Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-17 / 20. szám
9 Ä XX. század utolsó negyedében a zsebben, retlkülben, kézben hordozható mlnlmagnók korában — már senki sem bámulja meg a halláskárosultakat, akiknek a hallókészülékhez vezető vékony huzal Jelenti az egyetlen „csatornát“, amelyen át a környezet figyelmeztető-riasztó hangjai, embertársaik közlendői eljuthatnak hozzájuk. A statisztikák adatai megdöbbentőek: csupán hazánkban körülbelül egymillió a kl- sebb-nagyobb fokú. Javítható állapotú vagy véglegesen nagyothallók száma. Nem véletlen hát, hogy a megelőzésre irányuló törekvésen kívül világszerte egyre Jobb minőségű hallásjavító készülékek kidolgozásán fáradoznak az orvosok és a velük együttműködő kutatók. Azt már elődeink Is megfigyelték, hogy ha megszólítanak egy nagyothallót, akkor az illető — Jellegzetes mozdulattal — tölcsérként emeli füléhez a kezét, és fejét a beszélő felé fordítja. Nyilván ezt az ösztönös mozdulatot utánozták azok a technikusok, akik annak Idején elkészítették az első primitív „hallásjavítót“, a hallócsövet. Jelentékeny segítséget — legalábbis a kisebb mértékben nagyothallók számára — azonban csupán az elektronika és a miniatürizálás kora hozott: a zsebben hordozható, szemüvegszárba építhető, a fül mögé és fülbe helyezhető készülékek már eléggé kedvezően erősítik a környezet hangját. Napjainkban pedig — a meghökkentő orvos-elektronikai újdonságnak, a fülbe építhető parányi hallásjavítónak köszönhetően — még a teljesen süket emberek számára is megnyílhat az út a hangok birodalmába. Az emberi fül finom hallásmechanizmusának sérülései sokféleképpen okozhatnak halláskárosodást, sőt gyakran süketséget is. A huzamos zajártalom például elpusztítja a belső fül csigájának parányi szőrsejtecskéit, amelyek — egészségesen — az idegrostokkal ösz- szekapcsolódva a nyolcadik agyidegbe, a hallóidegbe, s azon keresztül az agy hallóközpontjába juttatják a bloelektro- mos impulzusokká alakult hangenergiát. Hangérzet — a szervezetben oly gyakori „túlbiztosításnak“ köszönhetően — még akkor is keletkezik, ha csupán néhány sértetlenül maradt Idegrostot ingerelnek az Impulzusok. Éppen ezt a lehetőséget használta ki a Los Angeles-í fülészeti kutatóintézet egyik munkacsoportja, és — dr. W. House vezetésével — elképesztően leleményes hallásjavító készüléket terveztek, szerkesztettek. House és munkatársai — alig egyórás műtéti beavatkozással — két platina elektródot ültetnek a fülbe: az egyiket (22 milliméter mélyre], a csiga alsó részén elhelyezkedő dobűrlépcsőbe, a „földelésre“ szolgáló elektródot pedig a dobüreget az orr-garattal összekötő Eustach-kürtbe. A két elektródot apró — egy centiméter átmérőjű — indukciós tekerccsel kapcsolják össze, s ezt a külső fül fölé, a koponyacsontra erősítik. Amint a megbolygatott szövetek ösz- szeforrnak, hozzá lehet íogni a hallásjavító beépített és fejen kívül maradt részeinek összeillesztéséhez. A hallás károsult fülébe tízfilléres nagyságú mik rofont helyeznek: ez fogja fel, s alakít ja áramingadozásokká a külvilágból érkező hangokat A mikrofon Jelei a beteg ruhája alá rejthető, elemmel táplált egységbe jutnak, amely mikrofonerősí- töből, modulátorból, vlvőoszcillátorból és kimeneti erősítőből áll. A mikrofonból érkező Jeleket — célszerű átalakítás után — vezeték továbbítja a fülkagyló felső része mögött elhelyezett tekercsbe. A belső és külső tekercsek közötti kapcsolat induktív: a mikrofon átalakított Jelel huzalos közvetítés nélkül érkeznek a beültetett tekercsbe, onnan pedig a csigába vezetett parányi dróton továbbítódnak a beépített elektródig, illetve a hallóideglg. A Los Angeles-i kutatók hallásjavító készüléke sajnos még nem eszményi. Nem is lehet tökéletes, hiszen a frekvenciaértékek ezreit átfogó hangtartományt csupán egyetlen elektródon át közvetíti a hallóideghez. Emiatt a hanghatás olyanformán torz, mint az adóállomásról kissé elhangolódott rádió hangja. A House-féle hallásjavító beültetését hosszabb rehabilitációs Időszak követi: a betegnek hónapok alatt kell megtanulnia a hangok „értelmezését“. Bizonyos idő elteltével Jó eredményt érhet el a készülék viselője: nemcsak a környezet figyelmeztető-riasztó hangját ismeri fel, hanem az emberi beszéd hangmagasság-változásait is megtanulja érzékelni, s így különbséget tehet az állítás és a kérdés hangsúlya között. pen a megfelelő hallóideg-végződéseket Ingerli. Tökéletes hangvisszaadást persze még ezzel a készülékkel sem lehet elérni: a Bánfai-féle bionikus fül által közvetített beszéd a tudományos- -fantasztlkus filmek robotjainak lassú, monoton „szövegére“ emlékeztet. Talán ezért is mondja Bánfai doktor nyolc- elektródos készülékéről, hogy „a belső fül csodálatosan bonyolult szerkezetének egyelőre még eléggé primitív utánzata“. Azok a betegek azonban — eddig tizennyolcán —, akiknek hallását ez a szerkezet adta vissza, mást mondanak: a nyolcelektródos hallásjavító is nagyszerű kapcsolatot teremt köztük és az „akusztikus világ“ között. Ugyancsak nyolcelektródos hallásjavítót dolgoztak ki a kaliforniai Stanford egyetem kutatói is, R. L. White vezetésével. Ez a „mesterséges fül“ külső mikrofonnal veszi a hangokat, amelyek aztán parányi beszédátalakltó közremű- ködösével rádiójelekké alakulnak. A rádióhullámokat a fülbe telepített piciny vevő villamos Impulzusokká alakítja, s a csigában elhelyezett elektródrendszerhez küldi. Az elektródok az eltérő frekvenciák megfelelően más és más IdegMég kedvezőbb a helyzetük azoknak, akik Jártasak a szájról olvasásban: ők úgy érzik, mintha tökéletesen hallanák- -értenék a beszédet. (Ilyenkor valószínűleg az agy klegésztí mechanizmusa „varázsol“ megtévesztően előnyös akusztikai élményt a látott, s félig- -meddlg hallott szavakból.) A beültetett hallókészülék a betegek beszédét is javítja, hiszen — minthogy már hallják saját szavaikat — ellenőrizhetik is hangjuk magasságát és, erejét. ... A Los Angeles-i kutatók eredményeire alapozta munkáját a düreni Marien- -Hospitalban dolgozó dr. Bánfai Iván is. Mérnökökkel és anatómusokkal együttműködve különleges, nyolcelektródos hallásjavító készüléket dolgozott ki. Az elekronikus szerkezet segítségével a beteg nemcsak a zajokat észlelt, hanem az egyes szavakat is jól megérti. Bánfai professzor négyórás műtéttel nyolc platina elektródot épít be a csiga csontos falába. Az elektródrendszert vékony vezeték köti össze a külső fül mögötti bőr alá épített kapcsolóval. Ebbe csatlakoztatják a műtét után a hallásjavító készülék „szerelvényeit“, a mikrofont és a nyakba akasztható beszédfeldolgozót. Ez utóbbi nyolc frekvenciatartományra bontja fel az emberi hangokat, s a mélyebb, illetve a magasabb hangokból keletkezett Impulzusok a számukra „előírt“ elektródhoz eljutva épmmmm. végződéseket ingerelnek: hangérzetet keltenek. White és kutatócsoportja régóta kereste azt az anyagot, amely elektródként évekig is változatlan marad a fül biológiai környezetében. Végül is azt a mikroelektród-csoportot ültették be, amelynek tagjai tantálból, a szigetelő tulajdonságú tantálpantoxidból készültek. Ez a vékonyréteg-változat bizonyult a legalkalmasabbnak a vezetési és szi- ■ getelési, feladatok ellátására a fül belsejében, mikronnyi távolságokon. Ausztráliában, a melbourne-i egyetemen, G. Clark professzor és munkatársai sok csatornás készülékkel kísérleteznek. Hallásjavítójuk külső egysége gyufásdoboz nagyságú, mindössze 20 dekagrammos beszédátalakító, amely kódolt rádiójelekké alakítja a mikrofonja által „felvett“ hangrezgéseket. A rádiójelek huzalon jutnak a beteg füle mögötti kapcsolószerkezetbe, s onnan a csigába ültetett, 22 elektródos rendszerbe, amely közvetlen kapcsolatban van a hallóideg-végződésekkel. Clarkék Jelenleg az elektródok parányításán dolgoznak abban a meggyőződésben, hogy kezükben a tökéletes hallásjavító készülék megteremtésének nagy esélye. A londoni Guy’s Hospital kutatói más úton járnak. E. Douek fül'sebész és munkatársai a hangok sajátos átalakításán dolgoznak. Véleményük szerint a A mikroelektronika és a fülészet együttműködésének nagyszerű vívmánya a bionikus fül. halláskárosult betegnek elegendő, ha megérti a beszéd legfontosabb összetevőit, mégpedig a számára legelfogadhatóbb formában, zavaró háttérzajok nélkül. Az angol orvosok olyan betegeket gyógyítanak, /akiknek füléből — idült gyulladás következtében — el kellett távolítani a hallócsontokat és a dobhártyát. Ezeknek helyére Douek' ^ sebészi beavatkozás nélkül — rugalmas elektródot helyez el, amelyet bármikor ki lehet venni, egyszerű a tisztítása, cseréje. Az elektród „üzemeltetéséhez“ a halláskárosulttal beszélgető embernek parányi, gégemikrofonra emlékeztető ké- zsüléket kell a társalgás Idejére a nyakába akasztania. Ez a szerkezet alakítja villamos jelekké a beszélő hangszálainak rezgését, s a Jelfeldolgozó berendezésbe küldi őket. (A zöngétlen hangok közvetítésében a mikrofon segít.) A jelfeldolgozó mikroprocesszor vezérlésével a halláskárosult igényének megfelelően szabályozza a hangok magasságát: abba a frekvenciatartományba „tolja el“ őket, amelyet a beteg a legjobban hall. A feldolgozó infravörös impulzusok formájában sugározza ki a hangokat, amelyeket a beteg zsebében elhelyezett kis készülék változtat villamos impulzusokká. Az impulzusok huzal közvetítésével a fülbe helyezett elektródokra Jutnak, s a hallóidegrostok ingerlésével hangérzetet keltenek az agyban. A fénykorát élő mikroelektronika és a fülészet mind szorosabb együttműködésének köszönhetően máris több ezer ember élhet ismét a hangok „színes“ világában. Közülük sokaknak életükben először adatott meg a csodálatos élmény: hallani! H. S. AÍCTtV EtEKTROP Ä CSmAmU HüZAiOK A KÖtSO SZEREtVÉHirEKMEZ A kutatók által tervezett bionikus hallásjavító részei. A fülbe sebészi beavatkozással ültetik be az elektródokat. Ki Bionikus hallásjavíté
