Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-17 / 33. szám
Á kis település összesen 383 bázüöl áll, neve csak a részletes járási térképeken szerepel, csaknem kétezer ember lakja, mindent tudnak egymásról. Többségük az álami gazdaság Itt felépült szarvasmarha farmján dolgozik, mindenkinek van kertje, baromfija, vannak olyan családok Is, amelyek hónapokon át csak cukrot, lisztet, ke< nyeret vásárolnak az üzletben, a többi szükséges élelmiszert és zöldséget a kerU jOkben ős a háztájiban termelik meg. • Dél is elmúlik, mire kopogtatok a vako^ lattan kis ház ajtaján. Két idős ember ül az asztalnál, mondják, ők a János szülei, a menyük Magdus még alszik, reggel a gyomrára panaszkodott, ledőlt egy kicsit^ Különben mindig talál valamilyen okot arra, hogy jőt húzzon a borosüvegből. A bor^ az ital egyszer a gyógyszert, máskor a szomjúságcsillapftót jelenti számára, de megtörténik, hogy csak úgy apósa, anyósa egészségére gondolva üríti poharát. ^ Már megint ml bajuk velem? Börtönbe akarnak vitetni egy-két pohár bor miatt?, Nem a magukét iszomi jön elő a szo^ bából kócosán a menyecske. Fejkendtő köt, simít egyet a ruháján. Tudom róla, hogy 32 éves, de így szemtől szembe negyven^ ötnek Is kinéz. Az anyós nem tudja megállni válasz nélkül, a fürcsa beköszöntést. ^ Ha csak valóban annyit innál, akkor senki sem szólna, és nem kellett volna elvonókúrára sem menned! A fia kedvéért vállaltam, mert folyton csak vádolnak. Ha bemegyek a spejzba, rögtön utánam szagolnak, ne adj Isten, hogy Igyam egy pohár bort. De mit igyák ilyen hőségben, a víz nem oltja a szomjam, más meg nincs. De tudom én nagyon jól, miért akarnak szégyenbe rántani mindenki előtti Azért, hogy aztán simábban menjen a válás és a ház meg minden megmaradjon az új asszonynak! De a jussomat és a gyermekeimet nem adom. •— Milyen jussodat, te szegény. Hiszen még egy váltás fehérneműd sem volt. A gyagyás gyerekeid meg vidd ahová akarod, csak vidd. A szóváltás anyós és meny között minden átmenet nélkül durva és éles hangú, egyiküket sem zavarja a jelenlétem, ellenségek ők, hát minek is takargatnák! A gyógypedagógiai képzésre szoruló gyerekek egyharmadának egyik szülője vagy mindkettő alkoholista. Az ilyen családokban ideges, kötekedő gyerekek nőnek fel, erős jellemvonásuk még a zárkózottság, de a szorongás is. A vérig sértett fiatalasszony felsír, magához öleli két 6—8 év közötti fiát, azok eltolják öt maguktól, a kisebbik tintor- kodva meg is jegyzi: — Büdös vagy ... — Aranyom, hiszen csak egy pohárkával Ittam, fájt a gyomrom a disznótorostól és látod, hogy segített is... fc- Miért nem vagy olyan, mint a többi asszony, itt a majorban? Tiszta, dolgos, kézimunkázó, énekelgető? — kérdi ismét az öregasszony. — Hagyjanak már békén. Míg a férjem mellett betonoztam, minden jó volt, a mun„ÖSSZERÁZÓDUNK ez a vakolatlan ház nem volt tragédia színhelye. ^ég nem, de a szomszédok ásd mondják, hogy a házban szinte mindennap történik .valami**. Illusztrációs kép kára most is jó vagyok. Már kétszer bekapáltam a szőlőt, a cukorrépát, a kukoricát. Főzök és mosok, mint minden más asszony. Csakhogy maguk nem szeretnek engem, ez a baj. — Ml befogadtunk, de ne akard, hogy ilyen korban még dolgozzunk is rád, meg a gyerekeidre. — Amit az én anyám megkeres, mind nekem adja, anélkül, hogy kérdezné, szükségem van-e a pénzre vagy sem. Az öregember, hogy elnyomta cigarettáját, feltűri jobb karján az Inget. — Gyilkossal élünk egy fedél alatt. Nézze csak: fejszével jött nekem. A kórházban varrták össze a karom. És ha nem emelem tel a fejem elé, akkor a fejembe csanla a fejszét. A rendőrségen a fiam kedvéért azt mondtuk, disznót öltünk, ott történt a baleset. Tavaly a feleségemet kezelték egy hónapig a kórházban, ez a teremtés lelökte a lépcsőkről. Megsérült a feje. Hallgattunk a fiamra, könyörgött, azt mondta meggyógyítják, LitomSficében, abban a női intézetben, boldogok leszünk még valamennyien, csak várjuk ki türelemmel. El volt három hónapig. Amikor hazajött ölel- te-csókolta az ajtófélfát, bennünket, a gyerekeket, az első nap kenyérre lehetett volna kenni, de másnap a feleségem hozta haza az Istállóból — kordéban. Az ürülékében feküdt. A panaszoknak nincs se vége, se hossza. Magdus napokra eltűnik otthonról, senki sem tudja hová. Eleinte szedte a gyógyszereket, ha borral leöntötte, szívesen tette. Ügy látszik, most már csak a bor kell neki. Még hogy nem szedem a gyógyszereket! — Lázas keresésbe kezd, bizonyságként fel is mutatná a dobozt, de sehol sem találja, pedig a nyitott ajtón át látom, hogy még a vetetten ágy alá is benéz. Ojsághlr: H. B. 21 éve* munkás 13 centiméteres zsebkéssel több sebet ejtett egy 62 éves öregember testén. A vérvizsgálat H. B. vérében 2,4 pro- mille alkoholt mutatott 1y. Más: F. K.-né vallomá^ tett a rendőrségen. Férje ittasan konyhakéssel a kezében kergette őt az udvaron, és már napok óta rettegésben tartja nemcsak őt és a gyerekeket, hanem a szomszédokat is. — Ne higgyien neki! Amióta Itt vagyok, gyűlölnek. Nem akarták, hogy Jani elvegyen, el akarták „csináltatni“ a gyerekem Is. Dolgpzom, mint egy 16, de hát ők reformátusok, én meg katolikus vagyok, ezért a sok veszekedés, szitkozódás, de isten bizony itt hagyok mindent, elválok, hazamegyek anyámhoz, a gyerekekkel együtt. A fenyegetésnek szánt mondat könnyekbe fullad, de a két öreg egy pillanatra sem torpan meg, sőt az anyós mintha csak erre a pillanatra várt volna. Felém fordul: í— Tudja hol lalkk szegény nászasszony? Ott fenn a szőlődombokon. Bizony. Onnan hozta őt Ide a fiam, abból a pici földes szobából. Más az állatát is jobb környezetben neveli. Hát csak menj Magdus, menj, oda vissza a gyerekeiddel együtt. Ha pedig itt akarsz élni, akkor úgy, ahogy azt a rendes emberek teszik, és ahogy azt ml kívánjuk. Az alkoholizmus hossjtabb-rövidebb kórházi, klinikai kezeléssel részben gyógyítható. A teljes gyógyulás szempontjából azonban nem mindegy, hogy a kezelés végeztével hová, milyen környezetbe kerül a kigyógyult beteg. Betegsége évek alatt alakult ki, ezalatt szétrombolta már környezetét, családját, emberi kapcsolatait, kihúzta önmaga alól a talajt. Segítségre, a hozzá legközelebb állók önfeláldozó segítségére van szüksége. (Z. Procházka, a litoméficei női alkoholistáka gyógyító intézet orvosa) A férjjel elmenöben, a ház előtt találkoztunk össze. Munkaruhája gondozott, hóna alatt táska. KInló.dok a feleségemmel. Egyszer szép szóval, máskor gorombán. Meg is ütöttem már nem egyszer, sajnos semmi sem használ. Pedig nincs az rendjén, hogy amikor hazamegyek az asszonyt az ágyban talál- lom, berúgva, büdösen, a szekrényben nincs egy tiszta ingem, a két gyerek meg a jó ég tudja hol kószál. Elválni nem akarok, nem nézek én más asszonyra. Együtt építettük ezt a házat, nem lenne szép dolog idehozni egy másik asszonyt. Meg aztán mégiscsak a fiaim szülőanyja. Lehet, hogy maga sem fog nekem hinni, de én még mindig bízok abban, hogy majd csak összerázódunk valahogy. f Míg beszél, asszonya megenyhült arccal gondoskodva kerülgeti, elveszi táskáját, szeretve simít egyet a munkaruha felső részén. — Higgyél nekem, Janikám. Megjavulok, csak egy hónapot adjál még. — Én bízom benned, s azt sem mondom, hogy ezentúl csak vizet ihatsz. De nem mindegy, hogy a levesbe csipetnyi sót teszek-e vagy marékkai szórom bele. Mindnyájunk előtt ismeretesek az alkoholizmus káros kihatásai az alkoholista szervezetére és a velük közös háztartásban élők életére. Ismeretesek, de olyan családokban, amelyekben kisgyerekek látják kárát a szülők alkoholizmusának, sohasem elég napirendre térni felette. A két kisgyerek beszédhibás, de a jnb gyermekgondozási osztályának dolgozója szerint a szülők önfeláldozó segítségével lényegesen javulhatna az állapotuk. Nekik — szüleik, a szülőknek pedig — lehet hogy valameny- nyiünk segítségére lenne szüksége? ZÄCSEK ERZSÉBET fa Toroult. avaly az érsekújvárí (Nővé Zámky) járSsban ezer lekos- ' ra mindössze 3,8 kórházi ágy jutott, így nemcsak, hogy a város 460 ágyás kórháza bizonyult kicsinek, de elő- forSÍilt, hogy helyszűke miatt az orvosok kénytelenek voltak más Járás kórházaiba utalni a betegeket. Így volt ez 1982 április 29-tg. Ezen a napon adták át rendeltetésének a 326 millió korona értékű, 795 ágyas új kórházat. Az osztályok fokozatosan költöznek át a régi kórházból. A tervezett tizenegy osztály közül, tíz mór a tlzenháromemeletes épületben működik. A tizenegyedik emeleten, a belgyógyászaton a megszokott iramban folyik a munka. A 120 ágyas osztály főorvosa dr. Miroslav Hrabinsky, aki egyben a kórház igazgatója is. — A régi kórházban nagyon korszeíűflenek voltak a 6—8 személyes kórtermek. Ha az egyik beteg éjjel rosszul volt, a szoba többi lakója is kénytelen volt átvirrasztani az éjszakát. Itt legfeljebb három beteg van egy szobában, a súlyos betegeket pedig egyágyas körtermekben helyezzük el. Minden emeleten középen van a nővér szobája, egy kis telefonközponttal együtt. Itt, az ú] épületben minden betegágynál fel van szerelve a mikrofon, melyen keresztül beszélhet a beteg az ápolónővel. Ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen még mindig kevés az egészségügyi középkáder, s ezzel köny- nyítjük az ápolónők munkáját. A sebészeten korszerű műszerek állnak rendelkezésünkre, s így mér a négyhónapos csecsemőket is műthetjük. Az intenzív osztályon három boxban a rendkívül nehéz betegeinket helyezzük el, de további tizenkét ágy mellett Is a gépek egész sora ellenőrzi a beteg szivének, agyának működését. A körterem közepén a nővér képernyőkön keresztül figyelheti a beteg biológiai funkcióit. Itt forog a szlvhangot rögzítő szalag, amelynek segítségével az orvos megtudhatja mi történt a vészcsengő megszólalása előtti másodpercekben. A nővérek munkáját könnyíti az is, hogy a konyhában minden betegnek külön tálcára rakják az ételt, higiénikus csomagolásban felvonókon küldik az egyes osztályokra. Tervezzük az ágynemű központi tisztítását is úgy, fiogy az ágyat ágyneművel együtt az alagsorba szállítják, ott kicserélik és tisztán kerül fel az osztályra. Ebből is kitűnik, hogy m-lnden lehetséges módszert felhasználunk, hogy a munkaerőhiányt vslsbogy kiküszöböljük. A rég! kórház személyzete változás nélkül átköltözött az újba, csak míg ott 460 MÉG ÉPÜL, DE MÁR GYÓGYÍT betegágy volt, itt 795 van. Alkalmazottaink száma 615, beleértve a portást és a takarítónőket Is. Főleg ápolónőkre és kisegítő munkaerőre lenne szükségünk. Egyébként még a kórház sem teljeeen kész. A gyógyszertáron és a rendelőintézeten még javában folynak a munkálatok. 1983-ra tervezik a kórház végleges befejezését. Lefelé menet Hrabinsky doktor megemlíti a szülészeten bevezetett rooming in módszert. A második emeleten katalógusokat, iratokat rendezgetnek az ápolónők. A szülészet tegnap költözött ű] otthonába, Dr, Augustin János az osztály főorvosa ismerteti az ú] módszer lényegét. — Tíz szobánk van berendezve a rooming in módszerre. Ezekben a szobákban négy ágy van, pontosabban két nagy és két pld. Az anya szülés után együtt marad a gyermekével. Egyedül fürdeti, pelenkázza, természetesen a ml felügyeletünk mellett. Ez a módszer főleg pszichológiai szempotból jelentős, mivel így hamarább kialakul az érzelmi kapcsolat az anya és gyermeke között. Egyébként az ideérkezők saját maguk választják ki, milyen körteremben szeretnének feküdni a szülés után. Az a tapasztalatunk, hogy azok az anyák, akik már többször szültek, szívesen mennek olyan kórterembe, ahol a kicsit csak szoptatásra viszik az anyához. Visszatérve a rooming in módszerre, már a háború után is alkalmazták, főleg Angliában. Hazánkban Znojmóban, Moston és Brnótoan vannak ilyen módszerrel felszerelt szülészetek. Mi magunk kíváncsiak vagyunk milyen eredményt tudunk elérni ezen a m-ódon. Szerda van — látogatási nap. Minden emeleten kényelmes fotelok állnak a betegek és látogatóik számára. A liftek előtt sincs tolongás, hiszen mind a huszonnyolc felvonó működik. A tágas, virágokkal teli előcsarnokban kis csoportok álldogál, nak a büfé és az újságárus előtt. A levegő felfrissítésére egy kis szökőkút szolgál. Minden szép és esztétikus. Az orvosok és az ápolók elégedettek, mert a legkorszerűbb műszerek segítik, könnyítik munkájukat. A betegek pedig a szép környezetben a szórakozási lehetőségek (minden emeleten televízió, az előcsarnokban egy 280 férőhelyes moziterem) segítségéve] néha talán egy-egy pillanatra meg Is feledkeznek bajaikról, vonó‘a-króL KAMOCZA MÄRTA
