Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-24 / 21. szám

KULCSÁR TIBOR ROVATA

P

étert minden nap ott várták a sarkon. ök nem jártak Iskolába, de megértették, hogy vannak olyanok,' akiket ez érdekel. Péter szívesen ment közéjük, pedig fogalmuk sem volt József Attiláról, nem tudták, ki volt Szólón, el sem tudták képzelni, hol lehet Jemen. Az USA-ról a Ford, Olaszországról a maffia Jutott az eszükbe, Magyarországról pedig a Beatrice. A sarkot így déltájban, Iskolavégzés után. a környékbeliek messze elkerülték. Irtózva ítélték el a fekete bördzsekis fiúkat és lányokat, akik gyakran cigiztek, hangoskodtak. Irtóztak tőlük, mert valahogy nem Illettek az ő megszokott gllágukba: a napi hajszába a pénzért, a nyugalmas otthonba, a teljesen boldognak látszó családi életbe.

Pétert vadócnak tartották a társai, tanárai undorral hirdették róla: az Iskola le- züllesztője. Az osztályban tanulmányi eredményei alapján ugyan az első öt közé sorolták, de emberileg figyelembe se vették. Péter nem szerette az osztályát, amely kitaszította öt, anélkül, hogy megismerné. Éppen úgy, ahogy a „rendes életet élő“ környékbeliek a fekete bördzseklseket.

Péter jól érezte magát közöttük. Amint elhagyta az iskolát, levette az álarcot, melyet az iskolai környezet kényszerltett rá, és szabad volt olyannak lennie, amilyen igazában volt. Nem kellett lekicsinyléstől tartania, nem kellett félnie a kigúnyolástól.

Röpke csókkal üdvözölte a lányokat, kéz- szorítással a fiúkat. Mesélt nekik Maeter- Ilnckről és a kék madárról, Exupéryről és a kis hercegről. Néha elszívott egy cigit, és betért velük a kocsmába egy féldecire. És ott újra beszélgettek, szabadon. Tényleg elszomorltóan hatott ez a tucatnyi kocsmázó tizenéves. Legtöbbjük az Iskolát csak minden második héten látogatta. Nem szerették az iskolát, mert kötelező volt járniuk, de alig várták a nyári pótvizsgát, hogy végre közelebb kerüljenek az óhajtott, „nem kötelező“ élethez.

Péter sajnálta osztálytársait, akik saját maguk foglyai voltak, akik a látszat kedvéért eldobták saját énjüket, akiket gátolt az az Igyekezet,, hogy mindig kitűnőnek akartak látszani. Pétert is sajnálták az osztálytársai, amiért odáig süllyedt, hogy

TAKÁCS JUDIT:

PÉTER

Iskolakerülőkkel barátkozik. A lelkűk legmélyén irigyelték öt. Szívesen mentek volna el ők is a kocsmába, szívesen szívtak volna el egy cigit. De ezt talán maguknak sem vallották be.

Néha eljártak a parkba. Péter tanult, a többiek a másnapi tervet beszélték meg. Figyelték a madarakat és a parkban sétáló embereket.

Az egyik lány egyszer a „kis herceggel“ Jött a sarokra. És az élménnyel, amelyet ez a könyv nyújtott neki. Az esti beatkoncert- röl hazajövet a csillagokat nézték és a Jövőről álmodoztak.

A fiúk gyakran dolgoztak éjjeli úttörés- nél, yagonklrakodásnál, nagykorúságot hazudva. Pénzzel saját maguk látták el magukat, mert nem követelhették szüleiktől még azt Is, hogy anyagilag támogassák őket. Egy nagy családban éltek. Ennek a családnak nem volt feje, vagy ha volt, akkor mindenki annak érezhette magát. Mindenki éppúgy parancsolgatott, mint ahogy máskor ellenszegült a másik utasításainak. Gyakran veszekedtek, és mindig őszintén. Mindenkit maguk közé fogadtak, aki kereste a társaságukat, s mikor az illetőt megismerték, vagy elfogadták, vagy elküldték.

Péter szülei belenyugodtak fiuk szokatlan életmódjába. Elveik nem ellenkeztek Péteréivel, nem bánták, ha fiuk ilyen látszólag társadalmon kívüli emberekkel barátkozik. Persze nem szabadelvűségük játszott ebben szerepet, hanem elsősorban Péter. Rengeteg Időbe telt, amíg meg tudta győzni őket Igazáról. Sokat vitatkoztak otthon emiatt, de végül is sikerült kiharcolnia szülei engedélyét vagy inkább belenyugvását ehhez a barátsághoz.

Péter apja egyszer közölte, hogy elköltöznek a városból, jobb munkalehetősége van, olyan hely, ahol Igazán elismerik a képességeit, ahol nemcsak báb lesz, de saját belátása szerint cselekedhet.

Péterék rövidesen elköltöztek. Az új városban nem volt Ilyen „banda“, ilyen őszinte, nem szinészkedő társaság. Péter egyre magányosabban érezte magát, hiányzott neki az az igazi melegség, őszinteség. Nem olvadt be a környezetébe, igyekezett álarcot nem ölteni. Sokszor ezért különcködőnek tartották. Egyedül maradt a nagyvárosban. Egyedül bandukolt hazafelé az utcákon, az osztályban ts örökös szorongató érzés fogta körül. Talán a magány érzése szorongat így.

Nyáron, a pótvizsgák Időszaka alatt a barátaira gondolt, akiket a múlt évben jórészt ő segített át. Sokszor az eszében jártak, de ez már csak utazás volt a múltba. Sokat gondolkozott azon, miért volt az a külsőleg oly rosszul ható „család“ olyan igazi és őszinte. Mert nem a világ véleménye, mert nem a többiek előtt akartak rendesnek és jónak látszani, hanem önmaguk előtt. Mert fontosabbnak tartották a külsőségeknél, a látszatnál a belső tisztaságot. Mert természetesen voltak emberek. Mert a „kis herceget“ nemcsak olvasták. Mert megpróbáltak a szívükkel látni. Ilyesmire gondolt Péter, miközben befordult új. Idegen otthona, a tizenhárom emeletes panelház ajtaján, beszállt a liftbe és megnyomta a gombot.

f

gyetlen nagyítóüveggel fel lehet borítani a világ rendiét. Ezét a kis világét Is, amelyet kertnek nevezünk. Az emberek szavafárása szerint telek. Gazos, négyszögletes hely, nagy fákkal. Haszontalanok, de szépek: nyárfák és gesztenyék. Öregek, fekete kérgűek és hatalmasak. Alattuk nyáron is barnás árnyék van. Ebben a kertben nyáron ts ősz van, és tavasszal is sok a szomorúság.

De van a fák között egy tisztás. Gazdátlan mező, magas füvei, amelyet senki sem kaszál. A fü. a bogáncs, a katáng, a lóhere, a lucerna és az útilapu boldog zavartalanságában él és fojtogatja egymást. Közöttük, rajtuk tanyázik a bogarak és a pillangók népe. Es a katáng szárai között a pók.

Nem sok kell, hogy a gonddal teli emberi életből átlépjünk a mesék és szörnyetegek világába. Csak egyetlen nagyítóüveg. Ezzel nézem a pókot, nem létező nagyságában, az igazi méretű kerthez, emberhez, füvekhez hasonlítom.

Fenevad, kegyetlen hóhér. Számító, szívtelen, ügyes, és mások érzése, élete iránt érzéketlen. Szövetségese az embernek. A légy, az apró szúnyog, a rovar hordozza a láthatatlan betegséget és a halált az emberre, állatra. A pók megöli a repülő rovarral együtt a láthatatlan halált.

A halál ellen harcolni csak kegyetlenül lehet. Éberen. A póknak több szeme van egymás mellett. Előre is nézhet, oldalra is, felfelé és lefelé. Naphosszat ártatlan buzgalommal szövögeti a hálót. Derék mesteremberként készíti elő a kínt és a végzetet. Mintha csak szivárványból és napsugárból volna a háló. Lágy és tapadó. Könnyű kis mozdulattal elszakíthatod. De azért a modern hídépítő mérnökök is megirigyelhetnék a pók tudását. Szabálytalan távolságban lévő, egyenlőtlen mozgó pontokra köti azt a néhány szálat, amelybe befonja az építészeti csodát. Nagyon erős ■ vihar tudja csak eltépni a hálót. Mert a háló rugalmas. Megremeg a széltől, hullámzik, ugrál — de marad. Ha az ember úgy szőne hálót, mint a pók, a levegőben azon járathatná gyors függő vasútjait.

SZÁRAZ PÁL:

'A póli

Es nemcsak mérnök, építőmester a pók, hanem akrobata is. A csúszós, tapadó szálon futni is tud. Csúszkál, korcsolyázik, ug- ' rál rajta. Persze, ezt csak az ő járószerszámaival lehet megtenni, a nyolc mozgékony, páncélos, hideg tapintású, tövises lábbal. Aránylag keveset lép és sokat halad. Kapaszkodik, tapad, lép, ugrik, elöremozdít egyszerre. Es jaj az áldozatnak, amely zúgva vergődik a láthatatlan szálak kötelékében! '

Nem támad rögtön. Nem veti magát falánk, elővigyázatlan módon a légyre. Előbb vár, amíg az áldozat izgatottságában és ügyetlen rémületében befonja magát. Amíg a légy valamennyi testrésze végleg és kibonthatatlanul a kötélre került. Akkor aztán ott terem, és néhány, nem is gyors mozdulattal megkötözi. Megfontoltan, kimérten. Tanulni lehetne tőle. Két apró, láthatatlan szállal bénítja meg a kétségbeesetten hánykolódót. Es megint vár, amíg az áldozatnak is megsúgja a borzalom, hogy közel a vég, harcolni, menekülni kell.

Ebben a percben föléje hajol. Szeretettel, lágyan, alig észrevehetően. Szinte megcsókolja a legyecskét. Finoman megfogja két sarló alakú erős rágószerszámával. Megszúrja. Mérget fecskendez belé. 0, alig fáj az egész! A legyecske szinte fel is lélegzik: csak ezt akarta tőlem? Talán nem ts ellenség... most már el is eng,ed... Es zúg megint. Vergődik. Nem hiszi, hogy komoly a veszedelem. Különös... A szárnya már nem engedelmeskedik. Már nem zúg úgy, mint rendesen. Es a két hátsó lába érzéktelenné vált. Nem mozog.

Megint föléje hajlik a két sarló és a két sor furcsa szem. Szúrás megint. Meddig tart ez? Kinyúlik két héttagú kar, és megtapogatja a pókszálakba pólyáit legyet. Köny- nyedén magához emeli. Es kiszívja a vérét. A legyecske még egyszer-kétszer zúg- ■búg furcsa kábulatában. Talán azt hiszi, hogy hódító szagú, édes nektárt permetező virágok között zümmög cikázva a nap felé. Nem tudja, miért, hogyan, éppen útjába kerül a párja is, másodperces nászra ..

A pók a katáng levele alatt tisztogatja a lábát.

Egyetlen szálon függ, ami a légyből megmaradt. Kivérzett, száraz múmiává zsugorodott, szürke lom. A torkán, a nyaka körül megalvadt vércsomócska.

Később jön a pók, és levágja az egyetlen szálat. Nem szereti a rendetlenséget, a piszkot hálója körül.

Dajana: Ojabb verspróbálkozásai változatlanul gyengék. Karácsony c. versének hangvétele a gyermekverseké, így inkább a Tábortűz szerkesztőségének vagy az Űj Szó gyermekrovatának kellett volna címeznie. Másik versében sok a nyelvi vétség, így pl. nagyon gyakori a névelők elhagyása. Egyik verssora így hangzik: „... egyszer majd talán jóra vál“. A válik Ikes igei Képzavarai közül az egyiket idézzük: „Örömtől eszed veszted, / azt se tudod, mit kezd vele.“ — Mivel? Az örömmel vagy az elvesztett észszel?

Korong: Beküldött írásai ígéretes próbálkozások. de közlésre még nem érettek. Küldjön űjabbakatl

B. K. Matyi uram kísértete című elbeszélése jó íráskészségről tanúskodik. Próbálkozzon közvetlen élmények, történetek feldolgozásával, nem másoktól hallott események megírásával.

L. Gy.: Végzetes próbálkozás c. írásában a gyakori téma szokványos megírását olvashatjuk. Fordítson több gondot a szereplők jellemének mélyebb ábrázolására és az írás szerkezetére. íráskészsége van, érdemes próbálkoznia.

Balaton: Elbeszélése kisebb simítások, igazítások után megfelelne a közölhetőség követelményeinek. Várjuk újabb jelentkezését és Javaslatát levelében közölt kérésével kapcsolatban.

Névtelen csillag: Naplemente c. írása — az előbbiek után — kevésbé tetszett. Valami sejtelmes homály fedi,- s helyenként szentimentális. Küldjön újabb írásokat.

Őszinte G.: Három írása közül tavaszi témájú verse a legjobb, kár, hogy levelében csak Jeligét közölt. A Levél hozzád azt bizonyítja, hogy van íráskészsége. Próbálkozzon tovább és jelentkezzen!

Sz. K.: Verspróbálkozásaiban elsősorban a lendület, a szenvedély a megragadó. Próbálja érzéseit, érzelmeit valamilyen mederbe terelni, akkor is, ha szabadverset szándékszik írni. Jelentkezzen!

HÁGA ANNA VERSEI

vngyunl

Foglyai vagyunk az Időnek, bábui az örök körforgásnak, elemei az anyagnak. Megtestesttől az értelemnek. Gyümölcsei a szerelemnek. Gyermeket a kezdetnek. Örökösei a végtelennek.

És egyszer talán majd urai a mlndenségnek.

^hek

Egyszer még majd £ megköszönöd a sebeket,

■ melyeket ütött rajtad az é^et.

5 És ráébredsz:

I fájdalomból táplálkozik a lélek.

Kábulat

Mikor beletekintettem szemed, mélyébe, láttam a határtalan végtelent.

Amikor megérintettem a kezed, éreztem, lázad van.

Magamhoz vontalak, tűz volt a leheleted.

Megcsókoltalak és megszédültem. Megragadtál, hogy többé már el ne engedj.

Elkábultam.

Többre nem emlékszem.

LÉKÖ ISTVAN:

KEZEK

Kijöttünk a bárból. Már alig vártam, hogy friss levegőt szívjak. Ideje volt. Sok voJt már az italból és a cigarettából, s ez a boros bagószag Jól ráhasalt a nyelvemre. ......................

Belém karolt, úgy mentünk a megállóig. Nem beszélgettünk sokat, inkább valamiféle minden mindegy-állapot ült a nyakunkon. Csak lépkedett mellettem hosszú lábával, tudatos kacérsággal. Jött egy villamos, bizony így éjféltájban elég ritka, de nekünk szerencsénk volt. Két megálló után rájöttünk, hogy rossz irányba szálltunk föl. így tehát vártunk a következőre. Volt időnk, így lassan ballagtunk a metró felé.

Zsebre tettem a kezem, de ő Játszott, támadott, s befúrta kezét a kezem mellé. Megfogta. De hogyan, és milyen volt az a kézZ Polipként tapadt, blzsergetett. Ösztönösen el akartam engedni, de hagytam, nem akartam megütni őt. Tűrtem, annak ellenére, hogy nagyon Idegen volt.

Amikor ismét felszálltunk, az ablakon keresztül bámultam a sötét sikátorokat, melyek csöndjét csak a hajnalba visszhangzó vllla- moscsllingelések zaklatták. Beléjük menekültem.

Már elmúlt a rosszullétem Is. Csak a kezek játszották különös Játékukat. A lelkem nagyon szánalmassá vált. Nem tudott megszabadulni az idegen kéz hideg szorításától.

F. L.: Autóstop c. írásának története meglehetősen egysíkú. Az írás csattanója távol áll az előző cselekménytől. A futballmérkőzésnek a cselekmény bonyolításában nincs semmi szerepe. Másik írása sokkal Jobb, de itt is zavar a felvett álarc. Bármennyire Is szeretné, nem tudja magát hiteiesen beleélni a másik nem érzéseibe, gondolatvilágába. Javasoljuk, hogy a bújócskát hagyja abhal

L. I.: Már tudom c. verse a kísérőlevél nélKül a be nem avatottak számára nem sokat mond, az összefüggések ismerete nélkül szinte érthetetlen. Előző levelében küldött három verse (Az első hó, J. E.-nek, Egy mai veszteséglista-összeállltó panaszai! nem Jobbak az előzőeknél. Egy-két szép kép. Jó sor után suta, lapos sorok, képzavarok következnek. Karcolatai viszont sikerültebbek. Próbálkozzon a rövid prózai műfajokkal!

Csak azért: Első beküldött írása sikeres kísérlet lehetne, de ebben nyelvi nehézségei gátolják. Stílusa, kifejezőkészsége keresett, helyenként erőltetett. Tökéletesítse anyanyelvi Ismereteit, helyesírását, olvasson sokat magyarul, s Idővel Jelentkezzen.

OG.: Sok beküldött verse közül keveset sorolhatunk a közölhetőkhöz. Alkalmazzon igényesebb, szigorúbb mércét önmagával szemben. írásairól más lapok Irodalmi rovatától is kérhet véleményt. Valószínűnek tartjuk, hogy az a legtöbb vonatkozásban hasonló lesz a miénkhez. Reméljük, gyomorfájdalmai, ingerlékenysége s a levelében idézett más depressziós tünetei múlásához azóta hozzájárultunk.

Zöld csillag: Mindhárom versében az érzés őszinteségére figyelhetünk fel. Ugyanakkor szembetűnöek a verstani kezdetlegességek. Tökéletesítse verstani ismereteltl

H. A.: Első próbálkozásai sikeresek: mindegyik versében van egy-két szép sor, néhány sikerült kép. Látásmódja friss, eredeti. Eső után c. verse tetszett a legjobban. Várjuk újabb Jelentkezését.