Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-10 / 19. szám
6 J . J , . ' ■ ,/i • ■ i . Csapatjátékoknát|áÍtalál)an, a kezdő* kprből indul él a labda útjára. Hasonló ; kezd6körbö^ indul et egy fiatal sporto* I ló pályáfurásárq^ Közülük mutatunk í bé most néhányatl ^ ' A Pancho Ili. és a Taurus gazdái Kevés Ilyen félszeg bajnokkal készítettem eddig Interjút. Igaz, kevés 15 éves fiú mondhatja el magáréi, hogy Szlovákia bajnoka. Márpedig Mökos Jóska, a Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kilencedikes tanulója a vitorláshajók Cadet kategóriájában tavaly Szlovákia serdülőkorú bajnoka lett. Még nem szokta meg az újságírók kérdéseit, még nem tanulta meg, hogyan kell viselkedni a bajnoknak kijáró ünneplésben. Ha néhány beképzelt „csillag“ elviselhetetlen viselkedésére gondolok, akár meg se taMökos Jóska nulja, mert a sportban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy szerénységgel és szorgalommal lehet a legtöbbre vinni. Jóska változatlanul szerény, csendes fiú. Sokan még iskolatársai közül sem tudják, hogy bajnok. Az egész úgy kezdődött, hogy vagy öt évvel ezelőtt a bátyja elvitte a Slávia vitorlás-szakosztályának foglalkozására. Meglátni és megszeretni ezt a sportágat egy pillanat műve volt. Azelőtt legtöbbször futballozott, és a labdarúgásnak változatlanul hódol tovább, de azt mondja, hogy a Jach- tlngot már nem cserélné fel semmivel. — Aki nem próbálta, nem tudja, milyen csodálatos érzés a víz hátán suhanni, csak a szélre és a vitorlára bízva a hajót — mondja egészen fellelkesülve. — Ez egészen más, mint a foci. Ott a csapatjátékon, az összmunkán van a hangsúly. Itt viszont a vitorlázó teljesen magára van utalva. Néha a másodperc töredéke alatt kell döntenie arról, hogy milyen vitorlaállással haladhat a leggyorsabban, és éppoly gyorsan kell cselekednie. Csak neki, magának. Ez már teljesen bajnokhoz méltó beszéd, öt év kemény munkája tükröződik benne. Télen erőnléti gyakorlatok, mert a vitorlák kezelése jó erőnlétet, kemény izmokat követel. Ilyenkor, az Idény alatt heti kétszeri négyórás edzés, a hét végén rendszerint mindig verseny. Közben a hajókat és a vitorlákat is rendben kell tartani. Ez legtöbbször az edzésnél is több időt és fáradságot vesz Igénybe. —' Egy Ilyen hajó, mint az én Pancho hármasom, megér Jó pár ezer koronát, a vitorla sem olcsó portéka — mondja Jóska. —, Vigyázni kell rájuk. Szakosztályunk nem dúskál a pénzben, ezért ha lehet, magunk bütyköljük a felszerelést. Társa, Kollár Attila még csak négy éve foglalkozik vitorlázással. Nyolcadikos, ugyanabban az Iskolában, mint Jóska. Először az édesapja vitte el a szakosztályba. Tavaly Szlovákia bajnokságán szintén a Cadet kategóriában Taurus hajójával nyolcadik lett. Szencen tehát meglehetősen Jó bázisa van e sportágnak. A két fiú szerint a foglalkozásokat vagy negyvenen látogatják. Igaz, a szenei tó ideális feltételeket nyújt a vitorlázáshoz. — Látszólag — igazítja ki tévedésemet Attila. — A tó partja túlságosan sűrűn be van építve, s az épületek elfogják a szelet. Ezért ha máshol „nyílt vízen“ versenyzőnk, néha hátrányos helyzetben vagyunk. Merthogy ők a Jó erős szelet kedvelik. Mindketten az Idén fejezik be az alapiskolát. Jóska asztalostanulónak, Attila gimnáziumba készül. És változatlanul tovább akarják űzni kedvenc sportjukat, a vitorlázást,, és még sok sikert hozni a szenei színeknek. Palágyi Lajos Kollár Attila A mikor megvonták 4 Budapestre akkreditált újságírók a birkózók idei Eijrópa-bajnoksága mindkét fógásnemének mérlegét, alighanem egyik értékelésből sem hiányzott az a megállapítás, hogy a budapesti Európa-bajnokság a meglepetések EB-je volt. Ezt a megállapítást elsősorban arra a tényre alapozzák, hogy az eddigi világelső szovjet blr- kózócsapat a két fogásnem összesítésében mindössze 5 aranyérmet tudott szerezni, és ez legfeljebb a fele annak, amire a szovjet csapattal szembeni mindenkori elvárások alapján következtetni lehetett volna. ÉRTÉKMÉRÉS. Mit ért tehát ez az Európa-bajnokság, amikor a szovjet csapat a legjobbjait nélkülözve kelt versenyre Európával, s 5 aranyérmet tudott szerezni? Ha figyelembe vesz- szük, hogy a súlycsoportom túlnyomó többségében a jelenlegi szovjet élmezőny 2—3. helyezettje lépett szőnyegre, akkor tulajdonképpen nem is olyan nagy meglepetés a szovjet szereplés. És a bolgárok kiugró szereplése sem, akik — szinte hagyományosan — akkor az élen végeznek, ha a szovjet együttes nélkülözi legjobbjait. Ennek ellenére az idei EB, különösen a kötöttfogásban, magas színvonalú volt, és talán meghaladja az őszi kijevi világbajnokság leendő színvonalát is, mivel oda számos európai ország az élversenyzői nélkül érkezik. SORSOLÁS. Amikor a moszkvai olimpia után az új szabályokat bevezették, és azok szerint minden egyes súlycsoport mezőnyét két részre ősz. tolták, egyértelmű volt a szakemberek véleménye: ^ok esetben már a sorsoláskor eldől egy-egy súlycsoport aranyérmének a sorsa. Ezt a véleményt csak alátámasztotta a budapesti EB mindkét fógásnemének 52 kg-os kategóriája. A szabadfogásban például egy ágra került a szovjet, a bolgár, a lengyel, a magyar és az NSZK-beli versenyző. Hogy ez utóbbi esetleg nem a legjobb? Niebler valóban nem lett áz, csak éppen már, az első fordulóban legyőzte a szovjet színek képviselőjét, Mamedovot... Végül a bolgár Jordanov került döntőbe, s „kifogta“ magának a jugoszláv Trsztenát, aki viszont tavaly még csak 48 kilós volt, most meg „besétálhatott“ a döntőbe. Kötöttfogásban a sorsolásra a csehszlovák színek képviselője, Jankovics Tibor is ráfizetett, ő meg abba a csoportba került, ahol a szovjet Gyugyajev, a bolgár Mladenov, az ötszörös Európa- és kétszeres világbajnok román Ale- zandru és a norvég Rönningen is volt. Jankovics CSyugyajevval kezdett és Madenoval folytatta. A másik ágon csoportharmadikként pontot szerezhetett volna ... KETTŐS. Az olimpia utáni szabályok törölték a kettős leléptetést, az. tán következett az idei év, amikor valamelyest újra változtak a szabályok, ismét bevezették a kettős lelé- pést. Ennek először az idei EB-n a kötöttfogás szupernehézsúlyában lehettünk tanúi, ahol a 185 kilós román Codreanut próbálta legyőzni a magyar Nagy József. Hiába volt kezdeményezőbb a magyar versenyző, 7;0-ra vezeti“ A vége pedig 7:3 lett. A következő fordulóban, ha Zeman legyőzi a román Negrisant, és az kiesik, Zemannak már csak a magyar Péterrel kellett volna mérkőznie. Azonban Negrisan nyert, majd utána Zeman 7:6-ra kikapott Pétertől, és kiesett. Jermilov pedig megnyerte az EB-t... BÁLLÁ. A szupernehézsúlyú magyar Bállá József két olimpián volt ezüsthiába Javasolta a vezetöbíró kétszer is Codreanu leléptetését, a szőnyeg- elnök nem járult hozzá, hanem mindkettőjüket leléptették. Nagy kesergett, végül aztán mégiscsak döntőbe -került, mert az ág másik két mérkőzésén Codreanu és a Jugoszláv Ilics nem bírt egymással. SZABÁLY. Ugyancsak új szabály, hogy az olimpia óta divatba Jött leg. gyakoribb fogásfajta, a pörgetés túl gyakori alkalmazása ellen bevezettek egy intézkedést; maximum kétszer ismételheti még egymás után a birkózó. A 48 kilós, kötöttfogású magyar EB-ezüstérmes Vadász Csaba egyik kedvenc fogása volt ez korábban is, most is végrehajtott belőle hármat egymás után, már csak megszokásból is. A vezetöbíró, a pontozó. a szőnyegelnök háromszor két pontot számolt, így összejött a tizenkettő a korábbi hattal, és ellenfelét leléptették. Ez ellen emelt óvást a nyugatnémet csapatvezetés. így aztán 10:0-ás állásnál kellett volna folytatni kettőjük összecsapását, csakhogy az ellenfél nem ért Idejében a szőnyegre, Erre mondta Horváth István, a háromszoros újvidéki világbajnok, hogy ez a szabály olyan, mintha azt mondanák egy labdarúgónak, hogy ha már rúgott két gólt Jobb lábbal, a legközelebbi, csak akkor lesz érvényes, ha azt bal lábbal küldi a kapuba ... PECH. Amikor a hatvannyolc kilósok is elkezdték küzdelmeiket a kötöttfogásban, a sors úgy hozta, hogy már az első -fordulóban összekerült a kétszeres szovjet világbajnok Jer- mijov és a tavalyi' Junior Európa-baJ. nok csehszlovák Zéman. Amikor a félidőben a szőnyeghez értem, dr. Hlzsnyán Géza, a csehszlovák kötöttfogású válogatott orvosa már messziről kiabálta; „Oda nézz, a Zeman már érmes, három EB-n is állt már a dobogó második fokán, nyert VB bronzérmet Is. Csak éppen a dobogó tetejére nem sikerült még felállnia. Ezért első mérkőzését a 215 cm magas lengyel Sandurskl ellen azgal az elhatározással kezdte, hogy most vagy soha ... Meg is verte a lengyelt, aztán izgalmas mérkőzésen már-már lelép, tették, amikor az NDK-bell Schröder fölé kerekedett, s ezután már „csak“ az újonc bolgár Zlatev maradt hátra az aranyéremhez vezető úton. Ojonc... Csekélység, a csoportjában legyőzte a 78-as Európa bajnok szovjet Biga- Jevet. Végre győzött a 130 kilós Bállá, aki testsúlyát meg korát meghazudtolva vagy fél órán át sírt örömében a csarnok folyosóján... BRONZ. Amikor útra kelt a csehszlovák birkózőcsapat Budapestre, 2—3 érmet remélt a szakvezetés. Arra azonban csak kevesen gondoltak, hogy a két érem egyikét a dunaszer- dahelyiek üdvöskéje, Schwendtner József szerzi, aki Jelenleg a Dukla Trenőín birkózója. Jóska Idén lesz húszéves, korábban volt már EB-n ötödik, junior EB-n ezüstérmes, a tavalyi EB-n pedig hatodik. Mostani bronzérme egyben azt Is Jelentette, hogy a trenölni Dukla kilencéves fennállása óta első birkózóérmét szerezte világversenyen. Még el sem ült a bronzéremért vívott mérkőzés izgalma, amikor JifI áoptenko kijelentette: „Vannak, akiknek egész sport- pályafutását egy bronzérem koronázza meg. Jóskának ez a harmadik hely csak egy sikeres pályafutás kezdetét jelenti.“ Amikor a főedző tovább- állt, a tavaly még DunaszerdahSlyen birkózó 57 kilós fiatalember félhangosan megjegyezte: „Bár a próféta szólna belőle!“ Kép és szöveg: Mészáros János A bronzérmes Schwendtner Jóska a győzelmi emelvényen Jellegzetes kép: felül Bállá, alul a bolgár Zlatev. A moszkvai olimpiai játékok atlé- ikat versenyeinek egyik legnagyobb meglepetését a női távolugrás eredménye jelentette. A szovjet Tatjana Kolpakova 706 centiméteres ugrásával olimpiai bajnoknő lett. Áz olimpia Óta keveset hallatott magáról. — Edzőmmel elhatároztuk, hogy az olimpiai játékok után egy kicsit kifújom magam, nem készülök a koráb. bihoz hasonló intenzitással — hangzott a legilletékesebb, a bajnoknő vá lasza. — így egyáltalán nem lepett meg, hogy tavalyi eredményeim alapján csak a világranglista 8. helyén kötöttem ki. De más körülmények is közbeszóltak. — Például? — Férjhez mentem — folytatta mosolyogva Tatjana. — Talán nem kell magyaráznom, hogy ez az esemény egy nö életében minden mást háttérbe szorít, legalábbis bizonyos időre. Tatjana férje klubtársa, Samtl Abb- jaszov, az 1981-ben Grenoble-ban ren. dezett fedettpályás Európa-bajnokság hármasugró aranyérmese (17.30). Győzelme meglepte az atlétika szakértőit, mert Samil addig elsősorban távolugrásban tartozott a nemzetközi élvonalhoz. A hármasban aratott győzelme után sem lett hűtlen a távolugráshoz, az elmúlt Idényben elért 816 centiméteres eredményével a világranglistán az 5. helyen végzett. A most már nagyszerűen ugró házasA BAJNOK HAZASPAR pár felkészülését egy edző. Lev El- terman irányítja. Ez a nagyszerű szakember húsz évvel ezelőtt kezdte edzőt tevékenységéi az egyik frunzei sportiskolában. Egykor maga is kitű nö távolugró volt és a kirgiz válogatottban is szerepelt. Kezdetben gátfutókkal foglalkozott, de rövidesen visszatért igazi szerelméhez, a távolugráshoz. Kolpakova 1973-ban iskolásként került hozzá, míg Abbjaszov egy évvel később. Kolpakova pályafutása egy iskolai mezei futóverseny megnyerésével kezdődött. Még csak 15 éves volt, amikor Elterman felfigyelt a bá- . tor fellépésű, erős akaratú lányra. Kezdetben sem riadt vissza semmiféle nehézségtől, és hajlandó volt a legkeményebb edzésekre is. Alig egyéves felkészülés után a Kirgiz SZSZK képviseletében Indult a moszkvai országos if júsági versenyen. A 2—3 évvel idősebb vetélytársnőkkel szemben is megállta a helyét, és 590 centiméteres ugrásával a második helyen végzett. — Te leszel a világon az első, aki túlugorja a hét métert! — biztatta ekkor Elterman. A kiváló edző valamit tévedett, mert honfitársnője, Vilma Bardauskie- ne ugrotta túl elsőnek a 7 métert 1978-ban, s később 709 centiméterre javította a világcsúcsot, de a világon másodiknak mégis Tatjana Kolpakova ugrott hét méteren felül, mégpedig a legfontosabb versenyen, az olimpián. Tatjana 1959. október 18-án született, Iskoláit Frunzéban végezte, középiskolai tanulmányainak befejezése után a frunzei Testnevelési Főiskolára iratkozott be. Igor Ter-Ovaneszjan, a távolugrás egykori világcsúcstartója, a szovjet távol- és hármasugrók vezető edzője így nyilatkozott az aranyérmes házaspárról: — Tatjana Kolpakova még csak 22 éves, és nem érte el teljesítőképessége felső határát. Az elmúlt évben, bár semmiféle erősebb edzést nem folytatott, győzött a budapesti Uni- versiádén. Ügy gondolom, hogy Tatjana az athéni Európa-bajnokságon, majd egy év múlva a helsinki világ- bajnokságon még sokat hallat magáról. De azt hiszem, hogy férje. Samil Abbjaszov sem akar másodhegedűs lenni a családban.
