Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-17 / 33. szám
Hagyomány A DAC Dunaszerdahsly (Dunajská Streda) sport- egyesület labdarúgó szakosztálya az SZNF 38. évfor- dulóia tiszteletére nagyszabású nemzetközi ifiúsági labdarúgó tornát rendezett a városi nemzeti bizottság elnökének kupájáért a magyarországi Tatabányai Bányász és a MAV dac Gyér, illetve a Hutnik Sered és a hazai ifjúsági együttes részvételével. A tornát tizenegyesek rúgásával a Hutnik csapata szerezte meg, miután a döntőben a meghosszabbítás után is 1:1 arányú döntetlent játszott a MAV dac csapatával, a tornáról és a dunaszerdahelyt utánpótlás nevelése körüli kérdésekről nyilatkozott a DAC labdarúgó szakosztálya ifjúsági bizottságának elnöke, Paulicky Péter: ^ A DAC labdarúgó szakosztályában ú) szelek fújnak. A bajnoki szünetben úgyszólván teljes egészében új vezetőség került a szakosztály élére. Többen vlsz- szaléptek, mert munkahelyi elfoglaltságuk mellett nem tudták ellátni a labdarúgás körüli teendőket, mások belefáradtak a munkába. Az új vezetőség Gyurcsik jó- zseffel, a városi nemzeti bizottság elnökével az élen vehemensen látott munkához, és én remélem, hogy ez a lendület és lelkesedés sokáig fog tartani. Mindenekelőtt eldöntöttük, hogy lényegesen javítani kell az Ifjúsággal való munkát. Az egyesületben ezt a kérdést a múltban meglehetősen elhanyagolták. Túlságosan az első csapatra irányult a figyelem, Időnként a fellegekben jártunk, aztán nagyón csalódtunk, ha nem Jött be a várt eredmény. Pedig közismert, hogy utánpótlás nélkül nincs siker. Most módszeresen akarjuk folytatni az utánpótlás nevelését. Ennek az Igényesebb hozzáállásnak az eredménye ez a nemzetközi Ifjúsági torna is, amellyel szeretnénk lerakni egy hagyomány alapjait és a jövőben minden évben rendszeresen megrendezni. A torna színvonalas volt és kellő érdeklődés kísérte, a sportegyesület vezetősége Is kedvezően értékelte. Semmi akadálya, hogy hagyománnyá váljon. Jlyen módon Is több lehetőséget akarunk biztosítani a fiataloknak. Meggyőződésem, hogy a torna hozzájárult a sportbarátság elmélyítéséhez és politikai-társadalmi vonatkozásban Is jelentős esemény volt. A jövőben a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel is szorosabbra fűzzük a szakosztály kapcsolatát, mert azt tartjuk, hogy a sportolók esetében Is fontos a politl- kal-nevelömunka. Már ez a legutóbbi torna Is a SZISZ járási bizottságának segítségével jött létre. A csapat egyébként legutóbb megnyerte a kerületi I. A osztály bajnoki címét és az új idénytől a nyugatszlovákiai kerületi bajnokságban játszhat. A magasabb szintű bajnokság magasabb követelményeket is támaszt. Ezért is jó, bogy a szakosztály vezetősége igyekszik javítani a munka színvonalát. (pi) SPORTNAP Augusztus 21-én a bodaki [Bodiky) sportpályán nagyszabású sportnap lesz, többek között a csehszlovákiai magyar újságírók csapata és a helyi válogatott mérkőzik meg egymással. BELGRÁDI NOTESZLAPOK 4^.- . nwt--.■'sfeit'.í; V JIM Vrdlovec. a Oukla Praha huszonhat éves kenusa, szerezte meg a csehszlovák csapat egyetlen érmét, A 10 km-es verseny ezüstje fényesen csillog... _ nyár kellős közepe lassan már mögöttünk van, de az évszak legtipikusabb sportágainak, a vlzlsportoknak szezonja még javában tart. Augus?tus második napján zárt Belgrádban a kajak-kenu világbajnokság nagyüzeme, ezzel egyidejűleg a távoli Equadorban megkezdődött az úszó, vízilabda, műugró és műúszó VB, a hónap utolsó hetében pedig a világ legjobb evezőseinek ez- idén a svájci Luzernban megtartott randevúja következik. Nem kicsi az Ilyen erőfelmérések jelentősége, hiszen az újabb olimpiai ciklus félidejében vagyunk éppen s erősen formálódnak már a Los Angeles-i olimpiára az egyes sportágak csapatai. Időrendi sorrendben véve, legelőször a kajakosok-kenusok nagy jugoszláviai találkozója állt az érdelklödés előterében. Az eredményekről, hivatalos értékelésekről olvasóink inqr valószínűleg bőven értesültek a napisajtóból, ezért most külső munkatársunknak a helyszínen gyűjtött színes feljegyzéseit kötöttük csokorba. Egy veréb volt a VB szimbóluma, kabalája, hivatalos emblémája, vagy nevezzük bárminek — tény, hogy lépten-nyomon találkoztunk a jóltáplált madárka figurájával, melyen falán tengerésztrikőba öltöztetett pot- roha és csicsergésre csücsörített csőre volt a legvonzóbb. Ez volt a Dzlv- dzan. Így hívták a helyiek a VB-verebet, mely nemcsak a programfüzetben, az eredménylistákon és az üzletek Kirakataiban volt látható, hanem a bajnokság előtti napokban két komoly, egyenként talán három-négy méter magas szobrát is leleplezték. Az egyiket a városban, a másikat a versenyek színhelyén, az Ada Ciganllja szigeten. Ez az Ada egy kitünően kiépítatt, jól felszerelt vízisport-köz-^ pont a város peremén. Egyik oldalról a Száva, a másikról ugyanazon folyó holtágából kialakított tó határolja (ennek nagyjából téglalap alak- zatú medrében folytak a versenyek). A sziget egyes források szerint egy valamikori cigánytáborról, más hagyományok alapján éppenhogy a jeL képes verebecske egyik szerb becenevéről kapta elnevezését, ami manapság tulajdonképpen már lényegtelen. Annál érdekesebb és szimpati- kusabb vonásnak találtuk, hogy a belgrádiak igazi szabadidő központjává vált a többszázhektáros Ciganli- ja. A versenyek szünetében nyugodtan lehetett fürdőzni a strandon (íme az él- és a tömegsport ideális kapcsolódása], nagyot sétálni a szépen gondozott parkokban vagy éppen foci, kosárlabda, röplabda vagy egyéb meccset játszani az erre a célra kiépített sportpályák egyikén. Az utóbbi években erősen dívik rni- nálunk a szokás sokat beszélni és még többet írni a tömegsportról, annak jelentőségéről. Ha jól meggondoljuk, nem helytelen dolog. De azért mindig és mindenhol tanulhatunk egyéb mást, szépet, újat is. A VB ugyan elmúlt, de a felüdülést nyújtó sziget, s jelképe, a veréb maradt. Éljen DzivdzanI PARFENOVICS A KÍRÁLY Az utóbbi három szezonban az a szokása, hogy — legyen szó világ- bajnokságról vagy olimpiáról — konok módon három aranyéremnél nem adja alább. Ezzel, persze, ő mindezen események legeredményesebb, legsikeresebb résztvevője. Vlagyimir Parfenovicsről, a huszonnégy éves minszki fiatalemberről, a kajaksport koronázatlan királváról van szó. „Vologya legyőzhetetlen, ő a spor ág Ed Mosese“, jelentette ki a helv- béll Milan Janlcs, egykori világbajnok, a kitűnő amerikai néger gátfutő egyedülálló győzelmi sorozatára utalva, aki, úgy tűnik, egyszerűen képtelen veszíteni. Nos. ugyanerre volt képes kajakjában Parfenovlcs is. A jól megtermett, tízprőbázó alkatú szőke fiatalember 1979 óta egyetlenegyszer sem ért be a célba más helyen, mint az elsőn. Ez azért Is rendkívüli teljesítmény, mért — mint tudvalevő — egy-egy regattán vagy bajnokságon többnyire három futamot bonyolítanak le egy-^ egy távon, már úgy értve, hogy az elő- és középdöntőkön át kénytelenek a legjobbak kiharcolni a kilenctagú döntőben való Indulást. Egy-egy Ilyen esetben tehát elvileg a második-harmadik hely is elegendő a továbbjutáshoz, mivel a középdöntőben elért, továbbjutást érő helyezés a döntő futam szempontjából teljesen lényegtelen. De nem Parfenovlcs számárai Mindig a legjobb teljesítményre törekszik, úgy egyesben, mint párosban (az olimpián még Csuhraj, tavaly és az idén már az ifjú Szupe- rata volt a partnere). Nem kevésbé elhanyagolható az a tény sem, hogy módfelett szimpatikus, készséges, jókedélyű és jellemes fiatalemberről van szó, aki a családja kedvéért úgy tervezi, hogy a Los Angelesi olimpia után búcsút vesz a versenysporttól. „Most szószerint mindent a kajakozásnak szentelek. Elvégeztem emellett a főiskolát, most katonaidőmet töltöm és a sport mellett allg-alig -jut időm a feleségemre és kisfiámra. Megpróbálok még elérni minden e sportágban elérhetőt és aztán nyugodt szívvel távozom.“ Vologya egyébként már eddig úgyszólván mindent elért. A csúcsteljesítmények közül már csak a svéd Gert Frederikssoné vár meghódításra. Az ötvenes és hatvanas évek kiváló versenyzője szerezte eddig világversenyeken összesítésben a szakág legtöbb pontszámát. Parfenovlcs- nál, úgy tűnik, az új csúcs csupán az idő kérdése... TAMAí; \ Jl.áTVOK á HP’ Az NDK immár ebbe a sportágba is gőzerővel tört be. A szerzett érmek számában csak a Szovjetunió vetekedhet vele, a harmadik helyen álló Magyarország, bár az Idén tulajdonképpen várakozáson felül szerepelt. az olimpiai számokban (500 és 1000 méteren) már Jócskán lemaradt mindenkori slkersportágában. A csehszlovák kajakrkenu, jobban mondva elsősorban a kenuzás, ezzel ellentétben a negyvenes-ötvenes években élte fénykorát, s mára csupán töredéke maradt meg az egykori VB-ken begyűjtött éremgarmadának. Ezért is éreztük egy kissé szimbó- likusnak azt a tízkllométeres harcot s végeredményét, melyet a szakág mindenkori legeredményesebb versenyzője, a magyar Wichmann Tamás vívott az egyre feljebb törő, nála nyolc évvel fiatalabb csehszlovák Jiíí Vrdloveccel. Vrdlovec a táv kilenctizedén át vezetett (hosszútávon fordulókkal teszik meg a kimért pályát a versenyzők), majd Wichmann, az öreg róka a hajrában rákapcsolt és a célegyenesben már jelentős előnnyel nyerte a versenyt. A harcos Jirka, minden elismerést megérdemlő teljesítmény után, második lett. Wichmann a célban nem tagadta meg önmagát s itt nemcsak nyilatkozói rutinjára vagy jellegzetes humorára gondolunk, hanem sportember! nagyságára is (1979-ben egyébként ő kapta meg az UNESCO Falr- play díját, mivel legnagyobb ellenfelét, a jugoszláv Ljubeket a VB előtt meghívta magához Budapestre közös edzésekre, három héten át együtt készültek, majd a VB-n Lju- bek bizonyult eredményesebbnek]„A verseny igazi hőse számomra Vrdlovec“, mondta most Belgrádban Wichmann, a harmlncnégyéves kitanult szakács. „Csodálatosan küzdött, húzta az egész mezőnyt maga után.“ Vrdlovec, aki egyéb mesterségek avatott Ismerője (elsősprban a fúrás- faragás, modellezés a sport mellett a kedvenc Időtöltése) végeredményben szintén elégedett volt: „Mindent megtettem, de ilyen bajnok után nem szégyen másodiknak lenni“, — szólt, miután verejtékes arcát leöblítette a holtág vizében. „De azért legközelebb én szeretnék nyerni.“ A VB egyébként jövőre a finnországi Tampierében lesz ... •kR'ETTA, A PITVERGT f - BOUiOO Svédországban az Anderssonokból nagyjából annyi van, mint nálunk a Novákokből vagy Magyarországon a Kissekből. Agnetta Andersson sudártermetű és természetesen szőke. Ezenkívül azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a női kajakosok döntője után hatalmas zokogásba tört ki. Ja, hogy el ne felejtsem, egyébként második lett, a Parfenovicshoz hasonlóan szintén legyőzhetetlennek tartott NDK-s Birgit Fischer mögött. Talán ezért?... Mivel hogy sírása még az eredményhirdetésre készülőben sem csendesedett, meg is kérdeztük termetes, vöröseshajú edzőjétől: „Vajon miért bőg?“ Furcsán nézett vissza: ,,Mert boldog.“ Na jó, ilyet máskor is látni, no de ennyire? „Ennyire“, mondta nyugodtan, de bővebben nem volt hajlandó kommentálni az ügyet, mivelhogy Agnetta perceken belül még egy számban Indult, a női négyesben. És ennek az egységnek a tagja ként is érmet szerzett. Arca azonban ezúttal — a fotóriporterek nagy bánatára, akik újabb érdekes jelenetre vadásztak — ezúttal a legtermészetesebb örömet sugározta. MAJOR LAJOS ClI NEMCSAK vízilabda... A riportírás egyik alaptörvénye szerint feltétlenül fontos, hogy az üj- ságtró bemutassa a helyszínt, a kö’’- nyezetet, amelyben alanyát faggatja, tanulmányozza, figyelt. Mindez nem utólag, a „felvett anyag" megírásakor jutott eszembe azért, hogy klta- láljarh az indítás egyik lehetséges változatát, hanem pár nappal előbb, a koSicei [Kassa) fedett uszodában, Laszkovszky Sándor úszóedzö és társai becsületes munkáját tanulmányozva. Mindenekelőtt azonban némi magyarázat a „fedettuszoda“ kifejezéshez. Az a fedett medence, amelyről szó van, s amelyben Laszkovszky edző működik a Csehszlovák Testnevelési Szövetség alkalmazottjaként, húsz éve épült, hét milliós beruházással, és a város kommunális üzemének tulajdonában van. Az elmúlt pár év alatt létesült még két kisebb tanmedence is a peremrészeken, ezek is fedettek, de nem huszonötméteresek. Fedettuszoda alatt értik ezen kívül még a városlakók azt az épülő, azazhogy épUlgetö, Otvenméteres medencét is, amely a helyiek és környékbeliek mindennemű úszást igényét hivatott kiszolgálni, és persze méltó otthont adni az úszóknak és az országoshírű vízilabdásoknak. De térjünk vissza a helyszínhez. A hajdan csillogó fedett ma romjaiban hever. Hull a vakolat falairól, penészednek falat, mintha egy ostrom után fáma itt az ember. Miért? — kérdezem Laszkovszky Sándortól, aki megszállottja az úszósportnak, s egy sereg tehetséget nevelt fel már Keresztesi István kollégájával együtt. — A siralmas állapotnak több oka is van. Az egyik „őst“ eredetű: a rengeteg párát és gőzt nem szívatták el belsejéből, emiatt átnedvesedtek a falak. A szükséges tatarozást munkálatokat rugalmatlanul, tehát hosszasan végezték. A kazánjavítást kiválóan ei tudták végezni egy ízben a városi kazánkovácsok, egy másik alkalommal azonban mégis a brnóiakat hívták. Ogy látszik, senki sem törődik már ezzel a húszéves épülettel, holott, bár nem eszményi körülmények között, a mai napig üzemel. Itt edzenek a GH úszót, itt „fürdik" a város közönsége, itt tanulnak meg úszni mindazok, akik úgy vélik, hogy a vízben biztonságosan mozogni majdnem annyi, mint megtanulni írni vagy olvasni. — Ezt a várost mindenki ismeri sokszoros csehszlovák bajnok viziláb- dacsapata révén. Annakidején aknát itt egy úszó, Milan Hrouda, akire szintén felfigyelt a közvélemény. A helyt úszást eszerint két nagy korszakra oszthatnánk: Hrouda előtt és után. Hol tartanak most? — Most a Hrouda utáni korszakot éljük, van mit tennünk, hogy utolérjük akkori önmagunkat. Edzünk, amennyit lehet, de még mindig nem áll elegendő óra rendelkezésünkre, és ha van Is hely a fedettben ez általában a korareggelt órákban van. Ez pedig nem éppen a legideálisabb az Iskolába járó még fejlődő tehát az alvást is igénylő fiatalok számára. Tehetségek persze így is akadnak bőven, most például négy olyan egyéniség edz csapatunkban, akik vihetnék valamire. Igaz, erőfejlesztő gyakorlatokat szárazon — az edzés egyik nélkülözhetetlen kellékét — nem végezhetünk, mert egyszerűen nincs hol. Ha jó az idő, kimegyünk a szabadba, de ezt nem mindig lehet. Kérdés azonban, lesz-e ezekben a gyerekekben később is annyi hit, szívósság, kitartás, hogy kibírják a magányos edzéseket? Két órán át a vízben lenni, másodpercekre állni csak meg a medence falánál, akkor is újabb utasításokért? Ehhez már nagy-nagy lélek kell, s aki ezt kibírja, abból lehet — tehetsége, rátermettsége, vízl- alkalmatossági alkata mellett — valami. — Egy rövid időre térjünk még vissza a hajdani csúcstartó és arany- éremgyűftö országos bajnokhoz, Hrou- dához. Mi van vele? Mit csinál mostanában? — Hrouda biológus, a főiskola elvégzése után kutató lett, Csehországban él, de olykor meglátogat bennünket. — Most pedig még egyszer szóljunk a CH híresebb szakosztályáról, a vízilabdázásr.ól. Nem jelentenek-e konkurrenciát az úszóknak? Nem szippantják-e őket csapataikba? — Azt hiszem, nem. Blőbb-utóbb ugyanis eldől, kiből lesz versenyúszó, és kiből póllsta. Szóltam már a lelki adottságokról. Akiben nem találjuk a nagyon is magányos, egyéni sportághoz való vonzódást, azt mi magunk ajánljuk be a vízilabdásoknak. Más az, ha valaki egy csapaton belül old meg részfeladatokat, és más, ha csakis reá hárul a felelősség. — Laszkovszky Sándor ' legjobb szakembereink közé tartozik, Budapesten végezte el a Testnevelési Főiskola úszó szakát, Széchy Tamással is tartja a kapcsolatot, és bizonyára figyeli, mi történik a világban. Le- het-e korszerűen edzeni napjainkban KoSicén? — Sajnos nem, emlíiettern már példának okáért, hogy nincsenek szárazföldi, erőfejlesztést lehetőségeink. De ha az ötvenméteres fedettuszoda felépül... Az interjúnak vége, bár az edzővel kellemesen el lehet beszélgetni, hiszen felvilágosult, képzett ember. Leülök a medence szélére és nézem, hogy tanítják a romos medencében a gyerekeket úszni. Az edzők szaktudása és hozzáállása példásnak mondható. Eredményeik országos viszonylatban is kiválóak, ebben a városban jóval kevesebb az úszó-analfabéták száma. A helyzet bizonyára tovább javul majd, ha az ötvenméteres fedettuszoda felépül... (bállá)
