Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-10 / 19. szám

Ateista neveléssel

A tudományos világnézet jellemzői

A világnézet fogalma az emberiség történetében akkor Jelenik meg először, amikor az emberből tevékeny, világot és saját magát formáló lény lett, ami szellemi és gyakorlati megnyilvánulásaiban Is visszatükröződött. Azokban a korokban Is, amikor a társadalmi-történelmi feltételek nem tették lehetővé, hogy a világnézet mint tudományos világnézet tudományos alapokon alakulva befolyásolja az emberek gondolkodását, állásfoglalását, cselekedeteit és társadalmi tevékenységét. Az emberek világnézete nem egyéb elfoglaltság híján jött létre, hanem természetes szükségszerűségből. Az ember mindig is fontosnak tartotta gyökeret verni a világban, a természetben, a társadalomban, és erre Is törekedett. Ez azonban elsősorban gyakorlati kérdés volt, nem elméleti.

Világnézet keletkezéséről akkor beszélünk, ha az emberi gondolkodás tárgya maga az ember és viszonyulása a valósághoz. Kifejezi az ember és az ember közötti vonatkozásokat. Minden világnézetnek szerves részét képezik a természetre és társadalomra, az emberre, cselekedeteire és tudatára vonatkozó nézetek. Lényeges szerepet tölt be az ember származásának és fejlődésének, valamint az emberi társadalom létrejöttének a kérdése. A világnézet az élet minden területén utat mutat, miképpen cselekedjünk, viselkedjünk, hivatásunkat gyakorolva és a családban, a mindennapi és a politikai életben. Nagymértékben befolyásolja az ember erkölcsi és esztétikai felfogását, érzését és cselekedeteit. Tehát kifejezi azt, hogy miképpen nyilvánul meg az ember viszonyulása a világhoz, a természethez, a társadalomhoz és önmagához, milyen értékeket becsül, mi az, amit a világ és önmaga életében fontosnak tart, illetve visszautasít. Ez azt Jelenti, hogy a világnézet nemcsak a világ Jelenségeinek visszatükröződése, hanem maga az emberi lelkiismeret, az emberek érdeklődésének, igyekezetének, vágyainak lelki megnyilvánulása, a világnézet annyi, mint az egyén meggyőződése.

Mindebből kitűnik, hogy az alábbi négy alapvető összetevőjét boncolgatva, a világnézetnek bonyolult szerkezete van.

1. Ismeretek — azoknak a nézeteknek az összessége, amelyek kifejezik az embernek a világról alkotott képét.

2. Értékek — .^z értékítéletek és az embernek « világhoz, az élethez és jelenségeihez való viszonyulása értékének az összessége,

3. Normatív tényezők — a mindennapi élet problémáinak, heiyzeteinek megoldására vonatkozó szabályok, a belső normák, utasítások, tilalmak és engedmények összessége.

4. Gyakorlati tényezők — amelyek mint meggyőződés eligazítanak az életben.

Szocialista jelenünkben a dolgozók és a fiatalok tömegeinek a szocialista ideológia alapjain való egyesítése azt Is jelenti, tudományos világnézetre neveljük őket, és kiiktatunk minden idegen, a szocializmusban idegen ideológiát. Ezért a szocialista társadalom világnézeti és eszmei egységesítéséhez elengedhetetlen az egyház és a vallás politikai és világnézeti befolyásának a fokozatos megszűntetése, és meg kell nyerni a tömegeket a tudományos materialista világnézet eszméinek.

A szocialista társadalom dolgozóinak tudományos világnézete egyenlő a marxi-lenini világnézettel, amely a legforradalmibb, a leghaladóbb, és a forradalmi proletariátus történelmi kialakulása tapasztalatait általánosítva keletkezett. A marxi-lenini világnézet a szociális, gazdasági és politikai nézetek, valamint a természetről és a társadalomról szerzett tudományos ismeretek egységes rendszere. Következetesen szem előtt tartja a materialista filozófia, a dialektikus és történelmi materializmus tételeit. Elválaszthatatlan részét képezik az esztétikai és etikai normák, értékrendszerek.

A marxista-leninista világnézet igazsága és életképessége abban nyilvánul meg, hogy újabb és újabb tudományos ismeretekkel és milliók általánosított tapasztalataival gazdagodik. Irányt mutat, hogyan cselekedjünk, hogy az objektív valóságról szerzett ismereteink és cselekedeteink összhangban legyenek a társadalmi fejlődés irányzatával, amelynek a munkásmozgalom az előbbre vivője. A marxista-leninista világnézet az elmélet és a gyakorlat egysége, s a társadalmi fejlődés, önismeret törvényszerűségeit továbbítja tudományosan megalapozva a dolgozókhoz és az ifjúsághoz. A marxi- -lenini világnézet magában foglalja az egyén és a társadalom szemszögét, mégpedig a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit felismerő és irányító tényezők egységeként.

ELLENTÉTEK A MATERIALISTA ÉS AZ IDEALISTA világnézet KÖZÖTT

A világnézet mindig is nagyon különböző volt. Az ember megalkotja nézetét a világról és ama társadalmi feltételek hálására helyét a világban, amelyekben él, dolgozik s amelyeket maga teremt meg; nézetet alkot a társadalmi kapcsolatok, saját ismeretei és szükségletei bonyolult rendszerének hatására. Ezért az emberi gondolkodás történetét elemezve különböző világnézetekkel találkozunk, amelyekben a világról és benne az emberről alkotott felfogásnak két alapvető, egymással ellentétes tendenciája mutatkozik: materialista és idealista. E két tendencia közötti ellentét forrását mindmáig a gondolkodás és a lét, az anyag és a tudat, a lélek és a természet kapcsolatában kell keresnünk. „Aszerint, hogy a filozófusok miképpen válaszoitak erre a kérdésre, két nagy táborba sorolhatók. Azok, akik a természettel szemben a lélek elsőbbségét hangoztatták, ami által így vagy úgy a világ teremtése mellett foglaltak állást..., az idealisták táborát alkották. A többiek, akik nem vonták kétségbe a természet elsődlegességét, a materialisták különféle iskoláiba tartoznak“ — írta Engels.

A materialisták azt állítják, hogy a világ alapja az anyag, hogy a világ örök és megsemmlslthetetlen, létezéséhez nincs szükség természetfölötti erőre, a- mely mozgásba hozza és meghatározza rendjét. Szerintük a világ reálisan, tudatunktól függetlenül létezik, mert a tudat az agy és a központi Idegrendszer magasan szervezett anyagának a „tulajdonsága". A materialista világnézet a világot természetes módon magyarázza, az egyes természeti, társadalmi és pszichikai jelenségek, folyamatok értelmi észlelése alapján, amelyeket a társadalml- -történelml gyakorlat is alátámasztott.

Az idealista világnézet meghatározó tényezői lelki tényezők: tudat, gondolkodás, ideák, isten, természetfölötti erők stb. Ezen lelki alapelvek hangoztatásával próbál magyarázatot adni a világ keletkezésére, létezésére és az ember származására. Az idealista világnézet a vallás alapja, mert mind az idealizmus, mind a vallás a világot egy reális és egy természetfölötti részre osztja.

A vallás nem tudományos világnézet, alapját a természetfölötti erőkben levő hit, a mágia, az egy vagy több isten Imá- dása képezi. Ez a hit a tudatlanságból fakad, amikor az ember nem ismeri a természet és társadalom Jelenségeinek

a tudományos világnézetért

törvényszerűségeit; a hit a világ eddig fel nem tárt és tudományosan meg nem magyarázott titkain élősködik. Minden egyes vallás olyan hamis elképzelésekből, fikciókból indul ki, amelyeket nem lehet bebizonyítani, hanem mint isten sugallta igazságokat fenntartás és kritika nélkül el kell fogadni. A kereszténység történetében elsők között hangoztatott ilyen nézeteket Tertullan (L sz. 160—222), amikor kijelentette, hogy Krisztus óta nem való az embernek kíváncsinak lennie, a keresztény dolga hinni és nem gondolkodni. A keresztény embernek kötelessége ahhoz a tételhez tartania magát, hogy „credo, qula absurdum, qul Incredlblle“, vagyis „hiszek, mert ez abszurd és hihetetlen".

A világról alkotott fantasztikus és elferdített nézetek elsődleges történelmi okait abban kell keresni, hogy az ember tehetetlennek érezte magát a természeti erőkkel szemben, félt tőlük, mindamellett tudatosította, hogy léte múlik rajtuk. A magántulajdon, a társadalmi osztályok, államok keletkezésével az emberek olyan helyzetbe kerültek, amikor a lakosság többségét sújtó kizsákmányolást, nyomort és elnyomást magukkal hozó szociális erőket kellett a legnagyobb ellenségnek tekinteni. Mivel az emberek nem találtak magyarázatot a társadalmi fejlődés mozgató erejére, az események indítékaira, amelyeknek örvényébe maguk is belesodródtak, és szenvedtek, e társadalmi Jelenségeket és folyamatokat titokzatos, természetfölötti erőknek tulajdonították, úgy vélték, isten akarata.

A világnak illuzórikus, hamis, erősen emocionális, könnyen érthető és elfogadható képe — ellentétben a tudományos megismerés igényességével — egyrészt tökéletes vigaszul szolgált az elnyomottaknak, másrészt azokat a társadalmi viszonyokat éltette és védelmezte. amelyek szükségessé tették ennek a vigasznak a megteremtését. Marx Károly valiásblrálatában így ír a vallás szociális jellegéről: „A vallás részint a létező nyomor kifejezője, részint pedig tiltakozás a létező nyomor ellen. A vallás az elnyomott lény sóhaja, az érzéketlen világ érzése, a lélektelen viszonyok lelke. Az emberiség ópiuma."

A létezés szociális forrásának és szociális funkcióinak gyakorlati megszilárdításával — a vigaszba és kábulatba való meneküléssel — a vallás az emberiség történetében mindig is a társadalmi haladás kerékkötője, a reakció és a maradlság eszköze volt. A hit, a vallás

dogmatikus tételei évszázadokon át akadályozták a megismerés kibontakozását, a tudományos felfedezéseket, annál Jobban kedveztek a különböző előítéletek burjánzásának. A vallás égisze alatt létezhetett a sötétség, amely eltiporta az emberi elmét és a társadalom termelő erőit. Hogy a „szent Igazságokat" ne érje sérelem, az egyház üldözte és ártalmatlanná tette a tudományos tételek hirdetőit — többek között Giordano Brúnót, Galileo Galileit, MikolaJ Kopernikuszt. Az a harc, amelyet a múltban az egyház a tudományos megismerés ellen folytatott, fényes bizonyítéka annak, hogy elzárkózott a tudomány elől, nem volt érdeke felkarolni azt, és segíteni a társadalmi haladást.

A materialista világnézet kezdetétől fogva szoros kapcsolatban áll az anyagi termeléssel, a tudománnyal, a dolgozó tömegek forradalmi mozgalmával, a társadalmi haladással. A materialisták számára a külső világ nem titokzatos erők birodalma, hanem objektív valóság, amelyet saját elvek és az emberi értelem számára hozzáférhető törvényszerűségek igazgatnak. E világnézet alapja az emberbe, az erejébe és képességeibe vetett bizalom, amelyet pedig az emberi alkotó munka eredményei tettek hitelessé. A materialista világnézet így pozitív szerepet tölt be azzal, hogy egybefonódik a tudománnyal, hogy forradalmasltja és fejleszti a termelő és társadalmi erőket. A tudomány alapjában véve vallásellenes, A tudományos megismerés fejlesztésének szerves velejárója az ateizmus mint a természetfölötti erők tudatos elutasítása. Ezért tehát törvény- szerű, hogy a materialista világnézet különböző formái kialakulásának történelmi folyamatosságában benne foglaltatnak az ateista, vallásellenes tendenciák Is, amelyek összefüggnek a világról alkotott vallásos elképzelések és reakciós társadalmi szerepük ellen vívott harccal.

Már az ókorban az ösztönös materialista alapon álló naiv gondolkodók megnyilvánulásaiban találkozunk nem vallásos világnézettel. Herakleltosz (1. e. 535—475) például így vélekedett a világról: „Ezt a mindenki számára egyforma világot egyik isten sem teremtette, mint ahogy ember sem, hanem örök láng volt és lesz mindig, amely mértékével lobog és mértékével gyengül a fénye." Arról, hogy az Istenek és az egész természetfölötti világ az emberi képzelőerő szüleménye, az istenimádás kegyetlen ostorozója, Xenophanész (1. e. 576—484) így nyilatkozott: „Ha az ökörnek és az oroszlánnak és a lónak keze volna, vagy rajzolni és termelni tudnának, mint az emberek, lovakhoz hasonló lovak, ökrökhöz hasonló ökrök alakjában rajzolnák meg isteneiket, és ugyanolyan külsőt kölcsönöznének nekik, mint amilyen az övék".

Habár a feudalizmusban a legnagyobb hObérúr az egyház volt, és kiterjesztette hatalmát az élet minden területére, a materializmus fejlődését nem állíthatta meg, csak fékezte. Am annál nagyobb történelmi fordulatot hozott az újkori burzsoá materializmus, amelynek feltételeit a reneszánsz kultúra, tudomány és művészet már megteremtette. Az istennek Jóllehet akkor sem fordítottak hátat, csak azonosították a világgal, de az emberi cselekvés és megismerés sok területén kizárták a vallás hatását. „A világűrt nem teremtették, ezért nem fogadhatjuk el a teremtő létezését sem, aki a mennyekből alászáll, hogy teremtsen és rendet tegyen" — Irta Giordano Bruno. Michel Montaigne, az ember teremtéséről így vélekedett; „Az embereik ugyanúgy, mint testvérei, az állatok egyazon anyának, a természetnek a gyermekei."

Helvétius, Diderot, Holbach Jelszava a XVlll. században így hangzott: Minden vallás hazugsági E kérdés megoldását Jelentősen elősegítette Feuerbach német filozófus tanítása; ö elvetette a világ teremtéséről szóló elméletet, és kijelentette: „Minden isten képzelet szülte lény, képmás, az ember képmása, de olyan képmása, akit magától függetlenül önálló lényként képzel el." A burzsoá ateista materializmus eszméit terjesztették az orosz forradalmi demokraták, Gercen, BelinszkiJ, Csernyisevszkij és Dobroljubov, valamint olyan kiváló természettudósok, mint Darwin, Huxley, Haeckel és mások. A burzsoá ateizmus rámutatott arra, hogy a vallás a megismerés fékezője, tudományosan nem alátámasztott nézetekkel torz képet fest a világról, de létezésének szociális eredőjét már nem leplezte le, így tudományos utat sem mutatott legyőzéséhez. A vallás indítékait csupán az emberi tudatlanságban, az emberek érzelmeiben, vágyaiban, emócióiban kereste.

A valláskritikába új értékeket hozott a marxista-leninista materializmus, amely valamennyi korábbi haladó materialista nézetet magáévá tett, így a régebbi és az újkori tudományos felfedezések eredményeit is, melyek kapcsolatban állnak a proletariátus forradalmi mozgalmával. Tudományosan eljutott az emberiség történelmének fejlődési törvényszerűségei-