Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-08 / 10. szám
■ - V- ■ ■',-'’ ’■ ■ T^; ■ -■ íA<Síí»'ii»-í ■ ■1. r:'?v ;_.i vUv;--- ' M 9 maivÉtM*^ ■<^ítíaK!m/^zif'VSi^w**C’Mt»^'’: "*?Wr- jr-^isvcrfJíív.Ta.'-? ‘.''f .Y-’" -".--'S íf'f't.' ,-, f ■ ' 'J ,_ «■!-**;t. CSAK A FÖLD PIHEN A hölepte falu csendes, kihaltnak látszik kora délelőtt. A közel négyezer lakosú község, Pered (TeSedlkovo) utcáin alig mozdul az élet. Merőben más a helyzet a helyi efsz gazdasági udvarán, ahol munkagépek jönnek-mennek, sürögnek-fo- rognak az emberek. — Ez még nem az Igazi munkatempö — Jegyzi meg Irodájában Peter Valanec közgazdász. — Igaz, az állatállomány körül mindig egyforma a hajtás: a sertések, a szarvasmarhák, a Juhok, no meg a több ezer liba minden nap enni kér. Csak a föld pihen, az emberek dolgoznak. Azokat, akik máskor. Idénymunkában a határban szorgoskodnak, most az épltőcsoporthoz osztottuk be, másokat a műhelyekbe helyeztük. Ha mindez nem Is Igazi mezőgazdász munka, mégis része a nagy egésznek, készülünk a tavaszra, a nyárra. Később a szövetkezet fiataljaira terelődik a sző. Az ember azt gondolná, hogy Galán- ta és Vágsellye közelében, az ipari üzemek vonzásában lévő szövetkezetnek munkaerőgondjai lehetnek, szükség lenne sok fiatal szakemberre, s akkor azt hallja, hogy: — Ott tartunk, hogy válogathatunk a Jelentkezők közül. — No fenel Ilyet Is ritkán mondanak szövetkezeti vezetők. Mi lehet hát a titok nyitja, mivel csalogatják ide a peredi szövetkezet vezetői a fiatalokat? — A válaszadást kicsit a múltba visszakanyarodva kell kezdenem — mondja Magyar János, a szövetkezet pártszervezetének elnöke. — A kezdet, a múlt hibái miatt volt időszak, amikor nagyon sok fiatal ódzkodott a mezőgazdaságtól, de maguk a szülők Is arra biztatták csemetéiket, hogy Inkább menjenek az Iparba. S bizonyára nemMer Valanw: „CMk ■ tüldek pfheBuk, •mkerek dolgoznak.* Magyar f^nos: Ide B f'-*siokat. „A körülmények csákfljdk csak nálunk, másutt Is az a mondás járta: „Ha rosszul tanulsz, mész a szövetkezetbe!“ S ez a szemlélet csak nagyon lassan, nagyon nehezen kezdett változni. De változott, akárcsak a szövetkezeti dolgozók élete, munkakörülményei, maga a közös gazdálkodás Is. Hiszen, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a termelést a kezdeti produkcióval összevetve háromszorosára emeltük, már eredmény. Az emberek egyebet Is látnak, azt, hogy helyben, a faluban lehet dolgozni, nem kell a buszokon tolakodni, meg hogy Itt Is szép a kereset, és a szövetkezet Is elviszi a tagokat kirándulni... hadd Jegyezzem meg, nagyon gyakran könyörögni kell a tagoknak, jöjjenek üdülni, nyaralni, mert nincs idejük. Dolgoznak, meg dolgoznak, sokszor erőn felül is. Az Igyekezetük már értelmetlennek is tűnik. A közgazdász, Peter Valanec hozzáteszi, hogy ő Szlovákia északi részéről került Ide, a faluba nősült, s bizony nehéz volt megszoknia az Idegen környezetet, a nyelvet, de nyolc év alatt ez sikerült neki. — Nagyon Jól érzem Itt magam. Annyit már magyarul Is megtanultam, hogy megértsük egymást az emberekkel. Meg aztán, nálunk úgy van, hogy mindenki úgy beszél, ahogy neki könnyebb, ahogy jobban tud, az értekezletek Is jobbára két nyelven folynak. A fontos, hogy értsük egymást, hogy ne bonyolódjunk értelmetlen tényezőkből adódó vitákba, hiszen egy szekeret húzunk, egy a célunk. A közgazdász mérnök szaval után Magyar János még visszatér az előző témához: — Én úgy látom, hogy a körülmények csábítják ide a fiatalokat, hiszen kilencvenöt tagunk harminc éven aluli. A munkakörülmények is egyre javulnak, s mivel Pered központi község, lehet építkezni, ehhez pedig a szövetkezet anyagi segítséget nyújt. Lakótelepek, óvodák, üzletek épültek a segítségünkkel a faluban. Talán csak az állat- tenyésztésben dolgozókkal adódnak problémák. Az elavult Istállókban mostohák a körülmények, de már épülnek az új istállók, amelyeknél mindenre gondoltunk. Lesznek benne szociális helyiségek. Ezekben az Istállókban már két műszakban folyik majd a munka. — Persze, beszélhejnénk még sokféle Juttatásról: a falusi SZISZ-szervezetnek, a tömegszervezeteknek, a családalapltó tagoknak nyújtott segítségről, amely közvetve vagy közvetlenül érinti a tagságot és a falut. Hosszú évek fáradságos munkájával sikerült elérnünk, hogy jó, kellemes légkörben dolgozhatunk, hogy erőnket a gazdasá- ^ feladatok megoldására koncentrálhatjuk, így aztán az sem nevezhető véletlennek, hogy a zárszámadáskor sikeres évről beszélhettünk. Közben megérkezik az egyik műhelyből Kovács Aladár villanyszerelő. Elkísér a gépjavítók közé. A műhelyekben többnyire fiatalok dolgoznak, köztük Keszeg László és Melesik József Is, akik most egy teherautó és traktor motorját javítják. Sajnos, az alkatrészhiány évek óta visszatérő probléma. A helyzeten, ha minden kötél szakad, úgy igyekeznek javítani, hogy saját maguk állítanak elő alkatrészeket, amennyire erre szaktudásukból és felszereltségükből telik. — Az ősz meglehetősen Igénybe vette a gépeket, így volt elég munkánk egész télen, hogy rendbe rakjuk a törést-szakadást, hibát. — Jó a kollektíva, mindenben segítjük egymást, így aztán nem ismerünk lehetetlent. A műhely dolgozóinak flatalabbjal Galán- tán tanulták ki a mesterséget. Mondják, jó Iskolából Jó munkahelyre Jöttek, s munkájuk fontosságát és annak megbecsülését minden téren érzik. S hogy miért választották a szövetkezetét? „Mert helyben van.“ „Mert az ember Itt megtalálja a számítását.“ „Mert a családban mindenki a mezőgazdaságban dolgozik.“ „Mert a fizetés a helyi viszonyokhoz mérve kitűnő...“ Átlagban havonta közel háromezer koronát keresnek. A pénz azonban sosem eléggé erős megtartó erő. Itt Inkább a mindenfelé tapasztalt Jó közérzet, kellemes hangulat lehet maradásuknak az oka. A szövetkezet fiataljai már arra Is gondoltak, hogy meg kéne alakítaniuk az ifjúsági szervezetet. — Van a faluban egy viszonylag jól működő szervezet, csak hát..., hogy Is mondjam — vakarja a fejét Kovács Aladár, aki vezetőségi tag a szervezetben. — Tudod, a falusi szervezet összetétele nagyon sokrétű: melósok, diákok, főiskolások, értelmiségiek, s mf, szövetkezeti dolgozók. Már a szabad idő egyeztetésekor Is problémák adódnak, meg az érdeklődési körünk se mindig egyezik. Meg kell hagyni, ezek a problémák nem jelentkeznek túl élesen, túl szembeötlően, de mégiscsak érezhetően jelen vannak, némi feszültséget szülnek. Ezért jobb lenne, ha nekünk is lenne egy saját szervezetünk, ami igazán a miénk, jobban bekapcsolódhatnánk a szervezet munkájába, változatosabb lehetne az életünk. Nem kéne nagy szervezet, csak 15—20 tagú, olyan fiatalok, akik szivvel-lélekkel dolgoznak, akiknek nem kéne könyörögni, hogy vegyenek részt egy-egy rendezvényen. Végigjártuk a gazdasági udvar többi munkahelyét Is. Aladár elvezet a libáktól hemzsegő Istállókhoz Is, ahol messzire fehérük a több ezer szárnyas állat. — Libamáj lesz belőlük a franciáknak — mondja nem kis büszkeséggel kísérőm. A zárszámadási kimutatásból azt Is megtudom,, hogy bár a szövetkezet a bábolnaiak segítségével az Ipari kukoricatermesztési rendszer keretében kukorlcatermesztésre specializálódott, a llbatenyésztésből származó Jövedelem a legnagyobb, közel tízmillió korona, míg a szarvasmarha és a sertéstenyésztésből származó összjövedelmük ezt csak alig egymillióval haladja meg. A libák körül elsősorban az asszonyok sürögnek, mégpedig éjjel-nappal. Itt, helyben keltetik őket. Itt nevelik, hetekig tömik — természetesen csak kukorlcávall —, ami az egyik legkényesebb és legigényesebb munka. S az eredmény: sok esetben egy kiló tíz dekagrammos libamáj. Mondják az asszonyok, hogy- ők gyakran meg- erőltetőbb fizikai munkát végeznek, mint a gazdaság férfi dolgozói. Azt Is hozzáteszik, hogy a fizetség Is kielégítő, panaszra nincs okuk. Beszélgetésre még Idő sincs, hiszen az Istállóban levő háromezer libának sok takarmány kell, amelyet talicskán tologat be a két asszony. Búcsúzáskor a kapuban Kovács Aladár summázásképpen ezt mondja: — Dolgozunk, s ha valami nem stimmel, nem panaszkodunk, dolgozunk tovább. Jó közérzettel, jó hangulatban, s ez a lényeg. S el ne felejtsd megírni: a SZISZ-t Itt is megalakítjuk. . ZOLCZSR JÄNOS XorácB Aladár: „lobh lenne, ha nekünk le lenne egy saját szerventllnic. Resseg tászló: .Az tneglehetSsen igény- Melesik fdzsef: „JA a koUskilTa, mindenben be vette a gépeket“ kisegítjük egymátt"
