Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-11 / 2. szám
••• e f ‘l '■íii M KULCSÁR TIBOR ROVATA ji. nyám hangját vélem hallani még most is, pedig már gon- ^ ^ dőlni sem akarok rá. Olyan erősen kívánom már a szabadságot, pedig most már csupán néhány nap kérdése, mégis egyre türelmetlenebb leszek. Úgy érzem, hogy most már ezt a pár napot se bírom ki, most azonnal meg kell szöknöm börtönömből. A karácsonyfa alatt neikem Is volt ajándék, egy szép pulóver meg egy karóra. Soha életemben nem volt még ilyen gazdag karácsonyom. A pulóverért nagyon fáj a szívem, lebet, hogy azt elviszem magammal, de a karóra már, úgy érzem, nem illet meg engem. Most pedig itt kuporgok a fal tövében, a fekete sötétségben. Hallom, ahogy az ajtók nyitódnak és csukódnak. Odabent engem keresnek. Nem akaróik visszamenni. Olyan modulatlan vagyok, hogy szinte még a lélegzetem is visszatartom. Aztán csak hirtelen egész testemben remegni kezdek, pedig most nem Is gondolok semmire. Enyhe szellő fúj, fanyarkás illatot hoz valahonnan. Egyszeriben nagy- nagy békesség töitl be az éjszakát. Az idő elcsendeeedik, mintha megállt volna. Végül Is rám nehezedik a langyos, álmos sötétség, Akár már meg is. mozdulhatnék, de az az érzésem, hogy, megbénultak a végtagjaim, de mégsem teszem magam próbára, csak ott kuporgok tovább, és fülelek a semmibe. Lökésszerűen, gyors hullámokban borít el a fáradtság. A szemem még akkor Is lecsukódik, há nem akarom, Nem szeretnék ebben a pózban itt maradni egész éjszakára. A tejem is zúg már az éjszaka der-“ mesztő csendjétől. Mi lehet ilyen nagyon hangos? Egyettül a némaság; A mozdulatlan csend, amelyben szétpattan az ember, akár a légüres térben. A csupasz fák, mint a halálra dermedt kezek nyú'lnak 'ki az aszfaltból. Árnyak suhannak el mellettem, majd meghúzódnak a túlsó sarokban. Én csak - várakotók ■ a csHlagtalan, Idegen éjszakák csepergő magányá-i ban. Már magam sem tudom, hogy mire várok ilyen .eszeveszetten.. Hangokat hallok, amelyek hozzáni Érkeznek, mégis úgy érzem, értelmük nem jut 'el elmémig. Ezek a .hangok olyanok,- mint a’ kutyák üvöltése, olyan f.ájdalmasak és konokak. Most úgy érzem, visítanom-’kell, ha meg akaróm őrizni elmém tisztaságát, de a hangok csak nagy nehezen bírnak feltörni a torkomból. Nem tudom, milyen ■ hangoknak- sikerült fel-! jutniuk, csak arra emlékszem, hogy anyám ott állt előttem, és összetett kézzel könyörgött, bizonyára arr,i kért, hogy ne csapjak akkora lármát, és menjek már be a lakásba. Bennem csak a saját hangom tombolt, csak az, állandóan az, hogy „vissza akarok menni az apámhoz“. Ott találtam apámnál a szeretőjét Is. Nem lakott nálunk, de gyakran ott tartózkodott. Vele valahogf, más volt minden, volt olyan ídőszalq-ami- kor egészen jól kijöttünk egymással; Alig néhány évvel volt csak Bélám idősebb. Szeretni azonban , őt' , sem szerettem. Most, hogy. megérkeztem, meglepődött, mivel egyáltalán nem számított a jövetelemre. Még Is kérdezte; — Ml az,, nem bírtad tovább az anyádnál? Nem bírlak megérteni, amiért még az anyádhoz sem ragaszkodsz Igazán. Tizenhárom éves , vágy, s jóformán anya nélkül-r nőttél' fel. Mondd csak, miért éppen az. apádat választottad?. Ez már valóban kérdés volt, de »nem volt rá kedvem vála'szolhl, meg aztán az az igazság, hogy nem ts nagyon tudtam volna mit. Azt hiszem, apámat csak merő véletlen folytán választottam, mivel egyiküket sem szerettem jobban , a másiknál. Valahogy éppen akkor, amikor választanom kellett, apám úgy nézett rám,, mintha azt akarta volna, hogy öt válasszam. Legalábbis én úgy éreztem. Apa nem nagyon szoikta megkérdezni, hogy mit miért teszek, s ezért nagyon hálás is voltam. Nem szerettem, ha túl sokat törődnek velem. Estére egyedül maradtam otthon. VARGA GABRIELLA: Már anyám nővére Is ott állt mellettem, de' én élvágódtam a kövön, és még jobban visítottam. Azt hiszem, anyám ezekben a percekben nagyon gyűlölhetett. Nagy nehezen becipeltek az ágyba Nem tudom, mitől, de végül Is elaludtam. 2. Másnap reggel gyorsan a vonatrí ültettek, s nagyon megkönnyebbültek, hogy végre megszabadultak tőlem. Nem vl.ttem el sem a pulóvert, sem a karórád Még három napom volt a szünidőből, így apám eléggé csodálkozott, amikor meglátott az ajtóban, de nem kérd'ekét'fsémrnlt. Apámat sem ' szerettem igazán, mégis megnyugodtam, hogy végre nála vagyok. Azt hiszem, senki sem rajongott értem túlságosan ezen a földön. De valahogy megszoktam már. lómagam sem szerettem senkit őszintén. Apám otthonát mégis jobban a magaménak hittem. ■ ö kevesebbet törődött velem, s így szabadabb is voltam, én pedig mindennél jobban szerettem a szabadságot. mint megannyiszor. Szerettem egyedül lenni, de most mégis azt szerettem volna,: ha valaki mellettem ma-j rád, s beszélget, törődik velem. Hogy ki legyen az a valaki, nem nagyon tudnám megmondani, mivel sem anyám, sem apám társaságát nem ki- ' váltam most.' Feküdtem a szoba szőnyegén, s nagyon vágytam arra, hogy- ne legyek ennyire egyedül. Anyámtól elmenekültem, de az apámtól, sem várhatok vigaszt. Egyedül vagyok, s menekülhetnék bárhová, úgyis csaik egyedül maradnék. A nappali fülledt levegő még súlyosan üli meg a szobákat. Odakint ömlik' az - eső; Már'sötét van a szobában, de nem gyújtok villanyt. Az utcáról hideg, fehér fénnyel bevilágít a lámpa. A szomszéd szobában cseng a telefon, bele a sivár éjszakába. Meg se mozdúldk, pedig jó .darabig, cseng, még. • , ' Az eső az ablakon keresztül 6n- szürké' függönnyé sűrűsödik. Számomra' mán csak az éjszaka létezik,' ' az is'csak egyre hullatja esőjét a csillagakból. R. G.: Két beküldött-verse közül a Búcsú a falumtól a jobb. Arra a kérdésére, hogy „melyik középiskblában folytathatná a költészetet“ a gimnáziumon kívül, any- nylt válaszolhatunk: a költészetet mint tantárgyat a középiskolában nem tanítják. A verstant (mint az irodalomelmélet részét] azonban Igen, az irodalom keretén belül. A magyar nyelv és 'irodalom heti óraszáma a gimnáziumban három, a többi magyar tanítási nyelvű II. ciklusú Iskolában általában két óra. Micsoda komédia: „Egy-egy versen órákig el tudok gondolkozni, mégis akkor vagyok a legboldogabb, ha sikerül rájönnöm a vers egyetlen és igazi értelmére — írja. Ha valóban Ilyen figyelmesen és türelmesen elolvassa saját verseit Is, bizonyára rájön, hoigy szinte mindegyik tele van képzavarokkal. Pl.: „Börtönbe zártak, / kebled börtönébe / s ott az elhagyott vágyak / szemeid vérző féllegébe/“, vagy: „Bölcseik hajóján nem utaztam, / ész osztásnál / egyszer voltam./“ 1981. február 13.: Ugyanerre a versre már néhány hónappal ezelőtt válaszoltunk. Minthogy azóta a vers sem változott, válaszunk is ugyanaz. Névtelen csillag: Két próbálkozása közül az Egyedüllét című versében akad egy-két jól sikerült sor, de egészében kidolgozatlan, verstani szempontból általában gyenge. Prózai írása jóval biztatóbb. Próbálkozzon meg az elbeszélés második részének átdolgozásával, jobban ügyelve a monológ és , a párbeszéd megszerkesztésére. Másik hiányossága, hogy ebben a formájában befejezetlen. Az átdolgozott írással együtt teljes címét is küldje el. Ködfátyol: Ha „nem Ilyen krltlikát“ várt írásaira, azt ne abban keresse, hogy „tán a sokrétű munkája által nem telik többre, vagy a lap szűkösködése által“. Vizsgálja meg inkább önkritikusabban írásaitl (Figyelje meg pl. az előbb Idézett néhány sorban, mennyire suta és nem oda ülő a két „által“!] Mindez természeteden „nem zárja ki, hogy az ember minduntalan próbálkozásokba vesse magát. így hát én sem adom fel egyen lőre! (helyesen: egyelörel — K. T.) Hajt egy ösztön mely írásra késztet és ezt senikí nem tudja elvenni ,16, lem“ — Írja. Nem Is akarjuk, ehhez továbbra Is joga van. Várjuk újabb levelét és próbálkozásait. K. L.: A két „szókertészeti gyümölcs“ apró és éretlen. Az Alomfantázlából egy-két kiragadott képzavar: ,,éjkék szemének narancsa“, „ajkának mosolya hajnalként gombázott“. T. L.: Ítélet előtt című prózai írása gyengébben síké rült. Meseszövése valószínűtlen, , jellemábrázojása Is gyenge, felületes.. S. M. Perel az osztály című írásában a megtörtént eset minden valőszinűsége mellett sem volt elég, ahhoz, hogy Irodalmi alkotás legyen belőle. T. H.: Fanny című írásában erejét meghaladó feladatra válalkozott. A történet családregénynek is beillő, de mindezt negyven oldalon megírni szinte lehetetlen. így pröbálkozása is voltaképpen nem más, mint egy eseményekben gazdag élet puszta lényeinek - a leírása; A választott keretek között nem marad Idő és hely másra, mint az események rögzítésére. Hiányzik az írásból a szereplők jellemének ábrázolása, az eseményeik belső összefüggéseinek logikája. Az Itt-ott előforduló párbeszédekben kevés az- életszerűség, több a sablonosság, A történet vége valószerűtlenül kiagyalt és szentimentális. Próbálkozzon ' röyidebb prózai .műfajokkal,] s idővel újra jelentkezzen. - - ^ Technikus: Amellett, hogy versét későn kaptuk kézhez, nem Is mond sok újat, az újévi versek megszokott. Ismert anyagából építkezik. Várjuk prózai írásaitl JÖBA ALAJOS VERSEI: FéhiőU^i Felnőttél immár. Fefed-körül felhő: halígatásod füstje. Talpad piskóta-szaggató, nyomában tengerszemek. > A föld — se keze, se lába elpörög veled. a njgrról ma korán kelt a reggel és aranygolyót talált zöld hitükben megmártóztak s erősebbek lettek a fák a szerethetnék ily erős ha izzik a szemközti ablak ha elvitatod a tested gombjaid belehalnak . I- oífahasvott föld Hogyan adunk enni a fogva tartott madaraknak?. Hogyan csinálunk kerek‘ örömet a szertehullott féltekékből? Hogyan találunk vissza a ködvígyázta völgybe, ha a hívogató harangot az idő összetörte? a párhuzamok vizek nyelvén szólnak illatuk mögött bezárkóznak a virágok kémények ormán káin istene HAGA ANNA VERSEI: Szerelem Hideg van. Fázom. Add a kezed és gondolfunk a nyárral Már melegebb van. Add CL szád! Most gondoljunk a tavaszra, a színes álmokból ébredő világra. Melegem van. Gyere még közelebb, és nézz rámi Szememben, látod, lángra gyűlt a mindent elemésztő vágy. Kínt tombolhat d testet-lelket fagyasztó vihar, ■ itt benn hévül, izzik az élet. Lángod éget és élteti Ha túl vagy már az első szerelmeken, túl az első nagy csalódásokon, ha vágyaid csupán zátonyra futott hajók már, értsd meg, akkor is menned kell, . hétköznapok poros útjain, bandukolni tovább, a puszta létezés szürke ködében. Nyár volt. Meztelen kívánt lenni a test. Gyönyörök után kapkodott a lélek. Ó, miért nem fulladtam meg az élet kiáradt, örvénylő tengeréberi?, . Í-] íVajon elmúlt már az az idő, amikor langyos tavaszt éjszakán elég volt egy lélegzet a részeg levegőből, és egy pillantás rád, csillagoktól fényesen ragyogó ég, hogy elmosódjanak előttem határaid, Kezdet és Vég, s hogy benned dobbanjon meg a szivem, örök Végtelenség? ..i'T $/ Csótő László: Zsákoló
