Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-03 / 18. szám
JÖNi JÖN! JÖN! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy lapunk 1983. május 17-én megjelenő, 20. számában, tehát két hét múlva elkezdjük Lovlcsek Béla SEM VELED, SEM NÉLKÜLED Című kisregényének 16 részből álló folytatásos közlését. BESZÉLGETTÜNK A SZERZŐVEL: ■ Kérfűk, mutatkozz be röviden az olvasóinknak. Szegény falusi szülőktől származom. Legszebbnek vélt fiatalságom a második világháború kegyetlen éveire esett. Jött a katonáskodás, frontszolgálat, hadifogság, majd a szerencsés hazatérés után a háború utáni nehéz évek következtek. Nem volt könnyű. Aztán tizenkilenc évig tanítóskodtam, tíz évig dolgoztam a Hét szerkesztőségében, a nyugdíjba vonulásom előtti négy-öt év alatt pedig a CSEMADOK KB titkári tisztségét töltöttem be. Van egy lányom és egy fiam, meg három unokám, s még mindig azzal a feleségemmel élek csendes megértésben, akivel 1947 őszén házasságot kötöttem. ■ Mikor kezdtél el írni? Kezdő tanító koromban, az ötvenes évek elején. Versírással kezdtem, ám a költeményeim harmatgyengék voltak. Kollégáim tanácsára aztán áttértem a prózaírásra. ■ Felsorolnád megjelent műveidet? Szívesen. Először a Haragosok című elbeszéléskötetem jelent meg könyv alakban, azt követte A cslllagszemű asz- szony, a Tűzvirág és a Hosszú éjszaka című regényem. Különböző lapokban és folyóiratokban több kisregényem jelent meg folytatásban. Például: Boldogtalanok, Agnes, Egy szikra az égen, Almok nélkül, Arariyfüst keringő. Forgószélben, Valakihez tartozni. Bosszú, Rózsák a kertben. Hulló csillag. Fekete veszedelem. Közben persze sok-sok karcolatot, novellát, elbeszélést és rengeteg riportot is megírtam. ■ Drámaírói tevékenységed szintén közismert. — Hát igen, megírtam néhány színművet és egy-két hangjátékot is. Színműveim: Húsz év után. Baj van a szerelemmel, Ezüstlakodalom, Végállomás, A csillagszemű asszony, Tűzvirág, Alattunk a város, felettünk az ég. Kék szil- vafák. Színműveimet nagy előszeretettel tűzték műsorukra az amatőr színjátszó csoportok országszerte, hármat a MATESZ is, s egyet sugárzott a Szlovák Tv bratlslaval stúdiója. ■ Köztudott, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legolvasottabb írója vagy. Sikerednek mi a titka? — Nem tudom ... Talán a következőképpen lehetne összegezni az olvasók véleményét: érdekes meseszövés, fordulatosság, cselekményesség, s nem utolsósorban talán a közérthetőség. Lehet, hogy igazuk van... ■ Jó népszerűnek lenni? — Sajnos, erre a kérdésre nem tudok egyértelmű Igennel válaszolni. Természetesen jó érzést vált ki az emberből a népszerűség tudata, ugyanakkor azonban van ennek a kérdésnek egy söté- tebb vonulata is: nem biztos, hogy a népszerűségem igazi irodalmi értékekből fakad. ■ Milyen a viszonyod a mai ifjúsághoz? — Jó. Szeretem az ifjúságot. Mindig is szerettem, hiszen anélkül nehezen tudtam volna eredményes tanítói munkát végezni. Persze vannak fenntartásaim is. ■ Befejezésül elárulnál valamit az új kisregényről? — Csak annyit, hogy a mai fiatalokról a mai fiataloknak írtam. Majd beszél az írás önmagáért, ha beszél... Meggyőződésem, hogy aki elolvassa, elgondolkodik rajta. ■ ízelítőül közölhetünk belőle egy részletet? — Természetesen, talán ezt: Ildikó még nem volt otthon. Laci gyorsan megfürdette a gyerekeket és ágyba dugta, akik ' mesélés nélkül is gyorsan elaludtak. Tizenegy óráig nézte a televíziót, aztán ő is lefeküdt, öt sem kellett ringatni... Almában hatalmas búzatáblát látott. A meg-meglóduló meleg szélben csodálatosan susogott és hullámzott a kalásztenger ...A dűlőutat kesernyés illatú, pipacserdő szegélyezte — távolba futó, vérszínű patak... és onnan, a távoli kékségből szállt, majd futott feléje Andrea, aztán eltűnt. Később, mintha a vérszínű patak habjaiból bújt volna elő... „Visszahoztam a szerelmedet — mondta kedvesen —, néhány percre újra a tiéd lehet, de csak néhány percre“ ... Aztán kéz a kézben belegázolták a mellig érő búzába. Futottak, futották, hajuk lobogott a szélben, aztán megálltak, és összeölelkezve csókolóz- tak... Végül elmerültek a búzában, és felettük összecsapott a kalásztenger... A beszélgetést köszöni: CSIKMAK IMRE Az NDK filmgyártása színes fllmmu- slcallal (címe: Zllle meg én) eleveníti meg, mutatja be Heinrich Zille [1858—1929) életének egyik leglátványosabb szakaszát. Zilie harminc esztendőn át egy fotőmfiterem retusőre volt, majd miután elbocsátották, a berlini proletárnegyedek rajzolója, karikaturistája, festője lett. Képeit magával ragadó humor, megrázó tragikum jellemzi. A film a századforduló évében kezdődik. Megismerjük Zille világát. Felbukkan Ede, a kőműves és szociáldemokrata agitátor, és Jette szerelmese. Jette udvarokban énekel, de színpadi karrierről álmodik, és végül — ha nem is olcsón. ZILLE MEG ÉN de álma teljesül. Megismerkedhetünk F. W. Könlggel, az impresszárióval és színigazgatóval, Wanda Senfmllch- -hel, egy kis kocsma tulajdonosával, akinek ivója Zille második otthona. A filmben a jó és rossz csap össze, a nosztalgikus berlini történetsorozatban Zllle csaknem ezer rajza, festménye jelenik meg. A rendező: Werner W. Wallroth. — Képünkön: Kurt Nolze, Zllle alakítója (középen), Dániellé Hoffmannal és Thomas Zleler- rel. M ég két bemutatót tartogat az idej jubileumi évad. A Thália Színpad 1983. május 5-én Csokonai Vitéz Mihály nagy sikerű énekes bohózatát Konrád József érdemes művész rendezésében, majd 1983. június 10-én a komáromi együttes bemutatja Kmecz- kó Mihály: Harc a kutyafejűekkel című zenés mesejátékét Takáts Ernőd elképzelésében. Noteszlapunkon most Csokonai hangulatos bohózatáról. Az özvegy Karnyó- néról szólunk, amelynek „merész“ jelenetei a pénz és a szerelem körül szövődnek, és a gyakran csintalanul sikamlós párbeszédek tükrében komikus képsorok kerülnek elénk az éltes Kar- nyó (Lengyel Ferenc] kanizsai házában játszódó bonyodalom során. Kar nyóné, a korosodó kereskedőasszony (Gombos Ilona), és Samu nevű kelekótya fia (Mikula Róbert], valamint Boris (Kádek Rita], a frivol szobalány, továbbá a két szeleburdl. Tipptopp (László Géza] és Lipitletty (Pólós Árpád] vagy akár az egy személyben ágál- kodó csodadoktor, borbély, tenyérjós, kosárfonó, zsibvásáros és poéta, azaz Kuruzs (Várady Béla] társaságában tanúi lehetünk egy tartalmasén szórakoztató klasszikus alkotás bemutatásának, ahol a többi szereplővel, Hizsnyai Zoltánnal (Lázár), Kiss Ágival (1. tündér] és Mihályi Máriával (2. tündér] egységben meghökkentő helyzeteket teremtenek. és kitűnőnek ígérkező karikatúrákat rajzolnak a múlt .századi társadalom egy-egy rétegéről vagy egyénéről. Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805] a legeredetibb magyar lírai tehetség Balassi Bálint óta. Sajátos, önmaga művelésében fáradhatatlan egyéniség. „Thémaversei“, diákosan szabadszájú tréfás költeményei és egyéni megfigyelései dallamos formájukra hívták fel tanárai figyelmét. Népies versel — bár még a Jobbágyi élet Idilli szemlélete tükröződik bennük — frisseségükkel, néhol rusztikus nyelvezetükkel már PekarnyönE, Karnyóné pantomimjelenete (amelyeknek rendezői utasításai fennmaradtak] érdekes képet ad Csokonai rendezői munkájáról. A bohózat műfajának megfelelően a darab valamennyi szereplője nevetséges, torz egyéniség. Ha a megcsalatott Karnyóné sorsa kelt is némi szánalmat, a groteszk öngyilkossági jelenet, majd a halottnak hitt férj érkezése, a tömeges halál, majd a halottakat feltámasztó tündér megjelenése teljesen burleszk hatású.“ Megvan tehát minden feltétel ahhoz, hogy a bemutató kimagasló siker legyen. A játék díszlet- és jelmeztervezője Platzner Tibor, zenei munkatársa Dobi Géza. vagyis a vénasszony szerelme tőfl népiességének előfutárai. A Doroty- tya, vagyis a dámák diadalma a fár- sángon“ című epikus költői müvének névadó alakja is ilyen Iskolai mulatozás dalhősnője lehetett, hogy műve, az évek múltán, vígeposszá nemesedjék. Karnyóné, vagyis a vénasszony szerelme (amelyhez ez alkalomra Kispén- tek József keretjátékot írt (Csokonai legjobb vígjátéka. 1911 óta gyakran tűzik műsorra. A Magyar Irodalmi Lexikon így jellemzi a vaskos komikumot tartalmazó játékot: „A fiatal gavallérokért epedő özvegy panasz-szavait a csalódott szerelmes félreismerhetetlen lírai hangjaival gazdagította. Néhány énekes, táncos betét és Konrád József humorérzéke, a lelkesen játszó színészgárda és az értő közönség buzdító tapsa bizonyára igazolja, hogy kifizetődő jó színházat „csinálni“, érdemes művészi szinten szerepet formálni, s ajánlatos színházjegyet váltani, abban a reményben, hogy örömben lesz részünk. Sokszor leírtuk már: közönség nélkül nem él a színház, dráma nélkül nincs színházi előadás, értő rendező és alkotó színész nélkül a kimagasló siker is elmarad. A komáromi közönség bérleti előadásokban tekintheti meg (1983. május 11., 12. és 13.) Csokonai zenés játékát a Szakszervezetek Házában. Jszuchy! Belépés nem csak gyermekeknek Bratislava legszebb rokokó stílusú épületének, a Mlrbach-palotának második emelete a gyerekeké. Évek óta itt működik a Gyermekek Galériája. Igen, a szó szoros értelmében működik, mert a helyiségben rendezett kiállítások tárgyal kézbe vehetők, megfoghatók, közelről Is megszemlélhe- tök. S nemegyszer zajlanak itt olyan rendezvények, amikor a gyerekek ta- ' lálkoznak a bemutatkozó képzőművésszel, aki nemcsak elbeszélget velük, hanem együtt munkálkodnak, festenek, rajzolnak, szobrászkodnak. Ezúttal két fiatal képzőművész, Ivan RlablC és Peter Klaudiny meglepő munkál szerepelnek a galéria kiállításán. S bár a Gyermekek Galériája adott otthont alkotásaiknak, élmény ez a tárlat mindenkinek, aki fogékony az újszerűre, a szokatlanra. Ivan Rlabiö bűvös ábécéje láttán akarva-akaratlan újra gyerekek leszünk, a betűvetés elsajátításának kellemes vagy kellemetlen emléke Idéződtk fel bennünk. Ennek az ábécének hűvössége abban rejlik, hogy minden betű játékos alakot ölt. így lesz a b betűből nagy bajuszos cica, a t betűből felröppenni készülő madárka, az m betűből gubbasztó bagoly. S a barna pasztellképek csakúgy, mint a több színű olajfestmények, örömet, vidámságot sugároznak. Peter Klaudiny kedvenc anyaga a fa. Ebből a szép, természetes alapanyagból készítette, faragta, esztergálta figuráit, amelyek között járva- -kelve meseországban érzi magát a látogató. A terem közepén felállított építmény akár meseházikónak is beillik, ajtaján igazi csengők csilingelnek, ablakán faragott madarak csücsülnek, körülötte pedig lóháton büszke huszárok vágtatnak. A végtelenségig leegyszerűsített figurái első pillantásra érthetőek. Távolabb az egyik sarokban vadludak V betűje — a hét fából faragott vadiúd felfüggesztve — a Visszatérés címet viseli. Az alkotó a képeit is fára festi. A nyersszínű alapon üdén, frissen hatnak a merész, harsogó színek. Különösen szemet gyönyörködtető a négy képből álló Évszakok sorozata, a Májusi tündér, a Varázsló, és a Találkozás című művel. Ivan RiabiC és Peter Klaudiny kiállítása játékosságával, ötletességével közel áll a gyerekekhez, de ugyanakkor érdekes a felnőttek számára, s példa lehet pedagógusoknak, játékszervezőknek, lakberendezőknek, egyszóval mindenkinek, aki a gyerekeknek, a gyerekekért dolgozik. Benyák Mária A pinceszínpadról készült beszélgetéshez A CSEMADOK Központi Bizottsága az SZSZK Kulturális Minisztériuma által jóváhagyott irányelvek alapján rendezi meg a fesztiváljait. Ennek értelmében a Jókai-napok műsorblzott- sága a felnőtt színjátszó csoportokat, klsszlnpadokat, bábjátsző együtteseket a járási, illetve a kerületi versenyeken választja ki. Ha pedig versenyre nem kerül sor, a járási dramaturgiai szakbizottság által javasolt együttest a műsorbizottság a hazai színpadon tekinti meg . A továbbjutásról országos viszonylatban kollektív döntés születik, figyelembe véve az egyes produkciók művészi színvonalát. A kassai (KoSice) Pinceszlnpad vezetőjének az a nyilatkozata (tJ. I. 14. szám), hogy a CSEMADOK KB ígérete szerint az együttes részt vesz a 20. Jókal-napokon, nem fedi a valóságot. Az ilyen ígéret merőben ellenkezik a versenyszabályokkal. Márpedig e szabályokat minden szakdolgozó és válogató bizottsági tag tiszteletben tart. Kívánunk a Pinceszfnpadnak sok sikert, s reméljük, hogy az Idei produkciójuk olyan lesz, hogy a válogató bizottság javaslatára meghívást kaphat a 20. Jókal-napokra. Molnár László, a CSEMADOK KB színházi szakelőadója
