Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-26 / 17. szám
Iliéiig 9 Harminckét évet élt Jaroslav Haéek addig, amikor a császári és királyi 91. gyalogezred kötelékében kiszállt Bruck and der Leitha (Királyháza) apró pályaudvarán, hogy rövid fél kilométeres gyalogmenet után bevonuljon Klrályhl- da (a mai Bruckneudorf) katonai táborába, a hírhedt Brucker Lágerba. 1915 tavaszváró napjait írták ekkor, az Osztrák-Magyar Monarchia elszenvedte első súlyos vereségeit a szerb és az orosz arcvonalon, kezdetét vették az eszeveszett sorozások, a kiképzés és az emberek tömeges bevetése a háború pok- ' lába. A klrályhldal katonavárosnak külön története van. Ebből röviden csak any- nylt, hogy 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés évében alakul ki a tábor magva, s ez rövid két évtized alatt egy 15 000—20 000 katonát magába fogadó hatalmas húsdarálóvá válik. Az első világégés éveiben mindenekelőtt Klrály- hlda az a pont, ahová a monarchia ösz- szes sarkából a sok ajkú hadakat ösz- szevonják, harci alakulatokat formálnak belőlük, majd végtelen vonatszerelvények szállítják a halálba a császárság és királyság férfialnak színét-javát. Jaroslav HaSek, a század viccmestere ekkor már együtt gyalogol a bakákkal. Röviddel bevonulása után megfosztják az egyéves önkéntes (a mai értelemben: tisztjelölt) kiváltságaitól. Az osztrák rendőrség ugyanis veszedelmes anarchistának bélyegzi a szemfüles, bohém, tréfálkozó újságírót, aki előtt nincs semmi szent, ás nem ismer tilalomfákat, még a háború első hónapjaiban is csúfot űz a monarchiából. Nagy művében csaknem nyolcvan oldalt szentel Svejk klrályhldal és királyházi kalandjainak, LukáS főhadnagy szolgálatában, Vodlöka utász, a nagy verekedő éa magyarfaló oldalán. 1—0— Az egykori katonavárosból a mai napig csupán egy emlékkő maradt meg, az egykori bejárat helyén, a Lagerhaupt- allee (Táborfő fasor) elején. A monarchia vert hadat soha többé nem tértek vissza se Klrályhtdára, sem a többi békebeli helyőrségbe. Maga a császárság is felbomlott. S vele együtt zúdult a romlásba Bruck városa is, amely közvetlenül az első világháború után elvesztette lakosainak csaknem a felét. Az egykor virágzó — s természetesen a hadsereg dús keblein élő és élősködő — vidám város kihalt és elszegényedett. Azelőtt? Száznál Is több kiskocsma, borozó, vendéglő, kávéház leste, nyelte a katonák zsoldját. Tönkrementek és lehúzták a redőnyt. Akár a monarchia. Ki emlékszik itt a „régi jó időkre“?, Egy kezem ujján is megszámlálhatom őket. Élő férfi, aki Haéek idejében, vagyis 68 éve felnőtt vagy serdülőkorú lett volna, egyszerűen nem maradt. Elvitte őket a két világháború. Az asszonyok pedig Jaroslav HaSek és a Svejk hallatán bezárkóznak. Hallgatnak. Nem csodálkozhatunk. Ugyan mit Is várhatunk azoktól, akiknek fiatalkorát és szülővárosukat a nagy cseh író a következőkben örökítette meg a világirodalomban: „A helybeli, várospolgárok és hivatalnokok Idehozták a kávéhá- zajfba és éttermekbe feleségeiket s felnőtt lányaikat, és Most nad Litavou, Bruck an der Leitha és Klrályhlda nem voltak semmi más, mint egyetlen nagy bordélyház“. Ä Lajta (Leitha) folyó 1883. április 30-'án született Prágában a nagy cseh író Jaroslav HaSek, a Svejk halhatatlan szerzője. Születésének 100. évfordulóját az UNESCO programjaként ünnepit a művészetet tisztelő világ. Az Of Ifjúság munkatársa pedig elment a szomszédos Ausztriába, hogy a fellelhető nyomokon végigjárja Jaroslav HaSek életútjának rövidke szakaszát. barangolás kirAlyhidAn Talán az egyetlen ember, aki . egy csepp megértéssel és jóindulattal emlegeti HaSekot — Carl Bauer bruckl pékmester, a néhai Karl Bauer pékmester fia, a szép emlékű Kari Bauer pékmester unokája. HaSekot közvetlenül nem Ismerte, de ... Az úgy van, hogy a könyvbe!! LukáS főhadnagy, HaSek által szabadon megmintázva és átformálva, valóságos, élő és létező személy volt. Szegény, akár a templom egere, és főhadnagyi rendfokozatban szolgálta a császárt és királyt a brucki Jägerkaserneban (Vadászlaktanya). Kari Bauer pékmesternek és katonai szállítónak pedig volt három lánya és egyetlen fia (ez utóbbi a ma hatvanadik évéhez közeledő Carl Bruck édesapja). A többi pedig a rég letűnt világ egyszerű története: adva van a koldusszegény katonatiszt és a gazdag várospolgár vagy feltörő Iparos lánya, aki le tudja tenni a császár asztalára a kötelező házassági óvadékot — a rossz emlékű kauciót, amely mintegy biztonságul szolgált arra, hogy a katonatiszt nem nősül rangján alul, ellenkező esetben, ha a kauciót képtelen volt előteremteni, kvletált, azaz lemondott a rangjáról... s elmehetett akár legelni is. Nos Anna Bauer, a mai Carl Bauer pékmester legidősebb nagynénje előteremtette a kauciót, és 1916-ban örök hűséget esküdött LukáS főhadnagynak. Az ura továbbra is Bruckban teljesített szolgálatot, katonai vonatkozásban nem volt HaSekhoz semmi köze, csak éppen 1915 tavaszváró napjaiban, amikor HaSek a klrályhldal emberhúsdarálóban teljesített szolgálatot, össze-össze- futottak a helybeli kocsmákban, leginkább a Magyar Koronához címzett vendéglőben. Az árván unatkozó fiatal tiszt alkalmi Ivóclmborájának fogadta a nála valamivel Idősebb, bohém. Jó svádá- jú újságírót, és jó szívvel viselte el a háború után azt Is, hogy személyét HaSek a Svejkben az egyik mellékszereplővé (de fontos mellékfigurává) léptette elő. LukáS pedig a császári és királyi hadsereg összeomlását követően a felső-ausztriai Enns helyőrségbe került, de az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után belépett az újonnan alakuló csehszlovák hadseregbe, s röviddel a második világháború előtt bekövetkezett haláláig !— 51 éves koráig — Csehszlovákiában élt és teljesített szolgálatot. Felesége, Anna csak az első világháború után Ismerte meg Jaroslav HaSekot személyesen, immár Csehszlovákiában. Igen rövid ideig, hiszen a halál 1923. január 3-án, negyvenéves korában ragadta el Hasekot. .Az akkor még viruló fiatalasszony — aki három éve halt meg — csaknem hat évtizeddel élte túl a cseh írót, s csaknem egy fél évszázaddal a férjét, az egykori osztrák-magyar, majd csehszlovák katonatisztet. A' mai Bruckban és Bruckneudorfban egyébként hiába keressük a derék Svejk kalandjainak hiteles nyomait. HaSek S helyszínt stilizálta, a kocsmahivatalok s egyéb műintézetek nevét pedig átköl- tötte. Ezek kilencven százaléka egyébként Is tönkrement. Amit ma biztonságosan fellelhetünk, az csupán a már említett Magyar Korona vendéglő Kl- rályhidán, Vodlöka utász szavait idézve: „Ott a folyónál, egészen a kertek között, valóban találtam egy olyan lokált, csendeset, akár a kápolna, egyenesen balhéra teremtve“. Nos Itt zajlik le Vodlöka utász első összeütközése nyolc mokány magyar honvédhuszárral, akik úgy Istenlgazá- ban megruházták őt, miután két vendéget felpofozott. „Azok a szemetek, a huszárok — panaszolja Vodlöka Svejknek — úgy megruháztak és megkergettek a kertek között, hogy egyáltalán nem találtam haza, csak reggel felé, és rögvest a gyengélkedőbe kellett mennem, ahol aszondtam, hogy a téglagyárban felfordultam, s egész héten át nedves lepedőbe csomagoltak, hogy ne gennye- sedjen a hátam“. Az Igazság természetesen az, hogy se Vodlöka sem pedig Svejk soha Ki- rályhldán nem verekedett, csupán a nagy művész hívta életre ezt a két tö- rölmetszett, érdekes figurát, de a sok nemzetiségű katonaváros lakói Igen gyakran hajba kaptak részegen ^ de józan állapotban Is. Nem volt valami édes a nemzetek és nemzetiségek együttélése a monarchiában, egymás ellen uszítva, egymást kölcsönösen és őszintén utálva éltek egy rakáson a különböző nemzetiségi egységek és alakulatok katonái, tisztjel >— az acsarkodó monarchia kicsinyített képmása. A Lajta völgyében nyugvó két Ikerváros — bár voltaképpen csak Bruck an der Leitha a város, míg Bruckneu- dorf egy tíz utcát számláló község — erős mezőgazdasága ma piaci gondokkal küzd, szemtől szembe Nyugat-Euró- pa és a tengerentúli világ élelmlszer- -termelésével és számottevően csökkenő áraival. Két jelentős ipari Szeme * a betongyár és a papírárugyár már egyszer tönkrement, és most újrakezdéssel próbálkoznak. A mintegy 200 dolgozót foglalkoztató cukorgyár pedig előre bejelentette, hogy csupán 1984 végétől Szemel. Utána ... Minden- • ki megy, amerre lát. Akit elbocsátanak, feltöltheti a már ma Is több ezer fős ingázók hadát, akik naponta mérik az utat Bécsbe és vissza, egyenként háromnegyed órát (és Bécsben még ki tudja, mennyit), amíg munkahelyükre és onnan haza érnek. Nagyon csöndes, nyomott hangulatú kisváros lett az egykori Bruckból, Kl- rályhldából vagy Most nad Lltavouból, ahogy a sok nyelvű Habsburg-monarchia népei nevezték, a bor, az olcsó szerelem, a halálba Indulók részeg .vidámságától pezsgő Ikervárosból. PETER HAJDŰK A szerző felvételei A Magyar Koronához címzett vendéglő iá régi Bruck, Burgenlandstrasse
