embe­ri életből átlépjünk a mesék és szörnyete­gek világába. Csak egyetlen nagyítóüveg. Ezzel nézem a pókot, nem létező nagysá­gában, az igazi méretű kerthez, emberhez, füvekhez hasonlítom. Fenevad, kegyetlen hóhér. Számító, szív­telen, ügyes, és mások érzése, élete iránt érzéketlen. Szövetségese az embernek. A légy, az apró szúnyog, a rovar hordozza a láthatatlan betegséget és a halált az em­berre, állatra. A pók megöli a repülő ro­varral együtt a láthatatlan halált. A halál ellen harcolni csak kegyetlenül lehet. Éberen. A póknak több szeme van egymás mellett. Előre is nézhet, oldalra is, felfelé és lefelé. Naphosszat ártatlan buzga­lommal szövögeti a hálót. Derék mesterem­berként készíti elő a kínt és a végzetet. Mintha csak szivárványból és napsugárból volna a háló. Lágy és tapadó. Könnyű kis mozdulattal elszakíthatod. De azért a mo­dern hídépítő mérnökök is megirigyelhet­nék a pók tudását. Szabálytalan távolság­ban lévő, egyenlőtlen mozgó pontokra köti azt a néhány szálat, amelybe befonja az építészeti csodát. Nagyon erős ■ vihar tudja csak eltépni a hálót. Mert a háló rugal­mas. Megremeg a széltől, hullámzik, ugrál — de marad. Ha az ember úgy szőne hálót, mint a pók, a levegőben azon járathatná gyors függő vasútjait. SZÁRAZ PÁL: 'A póli Es nemcsak mérnök, építőmester a pók, hanem akrobata is. A csúszós, tapadó szá­lon futni is tud. Csúszkál, korcsolyázik, ug- ' rál rajta. Persze, ezt csak az ő járószerszá­maival lehet megtenni, a nyolc mozgékony, páncélos, hideg tapintású, tövises lábbal. Aránylag keveset lép és sokat halad. Ka­paszkodik, tapad, lép, ugrik, elöremozdít egyszerre. Es jaj az áldozatnak, amely zúg­va vergődik a láthatatlan szálak köteléké­ben! ' Nem támad rögtön. Nem veti magát fa­lánk, elővigyázatlan módon a légyre. Előbb vár, amíg az áldozat izgatottságában és ügyetlen rémületében befonja magát. Amíg a légy valamennyi testrésze végleg és ki­bonthatatlanul a kötélre került. Akkor az­tán ott terem, és néhány, nem is gyors moz­dulattal megkötözi. Megfontoltan, kimérten. Tanulni lehetne tőle. Két apró, láthatatlan szállal bénítja meg a kétségbeesetten hány­kolódót. Es megint vár, amíg az áldozatnak is megsúgja a borzalom, hogy közel a vég, harcolni, menekülni kell. Ebben a percben föléje hajol. Szeretettel, lágyan, alig észrevehetően. Szinte megcsó­kolja a legyecskét. Finoman megfogja két sarló alakú erős rágószerszámával. Meg­szúrja. Mérget fecskendez belé. 0, alig fáj az egész! A legyecske szinte fel is léleg­zik: csak ezt akarta tőlem? Talán nem ts ellenség... most már el is eng,ed... Es zúg megint. Vergődik. Nem hiszi, hogy ko­moly a veszedelem. Különös... A szárnya már nem engedelmeskedik. Már nem zúg úgy, mint rendesen. Es a két hátsó lába érzéktelenné vált. Nem mozog. Megint föléje hajlik a két sarló és a két sor furcsa szem. Szúrás megint. Meddig tart ez? Kinyúlik két héttagú kar, és megtapo­gatja a pókszálakba pólyáit legyet. Köny- nyedén magához emeli. Es kiszívja a vé­rét. A legyecske még egyszer-kétszer zúg- ■búg furcsa kábulatában. Talán azt hiszi, hogy hódító szagú, édes nektárt permetező virágok között zümmög cikázva a nap fe­lé. Nem tudja, miért, hogyan, éppen útjá­ba kerül a párja is, másodperces nászra .. A pók a katáng levele alatt tisztogatja a lábát. Egyetlen szálon függ, ami a légyből meg­maradt. Kivérzett, száraz múmiává zsugoro­dott, szürke lom. A torkán, a nyaka körül megalvadt vércsomócska. Később jön a pók, és levágja az egyet­len szálat. Nem szereti a rendetlenséget, a piszkot hálója körül. Dajana: Ojabb verspróbálkozásai változat­lanul gyengék. Karácsony c. versének hang­vétele a gyermekverseké, így inkább a Tá­bortűz szerkesztőségének vagy az Űj Szó gyermekrovatának kellett volna címeznie. Másik versében sok a nyelvi vétség, így pl. nagyon gyakori a névelők elhagyása. Egyik verssora így hangzik: „... egyszer majd ta­lán jóra vál“. A válik Ikes igei Képzavarai közül az egyiket idézzük: „Örömtől eszed veszted, / azt se tudod, mit kezd vele.“ — Mivel? Az örömmel vagy az elvesztett ész­szel? Korong: Beküldött írásai ígéretes próbál­kozások. de közlésre még nem érettek. Küldjön űjabbakatl B. K. Matyi uram kísértete című elbeszé­lése jó íráskészségről tanúskodik. Próbál­kozzon közvetlen élmények, történetek fel­dolgozásával, nem másoktól hallott esemé­nyek megírásával. L. Gy.: Végzetes próbálkozás c. írásában a gyakori téma szokványos megírását olvas­hatjuk. Fordítson több gondot a szereplők jellemének mélyebb ábrázolására és az írás szerkezetére. íráskészsége van, érdemes pró­bálkoznia. Balaton: Elbeszélése kisebb simítások, iga­zítások után megfelelne a közölhetőség kö­vetelményeinek. Várjuk újabb jelentkezé­sét és Javaslatát levelében közölt kérésé­vel kapcsolatban. Névtelen csillag: Naplemente c. írása — az előbbiek után — kevésbé tetszett. Vala­mi sejtelmes homály fedi,- s helyenként szentimentális. Küldjön újabb írásokat. Őszinte G.: Három írása közül tavaszi té­májú verse a legjobb, kár, hogy levelében csak Jeligét közölt. A Levél hozzád azt bi­zonyítja, hogy van íráskészsége. Próbálkoz­zon tovább és jelentkezzen! Sz. K.: Verspróbálkozásaiban elsősorban a lendület, a szenvedély a megragadó. Pró­bálja érzéseit, érzelmeit valamilyen meder­be terelni, akkor is, ha szabadverset szán­dékszik írni. Jelentkezzen! HÁGA ANNA VERSEI vngyunl Foglyai vagyunk az Időnek, bábui az örök körforgásnak, elemei az anyagnak. Megtestesttől az értelemnek. Gyümölcsei a szerelemnek. Gyermeket a kezdetnek. Örökösei a végtelennek. És egyszer talán majd urai a mlndenségnek. ^hek Egyszer még majd £ megköszönöd a sebeket, ■ melyeket ütött rajtad az é^et. 5 És ráébredsz: I fájdalomból táplálkozik a lélek. Kábulat Mikor beletekintettem szemed, mélyébe, láttam a határtalan végtelent. Amikor megérintettem a kezed, éreztem, lázad van. Magamhoz vontalak, tűz volt a leheleted. Megcsókoltalak és megszédültem. Megragadtál, hogy többé már el ne engedj. Elkábultam. Többre nem emlékszem. LÉKÖ ISTVAN: KEZEK Kijöttünk a bárból. Már alig vártam, hogy friss levegőt szív­jak. Ideje volt. Sok voJt már az italból és a cigarettából, s ez a boros bagószag Jól ráhasalt a nyel­vemre. ...................... Belém karolt, úgy mentünk a megállóig. Nem beszélgettünk so­kat, inkább valamiféle minden mindegy-állapot ült a nyakunkon. Csak lépkedett mellettem hosszú lábával, tudatos kacérsággal. Jött egy villamos, bizony így éjféltáj­ban elég ritka, de nekünk szeren­csénk volt. Két megálló után rá­jöttünk, hogy rossz irányba száll­tunk föl. így tehát vártunk a kö­vetkezőre. Volt időnk, így lassan ballagtunk a metró felé. Zsebre tettem a kezem, de ő Játszott, támadott, s befúrta kezét a kezem mellé. Megfogta. De ho­gyan, és milyen volt az a kézZ Polipként tapadt, blzsergetett. Ösz­tönösen el akartam engedni, de hagytam, nem akartam megütni őt. Tűrtem, annak ellenére, hogy nagyon Idegen volt. Amikor ismét felszálltunk, az ablakon keresztül bámultam a sö­tét sikátorokat, melyek csöndjét csak a hajnalba visszhangzó vllla- moscsllingelések zaklatták. Belé­jük menekültem. Már elmúlt a rosszullétem Is. Csak a kezek játszották különös Játékukat. A lelkem nagyon szá­nalmassá vált. Nem tudott meg­szabadulni az idegen kéz hideg szorításától. F. L.: Autóstop c. írásának története meg­lehetősen egysíkú. Az írás csattanója távol áll az előző cselekménytől. A futballmér­kőzésnek a cselekmény bonyolításában nincs semmi szerepe. Másik írása sokkal Jobb, de itt is zavar a felvett álarc. Bármennyire Is szeretné, nem tudja magát hiteiesen bele­élni a másik nem érzéseibe, gondolatvilá­gába. Javasoljuk, hogy a bújócskát hagyja abhal L. I.: Már tudom c. verse a kísérőlevél nélKül a be nem avatottak számára nem sokat mond, az összefüggések ismerete nél­kül szinte érthetetlen. Előző levelében kül­dött három verse (Az első hó, J. E.-nek, Egy mai veszteséglista-összeállltó panaszai! nem Jobbak az előzőeknél. Egy-két szép kép. Jó sor után suta, lapos sorok, képzavarok következnek. Karcolatai viszont sikerülteb­bek. Próbálkozzon a rövid prózai műfajok­kal! Csak azért: Első beküldött írása sikeres kísérlet lehetne, de ebben nyelvi nehézsé­gei gátolják. Stílusa, kifejezőkészsége kere­sett, helyenként erőltetett. Tökéletesítse anyanyelvi Ismereteit, helyesírását, olvas­son sokat magyarul, s Idővel Jelentkezzen. OG.: Sok beküldött verse közül keveset sorolhatunk a közölhetőkhöz. Alkalmazzon igényesebb, szigorúbb mércét önmagával szemben. írásairól más lapok Irodalmi ro­vatától is kérhet véleményt. Valószínűnek tartjuk, hogy az a legtöbb vonatkozásban hasonló lesz a miénkhez. Reméljük, gyo­morfájdalmai, ingerlékenysége s a levelé­ben idézett más depressziós tünetei múlásá­hoz azóta hozzájárultunk. Zöld csillag: Mindhárom versében az ér­zés őszinteségére figyelhetünk fel. Ugyan­akkor szembetűnöek a verstani kezdetleges­ségek. Tökéletesítse verstani ismereteltl H. A.: Első próbálkozásai sikeresek: mindegyik versében van egy-két szép sor, néhány sikerült kép. Látásmódja friss, ere­deti. Eső után c. verse tetszett a legjobban. Várjuk újabb Jelentkezését.

Next

/
Thumbnails
Contents